Tolnai Népújság, 2003. február (14. évfolyam, 27-50. szám)
2003-02-22 / 45. szám
Hm 2003. Február 22., szombat MEGYEI TÜKÖR 7. OLDAL Nincs menedék az erőszak elől? „Meg kell halnom ahhoz, hogy a gyerekek életét megmentsem” Családja kiirtásával fenyegetőzik egy férfi. Ex-feleségének nincs kétsége afelől, hogy ura és parancsolója előbb-utóbb beváltja ígéretét.- Ennek az ügynek addig nem lesz vége, míg valaki meg nem hal. - Erről mára már úgyszólván teljesen meg van győződve Ildikó, a törékeny, szőke asszony. Öt éve került össze második férjével. A férfi képtelen volt elviselni az asszony első házasságából született három lányát, többször fenyegette veréssel őket. Ildikó gyerekei védelmére kelt, ezzel azonban csak azt érte el, hogy immár ő is férje agresszivitásának célpontja lett. A rendszeressé váló bántalmazások, fenyegetések után az asz- szony döntött: elválik. Az igazi bajok csak ezután kezdődtek. A férfi képtelen volt belenyugodni - egyébként állítólag imádott - asz- szonya elvesztésébe. Többször könyörgött Ildikónak, hogy kezdjék újra, fogadkozott, hogy megváltozik. Nem sikerült. Rendszeressé váltak dühkitörései, mindent összetört, ami a keze ügyébe került. Nehezen megmagyarázható indulatait azonban nem csak a tárgyakon, hanem volt feleségén és az annak védelmére kelő embereken is kitöltötte már. A rendőrök sokszor bevitték a férfit, de általában hamar el is engedték. A hazatérő ex-férj bosszúja aztán nem maradt el. A férfi a válás után is együtt él Ildikóval. Az asszony azt mondja, nincs más választása, muszáj elviselnie a férfi jelenlétét, ha ugyanis ellenkezne, szerinte volt férje biztosan beváltaná életveszélyes fenyegetéseit. Hogy Ildikó nem alaptalanul gondolja úgy, hogy ex-férjétől bármi kitelik, azt jelzi, hogy az ügyet jól ismerő rendőrtiszt azt javasolta: biztonsági okokból ezt az írást is úgy készítsük el, hogy ne lehessen ráismerni az eredeti történetre.- Az állampolgárok sokszor a rendőrséget hibáztatják, amiért a tettes gyakran hamar szabadul az előállítás után, és aztán kezdődik minden elölről. Azt is szokták kérdezni: amíg vér nem folyik, addig nincs mit tenni? Ezek az előbb említett rendőrtiszt szavai. Az őrnagy hangsúlyozza, hogy a rendőrség csak olyan intézkedéseket tehet, amelyek a magyar törvények alapján állnak.- Az természetes, hogy a „családon belüli erőszak” eseteiben is lyisége gyakran magukban hordozzák egy későbbi tragédia veszélyét. Szerinte a probléma megoldásának kulcsa a törvényhozók kezében van. Ő csak arra tudja biztatni a sértetteket, hogy inkább tegyenek többször bejelentést a rendőrségen, mint, hogy egyszer nagyobb baj történjen. Minden héten meghal egy nő Magyarországon családon belüli erőszak következtében. Ha a gyermekeket és a férfiakat is számba vesszük, akkor még sokkal rosszabb a helyzet: három naponta szed áldozatot a családon belüli erőszak. (A férfiak általában a bántalmazó szerepét töltik be, (Előzetes letartóztatást szabadságvesztéssel büntetendő cselekmény miatt lehet elrendelni. Ezt is akkor: ha tartani lehe(a gyanúsított elrejtőzésétől, vagy szökésétől; ha szabadlábon hagyása megnehezítené a nyomozást; ha fennáll a veszélye annak, hogy megismétli a bűncselekményt.) haladéktalanul a sértett segítségére sietünk. Csakhogy a gond egyfelől az, hogy a „zaklatás”, mint olyan, a magyar Büntető Törvénykönyvben (Btk.) nem szerepel, azaz emiatt senkit nem lehet felelősségre vonni. A másik probléma, hogy az ilyen esetek során sokszor olyan, jogi szempontból kisebb súlyú bűncselekmények történnek, amelyek ugyan tényleg pokollá tehetik egy család életét, de nem adnak kellő alapot arra, hogy „sikeresen” kezdeményezhessük az elkövető előzetes letartóztatását - mondja az őrnagy. ^ Jó példa erre a konkrét eset is. Őrizetbe vetettük az illetőt, kezdeményeztük az előzetes letartóztatását, amivel már az ügyész is egyetértett, ám a bíróság úgy döntött, hogy nem rendeli el az „előzetest”. A rendőrtiszt nyomatékosan felhívta a figyelmet arra, hogy a kezdeti kisebb súlyú bűncselekmények és az elkövetők szeméami miatt nem ritkán őket is eléri a végzet a megtámadott védelmére kelő személy, vagy a végsőkig elkeseredett sértett képében.) A hátborzongató statisztikai adatokat a NANE Egyesület munkatársa, Wirth Judit osztotta meg velünk. A nők és gyermekek elleni (főként családon belüli) erőszakkal foglalkozó civil szervezet szerint szükség lenne új jogszabályok megalkotására a fenyegetett asszonyok, gyerekek érdekében. Fontosnak tartják, hogy a „fenyegető zaklatás” tényállása bekerüljön a Büntető Törvény- könyvbe. Jelenleg ugyanis a „veszélyes fenyegetés” áll a legközelebb az ilyen típusú cselekmények leírásához, ám ez csupán szabálysértés, tehát nem alkalmas a megfelelő súlyú büntetés kiszabására. A NANE szerint a fenyegetett családok védelmében szükség lenne a távoltartó intézkedések bevezetésére is, amelyek a bántalmazót eltiltják attól, hogy a korábban bántalmazottakhoz közel kerüljön. A NANE munkatársa azt mondta: bíznak benne, hogy hamarosan megszületnek a szükséges törvényi szabályozások. Szerinte ugyanis ma már a felelős döntéshozók tisztában vannak vele, hogy ezt a súlyos kérdést nem kerülhetik meg. így gondolja ezt Vadai Agnes, MSZP-s országgyűlési képviselő is, aki Eörsi Mátyással (SZDSZ) a családon belüli erősszakkal kapcsolatos országgyűlési határozati javaslat elkészítésén dolgozik. A képviselő asszony szavaiból azonban az is kitűnik, hogy azonnali, „húsba vágó” döntésekre egyelőre nem lehet számítani, ugyanis az ő indítványuk is egyelőre „csupán” azt célozza, hogy készüljön egy átfogó stratégia a probléma kezelésére; a koncepció kidolgozása után kerülhet csak sor esetleges konkrét jogszabály módosításokra. Hozzátette: nem az a cél, hogy mindenkit börtönbe zárjanak, hanem, hogy olyan megoldást találjanak, amelyben a család be tudja tölteni hivatását. Egyelőre azonban az ország- gyűlési határozati javaslatot kell átformálni úgy, hogy azt az Igaz7 ságügyi Minisztérium (IM) is el tudja fogadni, mivel az IM korábban kifogásolta, hogy az előterjesztés a Btk. módosítására is irányulna. Vadai Ágnes mindenesetre kedvezőnek tartja, hogy végre téma a családon belüli erőszak, immár nem hunynak szemet felette azzal az indokkal, hogy ami a családon belül történik, az magánügy. Mint a képviselő fogalmazott: ha valakit rendszeresen vernek, az nem magánügy. Ildikó (magán) élete ettől függetlenül pokoli. Rettegve tűr, ameddig képes rá. Azt mondja, már nem sokáig. - Úgy látszik meg kell halnom ahhoz, hogy a gyerekeim életét megmentsem. Politika: el a művészettől Wehner Tibor a közvetlen befolyásolásról és látszatáról Alaptétel: ha a művészet és a politikai kapcsolatban áll egymással, akkor ott már nagyon nagy baj van. Ezt Wehner Tibor művészettörténész fejtette ki abban az interjúban, melyet lapunknak adott a napokban. Az ismert személyiség Szekszárdon, a Forma Symposion kiállítást nyitotta meg, majd válaszolt a művészet és a politika viszonyára vonatkozó kérdéseinkre.- Két különálló, egymással elvileg nem érintkező szféráról van szó. Persze, ez a két terület soha nem szigetelhető el egymástól hermetikusan, óhatatlanul adódnak érintkezési pontok.- Miként fordulhat ez elő?- Úgy, hogy a politika időnként megpróbálja befolyásolni, irányítani, avagy korlátozni valamiképpen a művészetet.- Milyen szándékkal?- A politika eszköznek tekinti a művészetet, saját céljai megvalósítása érdekében. Erre a XX. század számos példát hozott. Legyen szó akár Kelet-, akár Nyugat-Euró- páról, avagy a tengerentúlról.- Tehát ehhez - az eszközzé si- lányításhoz - nem kellett a vasfüggöny mögött élni...- Nem, bár mások és mások voltak a módszerek, más és más tragédiákhoz vezetett mindez. Azért talán Kelet-Európa jobban megszenvedte ezeket a törekvéseket. Ha a mi portánkra figyelve tekintjük át az elmúlt tizenkét esztendőt, akkor azt tapasztalhatjuk, hogy a rendszerváltás után legalábbis a közvetlen befolyásolással, illetve annak a látszatával is igyekezett leszámolni a politika. De azért a háttérben, hol erősebben, hol gyengébben, találkozhattunk a politika által kijelölt prioritásokkal, támogatásokkal, sőt, a háttérbe szorításokkal, tudomásul nem vételekkel is.- Emlékezhetünk arra, hogy nem is olyan régen, a politika egyWehner Tibor egy neki nem tetsző kiállításról is I például Nitschre lehet gondolni j kategorikusan elutasító véleményi adott közre. Egyáltalán, meg lehel állapítani valamiről, hogy az mennyiben valódi művészet, avagy nem más, mint gyenge proi vokádó?- Ez egy nehéz elméleti probléma, azaz megítélni, hogy egy korszakban mi értékes, illetve mi értéktelen. Ezt az idő dönti el...- De akkor elvben a politika is ráhibázhat, hogy művészi szempontból mi érdemi...- A politikának nem az a dolga, hogy művészeti kérdésekben bármiféle deklarációkat tegyen. A politikának a politika a feladata. Oldják meg azt, hogy béke legyen, hogy mindenkinek legyen munkája, fedél a feje felett, hogy senkinek ne kelljen éheznie. A művészeti ügyekben pedig ott vannak a szakmai intézmények, szervezetek, szaktekintélyek. Egy politikus - hivatalos személyként - ne is foglaljon állást abban, hogy egy adott pillanatban mi tekinthető, illetve mi nem tekinthető művészetnek. Majd az esztéták, kritikusok, irodalomtudósok meghatározzák, hogy mi az, ami érték. Ők is tévedhetnek, de azért egy idő után ki fog kristályosodni az, hogy egy-egy korszaknak mi az emblematikus műalkotása, s mi az, ami fércműként kiesik a rostán.-SZÁ,Nem a Holdról érkeztem ide Borókai Gábor a sajtószabadságról és az elmúlt évtizedekről Az Orbán-kormány volt szóvivője udvariasan, ám egyértelműen elhárította magától azt, hogy nyilatkozzon az előző ciklusról, illetve ott betöltött szerepéről. Borókai Gábor, a Hír Televízió vezérigazgatója - a szekszárdi Vállalkozói Szalon legutóbbi vendége - ugyanakkor szívesen válaszolt a jelenlegi pozíciójához köthető kérdésekre.- Érezte-e Hír TV beindításának folyamatában akár negatív, akár pozitív hatását politikai előéletének?- Megszerzett ismertségem miatt sokan tudják azt, hogy ki vagyok, mit csináltam. Korábban újságíróként dolgoztam, de azért az ország nagy részének nem volt fogalma arról, hogy létezik egy Borókai Gábor. Az előző ciklus négy éve ezt a gátat szakította át. Tagadhatatlan, hogy a Hír TV tulajdonosai azért gondoltak rám, mint vezetőre, mert ismertek engem.- Mint a mára jelentőssé vált médium vezérigazgatóját kérdezem: ön szerint van-e ma sajtó- szabadság Magyarországon? '- Azt gondolom, hogy ezen a téren a mai helyzet lényegesen jobb, mint ami 1998 előtt volt. Akkor nemzetközi szervezetek - Freedom House - is megállapították, hogy Magyarországon a sajtószabadság részleges. 1998 óta viszont teljes a sajtószabadság. Hogy ez azt jelenti-e, hogy a médiumok mindenféle korlátozás nélkül, a gazdasági előnyöket egyként élvezve, a hátrányokat egyformán szenvedve léteznek-e, akkor erre a kérdésre nemmel válaszolnék. De azért, aki elegendő pénzzel rendelkezik, s arra adja a fejét, hogy létrehozzon egy médiumot, aldror azt megteheti.- Néha elhangzik az a vélemény, hogy a magyarországi sajtónyilvánosság torz és pártfüggő. Egyetért ezzel?- Inkább azt mondanám, hogy média egyensúlytalanság van...- Kinek a javára, kinek a hátrányára?- Szerintem, aki itt él, annak Borókai Gábor nem kell se feltenni, se megválaszolni ezt a kérdést...- Én mégis megkérdezem, mert nem tudom a választ.- Szerintem az olvasók tudni fogják. Ez az ország benne élt egy közegben, mely közeg hatott az iskolákban, az újságíró képzésben, a médiumok fenntartásában. Ez a közeg valamilyen módon tovább él...- Ön mikor részesült újságíró képzésben?- 1987-ben. De várjon. Én 42 éves vagyok, nem a Holdról érkeztem ide. Ebben az országban 1989-ig az iskolákban még azt tanították, hogy 1956-ban ellenforradalom volt, s az 1988-as megemlékezésen még közbeavatkoztak a gumibotos rendőrök. Torz oktatás, torz történelemszemlélet uralkodott, ami mindenkire hatott. Rám is, természetesen.-Azon által vezetett médiumban miként, milyen módon igyekszik megvalósítani a korrekt tájékoztatás követelményét?- Nem vagyok médiaharcos, avagy politikus, én a magam területén teszem a dolgom. Egy olyan televíziót szeretnék, amely korrektül tájékoztat, s melynek természetesen van véleménye a világról. A hírek objektívek, noha megközelítésük már masszívan szubjektív. Nem mindegy, hogyan tálaljuk azt a hírt, mely az APEH adatbázisának lemásolásáról szól, s emellé - ugyanolyan terjedelemben - odatesszük: a pénzügyminiszter lekérte egykori beosztottjának dossziéját... Ezek a média finomságok, amivel lehet trükközni. Mi szeretnénk tisztességesen, hiteles forrásként megjelenni. Másfél hónap van mögöttünk, s remélem, még nagyon sok van előttünk. Fehér doktor, Szélvirággal Ont of Africa, dr. Témák Gábor változatában Nigériában „li- kita”, Laosz- ban „falang” volt. Orvos, illetve fehér ember - mifelénk, Tolna megyében pedig dr. Témák Gábor, a szekszárdi kórház fertőző osztályának volt vezetője, s nem mellékesen négy évig - 1990 és 1994 között - országgyűlési képviselő. A rendszerváltás környékén, egy politikai találkozón tűnt fel sokaknak, hogy tolmács nélkül társalog Mark Palmer akkori amerikai nagykövettel: mint kiderült, angol nyelvtudását Nigériában fejlesztette magas szintre, ahol 1975-től orvosként tevékenykedett közel három és fél éven át. Laoszban 1980-tól nem egészen két és fél évet töltött - ugyancsak gyógyító munkával -, itt a francia nyelvet sajátította el. Eltelt majd1 harminc esztendő, s Az orvos életben marad? című, nemrég megjelent könyv révén immár az olvasó is betekintést nyerhet abba, hogy miként is élt és dolgozott egy harmincas éveit taposó magyar belgyógyász - infektoló- gus - ott messze délen, a trópusokon. Meglehetősen mozgalmasan - szűrhetjük le a következtetést a kötet elolvasása után. Dr. Témák Gábor ugyanis, bár akadt munkája reggeltől estig, nem zárkózott be hivatásába. Jó szemmel vette észre a fogadó ország megannyi jellegzetességét, kiváló leírásokat olvashatunk a tájról, még jobbakat az emberekről és a jelenségekről. „A frissen esett esőtől nedves föld és a burjánzó növények illata töltötte be a levegőt, ahogyan a keskeny ösvényen (...) igyekeztem a betegekhez. A vörös, laterites, sáros ösvényen, melyet mindkét oldalon magas fű övezett, vigyázni kellett, nehogy az ember kígyóra lépjen, vagy skorpió kerüljön az útjába.” Ezzel az életképpel nyit a szerző, érzékeltetve első nigériai állomáshelye, a kafanchani kórház környékének jellegzetességeit. S jönnek sorban a mindennapi küzdelmek a betegek gyógyulásáért: a tuberkolózis, az agyhártyagyulladás, az álomkór, az elefantiázis és megannyi más baj ellen. Az eredmények ellenére a halál gyakori jelenség volt, nem utolsósorban a helybeliek nemtörődömsége miatt. „Szorgalmas nővérkém, akit Eszternek hívtak, hatalmas zokogásban tört ki (...). Kiderült, hogy valamilyen banális műtét miatt felvett húgát az altatást végző nővér kitolta a folyosóra és elfelejtette megfigyelni, hogy túl sok altatószert adagolt és a szerencsétlen beteg abbahagyta a lélegzést és meghalt.” De elérte a végzet az egyik - ugyancsak a Föld túloldaláról érkezett - kollégát is: „Moulik doktor meghalt. Az történt, hogy a kis, sárga, bogárhátú Volkswagenjükkel felborultak és Moulik dr. mellkasát összezúzta a kormány.” Hosszasan lehetne sorolni az érdekesebbnél érdekesebb - a lapos sztorizástól szerencsére mentes - történeteket, melyek egységes egésszé állnak össze a regényes műfaji elemeket sem nélkülöző útleírásban. Valóban, dr. Ternák Gábor művében minden megtalálható, ami alkalmassá tenné arra, hogy akár egy egész estés, nagy sikerű mozifilm készüljön belőle, olyan magyaros- dunántúlias, de mégis érdekes Out of Africa, azaz El Afrikából, már amennyiben erre lenne néhány tízmillió, épp kéznél lévő dollár: mert bőven akad a könyvben kaland, dráma, szomorúság, humor, előttünk vonulnak az egzotikus vadállatok, látjuk a gyarmati sorból csak másfél évtizede szabadult bennszülöttekét, néha váratlanul a szerző közvetlen közelében arat a halál - és igen, tanúi lehetünk egy szerelemnek is, mely a főhőst érinti meg a buja forró égöv alatt... De ez a romantikus történet már Laosz fővárosában, Vientianeban, a Mekong partján található viharvert kocsmában - a la Rejtő Jenő - esett meg, itt talált az éppen válás után új életet kezdő fehér doktor a törékeny Boualomra, magyarul Szélvirágra, aki ma is felesége a szerzőnek. ■
