Tolnai Népújság, 2003. február (14. évfolyam, 27-50. szám)

2003-02-01 / 27. szám

Tolnai Népújság 2003. FEBRUÁR 1., SZOMBAT A bánya bezárt, a hagyományok élnek Nagymányok Arany minősítés, A bánya bezárt, de a nagymányokiak gondolatvi­lágában, tárgyi emlékeiben ma is ott van. Ez minket, ha­gyományőrzőket kötelez - mondja Baloghné Wusching Ágota, a fesztivál-díjas német hagyományőrző együttes ve­zetője. A Nagymányoki Né­met Hagyományőrző Együttes legújabb fel­dolgozása az egyik leg­rangosabb hazai meg­mérettetésen - Német Nemzetiségi Csoportok Fesztiválja - az arany minősítés mellett fesz­tivál-dijat kapott. Az együttes vezetője Baloghné Wusching Ágota a csoport tagjainak hu­szonhét éve tartó lelkesedésé­ben, kitartó munkájában, az őket körülvevő segítőkész nagymányokiakban látja a siker titkát.- Nagymányok köztudottan bányász település volt. Szinte nincs olyan család a faluban, ahol ne lenne valamilyen kötő­dés a szénfejtéshez. Ha másképp nem, dédapák, nagyszülők, apák révén. Igaz, hogy a bánya bezárt, de az emberek gondolatvilágá­ban, tárgyi emlékeiben ma is ott van. Ez minket, hagyományőrző­ket kötelez. Szerencsénkre egy volt együttes tagunk Molnárné Blandl Mariann szakdolgozatá­ban összegyűjtötte a bányász ha­gyományokat, s ez alapján elké­szítette a koreográfiát. Férje, Mol­nár Norbert a zenei anyag össze­fesztivál-díjjal koronázva állításában volt segítségünkre. Jelenetünkben a búcsús szokáso­kat dolgoztuk fel Jó szerencsét (Glück auf) címmel. Ebben meg­mutatjuk hogyan találkoztak a föld gyomrának munkásai a bá­nyánál, hogy vonultak zászlóval, zenekarral a templomba, s ho­gyan történt a fiúk bá­nyásszá avatása. A színpadra állítás során eredeti elképzelésein­ken sokszor változtat­tunk. Hallgattunk azokra az idős embe­rekre, akik még emlé­keztek a történésekre. A ruhák, kellékek ösz- szegyűjtése csapat­munka volt. Nem volt nehéz megtalálni,a szükséges jelmeze­ket, tárgyakat, hiszen szinte min­denki őriz valamilyen bányászat­hoz kapcsolódó eszközt a falu­ban és szívesen adta kölcsön. Eb­ben nagy szolgálatot tett Dull Zoltán, akinek rendkívül gazdag bányász emlékeket őrző gyűjte­ménye van. A felkészülés idősza­kában sűrítettük a próbákat. Ezekről ritkán hiányzott valaki. Lehetett hó és jég vagy vizsgaidő- szak, mindenki ott volt és kemé­nyen dolgozott. A bemutatkozá­sunk is nagyon jól sikerült. Nyolcvan ember dolgozott együtt a színpadon. A fesztivál-díjjal já­ró szobrot három évig őrizhet­jük, akkor újra meg kell mérettet­nünk. Jó lenne, ha újra hozzánk kerülne, mert gyönyörű. PÁL ÁGNES Baloghné Wusching Ágota A nagymányoki hagyományőrző „Jó szerencsét" előadása Hétvégi Magazin 9. OLDAL Kudarckerülő kisiskolások Álteljesítmények helyett kiegyensúlyozott oktatást szeretnének A közelmúltban megjelent a közoktatásról szóló törvény mó­dosítási javaslata, mely „népszerű olvasmány” mind a taná­rok, mind a szülők körében. Sokan üdvözlik az oktatási tár­ca kezdeményezését, mely lazítana a jelenlegi szigorú tanítá­si meneten. lós problémát én abban látom, hi­ába csökkentik központilag a kö­vetelményeket, ha a szülők azt várják el az iskoláktól, hogy mi­A szakember üdvözli Kaszás Beatrix, a Szekszárd Váro­si Nevelési Tanácsadó vezetője szerint üdvözlendő a miniszter állásfoglalása.- Az elmúlt 10 évben benne volt már a levegőben a változásra való hajlandóság. Azt érzékelték tanárok, szülők, hogy a jelenlegi módon nem működhetnek az ál­talános iskolák, mert álteljesítmé­nyekre épült a tanrend. A sok fö­lösleges adat, információ jó ha egy napig megvolt a gyerek me­móriájában. Abból kell kiindulni, hogy az első osztályos kisdiákok 7-8 évesen, különböző érettségi fokon, különböző szociális hely­zetből bekerülnek egy iskolába, és eddig nem adták meg nekik azt a lehetőséget, hogy ebből a hely­zetből ki-ki felzárkózzon egy adott szintre. Nem adták meg az esélyt, mert már a második osz­tályban besorolták, osztályozták őket. Ezért nagy jelentőségűnek tartom, hogy első lépésben eltör­lik az alsó tagozatban a bukást, majd a második lépésben egy új integrációs törvény segítené az oktatás menetét. Ez a törvény végre kimondja, szabályozza, hogy egyformán kell kezelni az adott osztályban a gyerekeket. Nem lehet külön választani a ta­nító által okosnak, vagy kevésbé okosnak ítélt tanulókat.- Nem kerülhetnek a kevésbé okosok hátrányba?- Óriási lesz a pedagógusok fe­lelőssége, egyéni munkára, más­fajta szemléletre, átállásra, átkép­zésekre lesz szükség. Minden is­kolában kell, hogy legyenek fej­lesztő tanárok, gyógypedagógus­ok, pszichológusok, akik segítik a tanító munkáját a gyermek érde­kében. Hosszú tanulási folyamat lesz ez a tanárok számára is. Ki­állni a gyerekek elé az osztály­ban, ismeretet nyújtani, majd számon kérni, ez a jövőben nem működik. A készséggé fejlesztés eddig kimaradt, ezt az iskola át­hárította a családra. Kevesebbet tanulnak majd meg a gyerekek, de jobban beépül a tananyag. A látszat helyett valódi tudással ren­delkeznek majd. Nyugodtabb lesz az életük, ami nagyon is ráfér már a tanulókra, hiszen minden második gyerek vala­milyen pszichoszomatikus betegségben szenved. Sehol a világon nincs ennyi fej- és gyomorfájós gyerek, mint ná­lunk. A magyar diákok több­sége nem teljesítmény-orien­tált, hanem kudarc kerülő. És ez nagyon szomorú. Az igazgatónő szerint megoszlanak a vélemények Sokat kell görnyedni a pad fölött Balázs Sándomé, a szekszárdi Szent József Katolikus Általános Iskola igazgatója szerint van aki örül, van aki nem ért egyet az új elképzeléssel.- A kollégáim véleményét és a saját véleményemet úgy tudnám összegezni, hogy némi tartózko­dással várjuk az új törvényt. An­nak örülünk, hogy a legújabb el­képzelés szerint a tárca rábízná az iskolákra: hol, hogyan zárják az évet, bizonyítvánnyal, vagy csak minősítéssel. Szerintem a szülőknek, gyerekeknek egyfor­mán fontos a visszajelzés, amit az érdemjegyek is kifejeznek. A va­nél sokoldalúbbak legyenek. Ugyanis oda íratják be a gyereket, ahol több idegen nyelvet, plusz órákat biztosítanak. Az iskolák is versenyben vannak egymással és a szülőknek akarnak kedvezni. Félő, ahol kiszállnak ebből a haj­tásból, oda kevesebb gyerek je­lentkezik majd. Jut idejük játszani, mondta egy anyuka Visontainé Bállá Ágnes, egy 10 éves kislány édesanyja.- Én egyetértek a miniszter úr­ral. Nagyon megkönnyebbülnék, ha kevesebb teher lenne a gyer­mekemen. Minden este 9 óráig görnyedünk a könyvek fölött Fló­rával, aki most negyedikes. Nem jut idő játszani, a kötelező olvas­mányokra, ki­rándulni, ven­dégségbe men­ni. Az állandó dolgozatírások miatt a gyerekek elfelejtenek be­szélni, nem ta­nulják meg ho­gyan kell mások előtt elmondani a véleményüket. A jegyekkel ál­landóan fruszt­rálják a gyere­ket, és pont az el­lenkezőjét éri el vele a tanár, mint amit szeretne. Mit kíván módosítani a minisz­ter? Magyar Bálint oktatási mi­niszter törvénymódosító javas­lata szerint kevesebb lenne a tu­dásmennyiség, amit az általános iskola alsó tagozatában jelenleg elsajátítanak a tanulók, ehelyett felzárkóztató pedagógusokat, pszichológusokat, logopédusokat is foglalkoztatnának az iskolák. Az első három osztályban nem lenne buktatás, hétvégére, iskolai szünetekre pedig nem kapnának a gyerekek házi feladatot. Játszani is engedjük őket! (ARCHÍV FOTÓ, GOTTVALD KÁROLY) I Döntés, de milyen alapon? Jogilag védhető, ám nem elegáns eljárás- Előre eldöntött kérdés volt, hogy a Bogyiszlói Falunapokat idén helyi vállalkozónak kell rendezni - véli a tolnai Hikádi Attila, a falunapok korábbi lebonyolítója, aki nem érti, ebben az esetben miért volt szükség egy olyan pályázat kiírására, amelyet a képviselők végül érvénytelenítettek. A bogyiszlói polgármester elismeri, hogy a testület eljárása nem volt ele­gáns. Bogyiszlo Mindjárt az elején célszerű leszö­gezni, hogy Hikádi Attila tudomá­sul vette a bogyiszlói képviselők döntését, továbbra is „jóban akar lenni velük”, ezért lezárta az ügyet, így talán mindenki számára köny- nyebben hihető, hogy ezen írás pusztán egy érdekesnek nevezhető döntés körülményeit kívánja be­mutatni, mindenféle hátsó szándék nélkül. Az előzményekről annyit, hogy a hat évvel ezelőtt életre hívott Bo­gyiszlói Falunapok - nem utolsó sorban az önkormányzat jelentős anyagi támogatása révén - az utób­bi időben a környék egyik legsike­resebb szórakoztató-kulturális ese­ményévé vált, amelyet mindig több ezres közönség látogatott, Bogyiszlón kívülről is. A program­sorozatot öt évig a tolnai Hikádi At­tila bonyolította le, általános véle­kedés szerint színvonalasan. Az önkormányzat tavaly újabb, meg­hívásos pályázatot hirdetett a ren­dezésre, amelyre végül a tolnai és egy bogyiszlói aspiráns adott be ajánlatot. A képviselőtestület a pályázatok elbírálása során, első körben - de­cember 30-án - megváltoztatta a pályázat értékelési szempontjait, és a helyi ajánlattevőt támogatta. A polgármester azonban ezt a dön­tést eljárási okok miatt felfüggesz­tette. Az újabb testületi ülésen, amelyre január elején került sor, a képviselők érvénytelennek nyilvá­nították a pályázatot, és a helyi vál­lalkozást bízták meg a falunapok rendezésével. Hikádi Attila szerint a végül nyertes vállalkozás pályázata több szempontból (referenciák, szüksé­ges igazolások) nem felelt meg a ki­írásnak, tehát azt az önkormányzat nem is fogadhatta volna be. A tol­nai vállalkozó úgy véli, a bogyiszlói képviselőtestület előre eldöntötte, hogy kit akar támogatni. Miután azonban a pályázatokat összevetet­ték, a képviselők - megkerülve a pályázati utat - megbízással dön­töttek a rendezés jogáról. Hikádi Attila hangsúlyozza, hogy - közel azonos ajánlatok esetén - elfogad­hatónak tartja a helyi vállalkozások pozitív megkülönböztetését, ugyanakkor a bogyiszlói testület el­járását méltánytalannak tartja. Tóth István polgármester cáfolja, hogy a helyi vállalkozó pályázatát be sem lehetett volna fogadni, azt azonban elismeri, hogy a kérdéses pályázat tartalmilag részben nem felelt meg a kiírásnak. Azzal sem ért egyet, hogy a testület előre el­döntötte volna, hogy ki legyen a rendező. Épp ellenkezőleg, hiszen, mint mondta, Bogyiszlón példa nélküli hosszú vita után teremtő­dött meg a konszenzus: „a testület meghajlott a helyi vállalkozót tá­mogatók erős akarata előtt”. Tóth István úgy véli, a képviselőknek a pályázatok elbírálásának tekinteté­ben még tanulásra van szükségük, és nem vitatja: bár jogüag védhető, de nem elegáns eljárás a testület ál­tal alkotott szabályoktól utólag el­térni. Elismerte azt is, hogy pályá­zati úton nem hozhatta volna meg ezt a döntést a testület. Németh János alpolgármester azt mondja, soha nem volt gondja a tol­nai rendezővel, de ő nyíltan kiállt amellett, hogy helyi vállalkozót hoz­zanak helyzetbe. Szerinte a falu többsége azt akarta, hogy a helybé­liek által elindított rendezvényt hely­béli rendezze. Meggyőződése, hogy a képviselők - Bogyiszlón még soha nem tapasztalt „harc” után - olyan döntést hoztak, amely azt tükrözi, hogy a faluért dolgoznak. Hikádi Attila a bogyiszlói műve­lődési ház vállalkozói alapon törté­nő üzemeltetésére is pályázott. Bár a végleges döntés itt még nem szü­letett meg, szerinte ebben az ügy­ben is hasonlóan jár el a bogyiszlói testület, mint a falunapok eseté­ben. Tény: a kiírt pályázatot ebben az esetben is érvénytelennek nyil­vánítottá. s­Tolna megyei anekdotatár 150. Maskarák - hajdanán Nem tudom, ki figyelte meg, de valahogy egyre sótlanabbak lettek a bá- lozók az idők folyamán. Amíg például Szekszárdnak a XIX. században az egyik legnagyobb eseménye volt a szegények javára rendezett városi álarcosbál, a XX. század elejére az eltűnt. A boldog békeidőkben azon­ban nemcsak a megyeszékhely jeleskedett a vidám eseményekben, ha­nem Pincehely is, ahogy arról a Tolnavármegye írt 1895-ben. „Szemet gyönyörködtető volt az a látvány, amit Pincehely és Görbő fi­atalsága által február 6-án rendezett álarcos jelmezestély nyújtott. A környék intelligenciája kíváncsisággal várta a szép mulatságot, és el­mondhatjuk, hogy a közönség várakozásában nem csalódott. Exotikus, igazi farsangi képet nyújtott ez az estély, akárcsak az olasz cameválok: érdekes volt látni, mint dévajkodik az indiánus a tüzes sze­mű markotányosnéval, mint udvarol az andalúziai ifjú a kacér fin de siécle (azaz: századvégnek öltözött) hölgynek, Mephisto mint keresi a szép Hamupipőke kegyeit és a Bajazzo mint jár a piros ruhás magyar le­ány után. A lila blúzos matróz az idéző Éjkirálynéjával rokonszenvez, a tudós Faust pedig ezúttal nem a szőke Gretchen, hanem a szép román lány után epekedik. Carmen, a bűbájos spanyol cigányleány rabbá tet­te a daliás magyar legényt, a termetes spanyol grand ideálját a bájos csipkeverő leányban találja fel, nem különben az angol jockey a bájos virágárus leánykában lelte fel az álmában megjelent tündért. Amott pedig a zöldgalléros pubi ugyancsak teszi a szépet a bájos szerb leánynak, a csetevájó király pedig a szép tiroh leányt erővel meg akarja hódítani. A jókedv a tetőfokát érte le, midőn a Bajazzo a medvét táncoltatta és midőn a gólya, a kakas, béka, majom bemutatása után a kottás-frakkos öreg karmester trombitazenekarát produkáltatta. Ezen kedélyes jelenetek után a fiatalság táncra kelvén, jókedvvel járta a teljes reggeli órákig. ” Hát táncrend nem volt? Itt nem, de három nappal később Simontomyán „a hölgyek igen szép és ízléses kivitelű táncrendet kaptak a rendezőségtől: zöld selyem alapon arany betűkkel beírt táncprogram, alján ezüstözött mintaekécske zománcozott láncon”. Boldog lehetett, akinek nevét beírták. dr. töttős gábor i 4 X é A

Next

/
Thumbnails
Contents