Tolnai Népújság, 2003. március (14. évfolyam, 51-75. szám)
2003-03-01 / 51. szám
g 2003. Március 1., szombat MEGYEI TÜKÖR 7. OLDAL Riói kaland: utolsóból az első És az élet ment tovább... Onczay Csaba, a világjáró gordonkaművész Szekszárdion is jól érzi magát Huszonhét évesen megnyerte a Pablo Casalsról elnevezett, első nemzetközi gordonka versenyt Budapesten. Három esztendővel később, 1976-ban Rio de Janeiróban az ugyancsak nemzetközi Villalobos versenyen vitte el a pálmát. Ezzel robbant be Onczay Csaba csellista a világ zenei életébe, máig megőrizve márkajellel egyenértékű hírnevét és elismertségét. A hét elején Tolna megye székhelyén láthattuk, együtt koncertezve a Szekszárdi Kamarazenekarral.- Ezelőtt huszonhä évvel nem igazán utazgattak magyarok Brazíliába, Rióba... Önnek ez megadatott.- Annyira nem utaztak oda magyarok, hogy még a vízum beszerzése is kiváltképp nehéznek bizonyult. Olyan későn kaptam meg a beutazási engedélyt, hogy lekéstem a verseny első fordulóját. A zsűri jóvoltából kerülhettem be mégis a mezőnybe, utolsóként. Aztán bebizonyítottam, hogy az utolsókból is lehetnek elsők...- Látott valamit Rio de Janóimból?- Akkor nem sokat. De azután négy-öt évvel később, mint egykori első helyezett, zsűritagként mehettem vissza ugyanide. Ekkor már volt egy kis időm körülnézni.- Azóta a világ számos országába eljutott. Egyáltalán létezik olyan hely, ahol még nem járt?- Azért akad. Tény, hogy Európában csaknem mindenhol voltam, Észak és Dél-Amerika földjére harmincnyolc alkalommal léphettem, Japánba pedig az utóbbi nyolc évben folyamatosan járok. De annak ellenére, hogy valóban rengeteg helyen megfordultam a világban, nem szeretném kihagyni a felsorolásból az olyan településeket sem, mint Szekszárd. Ide is kedves emlékek fűznek: többször játszottam a Művészetek Házában, sőt, pályám kezdetén, a hetvenes évek közepén itt, Szekszárdon játszottam elsőként nagyzenekarral.- A Szekszárdi Kamarazenekar számára nyilvánvalóan sokat jelent, hogy egy vendégszereplés erejéig önt üdvözölheti a sorai között. De miért fontos ez ennyire önnek, tudván, hogy most koncertezhetne Tokióban is...- Számomra valamennyi koncert, valamennyi hely egyformán fontos a művészi felkészülésem szempontjából. Nem mondom azt, hogy talán nem izgulnék jobban, ha New Yorkban, a Carnegie Hallban lépnék fel, bár ez sem biztos. De azért én magyar művész vagyok, s örömmel tölt el, hogy Szekszárdon létezik egy ilyen zenekar. Egy ilyen kiváló csapat életében fontos, hogy néha fogadjon egy szólistát.-Aztbizonyám nem cáfolja hogy a fellépti díjat tekintve egy szekszárdi együttes a legnagyobb jó szándék mellett sem képes megfizetni egy olyan kvalitású művészt, mint ön...- Nem vitás, hogy a magyar gázsik, illetve a külföldön érvényes gázsik között óriási a különbség. Persze, fontos egy művész életében is az anyagi jólét. De ez nincs meg akkor, ha a művész nem alapvetően a zenének él. Ha nem szíwel-lélekkel játszom, akár sok pénzért, akár ingyen, akkor nem tudok kiváló formát mutatni egy jelentős bemutatkozás alkalmából sem.- Ön már megteheti azt, hogy semmi mással ne foglalkozzon - így anyagi kérdésekkel sem - , csak a művészettel?- Egy szólista csak a szólózásból nemhogy idehaza, de Európában sehol sem tudna megélni. Ezért fontos számomra is a tanítás, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen. Itt professzorként oktatok. Berlinben vagy Párizsban élő kollégáim is egytől- egyig tanítanak, a fellépések mellett.- Mostanában nem divat ilyesmit emlegetni, ön mégsem titkolja el életrajzában, hogy Moszkvában is tanult.- Annak idején, 1970-ben egyetlenegy lehetőség volt a továbbképzésre, az úgynevezett államközi ösztöndíj révén. így kerülhettem a budapesti Zeneakadémia után Moszkvába, a Csajkovszkij konzervatóriumba. Ebben az intézményben olyan személyiségek oktattak, mint például Szvjatoszlav Richter, Rosztopovics és Kogan. Egy évig voltam a szovjet fővárosban, máig hasznosnak tartom ezt az amúgy rövid időszakot. Meg aztán, a zenében azért kevesebb politika van, mint a politikában zene. SZERI ÁRPÁD Alsóvárosiak összetartó közössége Negyedik alkalommal rendezték meg idén farsangkor bállal egybekötött találkozójukat a szekszárdi - egykori és mai - alsóvárosiak. Az alsóvárosiak közösségének egyik fő szervezője Kovácsné Lengyel Klára, vele beszélgettünk.- Azt mondtad, született alsóvárosi vagy, a Honvéd utcában gyerekeskedtél, sőt, miután férjhez mentél, még egy ideig ott laktatok, csak később lettetek „hegylakók", amikor a Körösi Csorna utcába költöztetek. Miért vagy ennyire büszke az alsóvárosi mivoltodra még évtizedek múlva is?- Nem csak én vagyok büszke rá, hanem szerintem szinte kivétel nélkül valamennyi szekszárdi, aki valamikor az alsóvárosban, a Honvéd, az Alkotmány, a Béri Balogh Ádám utcában lakott. Azt hiszem azért van ez így, mert ott igazi köSok, ami volt, nincs: más van, ami nem volt: Saját apámnak háza merre van? Garay János- Kinek az ötlete volt, hogy rendezzétek meg az egykori alsóvárosiak találkozóját?- Az ötlet Bíró László püspök úrtól, mint egykori szekszárdi alsóvárosi, Alkotmány utcai lakostól ered. Ő vetette fel pár éve a Máltai Szeretetszolgálat által szervezett bálon, hogy jó dolog lenne rendezni egy olyan találkozót, ahol ismét egymásra találhatnának a város, az ország minden tájára szétszóródott alsóvárosiak és elbeszélgethetnének egymással.- És akkor te megszervezted a találkozót.- Megkértek rá és én szívesen tettem, annál is inkább, mert mindig voltak Névjegy: Kovácsné Lengyel Klára Alapítója, összetartója, szervezője a szekszárdi alsóvárosiak közösségének. Közgazdász, az OTP Szekszárdi Fiókjának osztályvezetője. Férje Kovács József vállalkozó, három fiúk van. Hobbija: a családja, a hegyi túrázás, a jóga. . zösségben, egymásra figyelve, egymást segítve éltek az emberek és ez az, ami a mai világban nagyon hiányzik mindenkinek. Az alsóvárosi parasztemberek büszkék voltak a saját és a szomszédaik gyerekeire, akik elkerültek továbbtanulni és csillagász, világot járt püspök, közgazdász, népművelő, könyvtáros lett belőlük.- Nem csak nosztalgiából, utólag látod ilyen szépnek az alsóvárosi létet?- Nem, mivel nem csak én vagyok ezzel így, hanem szinte mindenki, a nálam idősebbek és a fiatalabbak is hasonlóan éreznek, mindenkiben él a valahová tartozás vágya. segítőim, akik hozzám hasonlóan önként és szívesen végezték a dolgukat. Megszerveztük az első találkozót, aztán a következőket is, de azokat már bállal egybekötve. Most februárban tartottuk az alsóvárosiak 4. farsangi találkozóját, ahol mindenki nagyon jól érezte magát, a 80 éves nagyszülő és az unoka is. Eleinte azt hittem, nem leszünk sokan, elég egy kis helyiség, de aztán még a sportcsarnok is majdnem kicsinek bizonyult, annyian voltunk. Az embereinek van igényük az ilyen rendezvényekre, mert bármennyire is lekötöttek, azért amit fontosnak tartanak, arra szakítanak időt. Megható és jó érzés volt látni a boldog arcokat, amikor a találkozás első perceiben az egyik hatvan fölötti férfi azt kérdezi a másik ősz hajú idős úrtól, te vagy az Öcsi, mert neki örök életre az fiatal, alsóvárosi srác marad, aki félévszázada volt. Az is megható, hogy aki nem tud eljönni ezekre a találkozókra, mert beteg vagy távol él, levelet küld. A most 86 éves Vesztergombi Antalné született Tam Julianna, aki egykoron az Alkotmány utca 65. szám alatt élt írta: az emlék olyan virág, amely nem hervad el soha.- Hajói tudom, nem csak bálokat szerveztek.- így van, megpróbáljuk újraéleszteni az olvasóköröket, minden hónap utolsó hétfőjén délután öt órakor a szekszárdi belvárosi plébánián jövünk össze a régi és új alsóvárosiakkal. Most már ott tartunk, hogy éves munkatervet készítünk, előre megtervezzük az összejöveteleket, programokat, kirándulásokat. Nyáron például látogatást tervezünk Budapestre Bíró püspök úr rezidenciájára, megtekintjük a papneveldét, az esztergomi bazilikát. Ősszel, a szüret után kirándulni megyünk a Felvidékre, az úti cél Kassa, Eperjes, Losonc, Krasznahorka vára. Az pedig már hagyománnyá vált, hogy október 29-én az alsóvárosi halottakra emlékezünk, Bíró László püspök úr misét mond értük.- Miért csinálod mind ezt?- Azért, mert másokhoz hasonlóan úgy gondolom, mindenkinek szüksége van arra, hogy tartozzon valahová, tagja legyen egy közösségnek. Vagy ahogy a püspök úr mondta, a fa a szél kihívásainak a gyökereivel áll ellen, mi a feledésnek a találkozásokkal. F. KOVÁTS ÉVA Beszélő est a szekszárdi Német Színházban Jancsó Miklós filmrendező, Závada Pál író és Nagy Natália színművész volt a vendége a Beszélő és a Friedrich Naumann Alapítvány szekszárdi estjének. A házigazda szerepét Kocsis Imre Antal polgármester alakította. A téma az’ 1990-es rendszerváltó esztendő volt, vagy inkább lett volna. Az akkori helyi rendszer- váltó politikusok közül a házigazdán kívül csak Nyerges Tibor, az első ciklusban MDF-es önkormányzati képviselő volt jelen a közönség soraiban, s a házigazda kérdésére annyit mondott, hogy Nagy Natália abban az időben nem a békétlenséget keresték. Az est egy 1790- ben körül komponált szonátával kezdődött Lozsányi Tamás orgonaművész előadásában, Kocsis Imre Antal értő bevezetője után. Jancsó Miklós, aki Jancsó Miklós akkor a Harvard egyik intézetében tanított film- rendezést - amit szerinte lehetetlen tanítani -, mint mindig, most is szellemesen szól emberekről, esetekről. Mesélt a Kék Duna keringő című, tisztán amerikai magántőkéből készült filmjéről, amelyből egy részletet is levetítettek, s ami módfelett szürkének bizonyult. No nem tartalmi, hanem látvány szempontjából. A filmet ugyanis kazettáról vetítették. Závada Pál elmesélte, miként lett abban az időben szociológusból szépíró. Nagy Natália pedig még éppen leérettségizett, s kezdett közeledni az előadóművészethez. Kocsis Imre Antal mutatott egy dossziét, amely korabeli újságcikA vendégek Kocsis Imre Antal polgármesterrel FOTÓ: G0TTVALD KÁROLY Závada Pál kék alapján beszél az akkori törj ténésekről, amikor saját maga számára is váratlanul Szekszárd polgármestere lett. Érdemes lenne egyszer még felnyitni a dossziét, s meghallgatni a hozzá tartozó élményeket, akár szembesítve mások emlékeivel. Az esten a primer politikáról, talán szerencsére, kevés szt} esett. Závada Pál remek és szórat koztató részletet olvasott fel Milota című, második regényéjből, méghozzá a szekszárdira aktualizálva. Kocsis Imre Antal ^ Beszélőből Baka István egyik Yorik versét olvasta fel. Nagy Natália remekül énekelt, mint ahogy remek volt a végén felszolgált szekszárdi vörösbor is. + Occitan Alexandra PR korai érésű napraforgó vetőmag Nak 111 ha 4,4 t/ha Celest FAO 450 hibrid kukorica vetőmag Bonyhád 58 ha 10,2 t/ha Occitan FAO 380 hibrid kukorica vetőmag Dombóvár 150 ha 10,2 t/ha Részletes, friss iníormjoc Syngenta Seeds Kft. Szántóföldi Vetőmagok 1 \ 23 Budapest, Alkotás u. 41. Tel; 06 1 m 22S0 * Fax: 06 1 2B 3056 www.vetomag.com Kérdéseivel forduljon bizalommal Kőszegi György agrármérnök kollégánkhoz. aki Tolna és Kelet-Baranya megyékben a legobb tudása szerint segíti Önt munkájában Tel.: 06 20 4240 192
