Tolnai Népújság, 2003. december (14. évfolyam, 279-303. szám)
2003-12-24 / 299. szám
Tudom, hogy emlékszel Ünnepi Mellékletünkből Világörökségünk Budapest látképe a Dunával Betlehemesek Bebocsátást kémek Mözsi Szabó István Verset mondott a festőművész Tudom, hogy emlékszel, mert nemigen lehet elfelejtem azt az estét. A fiúk, mintha jól nevelt gyerekek lettek volna, olyan fegyelmezetten botorkáltak előttünk a gyertyafényes temetőben, a legkisebb pedig, mint egy neveletlen gyerekboszorka duzzogott a hátunk mögött, arra azért ügyelve, hogy még véletlenül se kerüljön látótávolságon kívülre az ünnepélyes, csillogó sötétben. Nekem akkor éppen békesség volt a szívemben, és ahogy néztem a botorkálókat, meg a duzzogót, az volt a fejemben, hogy ezek a most még kisméretű egyének egyszer majd nagyobb termetűekké válnak, és eljön az idő, amikor nélkülünk ballagnak majd ugyanezen a gyalogúton, a sírok közt, minket látogatva, ránk is emlékezve, és bár mi akkor már nem tudjuk majd magunkhoz ölelni őket, megsimogatni a fejüket, mégis jó lesz, hogy valamiképpen együtt leszünk velük. És pont, amikor ezeket gondoltam, akkor megszorítottad a kézen fogva menős kezemet. Annyira örültem, mert tudtam, hogy te is ugyanarra gondoltál, mint én: mert az a te kézszorításod nem a kétségbeesett szomorúság szorítása volt, hanem egy derűs, nagyon szeretlek-kézszorítás, olyan, amilyennel jó lenne, ha majd eljön az idő, valamennyien búcsúzni tudnánk egymástól. Gondoltad volna, hogy a virágillatú, fülemüledalos májusi, meg a fülledt augusztusi éjszakák után a fényes-sötét őszi-téli esték is tartogatnak nekünk szépségeket? Ki ne mondd, pedig hát: tényleg nem lettünk fiatalabbak. Sem jobbak, sem karcsúbbak, sem versenyképesebbek. Már magától értetődik, hogy rég nincs esélyünk hódítani csúcsokat, ostromolni szédítő magasságokat. Más teendőink vannak már, más dolgokon kell gondolkodnunk, és azt hiszem, valami kezd derengeni előttünk. Most is, amikor a novemberi temetői este emlékével a szívünkben megint itt állunk együtt a meleg, illatos, biztonságos szoba-sötétben, még megtehetjük, hát kihasználjuk, hogy átöleljük a kisméretű egyéneinket, és őket is, akik előtt, vagy mögött mi botorkáltunk-duzzo'gtunk annak idején; és ahogy megszorítjuk egymás kezét a nagyon szeretlekdcézszorításainkkal, a gyertyák fényéből egyszer csak a rég nem látottak is előtűnnek: Ferike dédi karácsonyi- elérzékenyült arccal, mellette Katica dédi mosolyog ránk szelíden, és ott, a csillagszóró csillagai közül a Fricike dédi kacsint ki. Igen - bólintanak ők derűsen-bölcsen felénk. - Igen - bólintunk mi is, nagyokat nyelve, de nagy-nagy megnyugvással a lelkűnkben. Aztán még; felnézünk, hátha most megpillanthatjuk Ot is, a jóságost; aki talán jászolban született, talán a szívünkben, mindenesetre ezen a szép téli fényes-sötét estén újra az áldását adta ránk. Tudom, hogy erre is emlékezni fogsz. _____ STEINBACH ZSOLT Aj ándékcsomag, műsorral Idős emberek és véradók köszöntése Tevel Zsúfolásig megtelt a művelődési ház nagyterme arra az ünnepségre, amelyen a település idős embereit és a sokszoros véradókat köszöntötték és ajándékozták meg. A települési és a Német Kisebbségi Önkormányzat ebben az esztendőben is ünnepélyes keretek között, ajándékcsomaggal köszöntötte a falu idős embereit és a helyi vöröskeresztes csoport sokszoros véradóit. A jelenlévőket Héri Lászlóné polgármester üdvözölte. A rendezvényen Potápi Árpád országgyűlési képviselő elismerően szólt a falu életében jelentős közösség, az Idősebbek Klubjának munkájáról. A jubiláló véradóknak dr. Antal Tamás mondott köszönetét önzetlen segítségükért. Oklevelet és egy-egy szál virágot adott át Nemes Csaba het- venötszörös, Ferencz Józsefné negyvenszeres, Erős Pál és Nagy Istvánná huszonötszörös véradóknak. Elismerést kaptak a húsz és 10 alkalommal segítők is. Az ünnepségen fellépett a közelmúltban alakult Rozmaring kórus. Igazi ajándéknak bizonyult a helyi általános iskola tanulóinak műsora.-PÁLElismert nevelési rendszer Fejlesztés magas heti óraszámban Mucsi Egy eredményes pályázat nemcsak pénzbeni segítséget, hanem szakmai elismerést is hozott Tolna megye egyik legkisebb iskolájának. A szakemberek bázis iskolának javasolták. Az Országos Oktatási Integrációs Hálózat pályázatot hirdetett a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekeket nevelő iskolák számára. A kiírásra az országból 53 pályamunka érkezett, amelyből huszonkettő bizonyult eredményesnek. Közülük az egyik a mucsi általános iskoláé. Az intézmény 700 ezer forintot nyert. A pályázatnak azonban más eredménye is született. Az Oktatási Minisztérium szakemberei a beadott program megvalósíthatóságáról helyszíni szemlén bizonyosodtak meg. A gyakorlati eredményeket tapasztalva az intézményt bázis iskolának javasolták. Ennek lényege, hogy a gyakorló pedagógusoknak és pedagógusjelölteknek helyszíni gyakorlatokon saját fejlesztő programjukat adják át a mucsi iskola tanárai. -pá-
