Tolnai Népújság, 2002. december (13. évfolyam, 280-303. szám)
2002-12-27 / 300. szám
10. OLDAL MAGAZIN 2002. DECEMBER 27., PÉNTEK Otthona: ahol kultúra, csend és nyugalom várja Schiff András zongoraművésznek az irodalom és a festészet megerősítést és inspirációt nyújt — Schiff Andrást nagy tisztelettel és szeretettel várja haza a közönség, a hangversenye valódi ünnep. Köztudott, hogy sokat utazik, világszerte koncerte- zik, hosszú ideje, több, mint két évtizede külföldön él. Valójában hol érzi magát otthon, hol az igazi otthona, a hazája?- Otthon érzem magam, ahol lakom, most Olaszországban, de tulajdonképpen Európában bárhol. Sokszor utazom és szívesen járok Európán kívül is, de az már nem az otthonom, más kultúra. Tudja, ha az ember már mindenhol volt, akkor szeret többet ott lenni, ahol tényleg jól érzi magát, és ez a hely számomra Európa.- Európán kívül, a tengeren túl, az már más kultúra? , — Igen, vagy a kultúra hiánya.- Ha jól értem, otthon ott érzi magát, ahová a kultúra köti?- Igen, nekem a kultúra, a művészetek, az irodalom, a nyelvek nagyon fontosak, és ezeken belül sok a lehetőség.- A békéscsabai hangversenyének műsorát ajánlva a közönségnek, irodalmi párhuzamokat von, a hármas szám jelentőségével kapcsolatban a vallástörténetből, a népmesék világából hoz példát, Beethoven szonátájával összefüggésben Thomas Mann Doktor Faustusára hivatkozik. Érdeklődéssel járta végig a Munkácsy-ki- állítást. Hobbijaként említi az irodalmat és a nyelveket. Mit jelentenek Önnek a társművészetek? Ki- kapcsolódást, ellenpontot, megerősítést talál bennük?- Mindezeket. Kikapcsolódást talán legkevésbé, mert azt nem igénylem. Inkább kiegészítést, tanulást, összefüggéseket, asszociációkat keresek, mert a zene nagyon elvont művészet. Ez is egyébként az előnye: mindenki azt gondol zenehallgatás közben, amit akar; ugyanakkor nem any- nyira „össze-vissza” dolog a zene, mint esetleg sokan képzelik. A zenének is megvannak a maga szükségszerűségei, és én ezért keresek néha bizonyságot. Az ember sok mindent gondol a zenéről ösztönösen, és kell, hogy bízzon az ösztöneiben; de utána jó, ha az ösztöneit tudatosan megerősíti. Ebben a folyamatban számomra nagy segítséget nyújNovember végén Schiff András Kossuth-díjas zongoraművész adott nagysikerű hangversenyt több vidéki településen: Haydn, Beethoven és Schubert utolsó szonátáit játszotta teljes átéléssel, lebilincselően, majd több ráadással is megajándékozta a játékát kitartó tapssal ünneplő közönséget. Az egyik felejthetetlen esti koncert napján múzeumlátogatás után, a fellépés előtti pihenő között időt szentelt arra, hogy beszélgethessünk. tanak a társművészetek. S inspirációt nyújtanak. Ha én ilyen nagy művészetet látok, mint Munkácsy gyönyörű képei, az lelkesít, erőt ad. Minden városban, ahol játszom, elmegyek kiállítást nézni; nincs olyan hangversenyem, hogy aznap ne látogatnék 'el egy múzeumba vagy egy gyönyörű templomba, ahol az építészetet élvezem. Az is fontos társművészet; egy zeneműnek, egy klasszikus zongoraszonátának ugyanúgy megvan a maga architektúrája, mint egy gótikus vagy román stílusú katedrálisnak. Ha nézek egy csodálatos épületet, ezeket az összefüggéseket próbálom megtalálni.- Magyarországon gyakran elhangzik az a vélemény, hogy a hazai műveltség, oktatás, érdeklődés túlságosan irodalomközpontú, az írókat, költőket többen ismerik, mint a festőket, a zeneművészeket. Mivel az irodalom konkrét, könnyebben érthető, gyorsabban eljut a közönséghez, a népszerűséghez, a sikerhez, ezért a társművészetek képviselői mostohának érezhetik magukat. Egyetért ezzel a felfogással?- Tényleg van ilyen? Engem meglep. S mi az, hogy siker? Azt nem lehet szavakban megfogalmazni, számomra egyébként lényegtelen. S azért lep meg, amit mond, mert én éppen az ellenkezőjét vélem. Mostanában Kertész Imre Nobel-díja gyakori beszédtéma; első ízben részesült a magyar irodalom ilyen csodálatos, kimagasló nemzetközi elismerésben. S amióta az eszemet tudom, mindig azon lamentáltak az emberek, hogy micsoda tragédia, egy Ady Endre, József Attila, Arany János, Karinthy Frigyes világhírű lehetett volna, ha nem magyarul ír, hanem angol, német vagy francia nyelvterületen! Szerintem az irodalomnak nagy átka, hogy le kell fordítani más nyelvekre; a zenének vagy a képzőművészetnek viszont óriási előnye, hogy nem kell, az országhatárok ezekre a művészetekre nem érvényesek. Ugyanakkor megértem, igaza van, ha azt mondja, hogy egy ország népe általában nyelvileg, irodalmilag képzettebb, mint művészetileg vagy zeneileg.- Azt hiszem, Magyarországon nagyon sok minden történt az elmúlt évtizedek alatt a zenei nevelést illetően, bár arról is sokat beszélünk, hogy lenne még mit javítani. A legjobbakat tudom arról elmondani, ami saját magam és generációm zenei nevelését illeti. Nem az volt jellemző, hogy hazánk irodalomközpontú ország lett volna, hanem Bartók és Kodály országa volt, ahol az ének- és zenetanítást az iskolákban is nagyon komolyan vették, mindenki énekelt, ápolták a népdalhagyományt. A lényeg nem az, hogy nagyon sok hivatásos zenészt képezzünk egy országban, hanem az, hogy a zene hozzátartozzon a mindennapi élethez, ahogyan egy jó könyv is hozzátartozik - vagy hozzá kellene, hogy tartozzon.- Hivatkozott a Bartók és Kodály által fémjelzett hazai zeneoktatásra, ami a nagyvilágban mindig rangot, magas mércét jelentett. így van ez napjainkban is?- Ez a rang óriási, miután sok jó zenész került ki Magyar- országról szerte a világba. De én úgy látom, hogy egy kicsit a budapesti Zeneakadémia a régi hírnevéből él, és amit most produkál, az nem mérhető a korábbi színvonalhoz. S ez igazán nem gazdasági probléma. Nem szeretném azt mondani, hogy bezzeg a mi időnkben, mert az sem volt jó idő! A Zeneakadémia fénykora az 1930-as évek elejére tehető, amikor Dohnányi, Bartók, Kodály, Weiner Leó tanított! Nemcsak egy, hanem fél tucatnyi nagyon nagy egyéniség működött azonos időben az intézmény falai között, akik egy bizonyos szellemet terjesztettek és képviselörülni, hogy mi van, majd lesznek nagy magyar festők meg grafikusok megint... — Magyarországról elég sok tudós, művész elmegy, külföldön dolgozik, ott találja meg az ,,otthonát”, boldogulását, ahoBékéscsabai koncertje előtt Schiff András zongoraművész megtekintette a múzeumban a Munkácsy Mihály festészetét és életét bemutató kiállítást. Felvételünk a Krisztus-tanulmány előtt készült »OTÓ: LEHOCZKY PÉTER tek. Sajnos, ha a nagy egyéniségek kihalnak vagy nyugalomba vonulnak, akkor az a szellem még egy ideig úgy megy magától, de aztán nem. Én kicsit úgy érzem, hogy most ez történik a Zeneakadémián. Sőt, nemcsak a Zeneakadémiáról kell beszélni, hanem az egész országról. Nagyon jó volt a hatvanas években az alsó fokú zeneoktatás, amikor az iskolákban rengeteg néni tanított, akik már akkor hatvan- hetven évesek voltak, s fanatikusan éltek-haltak ezért az ügyért. Isten tudja, hogy nagyon keveset fizethettek nekik, ami a létfenntartáshoz is éppen, hogy elég volt, de nem is a pénzért csinálták. Nem lehet azzal elintézni, hogy ha ezeknek most sokat fizetnének... A Hofi Géza mondta: Maga tud úszni? Nem, és ha megfizetem?- Hajói értem, a színvonal esését kifogásolja a hazai zeneoktatásban. — Nézze, tehetségek mindig voltak, lesznek, ugyanakkor ez hullámokban jön. Bartók igazi üstökös volt, Kodály is óriási zeneszerző, aztán sokáig nem történt semmi. Amikor a magyar zenéről beszélünk a nagyvilágban, akkor mindig Ligeti György és Kurtág György neve merül fel, két óriási zeneszerző! S akkor az ember azt kérdezi, hogy hol van az utánuk következő generáció. Lehet, hogy most ötven évig megint nem lesz jelentős zeneszerzőnk. A mi úgynevezett zongorista generációnk is bizonyos évekre koncentrálódik, és biztos most is vannak nagyon jó zongoristák. Talán jelenleg annak van itt az ideje Magyarországon, hogy kiváló írók alkotnak. Lehet, hogy voltak kiváló írók a hatvanas-hetvenes években is, de arról nem beszél az ember, pedig voltak. Nem kell siránkozni azon, hogy mi nincs, hanem annak kell gyan Ön is. Vajon miért? w;,,,- Munkácsy Mihály Munkácson született, és 1871-ben Párizsba költözött, ahol műtermet bérelt, pedig akkor még kommunizmus sem volt. A művészet nemzetközi, nem lehet helyhez kötni. Nem régen olyan világ volt, ahol az ember nem költözhetett csak úgy Párizsba, de ma már megteheti. Ezt mindenki maga döntse el, hogy hova akar menni, hol tud élni. Mint mondtam, a zene nagyon nemzetközi; ha én író lennék, akkor nem lenne ilyen egyszerű más országban élni. Gondoljon Márai Sándor tragikus sorsára! Egy író nem írhat magyarul Kaliforniában, mert kinek ír?! De zongorázni zongorázhatok Toscanában, Párizsban, Londonban, és aztán eljövök ide, mert itt is nagy örömmel játszom. Az igazság az, hogy nekem a hazai légkör alkatilag nem kedvez, én ezt tudom. Amióta nem Magyarországon élek, jobb légkört alakítottam ki magamnak, amelyben nem érhet annyi intrika és támadás, rossz- indulat. Persze ott is, máshol is van irigység, az emberek között akadnak rosszindulatúak. Kertész Imréről sokat beszélek, mert nagyon szeretem. Ha egy magyar író Nobel-díjat kap, és még ennek sem tud mindenki egyöntetűen örülni, akkor én ezt nem értem... Sokszor mondtam, hogy Bartók Béla az egyetlen ember, akiről senki nem tud rosszat mondani, akinek az életén senki nem talált egy fekete pontot se. Bár megeshet, hogy még találnak... Ez rettenetes, és engem nagyon zavar. Ha kérdezi, hogy miért mentem el itthonról, miért élek máshol, hát ez a fő oka. De hangsúlyozom: örömmel jövök, ha van kereslet, és érzem a sze- retetet az érdeklődést, ami boldoggá tesz. NIEDZIELSKY KATALIN Ajánlás a koncert elé ,,Milyen érdekes, hogy a hármas számnak különös jelentősége van kultúránkban. Vallásaink, meséink, népművészetünk és műalkotásaink telis-tele vannak hármas csoportokkal. Gondoljunk csak az Atya-Fiú-Szentlélek szentháromságára, a hit—remény—szeretet üzenetére, a mesebeli király három lányára vagy akár a francia forradalom Szabadság- Testvériség-Egyenlőség jelszavára! Három a magyar igazság, és ennek német megfelelője: Alle guten Dinge sind drei... Haydn, Beethoven és Schubert életművében a zongoraszonátának kulcsszerepe van. Ezen a műfajon keresztül végigkövethetjük személyiségük, egyéniségük szinte teljes evolúcióját, fejlődését. Haydn hatvankettő, Beethoven harminc- kettő, Schubert tizenegy befejezett és tíz befejezetlen darabot írt... Haydn-Beethoven-Schubert, három generáció, mint atya, fiú és unoka. Az utódok nem nőhettek volna fel az elődök nélkül. Beethoven zeneszerzést tanult Haydn-nál, és tagadhatatlan, milyen sokat köszönhet neki, noha rebellis természete fellázadt mestere ellen. Schubert egész életét beárnyékolta Beethoven személye. A sors iróniája — és Schubert kishitűsége az oka -, hogy egy városban, egy korban élve soha nem találkoztak. Mégis, szinte nincs jelentős hangszeres Schubert-mű, amelyen nem érezhetjük a beethoveni ihletést anélkül, hogy utánzásról beszélhetnénk...” Reggel Bachot játszom — A feleségem nagyon szereti ünnepelni a karácsonyt, én nem annyira. Én a csendet és a nyugalmat szeretem, azt nem, ha az ünnepből üzlet ■ lesz. Ilyenkor inkább elvonulok valahová, vagy ■ otthorc megvagyok. Karácsony napján reggel Bachot játszom, de az év többi napján is, szóval nincs nagy különbség...- A feleségem ugyan Japánban született, de régóta elkerült onnan, először Dél-Amerikában élt, aztán Európában, tehát nem tipikus japán, hanem nagyon kozmopolita. Ami nagyon jó a japán kultúrában, az jellemző rá: csodálatos az ízlése, az ételeket remekül készíti és prezentálja, tálalja. Nagyon szeretjük a japán konyhát, azt műveli tovább Firenzében is, de nemcsak azt, hanem olasz ételeket is kiválóan készít, ünneptől függetlenül is. Majdnem a Jézuska hozta... Schiff András 1953. december 21-én született Budapesten. Édesapja Schiff Ödön, édesanyja Csengeri Klára. 1987 óta nős, felesége japán, Yuuko Shiokawa. Az első zongóraleckét ötéves korában Vadász Erzsébet tanárnőnél kezdte, tanulmányait a budapesti Zeneművészeti Főiskolán végezte 1968-tól 1975- ig. Itthon Kadosa Pál, Rados Ferenc, Kurtág György, Londonban George Malcolm tanítványa volt. 1976-tól 1979-ig az Országos Filharmónia szólistája, 1975-től 1983-ig a Zeneművészeti Főiskola tanársegéde, 1983-tól 1995-ig a londoni Decca hanglemezkiadó szólistája. Lemezre játszotta Mozart összes zongoraszonátáját és zongoraversenyét, Bach zongoraműveit, Schubert zongoraszonátáit. Koncertjein itthon és világszerte Bach, Haydn, Mozart, Beethoven, Schubert, Chopin, Schumann és Bartók zongoraműveinek színvonalas tolmácsolásával nyert elismerést. Több európai országban zenei napok, fesztiválok művészeti vezetésével hagyományt teremtett, nemzetközi hímevet szerzett. Gyermekkora óta kedveli a kamarazenét, 1999- ben saját kamaraegyüttest alapított. 2000-ben, a Bach-évforduló tiszteletére vezetése alatt csendült fel számos előadásban a Máté Passió, illetve a német zeneszerző több más műve. 1976- ban Liszt Ferenc-díjjal, 1989-ben a Wiener Flötenuhr Mozart-díjával, 1991-ben a Bartók Béla-Pásztory Ditta-díjjal tüntették ki, a Nemzetközi Klasszikus Díjat 1993-ban, a Kossuth-dí- jat 1996-ban, a Léonie Sonnings-díjat 1997-ben kapta meg. A zongoraművész hobbijaként említi az irodalmat, a nyelveket és a labdarúgást. t
