Tolnai Népújság, 2003. július (14. évfolyam, 151-177. szám)

2003-07-26 / 173. szám

MEGYE I TÜKÖR 5. OLDAL 2003. Július 26., szombat Mondom a magamét NYAKA SZABOLCS Éhségérzet, nem négy évente Elővettem a tavalyi újságokat. 2002-t írtunk ugye, választási év volt, így nyártájban már túlvoltunk egy tavaszi őrületen, de még előttünk állt az őszi, az önkormányzati. Akkor, júliusban éhező gyerekekről szóltak a hírek, miniszterek, állami vezetők néztek ke­ményen és nyilatkoztak eltökélten: az nem lehet, hogy Magyaror­szágon napokig, hetekig ne jusson egy ártatlan apróság egy tál meleg ételhez. Mi erre adunk, szóltak. Az már csak hab a tortán, hogy az Országimázs nevű központ pénzeinek egy része került er­re a célra, többször is kifejezetten hangsúlyozva, hogy mindenki megértse. Politikai üzenete volt, nyilvánvaló, de édes mindegy: a gyerekek, a tolnai, baranyai, az ormánsági, vagy a éppen a mis­kolci, a sárközi kicsik nyáron is kapnak enni, akkor, amikor az is­kolai menza nem üzemelt. A többi néma csend. Idén nincs nyilatkozó, a kameráért, mikro­fonért tülekedő politikus, nincs kemény szembenézés, nincsenek erre (bárhonnan) átcsoportosított százmilliók. Igaz, nem lesz sza­vazás sem. Csak gyerekek vannak, ugyanúgy, mint tavaly, meg természetszerűleg nyári szünetet tartó menzák. Emiatt éhes apró­ságok is léteznek; köztük olyanok is, akik örülhetnek, ha hetente (nem naponta, jól látja mindenki: hetente) kétszer tudnak rende­sen enni. De támogatás mégsincs. Noha a helyzet semmivel nem lett jobb, mint tavaly ilyenkor, amikor valahogy mégis jutott rá pénz. Ki tudja, miért? Vagyis: igazából tudjuk jól, mindannyian. De olyan jó lenne el­hinni, hogy legközelebb nem csak 2006-ban jut megint egy kam­pánymenedzsernek az eszébe a gyerekek szünidei éhezése. Elhin­ni, hogy nemcsak négyévente egy-két hétre vagyunk fontosak. Tizenegy Apáti egy helyen Találkozó az ismerkedés és kultúra jegyében Bátaapáti Nyolcadik alkalommal adnak randevút egymásnak a ne­vükben Apáti utótagot viselő települések. Az idén Báta­apáti a helyszíne a rendez­vénynek. A házigazdák arra törekszenek, hogy vendégeik számára emlékezetessé te­gyék ezt a napot. Magyarországon tizenhat, nevé­ben Apáti utótagot viselő telepü­lés van. Évente egyszer, más-más községben randevút adnak egy­másnak. Ma Bátaapátiban a ven­déglátókkal együtt tizenegy Apá­ti - Jászapáti, Aranyosapáti, So- mogyapáti, Zalaapáti, Kisapáti, Monostorapáti, Gencsapáti, Gagy- apáti, Pornóapáti, Alsónemes- apáti - lakói, művészeti csoport­jai találkoznak. A vendégeket Krachun Szilárd Bátaapáti pol­gármestere fogadja, Pogátsa Ala­jos, Tolna Megye Közgyűlésének alelnöke köszönti. A 10 órakor kezdődő egész napos program­ban minden település bemutat­kozik, ki-ki sajátos történelmé­vel, kultúrájával. A sok színes rendezvény mellett arra is szakí­tanak időt, hogy a különböző apátiak megbeszéljék mi válto­zott legutóbbi találkozásuk óta. Két Tolna megyei művész - Törő György fafaragó és Stekly Zsuzsa tűzzománcos - kiállítását 13 órá 30 perckor nyitják meg. A Bartina Néptánc Együttes műso­ra 17 órakor kezdődik. A randevú a 20 órakor kezdődő bállal zárul, melyen a Royal együttes húzza a talp alá valót. ___ -PÄL­El őző kérdésünk: Szokott-e járni rákszűrésre? Szavazóink 57 százaléka fontosnak tartja az egészségét, jár rákszűrésre. MAI KÉRDÉSÜNK: Atúszná-e ön a Balatont? Szavazhat az interneten: www.tolnainepidsag.hu és SMS üzenetben: 20/454-36-64 Nem rugdalózott az ösztöke ellen Új plébános van a szekszárdi belvárosi parókián Új plébánosa van a szekszárdi belvárosi parókiának, a Sik- nemzetisé- lósra távozó Farkas Béla kanonok-plébánost Bacsmai László gű, ezért váltotta. A 38 éves katolikus pap nem ismeretlen a szekszár- két nyelven di hívők előtt, korábban fiatal káplánként már szolgált a plé- miséztem, bánián. Az új plébános bemutatkozó miséjét július 27-én, va- Amikor sárnap tartja. odakerül­Bacsmai László Sellyén született 1965-ben, a hor- vátok lakta Drávasztárán nevelke­dett, horvát nemzetiségű. Győrben, a bencés gimnázium­ban érettségizett 1984-ben, majd szintén Győrben teológiát végzett. 1991-ben Pé­csett szentelték pappá. Káplán 1991-1993-ban Pakson, 1993-94-ben Szekszárdon. 1994. júniustól 2003. júliusáig Felsőszentmártonban, szülőfalujától 9 kilométer­re plébános, hat horvát nemzetiségű település tartozott hozzá, munkájában és a liturgiában egy hitoktató nő segítette. tem ugyan­ilyen félel­mem volt, mint most, mert, mint Jézus mondta, sehol sincs a prófétá­nak keve­sebb be­SZEKSZÁRD- Isten akarata a püspök úron keresztül, hogy a szekszárdi plé­bániára kerültem, mondja bemu­tatkozás után az új szekszárdi plébános, de rögtön hozzáfűzi, hogy először a felkérésre nemet mondott. Aztán a Mayer Mihály megyéspüspökkel folytatott hosz- szas beszélgetés után végül még­is* igennel válaszolt a felkérésre, gondolva Máriára, aki szintén igent mondott az Isten akaratára.- Úgy éreztem, nem szabad rugdalóznom az ösztöke ellen, mert mint a győri lelkiatyám mondta annak idején, a Jóisten oda küldi a kegyelmet, ahová a püspök helyez. Isten kegyelme nélkül még Felsőszentmártonban sem lehet papnak lenni, ezért nem mertem nemet mondani. Azért húzódoztam a feladattól, mert kicsit fiatalnak éreztem ma­gam ahhoz, hogy egy ilyen nagy városnak a plébánosa legyek, nagy felelősség ez nekem. Kicsit vigasztalt a szentírás szava, amit Pál apostolnak mondott Jézus: elég neked az én kegyelmem. Én is ebben bízom, Isten kegyelme nélkül nem mennék semmire. Már gyerekkoromban úgy éreztem, hogy Istent akarom szol­gálni, volt a falunkban egy fiatal pap, az ő példája volt előttem. Há­rom évesen már „miséztem” ott­hon játékból és a templomban a nagymamám ölében. Mondta is mindenki, e fiúból pap lesz!- Amikor elsőáldozás után ministrálhattam, majd bérmálko- zás után olvashattam, annak na­gyon örültem. A nagy válaszút a nyolcadik osztály volt, amikor 14 évesen el kellett döntenem, hogy hol tanulok tovább. Életem leg­nehezebb időszaka volt az a két hét, hogy megyek-e Győrbe az otthonomtól 400 kilométerre úgy, hogy évente négyszer jöhe­tek haza. A döntésem Mária ün­nepére, december 8-ra, a Szeplő­telen Fogantatás ünnepére esett, bennem is akkor fogant meg az igen, hogy megyek a bencések­hez. Utána harmadikban volt egy lelkigyakorlat, amikor az atya azt mondta, hogy a papi hivatásnak három ismertetőjegye van, az egyik, hogy én akarjak pap lenni, a másik, hogy a hívek is akarják, a harmadik, hogy Isten akarja. Az első kettő megvolt, Isten aka­ratát pedig úgy tudtam meg, hogy negyedikben meghalt a fa­lunkban a plébánosunk és a te­metésén a búcsúztató pap azt mondta, hogy a pap Isten labdá­ja. Ott a koporsó mellett úgy éreztem, hogy Isten engem is szólít, légy az én labdám! Akkor döntöttem el végleg, hogy a papi hivatást választom. Olyan kis településen, Felső­szentmártonban szolgáltam, ahol a lakosság 95 százaléka horvát csülete, mint a saját hazájában. Minden­estre érdekes egybeesés, hogy amikor 9 éve megkaptam a kine­vezésem Felsőszentmárton-ba, akkor is Lourdba zarándokoltunk a szekszárdi hívekkel és most is, ahol a Szűzanya közbenjárását kértem a munkámra. Nagyon nehéz volt az elköszönés Felsőszentmártonban, hatszor, hat helyen átélni a búcsúzás fájdalmát. Sírtunk mindannyian. Ez volt dél­előtt, délután nemzetiségi műsort rendeztek a hívők, a végén felhívtak a színpadra, megköszönték a mun­kámat, ajándékba kaptam egy nép­viseletbe öltöztetett babát. Akkor ott elénekeltem horvátul egy népdalt, ami magyarul úgy hangzik, hogy Dráva mente az én szülőföldem és most itt hagylak én. Ez az ének egy kicsit levezetése volt ez a délelőtti nagy szomorúságnak. Megnyugvás volt számomra, hogy ott volt már az új plébános, akinek átadtam a stafé­tabotot, aki nem horvát ugyan, de vajdasági származású, tud horvátul, a hívők megnyugodhattak. Most már nem csak testileg va­gyok Szekszárdon, de lelkileg is, vasárnap lesz a bemutatkozó mi­sém. Mint Pál apostol mondja: el­felejtem ami mögöttem van és ne­kilendülök az előttem lévő cél fe­lé. Az elfelejtés nem rossz értel­mű elfeledkezés a felsőszentmár- toni évekről, hívekről, hanem az, hogy a jelen pillanatban kell élni és tenni Isten akaratát, ami most a szekszárdi hívők szolgálata. Sze­rencsére nem vagyok egyedül, pap társaimmal, egy állandó káp­lán atyával és egy másik káplán­nal aki külföldön tanul, de a szü­netekben itt van, illetve az Újvá­rosban János diakónussal szolgál­juk az Urat. Megnyugvás, hogy a plébánián sem mindennel nekem kell foglalkoznom, hanem van­nak segítőim a hitoktatás, iroda­vezetés, pénzügyi területeken. A szekszárdi hívőknek azt üze­nem, hogy jöjjenek szentmisére, ismerkedjünk meg egymással, leljük meg egymásban a jót. F. KOVÁTS ÉVA A bacik nyáron nem vakációznak A szezon betegsége az ételmérgezés A forró nyárban aki csak teheti, hosz- szabb-rövidebb időre elutazik valahová pihenni. A kellemesnek ígérkező kikap­csolódás azonban rémálommá válhat, ha a nyaraló összeszed valamilyen fertőzést. Márpedig erre nyáron nagy az esély. Tolna megye Akár otthon vagyunk, akár nyaralunk, ne­tán dolgozunk, a bacilusok és más kóroko­zók ugrásra készen várakoznak. A nyári szezonális fertőzések leggyakoribb forrása az élelmiszer. Sorsunkat befolyásolja a szomszédos közért, a fagylaltos, az étterem tulajdonosának, illetve szakácsának higié­nés magatartása. Nem is beszélve a távoli országok táplálkozási kultúráiról. Mindany- nyian tudjuk, hogy a nyár odafigyelést igé­nyel. Bárhol vagyunk, az élelmiszerek ré­vén számos veszélynek lehetünk kitéve. Gyermekeinkről nem is beszélve, akik élve­zik a kánikula adta lehetőséget, a meleg mi­att, vagy a játékba belemerülve elfelejtenek alapvető higiénés rendszabályokat. Néha bizony nyűg megmosni a cseresznyét, ep­ret, vagy a maszatos apró kezecskéket. Ne csak az étteremben várjuk el a higié­niát, otthon is figyeljünk oda élelmiszere­inkre. Figyelmet igényel a tej, a tejtermékek, a hús és a húskészítmények, a gombából készült élelmiszerek. A tojás és a belőle ké­szült sok étel. A nyári ételmérgezések több mint 90 százaléka tojásos eredetű! A tojás héja szalmonellával szennyezett lehet, s in­nen bekerülhet ételeinkbe. Ezért fontos, hogy megfelelően hőkezeljük élelmiszere­inket, 60 fokon 20-30 perces főzéssel, vagy 100 fokon 10 perces főzéssel elpusztíthatjuk a legtöbb kórokozót. Indokolt lehet a tojás fertőtlenítése is, még felhasználás előtt. Fokozottabban figyelnünk kell a szavatos­sági határidőkre is. Érzékszervi vizsgálattal - ízleléssel - sok minden kiszűrhető. A szállí­tás során többször ingadozhat az élelmiszer hőmérséklete, nem csak akkor, amikor haza­visszük az üzletből. Ez befolyásolhatja a sza­vatossági határidőt. Ha az ízlelés során nem Nálunk ritka Mint azt dr. Németh Lídia helyettes me­gyei tisztifőorvostól megtudtuk, a nyári ételmérgezések szempontjából megyénk a kevésbé érintett területek közé tartozik. Az elmúlt évek adatai alapján az ételmér­gezések, fertőzések száma nem haladja meg az ötöt a nyári szezonban. Az idén eddig egyetlen kisebb mértékű fertőzés történt, amelynek forrása egy fadd-dom- bori vendéglátóhely volt, és szerencsére csak néhány vendéget érintett. találunk valamit rendben, ne kockáztassunk! A darált hús nagy felülete miatt romlandóbb, jó táptalaj a kórokozóknak. Maximum 12 órán belül dolgozzuk fel! A gyorsan romló élelmiszereket 0-5 fokos hőmérsékleten tá­roljuk, a gyorsfagyasztott élelmiszert pedig kiengedés után nem szabad újra lefagyaszta­ni. Gombát pedig ne fogadjunk el ajándékba, ne vegyünk házalótól, csak bevizsgált, vagy termesztett árut vásároljunk. __________vem Ba ka Istvánra emlékeztek SZEKSZÁRD Élt köztünk egy olyan költő, aki iro­dalmunk első vona­lába tartozott ezekkel a szavakkal méltatta Gacsá-lyi József, a barát, a pá­lyatárs néhai Baka István munkássá­gát. A szekszárdi al­sóvárosi temetőben tegnap tartott meg­emlékezésen a me­gyeszékhely, illetve Baka István a könyvtár képvise­letében helyezték el a résztvevők a kegyelet virágait a síron, mely két évszámmal - 1948-1995 - azt jelezte: a szekszárdi születésű Baka István fájdalmasan korán távozott. Még mindig csak 55 éves lenne az a költő, aki egyéb­ként már ifjú ko­rában teljes iro­dalmi vértezettel lépett a literatúra mezejére. Kezdettől fogva a legigé­nyesebb költé­szetet művelte, sohasem érezte láncnak a formai korlátokat, sőt, kinyitotta azokat a kapukat, me­lyek a vers lénye­géhez vezették az olvasót - foly­tatta Gacsályi József, akinek vég­következtetése így hangzott: - Egy egész város költészetét emel­te be az egyetemes irodalomba.-SZÁ­KISMÁNYOK. Az evangélikus egyház Kismányokon táborozó fúvószenekara koncertet ad júli­us 26-án. A hangverseny 19 óra­kor kezdődik a művelődési ház előtti téren. BUDAPEST. Tegnap, Budapes­ten az Országos Egészségbizto­sítási Pénztár székházában ren­dezték meg a Szent Kristóf napi ünnepséget. Ebből az alkalom­ból a kiemelkedő munkát végző munkatársakat kitüntették. A Tolna Megyei Egészségbiztosítá­si Pénztár dolgozói közül dr. Vas Mária Szent István plakettet, Guld Péter Szent Kristóf érmet, Feriné Fehér Ágnes főigazgatói dicséretet kapott. TOLNA. Véget ér a tolnai műve­lődési központ és könyvtár nyá­ri szünete. Az intézmény három hetes leállás után hétfőn délelőtt 9 órától ismét a lakosság rendel­kezésére áll. ■ SZÁLKA. A budapesti Madách Gimnázium New Generation Formáció pantomim csoportja egy hetet töltött el Szálkán a művésztáborban. Új jeleneteket tanultak, melyeket már be is mutattak az érdeklődő közönség- nek. A táborozás a budapesti VII. kerületi önkormányzat támogatásával jött létre. fotó: gottvald károly

Next

/
Thumbnails
Contents