Tolnai Népújság, 2003. január (14. évfolyam, 1-26. szám)

2003-01-04 / 3. szám

HÉTVÉGI MAGAZIN 9. OLDAL 2003. Január 4., Szombat Alázatosan jelentem... Leventék egy hatvan évvel ezelőtt készült felvételen JÓ HÍR Az irgalmas Isten Egyensapkás fiatalok mosolyog­nak ránk a megsárgult fotóról, mely kereken hatvan esztendővel ezelőtt, egy őszi napon készült. A 19 éves fiúk Szekszárdon, a volt Levente Otthon - a későbbi Sport­székház - előtt fényképezkedtek le: már a háborús évek idején, de még a frontszolgálat előtt. A csa­pat közel fele azután elesett a har­cokban... Szekszárdi leventék, hatvan évvel ezelőtt- Ekkoriban kötelező volt - hétvé­gémé, szombatonként - levente fog­lalkozásokon részt venni - emléke­zett a felvétel tulajdonosa, Nyakas István kollégánk, nyugalmazott új­ságíró, aki 1942-ben kárpitos segéd­ként dolgozott. - Különböző gya­korlatokat hajtottunk végre, például jobbra át, balra át, tisztelgés, mene­telés szerepelt a tennivalók között. A mai fiatalok fülének érdekes le­het, hogy miként is válaszolhattunk feljebbvalóinknak: kizárólag azzal a kezdéssel, hogy alázatosan jelen­tem... Aki pedig esetleg „elfelejtett” elmenni a foglalkozása, azt a rend­őr a városházára kísérte, ahol a delikvens fa­vágással rótta le büntetését.- Csak sapkát kaptunk, teljes egyenruhát Nyakas István Vadász József a segédoktatók, oktatók viselhettek - tudtuk meg a felvétel egy újabb szereplőjétől. Va­dász József nyugdíjas nyomdásztól. - Én is segédoktató voltam, úgynevezett három ro- zettás: amikor hazafe­lé mentem, az újvárosi katolikus körnél el­szállásolt tartalékos katonák azt hitték, hogy tiszt vagyok és szalutáltak. A levente oktatás mellett a temp­lomba járás is kötelező volt: minden vasárnap reggel a mostani Vár­közből indultunk mi­sére. Vadász József végül is nem hasznosította fotós bakó jenö az alaki foglalkozáso­kon szerzett tudását. A SAS behívó idejére átkérte magát a vasúthoz, s ezzel a lépéssel megmenekülhetett a nem sok túlélési esély- lyel kecsegtető frontszolgálattól. Nyakas Ist­ván szerint a leventénél, mint félkatonai szervezetnél rájuk ragadt ismeretek amúgy sem jélentettek túl sokat a háborúban.- Sok hasznát nem vettük a rendszeres alaki foglalkozásoknak, a vezetésnek legfel­jebb annyit sikerült elérnie, hogy a fiatalok lekötötték magukat. A háború végeztével - már legalábbis annak, aki életben maradt - meg az számított elsősorban, hogy ki, mi­lyen hadifogságba esett. Nekem szerencsém volt az amerikai fogsággal, de akik szovjet - esetleg francia - táborokba kerültek, azok nagyon rosszul jártak.- Kapcsolat? Mint leventék nem - mondja Vadász József. - De mint a Garay téri iskola polgáristái, időnként összejárunk: már tar­tottunk hatvan éves találkozót is. -szá­Mit igyunk, mikor és hogyan? A borbarátnők célja az ismeretszerzés Szinte mindenki fogyaszt bort, s egyre többen vannak azok is, akik hangsúlyt helyeznek arra, hogy mikor milyen bort kell inni, és ezt miként kell tenni. A Bordámák Paksi Egyesülete azzal a céllal alakult, hogy a hölgyek ezt minél magasabb fo­kon műveljék. Paks Tizenkét hölgy alapította meg a múlt esztendő végén a Bordámák klubját. A gondolat azonban már jóval korábbi, a Nemzetközi Blues-Rock-Jazz és Gasztronómi­ai Fesztiválokon fogalmazódott meg. Itt az ország összes régiójá­nak borászai bemutatkoztak, és felkeltették a gasztronómiában már némi jártasságra szert tett hölgyek érdeklődését a borok, a borfogyasztás iránt. E téren sze­retnének minél több ismeretre szert tenni a borbarátnők, akik havi rendszerességgel találkoz­nak majd. Az összejövetelekre különleges ételeket készítenek, és hozzáillő borokat ajánlanak majd. Alkalmanként előadókat is hívnak, főként borszakértőnőket. Az első találkozó kivételt jelent ez alól. Benke László olimpiai baj­nok mesterszakács lesz a vendég, aki nem saját ételeivel kápráztatja el a bordámákat. Főzni ugyanis az egyesület elnök asszonya, Tóthné Németh Irén fog. Az általa készített ételeket kínálja majd Benke László mesterszakács, s természetesen ahhoz harmonizá­ló borokat. Tóthné Németh Irén azt tartja legfontosabbnak, hogy alaposan megismerjék a bor és a gasztronómia kapcsolatát. Emel­lett persze más terveket is sző­nek. Jó kapcsolatot szeretnének ápolni a paksi Borbarát Klubbal és a más városokban tevékenyke­dő borbarátnőkkel. Részeseivé, szervezőivé szeretnének válni a város társasági életének, rendez­vényeinek. Az elnök asszony biz­tos abban, hogy üde színfoltja lesz a városnak az új szervezet, mely igen pozitív fogadtatásra ta­lált, tucatnyian jelezték, hogy Tóthné Németh Irén pártoló tagként, szimpatizáns- ként segítik működését. vt Az új év első napja karácsony nyolcadának a befejezése. Nyolc napon át ünnepeljük azt a misz­tériumot, hogy Isten emberré lett. Eljött hozzánk, hogy önma­gában felemeljen mindent, és az elbukott embert ismét a meny- nyek országába hívja. Ez az ün­nep vezet át bennünket az óévtől az új évbe. A keresztény ember ezért min­den évet a megtestesülés jegyé­ben kezd. Szívét az a remény hat­ja át, h ogy Isten nem hagyott magunkra minket, hanem újra meg újra segítségünkre siet. A hí­vő ember remél akkor is, amikor a világpolitikai események, az or­szág sorsa, vagy éppen szemé­lyes élete inkább aggodalomra adna okot. Mert reménye nem evilági gondoskodásra épít, ha­nem Isten hatalmára. Istennek ez a hatalma azon­ban kicsit más, mint a mi elkép­zeléseink a hatalomról. A kará­csonyi idő liturgiája a megteste­sülésre alkalmazza a gyönyörű ószövetségi képet: „Mialatt mély csend borult mindenre, és az éj­szaka sietős útja közepén tartott, mindenható Igéd, Urunk, királyi trónjáról eljött közénk” (Bölcs. 18,14-15). Igen, Isten ott áll szí­vünk ajtaja előtt. Nem ront be aj­tóstul, hanem szerényen és csen­desen megvárja, hogy beenged­jük őt, megvárja, hogy szívünk elcsendesedjen és végre ne ma­gával legyen eltelve. Mi sokszor félreismerjük Is­tent. Azt gondolnánk, az ő hatal­ma is csak olyan, mint a miénk. A mi hatalmunkat az erőfitogtatás, indulat, a harag és uralkodási vágy mozgatja. S az Istent is ilyennek gondoljuk. Még az ószö­vetségi szent író is így folytatja az előbbi gyönyörű sorokat Isten Igéjéről: „Visszavonhatatlan pa­rancsát hordozta éles pallos gya­nánt, és ott állva mindent betöl­tött a halállal; a földön járva elér­te az eget!” (Bölcs. 18,15-16). Hogyan jött el Isten Igéje két­ezer évvel ezelőtt? Éles pallossal, halált és pusztulást hozva? Ellen­kezőleg: védtelen kisgyermek­ként, aki szeretetre vágyik és sze­retetet sugároz ránk. Valójában neki kellett menekülnie Heródes elől, aki őt halálra kerestette. Ez a kisgyermek felfedte a szívünk­ben lévő félelmet, irigységet, fél­tékenységet és haragot. S ezzel megmutatta: nem az Isten az, aki ! haragos és büntet, hanem mi ve­títjük ki rá saját gonoszságunkat. Jézus tanítványainak azt mondta: Szeressétek ellenségei­teket, és imádkozzatok üldözői­tekért, Ezzel nem egy teljesíthe­tetlen erkölcsi mércét akart állíta­ni, hanem az egyetlen lehetséges útra mutatott rá: az erőszak ördö­gi köréből csak akkor van kiút, ha valaki mer előbb szeretni, el­felejtve jogos vagy vélt sérelmeit. Jézusban az Isten ugyanezt teszi: az éjszaka csendjében jön el hoz­zánk. Feltűnés nélkül szeret min­ket. Nem emlegeti fel bűneinket, nem sújt le ránk hibáinkért. És szeretete újra meg újra elér em­bereket, akik hagyják magukat megérinteni, és ennek a szeretet­nek az eszközévé válnak a világ­ban. Az új évet ebben az isteni szeretetben bízva kezdjük el, amely látszólag gyenge és erőie­den, valójában azonban a legna­gyobb erő a mindenségben. II. János Pál pápa imájával sze­retném befejezni, amelyet 2002. augusztusában mondott Len­gyelországban, az Isteni Irgal­masság bazilikájának felszentelé­sekor: Istenünk, irgalmas Atyánk, Fi­adban, Jézus Krisztusban kinyi­latkoztattad nekünk a te szerete- tedet.és kiárasztotta ránk a vi­gasztaló Szentlélek által. A mai napon rád bízzuk a világot és ve­le valamennyi ember sorsát. For- i dúlj hozzánk, bűnösökhöz, gyó­gyítsd gyengeségeinket, győzd le a gonoszt, és add, hogy minden ember megtapasztalja a te irgal­madat. Találják meg benned mindnyájan, legszentebb Szent­háromság, a remény forrását. Örök Atya, Fiad szenvedéséért és feltámadásáért légy irgalmas hozzánk és az egész világhoz! Ámen. TAMÁS ROLAND KÁPLÁN A Luther-biblia első teljes kiadása Németországban Luther Márton (1483-1546) 1534-ből származó Biblia-fordítása volt az idei kará-. csonyi könyvpiac egyik szenzá­ciója. A csaknem ötszáz éves, 800 oldalas mű facsimile-kiadá­sa 129 színes fametszetet is tar­talmaz, amelyek az idősebb Lucas Cranach (1472-1553) mű­helyében készültek. A két kötet magában foglalja az egész Ó- és Újszövetséget. Egyidejűleg jele­nik meg külön kötetben Stephan Füssel bibliaszakértő kultúrtör­téneti bevezetője is - áll a dpa je­lentésében. Luther Márton a re­formáció megindítója, az evangé­likus (lutheránus) vallás megte­remtője volt. Luther a wartburgi várban fordította németre az Új­szövetséget. Az örömtréner a magyar kultúra lovagja lett Pócs Margit A magyar kultúra lovagja cí­met adományozott a Falvak Kultúrájáért Alapítvány Pócs Margitnak a közművelődés és a pszichológiai kultúra fej­lesztéséért. A kitüntető címet az alapítvány ad­ja ugyan, de tulajdonképpen társa­iktól, azoktól kapják az arra érde­mesek, akik őket és munkájukat a legjobban ismerik. Azok kaphatják meg a címet, akik a kulturális élet valamely területén már huzamo­sabb ideje kiemelkedően dolgoz­nak, s már „százszor” megérde­melték volna az állami kitüntetést. Pócs Margit, szekszárdi polgár- mesteri titkárt a Városi Mentálhigi­énés Műhely jelölte a címre. Támo­gató szervezet volt a Szekszárdi Ci­vil Szervezetek Közössége és a Ba­bits Mihály művelődési ház. A műhely hagyományos kará­csonyi ünnepségén értesült az érintett a kitüntetésről, amelyet nyilvánosan a 2003. január 22-én, a Magyar Kultúra Napja alkalmából rendezett gálán veheti át Budapes­ten, a Stefánia palotában.- Büszke vagyok arra, hogy az ország tizenegy örömtrénerének az egyike vagyok, akiket dr. Vidovszky Gábor pszichiáter kép: zett ki. Az örömtréning a lélek vita­minja, amely erős önfejlesztő mód­szer, gyakorlása révén mélyíthető az önbizalom, fejleszthető a kap­csolati kultúra. Több, mint pozitív életszemlélet, kérdésfeltevő és vá­laszkereső módszer, amelynek se­gítségével hatékonyabban lehe­tünk jelen a világban.- Mit tekint legnagyobb sikeré­nek emberi és szakmai szempont­ból?- Elsősorban három gyermeke­met, akik életem középpontját je­lentik, még akkor is, ha a sokirá­nyú munka és szolgálat azt a lát­szatot kelti, hogy nem marad elég idő rájuk. A lényeg, hogy a szere­tet megosztva nő. Tudhatják, hogy értük történik minden, rám mindig számíthatnak. Szakmai szempontból azt tekintem életem legnagyobb sikerének, hogy felis­mertem a küldetésemet és mun­kámmal segíteni tudom az embe­reket, vagyis mindig, minden kö­rülmények között népművelő tu­dok lenni. Pici koromtól ez von­zott. A népművelésbe - szeretem ezt a szót -, szinte minden beletar­tozik, ami emberségünkkel kap­csolatos, hiszen kultúrát csak az emberek tudnak teremteni. Attól szép és gazdag az életem, hogy rengeteg visszajelzés érkezett ar­ról, felismertem, hogy kinek, mi­kor, hogyan segíthetek. Közösségi élményt jelent sok ezer szekszár­dinak az Örömünnep és módom van segíteni az Ifjúsági Lélekvédő Szolgálatban az egyes emberek­nek is.- Nem korlátozzák a köztisztvi­selő keretek?- Minden akta mögött emberek, közösségek vannak, a közszolgála­tot csak áthumanizáltan tudom el­képzelni. A csepp vájja a követ, nem az erejével, hanem azzal, hogy szüntelen esik.-Mi az ami a legjobban bántja?- Az igazságtalanság és az, ami­kor az emberi butaság, önzés, vagy éppen a lustaság a gátja annak, hogy egy jó folyamat végbe men­jen. Ma már azon- gondolkodom, mit lehetne tenni annak a viselke­déskultúrának a kialakulásért, hogy ami ezen a földön a legna­gyobb kincs az emberségünk érvé­nyesülhessen.-Mi jelenti a pihenést, kikapcso­lódást?- Az egyikféle küldetésből át­menni egy másfajtába, ez már ön­magában is kikapcsolódás. Igazán arra vágynék, hogy legyenek olyan védett idők, amikor a gyer­mekeimmel oda mehetnék, ahova szeretnénk. Minden olyan zenét nagyon szeretek, amelyben az emberi lélek szépen van jelen. Vannak jó relaxációs technikák, amikkel az ember regenerálhatja önmagát, de azért sokkal több idő szeretnék szépirodalom olvasásá­val is tölteni. IHÁROSI IBOLYA Névjegy Pócs Margit, 1955. január 26-án Nagymányokon született. A debreceni egyetem matematika-népművelés szakán rektori kitüntetéssel végzett, felnőttoktatási specializációval. A Ma­gyar Mentálhigiénés Szövetség titkára. Három gyermekét egyedül neveli.

Next

/
Thumbnails
Contents