Tolnai Népújság, 2003. június (14. évfolyam, 127-150. szám)

2003-06-23 / 144. szám

2003. Június 23., Hétfő MEGYEI TÜKÖR 5. OLDAL Mondom A Magamét VENTER MARIANNA Gyalog és két keréken Az ember nem is gondolná, milyen óvatosnak kell lennie, ha el­indul másfél kilométeres, munkahelyére, illetve haza vezető gya­logsétájára. Az első sarkon, mielőtt befordulnék, reflexből kikém­lelek a fal mögül, mert ért már kellemetlen meglepetés 30 km/h se­bességgel az orrom előtt elhúzó biciklista személyében. Rákanya­rodván az egyenes szakaszra, átlag ötpercenként igyekszem félre­húzódni szatyrostul-táskástul a járdán közlekedő kerékpárok elől. Vannak, akik nyaktörő iramban szlalomoznak a gyalogosok kö­zött, mások megfontoltan, ráérősen tekernek a járdán, s előfordul csoportos kerékpározás is, egész családok pedáloznák szépen, li­basorban, általában apuka a felvezető, aztán következnek a cse­meték, a sort anyuka zárja. Tudom én, hogyne tudnám, hogy a városnak csak az egyik felé­ben van kerékpárút, s akinek az élete kedves, nem biciklizik a fő­úton. Azt is tudom, hogy a kerékpározás környezetkímélő, jót tesz az egészségnek, stb., stb. Belátom, kompromisszumra és toleran­ciára kell törekedni. Mondom, belátom, csak éppen elfogadni nem tudom. A járda a gyabgosoké, azért, hogy babakocsival, támbot- tal, járókerettel is nyugodtan, biztonságosan közlekedhessenek. Igazuk van tehát a kerékpárosoknak és igazuk van a gyalogosok­nak is, csak éppen a helyzet lesz egyre tarthatatlanabb. Megkérdeztük olvasóinkat Mennyi időt szán testedzésre? A különböző sporteseményeket elnézve egyesek jogos irigy­kedéssel tekintenek a grammnyi súlyfelesleget is nélkülöző versenyzőkre. Mozgásra természetesen minden egészséges ember képes, csak a gondolat tettre váltása ütközik gyakorta akadályba. Ezért tettük fel az utcán a kérdést: ön mennyi időt szán testedzésre? Pintér István, tanuló: - Sajnos keveset szánok rá. Nem is nagyon van rá időm, főleg a tanulás miatt. Most nyáron meg dolgozom és délután, fáradtan érek haza. Kádas Ferenc, tanuló: - Napontakét órát általában rááldozok a test­edzésre, kerékpározásjprmájában.. Érdemes, érzem, hogy jót tesz a közérzetemnek. Tóth István, postás: - A foglalkozásom miatt nekem minden nap kell kerékpároznom. Tehát a munka és a testedzés nálam szerencsésen egybeesik. Hollendus Zsolt, műszerész: - Őszintén szólva nem fordítok erre időt. Egyrészt egészségügyi okok, másrészt kényelmességem miatt. Meg is van a következménye, mostanában egyre gyakrabban érzem a mozgás hiányát.___________________________________________■ Szavazhat az interneten: www.tolnalnepuJsag.hu és SMS üzenetben: 20/454-36-64 Előző kérdésünk: Ön szerint támogassa-e az állam köz­pénzből a focit? Szavazóink jelentős része, pontosan 82%-a nem támogatná köz­pénzből a focit MAI KÉRDÉSÜNK: Aggódik-e gazdaság romló helyzete miatt? Segítőkész férfiak közössége Ötéves a Szekszárdi Rotary Club Megalakulásának 5. évfordulóját ünnepelte a hétvégén a Szekszárdi Rotary Club. Az ünnepség szombaton dél­előtt Szekszárdon a Vármegyeháza udvarán a Rotary- fá­nál elnöki pohárköszöntővel és koszorúzással kezdődött Szekszárd A klubtagokat és a meghívott ven­dégeket - köztük Kovács Andrást, a Rotary Club Dél-Magyarországi Régiójának alkormányzóját - Sza­Rotary Club ■ A klub a világ minden táján megtalál­ható, azonos szabályokon alapuló, politikától, vallástól független mozga­lom. A Rotary célja segítőkészség a min­dennapi életben, amit a következő utakon igyekszik elérni:- a barátság ápolásával,- a magán- és hivatalos életben a magas etikai alapelvek, valamint min­den közösség számára hasznos tevé­kenység értékeinek elismerése által,- valamennyi rotarysta felelősségtel­jes magán-, hivatásbeli és nyilvános tevékenységének támogatásával,- a jó szándék ápolásával, amely a népek közötti megértést és békét szolgálja olyan dolgozó férfiak világ­közössége által, akiket a segitőkész- ség ideálja egyesít. bó Zsolt elnök köszöntötte, rövid visszatekintést nyújtva a megala­kulás óta eltelt öt esztendőről, az elért eredményekről, majd koszo­rút helyezett el a Rotary-fánál. A Szekszárdi Rotary Club hosszas szervezés után 1998. áp­rilisában alakult meg a Pécsi Rotary Club „keresztapasága” dr. főor­mellett. A kezdeti nehézsé­gek, a nagy fokú tagsági fluktuáció után a második évre stabilizálódott a klub, vált jól működő jótékony- sági szervezetté. A klub sza­bályzata szerint az elnökök évenként vált­ják egymást, így az alapító elnök, Kovács József, az Aliscavin tulaj­donosa után Gesztesi Tamás vos, Módos Ernő bo­rász, dr. Hankovszky Zsolt cégbíró, illetve Szabó Zsolt mérnök állt a szervezet élén, akit hamarosan Ko­vács József II. építési vállalkozó követ. A jubileumi ünnep­ségen résztvevő elnö­kök lapunk munkatár­sának elmondták, hogy a Szekszárdi Rotary Club vezetőit a szervezet megalakulása óta két fő cél vezérelte, a környezet jobbá tétele és a haladó törekvések, ifjú­ság, iskolák, elesettek, rászorulók támogatása, A kitűzött célok ki­lencvenöt százaléka a mikro kör­nyezetre, a helyi dolgokra irá­nyult. Ennek szellemében támo­gatták kezdettől fogva a faddi A Rotary Club tagjai az ünnepségen gyermekotthont, a szekszárdi me­gyei kórház gyermekosztályát, a Waldorf óvoda felépítését, a szek­szárdi főposta, valamint a katoli­kus óvoda akadálymentesítését és a Vármegyeháza rekonstrukci­óját. Szerveztek hangversenyt, szponzorálták angol nyelvű könyv kiadását, diákok külföldi cserelátogatását, OKTV-én I. he­lyezést elért diák külföldi verse­nyen való részvételét, létesítettek ösztöndíjat kiváló képességű kö­zépiskolai diákok támogatására, ajándékoztak oktatási segédesz­közöket, televíziókészülékeket, videókat az ACSI-nak. A tervezett projektek mellett ad hoc segítsé­get adtak egy kisfiú külföldi máj­átültetési műtétjénél a szülők kin­ti tartózkodásához.- Nyitott szemmel járunk, ahol tudunk segítünk - mondták a szekszárdi Rotary Club vezetői, hozzáfűzve, hogy a helyi projek­tek mellett a nemzetköziekben is részt vesznek, így például a gyer­mekbénulás felszámolásában.- A Rotary Club feladatul tűzte ki a klubok számának és a tagság létszámának növelését. Ezek szervezése a már meglévő klubok feladata - mondta az ünnepségen résztvevő Kovács András. A dél­magyarországi régió alkormány­zója elismerését fejezte ki a szek­szárdi Rotary eddig elért eredmé­nyeit hallva, a klubot az egész or­szágban nagyon jól szervezett, jól működő szervezetként ismerik, mondta. A program a gemenci szabad­idő közponiban ebéddel folytató­dott, majd a társaság hajókirán­dulást tett, melynek során megte­kintették a Duna-hidat, borverse­nyen értékelték a klubtagok bora­it, kocsikáztak és gyalogtúrát tet­tek az erdőben. F. KOVÁTS ÉVA A hegyeket nem győzhetjük le soha Aki az Everesten is a Dunakanyarról álmodik A sport számomra az életet jelenti. Csak annyi gondom van vele, hogy valakit, valakiket, embertársainkat le kell győzni. A hegyeket azonban nem győzhetjük le, csak saját gyengesé­günkön lehetünk úrrá - mondja Szendrő Szabolcs. Bonyhád Erdők, fák, virágok, a világ legma­gasabb hegyei gyönyörű fotókon. Es a Dunakanyar, ahová Szendrő Szabolcs mindig visszatér. Az ötve­nes éveiben járó férfi - aki tizenhat évesen térdtől elveszítette egyik lá­bát, s akit sikeres hegymászóként ismer ország-világ - a bonyhádi Solymár Imre Városi Könyvtárban osztotta meg élményeit hallgatósá­gával.- Eszmélésemtől fogva sportoló szerettem volna lenni. Leginkább súlyemelő, amiről le kellett mon­danom. Aztán sakkozó, ám azt nem nekem találták ki. Próbálkoz­tam a kajakozással. Mindegyikkel volt egy kis gondom. Valakit, vala­kiket mindig le kellett győznöm. A hegymászás nem ilyen. A hegye­ket nem győzhetjük le, csak saját gyengeségünkön lehetünk úrrá. El­sősorban hittel, lélekkel és társak­kal. Túrázni egyedül is lehet, de a hegymászáshoz társra van szük­ség. Szendrő Szabolcs legelőször a Dunakanyar Ördögsziklájára cso­dálkozott rá, aztán a Tátra, az Al­pok, a Kaukázus, a Pamir, a^Tien- san, a Himalája, Dél- és Észak- Amerika hegycsúcsainak meghó­dítására vállalkozott. Tagja volt az 1993-as és 1996-os Everest-expedí- ciónak. Mesél kudarcokról és sike­rekről, centiméterekről és méterek­ről, a csalódásokról és örömökről. Arról, ho­gyan, jutottak fel a 8700 magas Cho Oyura, ahol alig töltöt­tek -öt percnél több időt, ahol a látását is elveszítette egy napra. Mégis azt mondja, nem a csúcsok elérése a lényeg, mert azok nemcsak a hegyeknek vannak, s hogy akarat­tal, kitartással min­denki eljuthat a magá­éra. Előadása végén szerényen megjegyzi: az egész hegymászás­nak semmi értelme nem lenne, ha nem tudná másoknak meg­mutatni felvételeit, nem mondhatná el él­ményeit. -PÁL­Szendrő Szabolcs SZALKA. Már évek óta visszajáró vendégek a szálkai művésztelepre a Kaposvári Egyetem Csokonai Vi­téz Mihály Pedagógiai Főiskolai Karának hallgatói. Az idén is itt töltötte 46 nappali tagozatos hallgató a kötelező rajzgyakorlatot. Tanáraik, Sörös József, Takács Zoltán és Rónai Gábor irányításával a tájképfes­tészettel ismerkedtek a leendő rajztanárok. A héten helyüket hatvan levelező tagozatos hallgató foglalja majd el.__________________________________________________________FOTÓ: GOTTVALD KÁROLY Decs elfeledett szülötte Ma is élnek a 400 esztendős közmondások A Tolna Megyei Honismereti Egyesület és Decs Nagyközség Önkormányzatának közös kiadásában jelent meg a Honisme­reti Egyesület Kiskönyvtár sorozat első kötete, Nagy Janka Teodóra és Szabó Géza szerkesztésében. Tolna megye A kiskönyvtár első darabja Bara­nyai Decsi Csimor János életét és munkásságát mutatja be. Decs nemcsak a Sárköz „fővárosa”, ko­moly kulturális és művelődéstör­téneti hagyományokkal is rendel­kezik. Egyik legjelesebb szülötte, Ba­ranyai Decsi Csimor János halálá­nak 400. évfordulójára emlékna­pot rendeztek, a kötetben az itt elhangzott előadások anyagát ol­vashatják az érdeklődők. Mint azt Paczolay Gyulának, a Veszprémi Egyetem nyugalma­zott docensének előadásából ki­derül, Baranyai Decsi Csimor Já­nos korának egyik legműveltebb embere volt. A Strassburgi Aka­démia avatta doktorrá, írt útle­írást, jogharmonizációs monog­ráfiát és filozófiai összefoglaló művet. Ő volt az első, aki latin klasszi­kusokat fordított magyarra. Az ő műve az első magyar szólás- és közmondásgyűjtemény is. Ezek közül jó néhány ma már nem is­mert, de igen sokat még ma is használunk, mint például „A sok bába között a gyermek is el szo­kott veszni.”, vagy „Ha nem csor­dul is, cseppen.” S néhány az elveszettek közül: „Nem eszi meg a farkas az ő fi­át.”, „Könnyű a had annak, aki nem próbálta.” Levéltári adatok, továbbá kor­társakkal folytatott beszélgetések alapján megírta kora történetét, írt a magyar rovásírásról, ismert egy görög és több latin nyelvű verse, fennmaradt több latin nyel­vű levele. Sokoldalú és eredményes úttö­rő munkássága sokáig feledésbe merült, s elismerésére az egyes szakterületeken csak a 20. szá­zadban került sor. A Honismereti Egyesület Kis­könyvtár első kötetéből nem csak Baranyai Decsi Csimor János éle­tét és munkásságát ismerhetik meg az érdeklődők, hanem 400 esztendős közmondások között is „csemegézhetnek”. VENTER

Next

/
Thumbnails
Contents