Tolnai Népújság, 2003. április (14. évfolyam, 76-100. szám)

2003-04-19 / 92. szám

Tolnai Négújság Életfogytig ül Életfogytiglani büntetést kapott a dunaföldvári ben­zinkutas gyilkosa. 10. oldal 9. OLDAL Rúzsnyomok Új popót hozott a nyuszi Brad Pittnek, de nem a plasz­tikai sebészektől. 16. oldal Az Agára üzenete Történelmi esemény­re került sor szerdán, történelmi helyszínen: Athénban a régi Agóra oszlopai között az Európai Unió ed­dig soha nem látott mértékű bővítéséről írtak alá szerződést a tizenöt tagország és a tíz csatlakozó vezetői. Görögország és mai fővárosa volt a böl­csője az ókorban az európai kultúrának, és most az egységes Európa bölcsőjévé vált. Ott került pecsét a szerződésre, ahol egykoron a nép ügye­it intézték, ahol máig hatóan létrejött a demokrácia. Az egységes Európa bölcsője: Athén Akik jártak már valaha is a görög főváros­ban, csak a jól ismert „tájékozódási pon­tok” - elsősorban is az Akropolisz - alap­ján ismerhették föl az emlékezetükben megőrzött Athént. Utcáin mindennapo­sak a közlekedési dugók, élénk a gyalo­gosforgalom, éjt nappallá téve minden bolt nyitva - máskor. Az európai csúcs idején azonban kimondottan szellemvá­rossá vált: a teljes belvárost hermetizál- ták, néhol még a járókelők elől is; a széles főútvonalakra kizárólag engedéllyel lehe­tett behajtani. Lezárták a központ és a de­legációk szálláshelyéül szolgáló Vouliag- meni közötti, bő félórányi autóutat is; a tengerpart mentén vezető úton tizenöt méterenként posztoltak a rendőrök, még­hozzá párban, mindkét oldalon. Össze­sen tizenötezer egyenruhást vezényeltek ki az ország minden részéből; a kereszte­ződésekben járőrkocsik tömkelegé blok­kolta a behajtani szándékozókat. A csúcs- találkozó idejére a közalkalmazottak szá­mára munkaszünetet rendeltek el. A görög fél Medgyessy Pétert és Kovács Lászlót látta vendégül, rajtuk kívül erede­tileg öt helyet kapott a meghívottak szá­mára. Hogy végül mindazok jelen lehes­senek a ceremónián, akiket a miniszter- elnök meginvitált, Jean-Claude Junckers luxemburgi kormányfő adott át egy he­lyet a magyar küldöttségnek. A delegációtagok a különböző hely­színekre a megfelelő színű kitűzőkkel juthattak el. Az úgynevezett kék zónába névre szóló, nyakba akasztható igazol­vány, a piros zónába az ehhez párosítha­tó három, név nélküli kitűző tette lehető­vé a bejutást (valamint egy negyedik a biztonsági tiszt részére), a sajtókíséret pedig sárga színű akkreditációval mo­zoghatott a sajtóközpontban. A köztársasági elnök, a miniszterel­nök és a külügyminiszter közlekedésé­hez a vendéglátók egy-egy gépkocsit bo­csátott a rendelkezésre (ezekben görög biztonsági tisztek ültek), a küldöttség to­vábbi tagjai egy mikrobuszt kaptak. A többi delegációtagról és a csomagok szál­lításáról az athéni magyar nagykövetség gondoskodott. Az Athén és Sounion között félúton, az Égei-tengerbe nyúló félszigeten valódi üdülőparadicsom épült; itt szállásolták el a küldöttségeket. Az Astir Palace szállo­daegyüttesben helyezték el a magyaron kívül az olasz, a brit, a német, a francia, a spanyol, a ciprusi, a szlovén, az orosz, a lengyel, a cseh, a bolgár, a román vezető­ket, továbbá az Európai Unió tisztségvise­lőit, A magyar delegációból lakosztály ju­tott Mádl Ferencnek és Medgyessy Péter­nek, egyébként - a két-két biztonsági tiszt kivételével - mindenkinek egyágyas szo­ba jutott, pontosabban egyedül alhatott (már amennyiben jutott rá ideje) az ágyá­ban. A biztonságról nemcsak a szigorú előírások, a mindenütt felállított detek­torok gondoskodtak, hanem a félsziget csúcsánál a vízen cirkáló naszád is. Szerdán, az aláírás napján Medgyessy Péter fogadást adott a teljes magyar dele­gáció valamint a magyar sajtó jelen lévő képviselői, továbbá neves görög és euró­pai uniós személyiségeknek. A koktélt megtisztelte jelenlétével Romano Prodi, az Európai Bizottság elnöke és Günter Verheugen bővítési biztos is. A miniszter­elnök magyarul elmondott szavait sze­mélyes tolmács fordította fülbesúgással a számukra angolra. Aztán megérkezett a pezsgő, s nem túlzás azt mondani: min­denki mindenkivel koccintott a történel­mi esemény örömére. Tekintettel arra, hogy állófogadásról volt szó, ennek meg­felelő volt a menü is: „kabátgombszend- vicsek” lazaccal, sajttal, sonkával vagy veronai felvágottal; párizsi aprófalatok, pulykasaSlik, apró fasírozott sültparadi­csommal, valamint sajtos rakott tészta. A „szokásos” görög édesség: mézes-diós- olajos rakott rétestészta (baklava), vala­mint gyümölcsök kavalkádja a banántól az epren át a sárgadinnyéig. Több mint kétezer - ebből negyven ma­gyar - újságíró, operatőr, fotóriporter tu­dósította Európát, a világot a csúcstalálko- zó'helyszínéről. Munkájukat 1050 telefon- vonal, 300 internetes csatlakozású szemé­lyi számítógép, 38 nyomtató, 20 telefax, 10 fénymásoló, 1050 tolmácskészülék, 10 zártláncú televízió, két óriáskivetítő, 600 csomagmegőrző segítette. Természetesen külön gondoskodtak a televíziósokról, akiknek 100 vágóhely és 38 közvetítőfülke állt rendelkezésükre. A „legkönnyebb” helyzetben a rádiósok vannak, akik mik­rofonjaikat, magnóikat ma már közvetle­nül rákapcsolhatják a mobiltelefonjukra, s az interjúalanyok a headsetbe beszélve élő adásban nyilatkozhatnak. Jövő év augusztusának közepén Athén rendezi a nyári olimpiai játékokat. Mondhatni: késői kárpótlás, hiszen a gö­rög főváros 1996-ra jelentkezett, hogy az újkori olimpia születésnapjára, 1896-ra emlékezve a centenáriumi játékok házi­gazdája lehessen. A Nemzetközi Olimpi­ai Bizottságot világszerte az üzleti érde­kek előtérbe helyezésével vádolták, hogy Athén helyett Atlanta kapta meg a rende­zési jogot. A görögök azonban nem adták fel, és igyekezetüket siker koronázta. Szinte példátlan beruházási hullám kez­dődött, s bár a város képe nem sokat vál­tozott, a központban romos-rogyadozó házak mellett üvegpaloták emelkednek, közben metróvonalak épültek, már mű­ködik az új repülőtér, amelyet többsávos gyorsforgali út köt majd össze Athén szí­vével, állnak - ha egyikük-másikuk még csak alapjaiban is - az új sportcsarnokok, stadionok, uszodák. A külső szemlélj olykor úgy gondolná, hogy óriási káosi uralkodik, és kételkedik, vajon az elköl vetkező tizenhat hónapban minden a he1 lyére kerül-e, de míg élünk, remélünk. Az Európai Unió protokollja szerint nincs egyetlen „kitüntetett” hivatalos nyelv, a közösségben minden tagország nyelve hivatalos. Ennek megfelelően állít­ják össze az események sorrendjét is. ^ szerződést elsőként - a házigazda jogán - Görögország írta alá, majd a tagállamok nemzeti nyelvén szóló nevének ábécé­sorrendjében: Belgium, a Cseh Köztársa­ság, Dánia, Németország, Spanyolország, Nagy-Britannia, Franciaország, Írország, Olaszország, Ciprus, Lettország, Litvánia, Luxemburg, Magyarország, Málta, Hol­landia, Ausztria, Lengyelország, Portug|- lia, Szlovénia, Szlovákia, Finnország és végül Svédország következett a sorban. Az ünnepség tárgyi főszereplői között három toll szerepel: egy, amellyel nem írtak alá semmit, és kettő, amelyet a kor­mányfő és a külügyminiszter használt. Egy magyar iparművész ugyanis díszes írószerszámot faragott erre az alkalomra, de mert a rendezők mindenki számára ki­készítettek tollat, amelyet aztán el is te­hettek, a dísztoll nem jutott szerephez. Azaz mégis: Medgyessy Péter a görög államfő díszvacsoráján Orbán Viktornak ajándékozta, mivel a csatlakozási tárgya­lásokon a legtöbb fejezetet az ő kormánya idején sikerült lezárni. A másik toll jóté­konysági célokat szolgál majd: a Rádió C megsegítésére elárverezik. A miniszterel­nök szavai szerint ugyanis minden esz­közt meg kell ragadni a leszakadt rétegek esélyegyenlőségének megteremtéséhez. Végül a harmadik múzeumba kerül, mprt - mint Medgyessy Péter mondta - „otj a helye a történelmi relikviák között”, j KÉP ÉS SZÖVEG: GYULAY ZOLTÁN A harmadik aláíró az öröm f I „Sorozatgyilkosok” I Verheugen, aki ledöntötte a korlátokat Juhász Endre nem tudta titkolni örömét, amikor a szerda esti fogadáson Medgyessy Péter külön is elisme­rő mondatokkal illette páratlan teljesítmé­nyét. Ezt az elisme­rést jelképezi, hogy bár a hivatalos aláírá­si ceremónián az öt­ezer oldalas, két pél­dányban készült csat­lakozási szerződésre magyar részről két aláírás - Medgyessy Péter kormányfőé és Kovács László kül­ügyminiszteré - ke­rült, az okmányon ma már három szignó szerepel, mert utóbb Juhász Endre is ellen­jegyezte. CEREMONY OF THE SIGNATURE OF THE ACCESSION TREAT* Serial killers; Az európai pi csúcsértekez­letek szinte megszokott kísérőjelensé­gévé váltak a tüntetések. Korábban a globalizáció ellen tiltako­zók vonultak fel, szinte az egész világról. Ezúttal Busht és Blairt sorozatgyilkos­nak beállító plakátok lepték el a várost, és a háborút elutasító demonstrációra került sor: szerda délutánra jó három­ezresre duzzadt a tömeg, amely jelsza­vakat skandált, politikai töltetű, béke­párti dalokalt énekelt. A fűtött hangu­lat ekkorra már nem ismert gátakat: a tiltakozók Molotov-koktélokat, festé- kes patronokat dobáltak, a rendőrség pedig könnygázt vetett be. Bár ezt hivatalosan senki nem mondta ki, mert alá­írásukkal a vezető politi­kusok szentesítették a szerződést, az Európai Unió részéről volt egy személy, aki számára egy életmű megkoroná­zását jelentette az athéni ceremónia. Günter Ver­heugen bővítési biztos­ról van szó. Ők az, aki a gyakorlati munkával hónapokon keresztül „pepecselt”, tartalommal töltötte meg az üresnek ható paragrafusokat. Günter Verheugen köz­vetlensége szinte csodá­latra méltó: bárki kérte egy szóra, készséggel nyilatkozott, nem begya­korolt mondatokkal, ha­nem figyelve partnerére.

Next

/
Thumbnails
Contents