Tolnai Népújság, 2003. július (14. évfolyam, 151-177. szám)

2003-07-26 / 173. szám

8. OLDAL G A Z D A S A G I TÜKÖR 2003. Júuus 26., SZOMBAT Szomjazik a világ, lesz-e elég vizünk A szárazság sok- milliárdos kiesést okoz a mezőgaz­daságnak, megsínyli a folyami árufuvarozás, vészesen leapadt a tavak szintje... az évek óta tartó aszá­lyos idő felértékeli azt, ami az egyik legtermészeteseb b összetevője életünknek, különösen fontossá teszi a vizet. A tudósok többsége szerint általános felmelegedésre kell berendezkednünk, a következő 15-20 évben trópusi nyarakra, tartós aszályokra kell számítani. A jelen­ség globális, az egyes országok és a nemzetközi szervezetek egyaránt aggódni kezdtek éltető elemünk sorsáért és minőségéért. Hazánk ivóvízkészlete biztonságban van Bár régebben a politikai és a gazdasági érdekek erősen beleszóltak a vízgazdál­kodásba, természeti adottságaink és a negyven éve hazánkban folyó tudatos vízkészlet-gazdálkodás miatt Magyaror­szág édesvízkészletei biztonságban van­nak, és minden igényt kielégítenek - de­rült ki az Országos Vízügyi Igazgatóság Vízkészlet-gazdálkodási osztályának vezetőjével folytatott beszélgetésből. Budapest Schreffel Rudolf elmondta: hazánk me­denceadottságából kifolyólag jelentős fel­szín alatti vízkészletekkel rendelkezik, így jó helyzetben van. A készletekkel a szakember szerint nagyon okosan kezd­tünk el gazdálkodni, és ezeket a nagyon jó minőségű, védett felszín alatti vizeket elsősorban csak ivóvízként hasznosít­juk. Minden egyéb vízfelhasználást a fel­színi vizekből oldunk meg, és az igénye­ket ebből általában ki is tudjuk elégíteni. A legnagyobb felhasználás - az öntözés - a mezőgazdaság átalakulása, a nagy rendszerek szétesése miatt jelentősen, körülbelül egyharmadára csökkent a rendszerváltás után. Az ipari vízigénnyel is hasonló a helyzet, így ezt is probléma nélkül ki tudjuk elégíteni, még a mostani aszályos körülmények között is - fűzte hozzá a szakember. Ahhoz, hogy erről ilyen nyugodtan beszélhessünk az el­múlt 30-40 év olyan intézkedései kellet­tek, amelyek biztosították a vízkészletek szétosztását, megtartását, betározását - mondta Schreffel Rudolf. A főosztályvezető kérdésünkre el­mondta: a felszín alatti vízkészlet mennyisége a fogyasztás ellenére nem csökken. Sőt, ez egy olyan régen betáro: zott vízmennyiség, hogy utódaink szá­mára is biztonsággal át tudjuk adni. Csu­pán nyomáscsökkenések tapasztalhatók bizonyos helyeken, de ez természetes, hiszen ha több ponton csapolnak meg egy készletet, akkor az nyomásvesztesé­get okoz. Ez azonban a felhasználhatósá­got nem érinti. A minőség tekintetében csak a felszíni vizekkel lehet probléma a- szárazság miatt, de még ez is kielégítő. A KÖZÜZEMI IVÓVÍZHÁLÓZAT A TELEPÜLÉSEK SZÁMA _______________________im ant Közüz emi vízellátásban részesülő települések 3070 3127 Nem megfelelő ivóvízzel rendelkező elepülések________________41 13 KÖZÜZEMI KÖZCSATORNA A TELEPÜLÉSEK SZÁMA _____________________________HM MM Közü zemi szennyvízgyűjtő hálózattal rendelkező települések 513 '953 FOTO: EUROPRESS/KEREK AGNES Schreffel Rudolf magyarországi vízkészlet egyébként szinte teljesen fel van tárva. A víztisztaságról a szakember annyit mondott: általában a felszín alatti víz­készletek is átesnek egy tisztítási folya­maton, de ez nagyon Idsmértékű. A kör­nyező országokhoz képest ez a vízkész­let kifejezetten jónak mondható, annyira, hogy ha valamely vízbázist ki kell váltam- például az arzénprobléma miatt r, az is megoldható. Ennek érdekében egyéb­ként már 7-8 éve tart az ivóvízbázis-vé­delmi program. Ez a víznyerő helyeket helyezi biztonságba, emellett olyan, táv­latilag számításba vehető vízbázisok mi­nőségi feltárását is célozza, amelyekre ma még nincs szükség, de ha baj történ­ne, igénybe vehetők. Az osztályvezető el­mondta: a program azért is fontos, mert a felszíni szennyezés komoly veszélyfor­rást jelenthet. Korábban problémát oko­zott, hogy központi döntés értelmében minden településen kötelezővé tették az ivóvíz bevezetését, ezt azonban nem kö­vette a szennyvíz elvezetésének megol­dása. Ugyanez igaz a hulladéklerakásra is- fűzte hozzá a szakember. Emiatt folyik a másik nagy program: a kármentesítési, amelynek célja a korábbi állami „bűnök” felszámolása. A közeljövő legfontosabb feladata Schreffer Rudolf szerint az Unió által 2000-ben kiadott Vízkeretirányelv című dokumentum, amelynek jelszava az, hogy Európa területén a vizeket jó álla­potba kell hozni. Ehhez 2009-ig el kell készíteni a vízgyűjtő-gazdálkodási terve­ket; fel kell tárni az adottságokat, ökoló­giailag és a vízhasználat szempontjából is jó állapotba kell hozni Európa vizeit. A terveknek 2015-ig kell megvalósulniuk. A szakértő úgy véli: ezzel hazánk olyan le­hetőséget kap, amivel soha nem rendel­keztünk, nevezetesen, hogy a különböző folyók vízgyűjtő területeit az országha­tárok figyelembevétele nélkül tudjuk víz­gazdálkodási szempontból kezelni. így lehet majd Romániával együtt egység­ként kezeli például a Tisza vízgyűjtő te­rületét. Bár még sem mi, sem Románia nem Unió-tag, lehetőségünk volt bekap­csolódni a programba . Előnyt jelent, hogy hazánk már régóta készít különbö­ző vízgazdálkodási terveket, tehát ren­delkezik tapasztalatokkal ezen a téren. A cél megvalósításának érdekében például a Duna-medencében lévő országok már létre is hoztak egy fórumot a tervek ösz- szehangolása érdekében. A magyar víz- gazdálkodás szempontjából ez a legfon­tosabb dolog, mert mindenre kiterjedő, mindent átfogó projektről van szó. Schreffel Rudolf úgy véli: az elmúlt 40 év­ben vízgazdálkodási szempontból nem teljesítettünk rosszul. Időben felismertük az ivóvízbázis-védelmi munka szüksé­gességét, fontosságát. BARANYA RÓBERT VIZFOGYASZTAS OECD 4.0 4.0 Nem OECD S0.6 szerűen elfolyik a rendszer meghibásodása miatt. Egy másik ellentmondás: a fejlő­dő országokban öntözésre használják a vízkészlet 90 százalékát, míg a fejlettek fő- ! leg energiaellá- I tására fordít- I ják, vagyis: I nem az úszó- I medence-tulaj- I donosok fo- I gyasztanak I nagy mennyi- I séget, hanem a I farmerek és a I gyárosok. I Az a féle- I lem, hogy a I vízhiány hábo- I rúkhoz vezet- I hét, elemzők szerint talán csak a Közel- Keletre vonat­koztatható. A folyók több esetben inkább összekötnek, is együttműködésre indíta­lak; ez történt az Indus mén­én India és Pakisztán eseté- ien, de a Nílus vízgyűjtőjé- ien is. Ami a tőke szerepét il- eti, a vádak itt sem indokol­lak. Ahogy a világ leg-------uu 30 .5 11.4 vízműve, a Gérerd Mestrallet of Suez képviselője fogalmaz: „Isten biztosította a vizet, de a vezetéket nem.” Bárhonnan is jöjjön a tőkeberuházás, va­lakinek fizetni kell: ha nem a felhasználóknak, akkor az adófizetőknek vagy a támoga­tóknak. Végül pedig: a gátak és az erőművek egyes esetek­ben valóban felborították a természet egyensúlyát, de a civilizáció kezdete óta folyt és folyik vízszabályozás, s er­ről nem mondhat le az embe­riség. ____ (CSÁKI A víz - létkérdés A víz földünk elemi összetevője, de 97 százalékban tenger, azaz emberi fo­gyasztásra alkalmatlan. A maradék 3 százalék kétharmada gleccserek il­letve jég és hó formájában van jelen, így hát a víztartaléknak csupán 1 szá­zaléka használható fel közvetlenül. Víz nélkül nincs élet. Szerencsére a termé­szet úgy működik, hogy a fogyasztható vízkészlet folyamatosan megújul: a lehul­ló csapadék a patakokon, folyókon át az óceánba kerül, s annak párolgása újra fel­tölti a felhőket. Sajnos - és itt kezdődnek a problémák - a vízkészlet eloszlása egye­netlen. Olyan országokban, mint Kanada, Ausztria és Írország jóval több van az élte­tő elemből, mint amennyi elfogy, míg Ausztráliában, a Közel-Keleten és Kína északi részén kevés a víz. Más vidékeken, mint Indiában és Bangladesben az esőzés szezonális, s néhány hónap alatt lezúdul az egész évi készlet. A szűkösen ellátott térségekbe utánpótlást juttatni költséges, hiszen a víz nehéz, szállítása drága. A vízzel kapcsolatos másik egyetemes gond az, hogy az emberiség rendkívül pa­zarlóan bánik vele, s - amióta világ a világ - mindig alulértékelt volt a gyakorlatban. Pedig köztudott, hogy a víz összegyűjtése, ihatóvá tétele, tárolása és a szennyvíz tisz­títása hatalmas pénzekbe kerül. A víz­probléma felismerése és tudatosítása hi­hetetlenül lassan megy: a 2002. évi kiotói világértekezlet volt az első fórum, ame­lyen egyetemes szinten komolyan foglal­koztak vele. A múlt év augusztusában a johannesburgi csúcstalálkozón elhatároz­ták: 2015-re felére csökkentik azoknak a számát, akik ma nem jutnak hozzá tiszta, egészséges vízhez. Ma ugyanis a fejlődő országokban egymilliárd embernek okoz gondot a vízhez való hozzájutás, és 2,2 milliárdra teszik azok számát, akik nem tudnak rendesen tisztálkodni. A The Ecomomist című gazdasági heti­lap, amely részletesen elemzi a világ vízel­látottságát, kitér a probléma egyéb vonat­kozásaira is. Egyes zöldmozgalmak példá­ul elutasítják a vízellátás pénzügyi megkö­zelítését, mondván: a víz isten ajándéka; a tőke behatolása ebbe a szférába etikátlan; a folyamszabályos, gátépítés beavatkozást jelent a természet rendjébe. A globaliz- mus elleni tüntetések olyan vádakat is megfogalmaznak, hogy a szabályozatlan fejlődés, a gazdagodás a vízkészletek ro­hamos csökkenéséhez, hiányhoz és - vég­ső soron - háborúkhoz vezet. ■ VÍZKIVÉTEL NI3/FÖ Ausztrália 945 Dél-Afrika 288 Finnország 469 India 497 Japán 723 Kanada 1,431 Kína 431 Nagy-Britannia 201 Németország 712 USA 1,688 (Forrás: Vízügyi Világtanács) A statisztikák azt mutatják, hogy - a környezetvédők vád­jaival ellentétben - a vízfo­gyasztás ma már nem függ össze egyenes arányban sem a népességgel, sem a növeke­dési ütemmel vagy az egy főn jutó nemzeti tér mékkel. Pétéi Gleick kaliforniai kutató például ki mutatta: míj; 1930-ban egy ton na acél előállításé hoz 200 tonna vi zet használtak fe Amerikában, m£ ez csak 20 tonna sőt: egy korea technológia sze rint csupán 3-4 tonna vízre var szükség. Hasonlc csökkenés tapasz talható a soka kárhoztatott víz- ™**™**— öblítéses vécéknél is: a leg­újabb modellek fogyasztása már hét liter alatt van. Egyéb­ként a háztartások nem ne­vezhetők egyértelműen pa­zarlónak. A tapasztalat azt igazolja, hogy a vízvezetékek­ben áramló folvad-41, am,~

Next

/
Thumbnails
Contents