Tolnai Népújság, 2003. január (14. évfolyam, 1-26. szám)

2003-01-13 / 10. szám

2003. Január 13., Hétfő MEGYEI TÜKÖR 5. OLDAL Mondom A Magamét SZERI ÁRPÁD Élet a filmvárosban A. dolgok természetéből adódóan Magyarországról rengeteg fiatal lány vág neki - mint leendő baby sitter, au pair, társalkodó, stb. - az Egyesült Államoknak, nyelvet tanulni, egy kis pénzt keresni, il­letve szerencsét próbálni az Újvilágban. Minden elismerést megér­demelnek ezek a huszas éveik legelején járó ifjú hölgyek, tekintettel arra, hogy a számtalan megpróbáltatás ellenére is igyekeznek helytállni. Azt azonban ők is tudják, hogy nem minden fénylik, ami Amerika. Nemrég egy Tolna megyei lány mesélte el rémálom­má változott new yorki, munkavállalással egybekötött útját, melyet csak szerencséjének köszönhetően tudott időben megszakítani. Sokan a rájuk leselkedő veszélyek ellenére sem adják fel: a televí­zió egyik csatornája nemrég három törékeny - Magyarországról ki­vándorolt - huszonéves immár amerikai életébe engedett bepillan­tást. Valamennyi lány Hollywood csábításának engedve igyekezett új életet kezdeni. Közös jellemzőjük az volt, hogy a viszonylag meg­nyugtatónak tűnő jelenhez olyan rögös út vezetett, melyen egyikük- másikuk még egyszer talán nem is lenne hajlandó végighaladni. Ám nem adták fel, s most azt mondják: minden nehézség ellenére is könnyebb ott, mint itt. Egyikőjük, talán a legsikeresebb mintha valóban egy hollywoodi filmből lépett volna ki a maga sudár terme­tével és világító szőke hajával. Mint kiderült, korábban Tolna me­gyében, Dombóváron élt. Neki már tényleg megnyugtató valóságot biztosíthat az álomgyárként elhíresült film főváros. Megkérdeztük Olvasóinkat Bukjon a gyerek vagy ne? Ha elfogadja a parlament az oktatási tárca törvénymódosító javaslatát, akkor a jövőben az általános iskola első négy évé­ben nem lehet megbuktatni a gyerekeket. Egyetért-e a javas­lattal, kérdeztük olvasóinktól. Bergmann Ferenc, Szekszárd: - Úgy vélem alsó tagozatban nem kellene megbuktatni a gyerekeket, de a számszerűsítésre minden­képpen szükség van. Huber Sándorné, Szekszárd: - Ha nem buktatnak az iskolákban, az a gyerekeknek lesz rossz, mert ha nem ismételnek, nem tanulnak meg olvasni, nem fogják tudni elsajátítani a tananyagot. Orsós János, Szekszárd: - Jó a kezdeményezés, a buktatás sze­rintem nem old meg semmit. Olyan pedagógusokra van szükség, mint amilyen a volt barátnőm, aki addig gyakorol - akár órán kívül is - a gyerekekkel, amíg azok meg nem tanulják, amit kell. Fusz Lajos, Szekszárd: - A buktatásra szükség van, a poroszos oktatás híve vagyok. Az utóbbi évek azt bizonyították, hogy a liberá­lis szemlélet az iskolákban nem vált be. ■ Szavazhat az interneten: www.tolnainepiiJsag.hu , és SMS üzenetben: 20/454-36-64 Készül-e a farsangi bálba? Előző kérdésünk: Eltűrné vagy betiltaná a szélsőséges szerve­zeteket? Szavazóink többsége, pon­tosan 75%-a betiltaná a szélső­séges szervezeteket. MAI KÉRDÉSÜNK: „Van múltunk, vannak gyökereink” Emlékezés a madéfalvi veszedelem áldozataira Sokszínű hagyományokkal rendelke­zünk. Aki nem tudja, honnan jött, azt sem fogja tudni, merre tartson - mond­ta Csibi Krisztina a madéfalvi veszede­lem 239. évfordulójára tartott emlékün­nepségen. Bonyhád A Bukovinai Székelyek Országos Szövet­sége megemlékezést tartott az erdélyi Madéfalván több mint két évszázaddal ez­előtt történt szomorú események emléké­re. A rendezvény a katolikus templomban szentmisével kezdődött, melyet Vitéz Jó­nás János apát-plébános'celebrált, majd a Székely parkban felállított emlékkereszt­nél folytatódott. Ezen a helyszínen a bonyhádi Székely Kör kórusának énekével „mondtak imát” a veszedelemben elesettekért, majd Csibi Krisztina, a szövetség elnökségi tagja idézte fel az 1764. január 7-i vérengzést, melyben több százan vesztették életüket, s amely után elkezdődött az innen elme­nekült székelyek kálváriája. Mint Csibi Krisztina mondta, e népcsoport számára a Moldvában töltött évek után jelentős állo­más volt Bukovina, ahol az egymás mellett élő nemzetiségek - románok, ruténok, né­metek, lengyelek, magyarok, szlovákok, csehek és olaszok - sokat tanultak egymás­tól, de megtartották saját kultúrájukat, s hogy hasonlóképpen történt ez Tolna-, Ba­ranya- és Bács-Kiskun megyében való letele­pítésük után is. Megemlékezésében figyel­meztetett arra, hogy a népcsoportnak meg kell őriznie hovatartozásának emlékeit az utódok számára úgy, hogy emelt fővel vál­lalják származásukat, történelmüket. „Van múltunk, vannak gyökereink. Aki nem tud­ja, honnan jött, azt sem fogja tudni, merre tartson. A gyökértelen embernek nincs jö­vője” - mondta. Az ünnepség, melyen részt vettek a vá­roskörnyéki településeken élő bukovinai székelyek, az al-dunai és erdélyi székelyek képviselői, a Székely himnusz eléneklésével ért véget. PÁL ÁGNES Fiatalon, tizenhárom évesen Az Ifjú Szív jótékonysági estje a megyeszékhelyen FOTÓ: GOTTVALD Szekszárd Nincs kis létszámú közönség, avagy nagy létszámú közönség - közön­ség van. Melynek tagjait minden kö­rülmények közepette megilleti a magas színvonal. Gaál László művé­szeti vezető ezen hitvallásának szel­lemében tartotta meg jótékonysági műsorát múlt szombaton este, a megyeszékhely művelődési házá­ban a szekszárdi Ifjú Szív Német Nemzetiségi Táncegyüttes. A meg­alakulásának tizenharmadik évfor­dulóját ünneplő csapat - illetve an­nak négy bemutatkozó korcsoportja - táncaival igazi csemegét, köztük két ősbemutatót kínált a publikum- Az aprók tánca nak. A hagyományos német koreog­ráfiákat remekül színezte a zenét a sejtjeiben is érző, harmonikaszóló­kat előadó Tulinszky Zoltán, illetve a látványos rock and roll, valamint jazz balett blokk. A közönség a tabi Szedemice Táncegyüttes révén ven­dégművészeket is köszönthetett, ízelítőt kapva a magyaros lépések­ből. A tizennyolcezer forintot elérő bevételt az Ifjú Szív - tekintettel a fi­atalok víziúttörői tevékenységére - a zebegényi hajózási múzeum számá­ra ajánlotta fel, így öregbítve Szek­szárd, illetve Tolna megye segítő­készségének jó hírét szűkebb pátri­ánk határain túl.-szÁ- így kell járni a körtáncot Röviden BONYHÁD. A Solymár Imre Vá­rosi Könyvtárban január 14-én 18 órakor a Mindentudás Egyete­méről Pogonyi Pál osztja meg gondolatait az érdeklődőkkel. PAKS. „Múltunk, jelenünk, jö­vőnk” címmel rendez tárlatot a Fiatal Alkotók Köre Pakson a Vá­rosi Művelődési Központ nagyki­állítójában. A tárlatot január 14- én délután 17 órakor Ritter János képzőművész nyitja meg. BONYHÁD. A Völgységi Múze­umban a „Mesterségek tüköré” sorozat keretében január 14-én 9-től 15 óráig Ilovay Zsuzsanna ékszerkészítő tart kézműves be­mutatót. Ugyanezen a napon 16 órától dr. Szenyéri Zoltán elő­adását hallgathatják meg az ér­deklődők A Tolna és Baranya megyei németek sorsa a betele­pítéstől napjainkig címmel. DOMBÓVÁR. A városi rendőr- kapitányság vezetője, dr. Szíjártó István alezredes havi fogadóórá­ját hétfő délután fél háromtól tartja. PAKS. Ismerd meg Tenyered címmel tart előadás a Városi Mű­velődési Központban január 14- én, kedden 18 órakor Heringesné Nagy Julianna sors­elemző. Megfelelő érdeklődés esetén tenyéranalízis tanfolya­mot indítanak. ■ Hiánycikk az útlevélkérő lap Sokan keresik, elfogyott, nem tudni mikor lesz ismét Volt, nincs és ki tudja, hogy mikor lesz - útlevélkérő lap. A postákon árult nyomtatvány december óta hiánycikk. Tolna megye Mintegy gongütésre elfogytak a postán kapható útlevélkérő lapok, Tolna megyében már csak néhány kis település postahivatalában ta­lálható egy-két elfekvő nyomtat­vány, de információink szerint az ország más megyéiben is ugyan ez a helyzet. Sorban állok a szekszár­di főposta ablaka előtt, de hiába, amikor sorra kerülök a kisasszony sajnálkozó mosollyal közli, hogy több mint egy hónapja nincs ilyen nyomtatvány és rögtön hozzáfűzi, hogy a többi szekszárdi postán is ez a helyzet. Majd látva fancsali ábrázatomat, megsajnál és azt ta­nácsolja, próbálkozzam meg vala­melyik kis község postahivatalá­nál, hátha ott van még valahol a fi­ók mélyén egy-két elfekvő nyom­tatvány. Telefon körkérdésem egy ideig nem jár eredménnyel, min-, denhol ugyanaz a válasz, volt, nincs nyomtatvány, kifogyott, ren­deltek, de nem kaptak utánpótlást. Hőgyészen még azt is tudják, hogy a környező településeken is elfogy­tak a lapok, sőt Tamásiban is. Szó­val patthelyzet van, hiába újíta­nám meg lejárt úti okmányomat, útíevélkérő lap hiányában nem tu­dom megtenni. Pedig már illeték- bélyeget is vettem, fényképet is csi­náltattam. Időközben a posta ille­tékesétől megtudom, hogy a hi­ányról ők nem tehetnek, már de­cember elején jelezték a készletek megcsappanását, aztán kifogyását, de utánpótlást többszöri sürgetés ellenére csak-év végén kaptak, ak­kor is mindössze száz darabot. Ami aztán pülanatokon belül elfo­gyott. Azóta hiába várják az újabb szállítmányt. Nemhiába jelentet­ték be az illetékesek, hogy idén másfél millió embernek jár le az útlevele, hangzik a vigasztalásnak szánt megjegyzés. Kérdésemre, hogy mikor lesz elegendő útlevélkérő lap, a válasz, hogy talán néhány hét múlva. Konkrétumot senki nem tud mon­dani. Végül nem volt hiábavaló a tele­fonálgatás, egy kis faluban szeren­csém lett, nagy nehezen kaptam egy nyomtatványt. FKÉ Öt intézmény közös sikere Cél a minőségi oktatás, nevelés Három óvoda és két iskola vett részt és nyert közösen az Ok­tatási Minisztérium pályázatán. Az intézmények ennek ered­ményeként segítséget kapnak a minőségbiztosítási rendszer bevezetéséhez. A program első ütemével e hónap végéig kell elkészülniük. Paks-Madocsa Két sikertelen pályázat után kezdeményezte a paksi Mesevár óvoda a csoportos részvételt az Oktatási Minisztérium által meghirdetett pályá­zaton. Ezúttal ered­ménnyel jártak, így öt intézmény, a paksi Hétszínvirág és Mesevár Óvoda, .a Deák Ferenc, valamint a Herman Ottó Általános Iskola és a madocsai. óvoda egy időben kap­csolódhatott be a Comenius 2000 programba. Segédanyagot, infor­mációt kapnak a minő­ségbiztosítási rendszer bevezetéséhez és alkal­mazásához. A program szigorúan megszabott ütemezés szerint halad. Az első lépcsőben az in­tézményeknek számba kell venniük partnerei­ket, listát készíteni róluk, meg kell keresni őket, és az együttműkö­déshez beleegyezésüket kérni. A partnerazonosítást februárig be kell fejezni, majd meg kell kérdez­ni a listán szereplőket az intéz­ményben folyó munkáról és arról, hogy mi az elvárásuk az óvodák­kal, iskolákkal szemben. A Mese­vár Óvoda vezetője, Bosnyák Zoltánná úgy gondolja, a program bevezetésével valóban kiszámítha­tóbb lesz az intézmények műkö­dése, hiszen mindent dokumentál­ni kell, így nem csak a rutin és a szokások működnek. Tervezett, áüátható lesz minden, felszínre ke­rülnek a problémák azzal, hogy rögzítik a már régen működő fo­lyamatokat, azt, hogy a szülőkkel hogyan tartják a kapcsolatot, mi­ként működnek együtt a fenntartó­val és milyen formában kérik ki a gyerekek véleményét. Az ered­mény Bosnyák Zoltánná szerint valóban az lesz, ami a cél is, elérik azt, hogy az intézményekben mi­nőségi oktatás, nevelés folyjék. VT A madéfalvi veszedelemre emlékezők egy csoportja

Next

/
Thumbnails
Contents