Tolnai Népújság, 2003. június (14. évfolyam, 127-150. szám)
2003-06-23 / 144. szám
2003. Június 23., Hétfő MEGYEI TÜKÖR 5. OLDAL Mondom A Magamét VENTER MARIANNA Gyalog és két keréken Az ember nem is gondolná, milyen óvatosnak kell lennie, ha elindul másfél kilométeres, munkahelyére, illetve haza vezető gyalogsétájára. Az első sarkon, mielőtt befordulnék, reflexből kikémlelek a fal mögül, mert ért már kellemetlen meglepetés 30 km/h sebességgel az orrom előtt elhúzó biciklista személyében. Rákanyarodván az egyenes szakaszra, átlag ötpercenként igyekszem félrehúzódni szatyrostul-táskástul a járdán közlekedő kerékpárok elől. Vannak, akik nyaktörő iramban szlalomoznak a gyalogosok között, mások megfontoltan, ráérősen tekernek a járdán, s előfordul csoportos kerékpározás is, egész családok pedáloznák szépen, libasorban, általában apuka a felvezető, aztán következnek a csemeték, a sort anyuka zárja. Tudom én, hogyne tudnám, hogy a városnak csak az egyik felében van kerékpárút, s akinek az élete kedves, nem biciklizik a főúton. Azt is tudom, hogy a kerékpározás környezetkímélő, jót tesz az egészségnek, stb., stb. Belátom, kompromisszumra és toleranciára kell törekedni. Mondom, belátom, csak éppen elfogadni nem tudom. A járda a gyabgosoké, azért, hogy babakocsival, támbot- tal, járókerettel is nyugodtan, biztonságosan közlekedhessenek. Igazuk van tehát a kerékpárosoknak és igazuk van a gyalogosoknak is, csak éppen a helyzet lesz egyre tarthatatlanabb. Megkérdeztük olvasóinkat Mennyi időt szán testedzésre? A különböző sporteseményeket elnézve egyesek jogos irigykedéssel tekintenek a grammnyi súlyfelesleget is nélkülöző versenyzőkre. Mozgásra természetesen minden egészséges ember képes, csak a gondolat tettre váltása ütközik gyakorta akadályba. Ezért tettük fel az utcán a kérdést: ön mennyi időt szán testedzésre? Pintér István, tanuló: - Sajnos keveset szánok rá. Nem is nagyon van rá időm, főleg a tanulás miatt. Most nyáron meg dolgozom és délután, fáradtan érek haza. Kádas Ferenc, tanuló: - Napontakét órát általában rááldozok a testedzésre, kerékpározásjprmájában.. Érdemes, érzem, hogy jót tesz a közérzetemnek. Tóth István, postás: - A foglalkozásom miatt nekem minden nap kell kerékpároznom. Tehát a munka és a testedzés nálam szerencsésen egybeesik. Hollendus Zsolt, műszerész: - Őszintén szólva nem fordítok erre időt. Egyrészt egészségügyi okok, másrészt kényelmességem miatt. Meg is van a következménye, mostanában egyre gyakrabban érzem a mozgás hiányát.___________________________________________■ Szavazhat az interneten: www.tolnalnepuJsag.hu és SMS üzenetben: 20/454-36-64 Előző kérdésünk: Ön szerint támogassa-e az állam közpénzből a focit? Szavazóink jelentős része, pontosan 82%-a nem támogatná közpénzből a focit MAI KÉRDÉSÜNK: Aggódik-e gazdaság romló helyzete miatt? Segítőkész férfiak közössége Ötéves a Szekszárdi Rotary Club Megalakulásának 5. évfordulóját ünnepelte a hétvégén a Szekszárdi Rotary Club. Az ünnepség szombaton délelőtt Szekszárdon a Vármegyeháza udvarán a Rotary- fánál elnöki pohárköszöntővel és koszorúzással kezdődött Szekszárd A klubtagokat és a meghívott vendégeket - köztük Kovács Andrást, a Rotary Club Dél-Magyarországi Régiójának alkormányzóját - SzaRotary Club ■ A klub a világ minden táján megtalálható, azonos szabályokon alapuló, politikától, vallástól független mozgalom. A Rotary célja segítőkészség a mindennapi életben, amit a következő utakon igyekszik elérni:- a barátság ápolásával,- a magán- és hivatalos életben a magas etikai alapelvek, valamint minden közösség számára hasznos tevékenység értékeinek elismerése által,- valamennyi rotarysta felelősségteljes magán-, hivatásbeli és nyilvános tevékenységének támogatásával,- a jó szándék ápolásával, amely a népek közötti megértést és békét szolgálja olyan dolgozó férfiak világközössége által, akiket a segitőkész- ség ideálja egyesít. bó Zsolt elnök köszöntötte, rövid visszatekintést nyújtva a megalakulás óta eltelt öt esztendőről, az elért eredményekről, majd koszorút helyezett el a Rotary-fánál. A Szekszárdi Rotary Club hosszas szervezés után 1998. áprilisában alakult meg a Pécsi Rotary Club „keresztapasága” dr. főormellett. A kezdeti nehézségek, a nagy fokú tagsági fluktuáció után a második évre stabilizálódott a klub, vált jól működő jótékony- sági szervezetté. A klub szabályzata szerint az elnökök évenként váltják egymást, így az alapító elnök, Kovács József, az Aliscavin tulajdonosa után Gesztesi Tamás vos, Módos Ernő borász, dr. Hankovszky Zsolt cégbíró, illetve Szabó Zsolt mérnök állt a szervezet élén, akit hamarosan Kovács József II. építési vállalkozó követ. A jubileumi ünnepségen résztvevő elnökök lapunk munkatársának elmondták, hogy a Szekszárdi Rotary Club vezetőit a szervezet megalakulása óta két fő cél vezérelte, a környezet jobbá tétele és a haladó törekvések, ifjúság, iskolák, elesettek, rászorulók támogatása, A kitűzött célok kilencvenöt százaléka a mikro környezetre, a helyi dolgokra irányult. Ennek szellemében támogatták kezdettől fogva a faddi A Rotary Club tagjai az ünnepségen gyermekotthont, a szekszárdi megyei kórház gyermekosztályát, a Waldorf óvoda felépítését, a szekszárdi főposta, valamint a katolikus óvoda akadálymentesítését és a Vármegyeháza rekonstrukcióját. Szerveztek hangversenyt, szponzorálták angol nyelvű könyv kiadását, diákok külföldi cserelátogatását, OKTV-én I. helyezést elért diák külföldi versenyen való részvételét, létesítettek ösztöndíjat kiváló képességű középiskolai diákok támogatására, ajándékoztak oktatási segédeszközöket, televíziókészülékeket, videókat az ACSI-nak. A tervezett projektek mellett ad hoc segítséget adtak egy kisfiú külföldi májátültetési műtétjénél a szülők kinti tartózkodásához.- Nyitott szemmel járunk, ahol tudunk segítünk - mondták a szekszárdi Rotary Club vezetői, hozzáfűzve, hogy a helyi projektek mellett a nemzetköziekben is részt vesznek, így például a gyermekbénulás felszámolásában.- A Rotary Club feladatul tűzte ki a klubok számának és a tagság létszámának növelését. Ezek szervezése a már meglévő klubok feladata - mondta az ünnepségen résztvevő Kovács András. A délmagyarországi régió alkormányzója elismerését fejezte ki a szekszárdi Rotary eddig elért eredményeit hallva, a klubot az egész országban nagyon jól szervezett, jól működő szervezetként ismerik, mondta. A program a gemenci szabadidő közponiban ebéddel folytatódott, majd a társaság hajókirándulást tett, melynek során megtekintették a Duna-hidat, borversenyen értékelték a klubtagok borait, kocsikáztak és gyalogtúrát tettek az erdőben. F. KOVÁTS ÉVA A hegyeket nem győzhetjük le soha Aki az Everesten is a Dunakanyarról álmodik A sport számomra az életet jelenti. Csak annyi gondom van vele, hogy valakit, valakiket, embertársainkat le kell győzni. A hegyeket azonban nem győzhetjük le, csak saját gyengeségünkön lehetünk úrrá - mondja Szendrő Szabolcs. Bonyhád Erdők, fák, virágok, a világ legmagasabb hegyei gyönyörű fotókon. Es a Dunakanyar, ahová Szendrő Szabolcs mindig visszatér. Az ötvenes éveiben járó férfi - aki tizenhat évesen térdtől elveszítette egyik lábát, s akit sikeres hegymászóként ismer ország-világ - a bonyhádi Solymár Imre Városi Könyvtárban osztotta meg élményeit hallgatóságával.- Eszmélésemtől fogva sportoló szerettem volna lenni. Leginkább súlyemelő, amiről le kellett mondanom. Aztán sakkozó, ám azt nem nekem találták ki. Próbálkoztam a kajakozással. Mindegyikkel volt egy kis gondom. Valakit, valakiket mindig le kellett győznöm. A hegymászás nem ilyen. A hegyeket nem győzhetjük le, csak saját gyengeségünkön lehetünk úrrá. Elsősorban hittel, lélekkel és társakkal. Túrázni egyedül is lehet, de a hegymászáshoz társra van szükség. Szendrő Szabolcs legelőször a Dunakanyar Ördögsziklájára csodálkozott rá, aztán a Tátra, az Alpok, a Kaukázus, a Pamir, a^Tien- san, a Himalája, Dél- és Észak- Amerika hegycsúcsainak meghódítására vállalkozott. Tagja volt az 1993-as és 1996-os Everest-expedí- ciónak. Mesél kudarcokról és sikerekről, centiméterekről és méterekről, a csalódásokról és örömökről. Arról, hogyan, jutottak fel a 8700 magas Cho Oyura, ahol alig töltöttek -öt percnél több időt, ahol a látását is elveszítette egy napra. Mégis azt mondja, nem a csúcsok elérése a lényeg, mert azok nemcsak a hegyeknek vannak, s hogy akarattal, kitartással mindenki eljuthat a magáéra. Előadása végén szerényen megjegyzi: az egész hegymászásnak semmi értelme nem lenne, ha nem tudná másoknak megmutatni felvételeit, nem mondhatná el élményeit. -PÁLSzendrő Szabolcs SZALKA. Már évek óta visszajáró vendégek a szálkai művésztelepre a Kaposvári Egyetem Csokonai Vitéz Mihály Pedagógiai Főiskolai Karának hallgatói. Az idén is itt töltötte 46 nappali tagozatos hallgató a kötelező rajzgyakorlatot. Tanáraik, Sörös József, Takács Zoltán és Rónai Gábor irányításával a tájképfestészettel ismerkedtek a leendő rajztanárok. A héten helyüket hatvan levelező tagozatos hallgató foglalja majd el.__________________________________________________________FOTÓ: GOTTVALD KÁROLY Decs elfeledett szülötte Ma is élnek a 400 esztendős közmondások A Tolna Megyei Honismereti Egyesület és Decs Nagyközség Önkormányzatának közös kiadásában jelent meg a Honismereti Egyesület Kiskönyvtár sorozat első kötete, Nagy Janka Teodóra és Szabó Géza szerkesztésében. Tolna megye A kiskönyvtár első darabja Baranyai Decsi Csimor János életét és munkásságát mutatja be. Decs nemcsak a Sárköz „fővárosa”, komoly kulturális és művelődéstörténeti hagyományokkal is rendelkezik. Egyik legjelesebb szülötte, Baranyai Decsi Csimor János halálának 400. évfordulójára emléknapot rendeztek, a kötetben az itt elhangzott előadások anyagát olvashatják az érdeklődők. Mint azt Paczolay Gyulának, a Veszprémi Egyetem nyugalmazott docensének előadásából kiderül, Baranyai Decsi Csimor János korának egyik legműveltebb embere volt. A Strassburgi Akadémia avatta doktorrá, írt útleírást, jogharmonizációs monográfiát és filozófiai összefoglaló művet. Ő volt az első, aki latin klasszikusokat fordított magyarra. Az ő műve az első magyar szólás- és közmondásgyűjtemény is. Ezek közül jó néhány ma már nem ismert, de igen sokat még ma is használunk, mint például „A sok bába között a gyermek is el szokott veszni.”, vagy „Ha nem csordul is, cseppen.” S néhány az elveszettek közül: „Nem eszi meg a farkas az ő fiát.”, „Könnyű a had annak, aki nem próbálta.” Levéltári adatok, továbbá kortársakkal folytatott beszélgetések alapján megírta kora történetét, írt a magyar rovásírásról, ismert egy görög és több latin nyelvű verse, fennmaradt több latin nyelvű levele. Sokoldalú és eredményes úttörő munkássága sokáig feledésbe merült, s elismerésére az egyes szakterületeken csak a 20. században került sor. A Honismereti Egyesület Kiskönyvtár első kötetéből nem csak Baranyai Decsi Csimor János életét és munkásságát ismerhetik meg az érdeklődők, hanem 400 esztendős közmondások között is „csemegézhetnek”. VENTER