Tolnai Népújság, 2003. január (14. évfolyam, 1-26. szám)

2003-01-11 / 9. szám

10. OLDAL TÜKÖR 2003. Január 11., szombat A macska független állat Napjainkban egyre többen tartanak lakásukban kedvenc állatként macskát. Akik ezt eddig még nem próbálták, el sem tudják képzelni, mivel jár egy ilyen lénynek a befo­gadása, nevelése. Elsősorban az okozza a problémákat, hogy a gazdinak egy idő után azt kell megtapasztalnia, hogy nem ő tartja a kedven­cét, hanem sokkal inkább a macskája az, amely őt alkal­mazkodásra készteti. A macska az egyik legelterjed­tebb és egyben legkevésbé is­mert háziállat. Mindenütt meg­található, falun, a városi bérhá­zak pincéiben, gyárak és intéz­mények udvarán. Misztikus, büszke, behódolásra képtelen, független állat. Eleganciáját, tar­tózkodását, lekenyerezhetetlen- ségét azok értékelik leginkább, akik egyenrangú félként kezelik. Ezt a bánásmódot a macska hű­séggel, ragaszkodással és feltét­len bizalommal jutalmazza. A látszólagos hűvös tartózkodás mögé rejti gazdag érzelemvilá­gát, az embert érdemei szerint részesíti „kegyeiben”. Képessé­gei, intelligenciája, érzékenysé­ge azért marad rejtve sokak előtt, mert a macska bizalmát ki kell érdemelni. A többi háziállat­hoz képest a macska háziasulása viszonylag később következett be. Általában elfogadott nézet, hogy a macskát az ókori Egyip­tomban háziasították, ahol nagy becsben tartották a mezei rágcsá­lók fékentartásában játszott sze­repe miatt. Újabb régészeti leletek azonban azt látszanak igazolni, Öntudatosan Róma utcáin hogy háziasítása már i. e. hatezer táján, Mezopotámiában kezdő­dött. A különleges fajtájú macs­kák kézzelfogható gazdasági hasznot nem nyújtó társként, va­gyis kedvenc állatként a XVI. szá­zadban jelentek meg Európában. FOTÓ: EUROPRESS/EPA Kedvenc állatként a macska sze­repköre átalakult. Közel hozza a természetet, esztétikai élményt nyújt, viselkedésének megfigyelé­se az élővilág megértését segíti elő, de enyhítheti a magányt is. Gyermekes családban az egészsé­ges természetszemlélet kialakulá­sának és az állatok megbecsülésé­re való nevelés eszköze lehet. Ebben az új szerepkörben a macskára irányított figyelem fel­fedezte mozgásában, küllemében a szépséget, értelmi képességeit és érzelemgazdagságát. Ebből ter­mészetesen nőtt ki az a törekvés, hogy korábban nem ismert szín­variációk és fajták jöjjenek létre. Ezek voltak a sporttenyésztés kezdetei, amely a XIX. század hetvenes éveiben Angliában kez­dett tért hódítani. Nem meglepő, hogy a macskák sportszerű te­nyésztése éppen Angliában kez­dődött, hiszen Angliának az állat- tenyésztés minden területén év­százados hagyományai voltak. Bár a sporttenyésztés minden országban, különösen kezdetben, csak néhány ember hobbija volt, a tapasztalat'azt mutatja, hogy munkájuk jelentősen hozzájárult a macskával kapcsolatos közfelfo­gás javulásához, mert kiadvány­ok, szakfolyóiratok jelentek meg, és az így közreadott ismeretek a „közönséges” macska számára is hasznot jelentettek. A gondozás, táplálás, a beteg­ségek megelőzése és kezelése te­kintetében nincs különbség a „parlagi” macska és „arisztokra­ta” fajtestvérei között. A macska büszkén járja útjait és hidegen hagyja, hogy ő^pi hány generáció­ra vezethetők vissza, vagy hogy csíkjai és foltjai kellő elrendezés­ben fedik-e kecses testét. Az ő számára az a sarkalatos kérdés, hogy gazdája átérzi-e azt a fele­lősséget, amely a macskatartással jár, mert ettől függ jóléte és jövő- jének biztonsága. __________■ A tél és az elhízás Az év végi ünnepek után és következtében az emberek több­sége két-három kilós hízásra panaszkodik. Sok esetben a di- abéteszesek megszokottnál magasabb vércukorértékei ezzel magyarázhatók. A megoldás lényege: a fogyásra nem túl ked­vező téli időszakban egyrészt le kell adnunk a felesleges kiló­kat, másrészt gondoskodnunk kell szervezetünk megfelelő tápanyagellátásáról, beleértve az ilyenkor különösen nélkü­lözhetetlen vitaminokat is. Egyes táplálkozástudósok szerint a téli időszakban némileg növelhet­jük ételeink energiatartalmát. Ez ma már túlhaladott álláspont - véli Székely Katalin dietetikus -, hiszen ezekben a hónapokban még a megszokottnál is kevesebbet moz­gunk, kisebb szervezetünk fizikai igénybevétele, tehát a laktatóbb ételek menthetetlenül súlygyara­podást okoznak. A hideg napok alkalmasak a kö­rültekintő, kíméletes, 6-8 hétig tar­tó fogyókúrára. Ha komoly az elha­tározás, a súlycsökkentő étrend naponta ezer kilokalóriát és 125 gramm szénhidrátot tartalmazzon. A változatosság (és az olcsóság) ér­dekében a frissen kapható zöldség­félék, gyümölcsök mellett a gyors- fagyasztott, savanyított és konzer­vált készítményeket is felhasznál­hatjuk. Ha van rá módunk, télen is fogyasszunk sok friss salátafélét, amelyet ízesíthetünk száraz fűsze­rekkel, pár csepp olívaolajjal, eset­leg kefirrel és joghurttal. (A zöldsé­gek általában a vércukrot nem emelő kategóriába tartoznak, kivé­ve a sütőtököt.) Fő ételeink lehetőleg savanyú káposztából, kelkáposztából ké­szüljenek. A napi három főétkezést egészítsük ki gyümölcsökkel, feke­te kenyérrel, Korpovit kekszekkel. A kis étkezésekre főként gyümöl­csöt fogyasszunk. Böjtnapi ételnek kiválóan megfelel a zöldségsaláta, amelyhez használhatunk konzerv- kukoricát és zöldborsót is. Alap­anyagként télidőben vásároljunk olcsó, friss zöldségeket, mint kígyó­uborka, jégcsapretek, vörös ká­poszta, fehér káposzta, cékla. Madarak a lakásban Balogh István beregszászi madár- és díszhalkereskedő szerint az ál­latok iránti vonzalom mindig egyéni elbírálás alá esik. Nagy ál­talánosságban elmondható, hogy az ő vidékükön lakásban többnyire az „egyedülálló” nyug­díjasok tartanak kutyát, macskát, a családosok pedig halat, mada­rat. A kedvencek természetesen a papagájok. A törpe-, a nimfa-, az énekes, a hullámos papagájok és a többiek. Tudni kell ezekről a színes tol­lazatú madarakról, hogy minél hangosabb a környezetük, ők is annál hangosabbak. A papagáj igen tanulékony jószág. Legyen szó bármelyik fajtájáról. Ha két héten át mindennap rászánunk a dologra húsz percet, akkor jön az első sikerélmény: madarunk ki­Régi-új kedvenc: a tengerimalac Az állatvédőket lehet szeretni vagy nem szeretni, mint ahogyan sok más meggyőződéssel, mozgalommal vagy hobbival kapcsolatban lehetnek fenntartásaink. Egy dolgot azonban nyilván nem vitathatunk el tőlük: nemes célt szolgálnak, még ha nem is tesznek mindenkit egyik napról a másikra az állatokat tiszteletben tar­tó lénnyé. Az alábbiakban arról ol­vashatnak, mi is az állatvédők „tíz- parancsolata”. Válasszunk rostgazdag, egészséges étele­ket, melyek nem tartalmaznak húst. Ha nem is leszünk rögtön vegetáriánusok, a zsírban tocsogó pacal helyett válasszuk a sovány szárnyasokat vagy a halat. Ettől a közérzetünk is jobb lesz. Ne vásároljanak állatokon tesztelt termé­keket! Válasszanak olyan kozmetikumo­kat, mosóporokat, amiket nem teszteltek állatokon, és amelyek nem tartalmaznak állati eredetű anyagokat. Öltözködjünk okosan. Válasszunk olyan ruhákat és kiegészítőket, melyeket nem Az állatvédők mondják bőrből, szőrméből, gyapjúból, selyemből, korallból stb. készítenek. Legyünk fittek és egészségesek! Ha jó egészségnek örvendünk, kevesebb gyógyszert kell használnunk, vagyis ke­vesebb, állatokon tesztelt terméket fo­gyasztunk. Ha már kúrálnunk kell ma­gunkat, válasszunk alternatív orvosságo­kat, gyógyfüves teákat, homeopátiás sze­reket, gyógynövénykivonatokat. Válasszunk háziállatot a menhelyekről! Ne vegyünk méregdrágán kisállat-keres­kedésből kutyust, cicust, hisz ezer meg ezer gazdátlan lény vár a menhelyeken. Ne vegyünk egzotikus állatot. Az egzoti- kusállat-kereskedelemben évente több ezer állat pusztul el szállításkor és a nem megfelelő életkörülmények miatt. Használjunk hamar lebomló, környezet- barát anyagokat! Ha lehet, kerüljük a műanyag zacskók használatát; sok állat fullad meg benne, ha a természetbe ke­rül. Vágjuk szét a palackokat összefogó gumigyűrűt ugyanezen okból. Soha ne engedjünk szabadon lufit, mert az kipuk­kadva, visszahullva állatokat fojthat meg; és ha lenyelik a darabjait, borzalmas kí­nok között pusztulnak el. Embertelen bánásmód FOTÓ: EUROPRESS/EPA Válasszunk olyan sportot, ami nem igényli az állatokkal való kegyetlenke­dést! Élvezzük a táj, a kirándulás szépsé­geit, és inkább lessük meg a rókát, a sóly­mot távcsővel, és simogassuk meg a vad­etetőknél az őzikét, mint hogy véres tró­feaként hirdesse, hogy a puskánk legyőz­te a menekülő állatot. Válasszunk olyan cirkuszt, ahol az embe­ri ügyességet, és nem a ketrecbe kénysz­erűen állatok kizsákmányolását csodál­hatjuk meg. Ne adakozzunk olyan szervezeteknek, melyek állatkísérleteket, nagyüzemi ál­lattartást folytatnak! Vegyük fel a kapcsolatot a közelben talál­ható környezet- és állatvédő szervezetek­kel! Nyomtassunk szórólapokat, csinál­junk weboldalt... mondja az első szót. A többi szó elsajátítása már könnyebben megy. Egyébként teljes szívvel azoknak lehet ajánlani az új „társbérlőket”, akik biztosak ben­ne, hogy a napi negyedórát rá­szánják erre a sajátos társalgásra. Ha rendszeresen gondozzuk madarainkat, akkor azok - fajtá­tól függően - 10-15-30 évig is el­élnek. Nem jelent tragédiát, ha az együttélés alatt kiderül, hogy valamilyen oknál fogva nem megy együtt a dolog. Ha megunt szárnyas barátaink jó helyre ke­rülnek, akkor új környezetüket könnyen megszokják. Az egyszerű, mezei papagájok esetében türelem és szoktatás kérdése, hogy egy idő után a vál­tunkra szánjanak, a kezünkből egyenek. Vannak ugyanakkor tar­tózkodóbb fajták is, no meg olya­nok, amelyek nem nagyon tűrik, ha kalitkába zárják őket. _____■ A tengerimalac hihetetlenül aranyos. A gyerekeknek is ideá­lis háziállat, tanulékony, ritkán harap, és szereti a társaságot. Imádja, ha foglalkozunk vele, vidáman berreg és dörmög ilyenkor. Ha elrohanna, nem nehéz elkapni. Az persze más kérdés, hogy tartsunk-e lakásunkban tengerimalacot. Aki az igen mellett dönt, nem árt, ha figyel néhány apróságra. Az átlagos példány keveset fo­gyaszt, kevés törődést igényel. Hetente egyszer-kétszer kell ki­cserélni az almot, egy-két napon­ta a vizet, ételt és takarmányt vi­szont mindennap érdemes adni neki. Egy terrárium se kerül sok­ba, a kaja és az alom pedig aztán végképp nem. A malac gyorsan hozzászokik az emberek közel­ségéhez, és kiváló játszótárssá válik. Két nőstény jól elvan, igaz, néha balhéznak az ételért. Két hím már nem annyira jön ki egy­mással: verekedésig fajulhat a dolog, kivéve, ha elég nagy az életterük, ahol saját területüket ki tudják jelölni. A két hímhez nem érdemes lányt betenni. Aki ilyet tesz, az kihívja a sorsot ma­ga ellen, ugyanis össze fognak bunyózni az „első éjszaka jogá­ért", a gyengébb példányt pedig halálra fogja éhezte'tni a domi­náns hím. Az egyik hím ivartala- nítása elméletileg megoldás le­het, de garanciák nincsenek. Tippek vásárlásra: • Az állatkereskedésekben ál­talában rosszul bánnak szegé­nyekkel, nem megfelelően gon­dozzák őket. Az innen szerzett példányok akár terhesek, alultáp­láltak is lehetnek. Főleg nőstény vételekor nem árt megtudni a ko­rát, hisz ha több mint négyhetes, akkor már lehet, hogy vemhes. • A tenyésztők általában azo­kat a malacokat adják el ked­vencnek, amik nem felelnének meg egy versenyen. Amiért érde­mes tenyésztőhöz menni, az az, hogy ők jól bánnak az állatokkal, és lehet, hogy pont olyan fajtájuk is van, ami nekünk kell. • Állatmentő szervezetek el­hagyott állatokra „specializálód­nak”, vagy olyan egyedekre, ami­ket kutatásokra, vagy éppen kí­gyók elé szántak. Itt nagyon vi­gyáznak a kicsikre, de a malacok kora, egészsége és személyisége széles skálán variálódik. • Barátunk tengerimalacának kölykei kiváló lehetőséget nyúj­tanak egy új kedvenc beszerzésé­re - pontosan tudhatjuk, hogyan bántak velük, és az egész csalá­dot megnézhetjük, mielőtt kivá­lasztjuk a nekünk tetszőt. Télen a túlsúllyal is meg kell küzdenünk FOTÓ: EUROPRESS/EPA Családi témákban keressen bennünket az interneten is: www.kiskegyed.hu • www.lakaskultura.hu www.mindmegette.hu • www.holgyvilag.hu • www.gyongy.hu

Next

/
Thumbnails
Contents