Tolnai Népújság, 2003. augusztus (14. évfolyam, 178-202. szám)

2003-08-11 / 186. szám

4. OLDAL MEGYEI TŰKOR 2003. Augusztus 11., hétfő Ezt cselekedj étek az emlékezetemre Hagyományok a pincefaluban j Nemzetiségi napok Gyorkonyben Dunakömlód Ismét aranyérmes a Heimat Bátaszék A Balatonberényben az idén negyedszer rendezték meg a Dél-Dunántúli Amatőr Mű­vészeti Fesztivált. A bátaszé- ki Heimat Német Nemzetisé­gi Tánccsoport az idén is fel­lépett a rendezvényen, és már harmadszor nyerték el a fesztivál aranyérmét. A balatonberényi amatőr művé­szeti fesztiválon az idén 12 tánc­csoport versenyzett egymással. Minden fellépő 10 percben mutat­hatta be a tudását, amit a négy ta­gú zsűri minősített. A bátaszéki Heimat Német Nemzetiségi Tánc­csoport két lendületes táncot, a bátaszéki Springert és a pránerma- cht-ot, adott elő, hatalmas sikerrel. Nem csak a nézők, de a szakmai zsűri is kiválónak minősítette az együttes műsorát, hiszen az el­múlt két évhez hasonlóan, most is aranyéremmel jutalmazta, és e mellé elnyerték még a koreográfu- si különdíjat is, tájékoztatta lapun­kat Wittendorfer Antalné, az együttes vezetője. Glöcker János­nak, a Heimat művészeti vezetőjé­nek, koreográfusának sokat kö­szönhetnek a táncosok, hiszen ő volt az, aki még évtizedekkel ez­előtt elkezdte azt a gyűjtő munkát, melynek alapján most „tiszta for­rásból” tudnak meríteni az együt­tes tagjai. Évente 25 fellépésük van, ennek fele az ország külön­böző településein zajlik, külföldre általában Bátaszék testvérvárosai­ba utaznak. Tíz éve hunyt el Dunakömlód plébánosa Egy olyan emberre emléke­zünk, akinek tetteiből, jóságá­ból, emberségéből ha csak egy szikrányit viszünk tovább mindennapi életünkbe, már gazdagabbak leszünk. A sza­vak, amelyet Koósz Roland, a dunakömlődi plébánia igaz­gatója mondott, egy tíz eszten­deje elhunyt papra emlékez­tettek. Vida István plébános tíz éve távo­zott, hosszú szolgálat után Kömlődről járult az Ur színe elé. Vasárnap a szomorú évfordulón hívek sokasága jött el a falu temp­lomába, emlékezve a szeretett lelkiatyára. A szentmisét Keresz­tes Pál, a közelmúltban Paksra ki­nevezett plébános celebrálta, Vida István egykori paptársai, Isgum József, Soroncz Ferenc és az egyházközség hitoktatója, Koósz Roland segítségével. A szertartás végén, a lelkipásztor emlékére halálakor elhelyezett Soroncz Fe­renc, Bölcske plébánosa: Barátom volt, 1946-ban is­merkedtünk meg, ő már káplán, én még teológus voltam. Őszinte igaz em­berre emlékezem, akinek a lelki tényezők mindennél foltosabbak voltak. Megha- tottan gondolok halála napjára, mikor megláto­gathattam még egyszer, utoljára, tíz percre. Dr. Széchenyi Attila, Duna- kömlőd nyugal­mazott házior­vosa: Orvosként nem volt nehe­zebb feladat, mint felismerni, hogy már nem az én kezemben van egy ember sorsa. Ilyenkor lelki segítség szükséges, amelyre mi doktorok nem vagyunk felkészültek. Rengeteget beszélgettem Vida Pista bácsival erről, és ő mindent megtett, hogy vigaszt nyújtson azok­nak, akiken mi már nem segíthet­tünk. Remek ember volt, felejthetetlen. Dávid István, kömlődi la­kos: Könnyez­tem, mikor a misén Isgum plébános úr és Koósz Roland emlékezett Pista bácsira. Az első pár voltunk, akiket Kömlődre kerülése után esketett, az Isten áldja meg érte. Édesanyám kö­zel egy éven át főzött rá, akkoriban szabadult a börtönből, alig-alig tu­dott enni. Nagyszerű ember volt, egész élete során egyetlen szót nem ismert csak-, azt, hogy én. emléktábla előtt meg­ható pillanatoknak le­hettek tanúi a hívek, az elhunyt plébános­hoz személyes kap­csolatokkal kötődők és akik nem is ismer­hették, emlékeztek a szeretetre és tisztelet­re érdemes emberre. RÁKOSI GUSZTÁV Vida István 1912-ben született Szekszárdon, 1936-ban szentelték pappá Pécsett. Több helyütt teljesített szolgála­tot a pécsi egyházmegyében, az ötvenes évek elején Bátán volt káplán, ahol egy szentbeszéde után a Rákosi rezsim két év börtönre ítélte. 1961-ben került Dunakömlődre plébánosnak, ahol haláláig, 1993-ig volt pásztora az egyházközségnek. Paks önkormányzata 1992-ben Pro Űrbe emlékéremmel ismerte el három évti­zedes, közösséget formáló munkásságát. Két nap a rockzene bűvöltében Fügerókalábak, Csinoska, Kalapács és a többiek Lengyel A harmadik alkalommal meg­rendezett Pollen Rockfesztivál ez alkalommal először két napig tartott. Tol­na megyei amatőr rock­együttesek, valamint országo­san ismert zenekarok léptek fel. A rendezvényen a Szlová­kiából érkezett Rómeó Vérzik is bemutatkozott. Hét végén a lengyeli sportpályán rendezték meg a III. Pollen Rockfesztivált. Az idén először két napos rendezvényen fiatalok A fesztivál jókedvű vendégei A rockzene bűvöletében százai szórakoztak. Pénte­ken és szombaton nagy si­kerrel léptek fel a rockzene különböző stílusait képviselő együttesek. A rendezvényt szervező fiatalok eredeti szándékuk szerint a Tolna megyében honos rock zene­karok szereplési lehetőségé­nek szánták a fesztivált. így fellépett a bonyhádi Trés Trogeros, a dombóvári Incydens, a szekszárdi Warpath, a Fürgerókalábak, a Chaos of disorder és Lay- Off, a teveli Nothing, a sióagárdi Anonim. Az eredeti elgondolás megmaradt, a be­mutatkozók köre azonban a három éves történet során szélesedett. A messzebbről meghívottak között ott volt a miskolci Dog Days, a kecske­méti Demonax, a gödöllői Aebsence, a egri Moms Favorite a pécsi Nighthawks, a, budapesti Kalapács, Csinoska és Monu­ment. Határon túli szereplője is volt a programnak. Szlovákiából, Somorjáról érkezett a Rómeó Vér­zik zenekar, amely a klasszikus heavy-metal képviselője. Vezető­jük elmondta, hogy elnevezésük ötletét egy amerikai film adta, s hogy gyakori vendégei a magyar- országi rockzenei fesztiváloknak. A rendezésben a rock zene ra­jongó fiatalok segítségére volt a lengyeli önkormányzat, a hőgyészi Arifoto, Erős Csaba erdé­szeti vállalkozó, a DÉDÁSZ Rt., a Joker Rádió, a Három Dómőr Sze­mély és Vagyonvédelmi Kft, az Elektrolit Kft és a Tolnai Népújság. (A fesztiválon készült fotók honla­punk Képgalériájában láthatók: www.tolnainepujsag.hu )-PÁL­A legkisebb györkönyi tánccsoport Györköny Német nemzetiségi népviselet színes kavalkádjában gyö­nyörködhettek a község kies pincefalujába látogatók va­sárnap. Hozzá természe­tesen hamisítatlan sváb zene szólt, az elmarad­hatatlan fúvósokkal és táncokat is roptak a ha­zai és anyaországi né­met csoportok. Jürgen Hetzel, az eckartsweiri tánccsoport vezetője most először járt Györkönyben. Nagyon tetszik min­den - mondta kérdésünkre - vendéglá­tómmal délelőtt végigjártam a falut, gyermekkoromra emlékeztet. Sok min­dent látok itt, ami otthon már elveszett, a múlté lett. Igaz lehet ez a táncokra is, ezért tanulni szándékozunk egymástól. A kapcsolatunk öt éves, remélem öt év múlva már közös produkcióval léphet színpadra a két település tánccsoportja. Térzenére ébredt a falu vasárnap, majd ünneplőbe öltöztek az em­berek, a kétnyelvű istentisztelet­re. Kora délután viszont a falu ap­raja, nagyja a csodaszép pincefa­lu felé vette az irányt. Rohn Má­tyás polgármester köszöntője után a tánccsoportok és kórusok foglalták el a színpadot és a táncteret. Sorra jöt­tek helybéli picikék, nagyobbacskák és felnőttek, a bátaszé­ki, a németkéri, az őcsényi együttesek és nem maradhattak ki a vendégek, a test­vértelepülés Eckart­sweier zenekara sem. Remek hangu­lat, még jobb befeje­zés: a végén vastaps köszöntötte a fellé­pőket. RÁKOSI Reptéri emlékek Ma is tevékeny veteránok baráti találkozója ÓCSÉNY Közel fél évszázaddal ezelőtt, 1955. augusztus 11-én emel­kedett fel sportrepülőgép el­ső alkalommal az őcsényi mezőről. Erre a jelentős ese­ményre emlékeztek a múlt hét szombati napján a hely­beli repülőklub meghívottai: mindazok, akik annak idején részt vállaltak a reptér kiala­kításában. A „veterán” repülősök - közülük néhányan ma is a levegőbe emelkednek egy-egy vitorlázás erejé­ig - az emlékek feleleve­nítése közben bejárták azokat a helyszíneket, létesítményeket, melye­ket a saját kezük munkájával épí­tettek fel, méghozzá társadalmi munkában. Egy legendás név, Kóré Vilmos, jelenleg a sármellé­ki repülőtér irányítótisztje is elfo­gadta a meghívást.- Jómagam 1969-től 1987-ig voltam itt, Őcsényben, tehát kö­zel húsz évig. Örömmel mondha­tom, hogy rengeteget fejlődött a repülőtér. Amikor idekerültem, csak a régi épület volt, meg egy hangár. Azóta annyi minden épült, hogy felsorolni sem lehet­ne. Itt minden saját erőből jött létre: emlékszem, a lebontott szekszárdi házakból hordtuk ide az építőanyagokat. Nem kaptunk semmit, s talán éppen ezért akartuk megmu­tatni, hogy mire va­gyunk képesek. Hegedűs Zoltán, a találkozót szervezi klub elnöke elmondta: a régiek most is kipró­bálhatták egykor szer- zett tudásukat, azaz gépbe is ülhettek és felszállhat­tak. Ez különösebb gondot neu okozott számukra, hiszen ak egyszer megtanul kerékpározni az soha nem esik le a bicikliről...-SZÁ 2003. AUGUSZTUS 14-ÉN SZÁMÍTÁSTECHNIKAI MELLÉKLETtan megjelenő hirdetéseit 9 I m leientos Műsorral köszönték meg a segítséget Gyengénlátó fiatalok táboroznak Dombon Öregfaluban Egész napos rendezvényt tartott szombaton Fadd-Dombori Öregfaluban a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szö­vetsége Tolna Megyei Szervezete a vak és gyengénlátó fiata­lok részére rendezett táborban. Fadd-Dombori KEDVEZMÉNNYEL ADHATJA FEL! További információ 74/511-534: Tolnai N Kilencedik alkalommal rendezett idén nyári tábort vak és gyengén­látó fiatalok részére a Magyar Va­kok és Gyengénlátók Országos Szövetsége Tolna Megyei Szerve­zete. Az ifjak ebben az évben is Fadd-Dombori Öregfaluban tölt­hettek el egy felejthetetlen hetet augusztus 4-től 11-ig. A tábor egyik záró rendezvényeként szombaton egész napos programot szervezett a megyei szervezet a táborlakók, a nyaralást segítők, szülők, hozzá­tartozók, barátok és az Öregfalu la­kóinak részvételével.- Kilencedik alkalommal rendez­tünk az egykori dombori iskola épületében tábort vak és gyengén­látó fiatalok részére, sokuk számára ez az egyetlen lehetőség nyaralásra. A 22 éves gyengénlátó faddi Ba­ross Viktor, aki a Budapesti Műsza­ki Egyetem III. éves hallgatója 9. al­kalommal jött el a táborba. Viktor eddig még minden évben eljött ide, máshová nem tudna menni nyaral­ni, mert a család anyagi helyzete nem engedi meg. A 12 éves vak Sánta Emese Nakról érkezett a táborba. Nagyon jól érzi magát itt, mint mondja mindenük megvan, jók a progra­mok, fürödni járnak, kézműves eljöttek, így együtt lehetnek. / foglalkozásokon vesznek részt, lo- szövetség az adományozóknál vágóinak, beszélgetnek. Most kü- zenés vidám műsorral köszönti lönösen boldog, mert a szombati meg a táborozáshoz nyújtott ön rendezvényre családja, testvérei is zetlen segítséget. f. kováti A vakok és gyengénlátók hozzátartozóit is vendégül látták FOTÓ: G. K i I

Next

/
Thumbnails
Contents