Tolnai Népújság, 2002. december (13. évfolyam, 280-303. szám)

2002-12-21 / 297. szám

2002. December 21., Szombat 9. OLDAL Tolnai Népújság Hétvégi Magazin Tolna táji irodalmi túrák Művészet, bor es gasztronómia A megye kulturális, irodalmi, képzőművé­szeti és zenei értékeit - talán nem szerényte­lenség - kiemelkedőnek nevezhetjük. A Hu­mán Szolgálatok Központja (HSZK) ezeket az értékeket kívánja hasznosítani tervezett kulturális túráival. ra sok érdekessé­get tartogathat pedagógus egye­sületek, nyugdí­jas- és turisztikai klubok, közmű­velődési szerve­.....2..*.-----------------------------1----------—-------------------------2 Az egyik állomás: a sárszentlőrinci Petőfi Emlékmúzeum Tolna megye A HSZK munkatársainak az a szándéka, hogy az irodalmi emlé­kek kiemelésével, integrált szem­léletben mutassák be megyénket. Elsősorban a fogékony ifjú kor­osztálynak ajánlatosak ezek a tú­rák, hiszen az iskolai tananyag­hoz kapcsolódva konkrét élmé­nyeket szerezhetnek Petőfiről, Illyésről, Vörösmartyról. Talán ezek a látogatások segítenek ab­ban, hogy a magyar irodalom még közelebb kerüljön a diákok­hoz. Nem csak a diákok számára lehet élvezetes egy ilyen kirándu­lás, a szervezők az idősebb kor­osztályokra is gondolnak, a kul­túra mellett a turizmus egyéb ágai is szervesen kapcsolhatók az úthoz, például a bor és a gasztro­nómia. A kétnaposra tervezett tű­zetek számára is. A külföldi utazók érdeklődésére is számot tarthatunk, a jövendő látogatók toborzását a megye te­lepüléseinek partnervárosaiban lehetne elkezdeni. A HSZK mun­katársai hosszú folyamatnak te­kintik a Tolna táji irodalmi túrá­kat, az előkészítési munkálatok már megkezdődtek. Az első, be­mutató jellegű túrán megyei pe­dagógiai intézetek képviselői, szaktanácsadók, turisztikai iro­dák képviselői vettek részt. S hogy hova várjuk és kalau­zoljuk a vendégeket? A megye minden exponált települése sze­repel a kínálatban. A tervek sze­rint Szekszárdról indulna a túra, az első állomás a borjádi Sass- kúria, majd Úzdon a Fördős csa­lád kúriáját, ezt követően a sárszentlőrinci Petőfi Emlékmú­zeumot látogatnák meg. Innen egy kis megyén kívüli kitérővel Petőfi kiskőrösi szülőházához ve­zetne az út, a nap pedig Szekszár- don zárulna, irodalmi előadással és pincézéssel. A második napon Felsőrácegrespusztán az Illyés Gyula Iskolamúzeum meglátoga­tásával indul a program, ezt követően a simon- tornyai és az ozorai vár­ral ismerkedhetnek meg a látogatók. Délután a grábóci szerb templom megtekintése után is­mét egy kis megyén kí­vüli kitérő: Pécs belvá­rosa. A zárónapon Szek- szárdon zajlik a prog­ram, Babits Mihály szü­lőházának megtekinté­se után irodalmi sétát tehetnek a vendégek a Béla téren és a Garay té­ren, majd a Garay gim­názium és a megyei könyvtár felkeresésével zárulna a Tolna táji iro­dalmi túra. VENTER FOTÓ: BAKÓ JENŐ A munkatábortól az aranydiplomáig „Az elmúlt nyolc évtized tele volt rendkívüli eseménnyel” Dr. Újváry István közel nyolc­van esztendősen, a napokban vette át aranydiplomáját. 1985-ig - akkor ment nyugdíj­ba - mint állatorvos látta el a feladatát Tamásiban és kör­nyékén. Az elmúlt évtizedek­re, a sok kellemetlenség elle­nére, szívesen emlékezik.- Megjártam - sokadmagammal együtt a poklot -, de még abból is lehetett tanulni. így utólag azt mondom, ha az ember nem hagy­ja el magát, akkor még a legkilá- tástalanabb helyzetből is ki tud kászálódni. De ne szaladjunk elő­re, kezdjük az elején. Kaposváron születtem, a feleségem meg mis­kolci, de a fővárosban az állator­vosi egyetemen ismerkedtünk meg. Ő is odajárt, ami akkor még szokatlannak számított egy hölgy részéről. Éltük a magunk akkor még gondtalan életét, amikor 1944 decemberében hazamen­tem Hőgyészre, ugyanis az egye­temet tanárostul, diákostul Bécs- be helyezték át. Én nem akartam oda menni, noha csak egy évem volt hátra a diplomáig. Egy hóna­pig voltam otthon, amikor a falu­ból sokad magammal együtt ösz- szeszedték a férfiakat és utaz­tunk a Szovjetunióba, málenkij robotra. Öt évig tartott ez a „ki­rándulás”.- Hova kerültek és mi volt a fel­adatuk?- Egy bányába vittek bennün­ket dolgozni, de nekem szeren­csém volt, mert az állatorvos he­lyett ember-orvost fordított a tol­mács és ennek megfelelően kap­tam munkát. Mivel a bánya kör­nyékén nagyon sok baleset, rob­bantásból eredő sérülés adódott, ott tanultam meg a sebészetet. Szerencsém volt, mert minden „bejött” amihez nyúltam, végül elterjed, hogy „van itt egy orvos, aki ügyesen gyógyít” és az oro­szok is hozzám fordultak, ha va­lami bajuk volt. Évek óta éltünk már a munkatáborban, amikor kiderült, hogy tőlünk 15 kilomé­terre, egy másik táborban van az öcsém. Kimondhatatlan öröm volt ez a számomra.-Hogyan alakult a továbbiak­ban az élete?- 1952-ben befejeztem az egye­temet, egy fiam és egy leányom született. Mindkettőből csodála­tos ember lett. A fiam gyógysze­rész-mérnök, hat évig az USA- ban volt ösztöndíjas, majd Ke­nyában, Ugandában is dolgozott, bejárta a fél világot. Jelenleg a Magyar Tudományos Akadémián dolgozik, és emellett főszerkesz­tője egy Londonban megjelenő szakmai újságnak. Ezen az ágon két unokám is van, az egyik or­vostudományi egyetemre a másik közgazdaság-tudományira jár. A lányom gyógyszerész Tamási­ban, vele szinte naponta találko­zunk. Neki két (ikerpár) fia van, egyik zenész (harsonás), a másik informati­kus lesz.- Mennyire si­került a vidéki emberekkel, mint állatorvos­nak szót értenie?- Én nagyon szerettem a falu­si embereket, saj­nos a parasztság már kihalóban van. Egyszerű, de nagyon egye­nes emberek, akik fölöslegesen nem beszélnek. Én mindig visz- szamentem ak­kor is hozzájuk, ha már nem volt beteg az állat, hogy megnéz­zem minden rendben van-e, de ha valamit nem tudtam megolda­ni, azt is őszintén megmondtam. Akkor még kétezer tehén volt Ta­másiban, most húsz. Sokat válto­zott a világ. Tudja, én passzióból lettem állatorvos, szerettem amit csináltam.- Hamarosan itt a karácsony, Szenteste hányán állnak majd a karácsonyfa körül?- Remélem mindannyian, a fi­am, a lányom családja, az unoká­im. A height a feleségem már el­készítette, a hűtőszekrényben vár a sütésre. Összetartó, jó csalá­dom van. Ilyenkor szegény anyám is gyakrabban jut az eszembe, egyedül nevelt fel há­rom gyermeket, és mindnyájunk­nak diplomát adott a kezébe. Ki­lencven évet élt és nagyon széppé varázsolta mindig a karácsonya­inkat. MAUTHNER dezzetek ti igazak az Úrban, a hívekhez illik a dicséret.” (1. vers) „Boldog nép az, amelynek Istene az Úr, az a nép, amelyet örökségül vá­lasztott magának.” (12. vers) Lelkünk az Urat várja, segít­ségünk és paizsunk 0. Csak az Ő nevében bízunk. Le­gyen, Uram, a Te kegyelmed rajtunk, amiképpen bíztunk Tebenned.” (20-22. versek) A Biblia más helyen azt mondja: nincs igaz ember egy sem. Az ember csak úgy lehet igaz, ha Jézus Krisztus azzá teszi, a saját igazságát neki tulajdonítja. Csak az igaz, aki az életét elrendezte a mindenható, igaz Istennel. An­nak szól ez a felszólítás. Az ör­vendezés a szíven belül szólal meg és ami belül szólal meg, az mozgatja az életünket. Há szív­ből elégedettek vagyunk, ha a rejtett és rejthető dolgaink el vannak rendezve, bizonyossá­gunk van, akkor tudunk örven­dezni, akkor tudjuk Istent ma­gasztalni. Milyen hang szólal meg ott belül? Az örömöm elárulja mi­lyen ember vagyok. Az Ige bol­dognak mondja az a nemzetet, amelynek Istene az Úr. A ma­gyar embert nem mondják sehol boldognak. És az Isten népe eb­ben az országban? Annyira va­gyok boldog és addig, amíg át­engedem az uralmat az életem­ben az Istennek. Amit Isten mond, az mindig megtörténik, az úgy van. Az Istent keresni kell, keresni azokban a dolgok­ban, ami velem történik, mert ott van és valamit mondani, ta­nítani akar. Istennek mindig va­lami célja van velünk. A 22. vers majd ezt mondja: „Lelkünk az Urat várja...” Adventben vagyunk. A visz- szajövő Úrra várunk. De van-e időnk, erőnk, figyelmünk ezek­ben a napokban várni? Elcsen­desedni, Istent keresni? Az év­nek a legmozgalmasabb idősza­ka a karácsony előtti idő. A leg­kevesebbet gondolunk Istenre. Annyi mindenre kell ilyenkor fi­gyelni, senki és semmi ki ne maradjon az ajándékozási, láto­gatási listáról. Legalább ilyen­kor. Akiért ez az ünnep egyedül Ő marad le és marad el. A lelkünk pedig valóban utána sóvárog, az Istenre van a legnagyobb szük­sége. Ő gondol ránk. Ő szeret és ke­res bennünket ebben az advent­ben is. A találkozás, az igazi bol­dogságunk csak rajtunk múlik. Lépjünk ki a rohanásból, álljunk meg az Isten előtt, hogy lehes­sen egy igazán boldog karácso­nyunk, majd egy boldog éle­tünk. HAJDUNÉ CSERNÁK ERZSÉBET LELKÉSZ Pénzverő *j Szatmári Juhot zobra az OTP l a pénzintézetben SZEKSZÁRD Régmúlt korok hangulatát idéző szobor, pénzérmét kalapáló mes­terember került az OTP Bank Szekszárdi Igazgatósága nemrég felújított épületének ügyfélfogadó termébe. Szatmári Juhos László szobrászművész alkotása, a pénz­verő, jellegzetes megidézése a kö­zépkori mesterembereknek, a szépen felépített, a témához illő módon mintázott figura hangula­tos eleme a bank belső terének. A pénzérmét kalapáló bronz alak alatti homokóra arra utal, hogy az idő is pénz, ne fecséreljük felesle­gesen. A két és fél méter magas alkotás talapzata tardosi már­vány, a bronzszobrot Szekszár- don, a Forma Simposion telephe­lyén öntötték.- Szatmári Juhos László alkotá­sa hűen tükrözi az OTP Bank pénzügyi szemléletét, ügyfél köz­pontúságát és mutatja azt az egyedi jelleget, amit a kereskedel­mi pénzintézetek között az OTP Bank képvisel, mondta Kovács Jó­zsef, a szekszárdi igazgatóság ve­zetője a szobor átadásakor. F. KOVÁTS Számvetés advent idején Köszönet a vállalkozóknak és sportolóknak Advent a számvetések idősza­ka is. Ilyenkor visszatekin­tünk. Végig gondoljuk, mi­lyen eredményeket sikerült elérnünk a közelmúltban, s ezeket kiknek köszönhetjük - mondta Potápi Árpád pol­gármester a város sportolóit elismerő ünnepségen. Bonyhád A város sportoló­inak teljesítmé­nyét elismerő ün­nepségen Potápi Árpád köszöntő­jében elmondta, hogy a város tör­ténetében 2002. december 12-én először feltün­döklő ünnepi fé­nyekkel megkez­dődött a közös ünneplés idősza­ka. Ez, mint kifej­tette számvetést is jelent, s a kö­szönetnyilvánításra is alkalom. Nemrégiben a vállalkozóknak fe­jezte ki a város vezetése elisme­rését. A település adószámlájára legtöbbet fizető gazdasági társu­lások, egyéni vállalkozók kaptak meghívást egy szerény fogadás­sal egybekötött beszélgetésre. Mint a polgármester fogalmazott mindenkit - aki a települést adó­jával segíti - szerettek volna ven­dégül látni, de ezt már a terem méretei sem tették volna lehető­vé. így 58 vállalkozó kapott meg­hívást a rendezvényre. A meghí­vottak 70-80 százaléka megje­lent, akik örömmel vették, hogy az önkormányzat tisztelettel ke­zeli tevékenységüket, amely a fej­lesztések mellett a munkahely- teremtéshez is hozzájárul. A kö­szöntő további részében Potápi Árpád a sportolók és felkészítőik teljesítményét méltatta, majd Ónodi Szabolcs, a Gyermek- Ifjú­sági és Sport bizottság vezetője üdvözölte a megjelenteket. Is­mertette és a polgármes­terrel együtt átadta a bi­zottság által alapított díja­kat. A Boros Dezső díj bronz, ezüst fokozatát adományoz­ták számos országos és megyei verse­nyen élvonal­ban teljesítő sportolónak. Arany foko­zatot kapott Gergelics Dóra és Gergelics Natália, akik világ- és Európa bajnokságokon értek el hatalmas sikereket. Ugyancsak a város legmagasabb elismerésé­ben részesült Bányai Gábor táv­lovagló országos bajnok, Európa- bajnoki válogatott, valamint Se­bestyén Balázs sakkozó, Európa- bajnoki 21. és országos bajnoksá­gon 3. helyezést elért sportoló. Bonyhád Sportjáért oklevéllel ju­talmazták az sikeres sportágak edzőit, a jól teljesítő sportolók felkészítőit. Bonyhád Sportjáért emlékplakettet Horeczky János az úszók, valamint Varga Gyöngyvér a triatlonosok edzője kapott. _______________PÁL ÁGNES Bán yai Gábor lovagló, országos HF Ma*. » távlovagló bajnok Sebestyén Balázs sakkozó, országos 3. helyezett Dr. Újváry István az aranydiplomával fotó: bakó jenö

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents