Tolnai Népújság, 2003. november (14. évfolyam, 255-278. szám)
2003-11-22 / 272. szám
9. OLDAL A szociofotótól a tájképig Kapfinger András fotóriporter - kiállítása a Művészetek Házában nyílt meg. 14. oldal A csatkai kereszt Utunk lehetőséget adott a magyar- országi cigányság egyesítésére - mondta Kövesi Vilmos, az Országos Cigány Önkormányzat alelnöke a hazafelé tartó zarándokoknak.- Ezért jelképét, a pápa által megáldott keresztet egy erre a célra emelt kápolnában, Csatkán, a legjelentősebb roma zarándokhelyen helyezzük el, miután végigjárta az ország összes megyéjét. A kereszt épp olyan fontos ereklye lesz a magyar- országi romák számára, mint a magyaroknak a Szent Korona. A zarándoklaton megtisztultunk és erőt mentettünk a hitből, hogy itthon megerősödve nézhessünk szembe a ránk váró feladatokkal. Isten házában nincs különbség ember és ember között, ügyelnünk kell arra, hogy ez a templomok falain kívül is így legyen. A héten magyarországi roma küldöttség járt a Vatikánban, s II. János Pál pápa áldásával tértek haza, ebből merítve erőt a hazai cigányság előtt álló feladatok megoldására. A szervezők nem számoltak azzal, hogy ennél sokkal többet hoz majd haza a majdnem kétszáz tagú csapat: a megerősödött hitet és a megbékélés, az összetartozás fontosságának biztos tudatát. A négy nap a Vatikánban életem eddigi legnagyobb élménye. A 180 tagú roma küldöttség tette azzá. Voltak törődöttek az úttól, élénkek és vidámak a megérkezés örömétől, csendesen töp- rengők a ténytől, hogy találkoztak II. János Pál pápával, vitatkozók az élmények értelmezésekor, s megbékéltek a hazatéréskor. A hír bejárta a sajtót. Első al- kalómmal látogatott magyar- országi - és európai - roma küldöttség Vatikánvárosba. Ez önmagában is elég lenne ahhoz, hogy az itt következő történet felkeltse az érdeklődést. De mert nem vagyok biztos abban, hogy mások érzelmeit és élményeit papírra lehet vetni, megpróbálom leírni, hogy mit jelentett a majd kétszáz magyarországi cigánynak ez az út. A szervezők mindent elkövettek azért, hogy a csapat fel- készülten álljon majd a Szentatya elé. Hétfőn indultunk négy busszal Budapestről délelőtt tizenegykor, és a kezdeti kuszaság után - amely abból adódott, A megbékélés zarándokúban hogy ki melyik buszon van, a csomag is arra a járműre került- e, nem maradt-e véletlenül Budapesten - elindultak a zarándokok. Egy fiatalember kért szót: Csaba atya. Minden buszra jutott lelki vezető, aki a zarándokok kérdéseire válaszolt, és felkészítette őket a találkozóra »Őszentségével. Az addig hangoskodó, viccelődő csapat elhallgatott és érdeklődéssel figyelt. Csaba még nem felszentelt pap; egy év múlva lesz az, de mindent megtesz, hogy jó testvérünk, vezetőnk legyen ezen az úton. Elmondta II. János Pál életének történetét, és végül közös imádkozásra szólított. A Rómába vezető út hosszú volt, de nem viszontagságos. Kedd reggel kiderült: a konvojból egy busz elkeveredett valahol útközben. Két órát vártunk egy római parkolóban, mire befutottak. Célba értünk hát. A Vatikánban verőfényes meleg és a magyar kormány képviselői vártak bennünket. Lévai Katalin, az esélyegyenlőségért felelős miniszter asz- szony örült, amikor egy-egy ismerős arcot pillantott meg a zarándokok között. Teleki László romaügyi államtitkár rég látott ismerősökkel fogott kezet. Kolompár Orbán kisfia apja körül bóklászott csodálkozva: nézte a sok felnőttet, akik mind a papával akartak beszélni. Kétszáz ember már nyüzsgő tömeg: mindenki egyszerre beszélt, adott nyilatkozatot, és kereste a másik busszal érkező társakat. Előttük magasodott a Szent Péter-bazilika. A Magyar- országról érkezettek pillantásaiból láttam a reményt: holnap már biztosan odabent leszünk. Kétórás szabad program, s a magyarországi cigányság képviselői elindultak Róma felfedezésére. A szálláson - amely húsz kilométerre volt Rómától - a vacsora után mindenki tele hassal és örömteli várakozással tért nyugovóra. A romák nagyon tudnak örülni. A szállodában is előkerültek a gitárok, és még jó darabig folyt a közös éneklés. Egy ideig hallgattam a folyosóról beszűrődő dallamokat, aztán elnyomott az álom. II. János Pál minden héten fogad híveket a több ezer személyt befogadó VI. Pál-terem- ben. A roma zarándokok az első sorokban a Szentatyához legközelebb eső helyeket foglalhatták el. A pápára még várni kellett. Addig hallgattuk a többi - mexikói, spanyol, német, amerikai, lengyel - küldöttség kórusait. A zarándokok azt találgatták: mely irányból érkezik majd II. János Pál, hozzá tudnak-e érni a ruhájához. Aztán megjelentek a svájci gárdisták - a pápa testőrsége - és a Szentatya. A jelenlévők felállva, tapsviharral köszöntötték Őszentségét. Amikor a taps elült, a pódiumról püspökök és bíborosok - ki-ki a maga nyelvén - köszöntötték az egybegyűlteket. Elmondták, milyen szentbeszédet hallhatunk ma. A magyarországi romákat Keresztes Szilárd püspök üdvözölte, a zarándokok pedig a romahimnusz eléneklésével köszöntötték a Szentatyát. II. János Pál magyarul is megtartotta beszédét, külön üdvözölve a küldöttséget: „Isten hozott titeket” - mondta. A szentbeszédek után a delegáció vezetőit személyesen fogadta a pápa, megáldott több asszonyt, gyermeket, és azt a keresztet, amelyet a zarándokok vittek magukkal. A pápai audiencia után a Szent Péter téren újabb nyilatkozatok következtek, és jó néhány csoportkép is készült. A zarándokok arcán megköny- nyebbülés és határtalan boldogság tükröződött. Mindkettő forrása ugyanaz a kivételes alkalom: a találkozás Szent Péter utódjával. Néhány asszony még mindig pityergett a meghatottságtól, és persze csak az elmúlt két óráról, a pápáról és a beszédről folyt a szó. Többen mondtáfc melegséget éreztek, amikor Őszentsége megjelent, és abban mindannyian egyetértettek, hogy életük egyik legfontosabb napja ez a szerda. Villámgyors városnézés, egy pillantás a tengerre, és irány haza, önfeledten, örömmel. A hazaúton beszélnivaló sokkal több van, és persze éjszakába nyúló teológiai vita is. Ittunk is jó néhány áldomást a pápa, a magyarországi romák, az újságírók, a sofőrök és a zarándokok egészségére. Az út története itt véget ér, de a krónikás ezt sem fejezheti be másként, csak azzal, hogy a zarándokok megmutatták, mi a hit ereje, és azt, hogy mire képes az összetartozás és az akarat. STEINER KATA Szól a romahimnusz A várakozás pillanatai
