Tolnai Népújság, 2002. december (13. évfolyam, 280-303. szám)

2002-12-17 / 293. szám

2002. December 17., Kedd EGÉSZSÉG ÉLETMÓD 9. OLDAL Tűvel a narancsbőr ellen Szülés után a combon és a popsin alakul ki A gyűlölt narancsbőr sok nő szerint szülés után alakul ki a combon és a fenéken. Per­sze nem szült nőknél is elő­fordulhat, egyes kutatók pe­dig úgy találják, öröklődő problémáról van szó. A cellulitisz tökéletes kezelésére, eltüntetésére ez idáig hiába kö­vettek el mindent az orvosok és a kozmetikusok. Amerikában ma egy nyolchetes, masszázzsal ösz- szekapcsolt akupunktúrás keze­lésre esküsznek, amelynek lé­nyege a bőr zsírrétegében talál­ható kollagénkapcsolatok fellazí­tása. A kutatók szerint ugyanis ezek a bűnösök a „túrószerű” bőrfelület kialakulásában. Az akupunktúrás kezelés so­rán 3-15 tűt helyeznek a combba vagy a farba, majd ezeket elektro­mos árammal finoman stimulál­ják. Ezután következik a 30 per­ces mélymasszázs. Az akupunk­túra serkenti a vér beáramlását a narancsbőrös területekre, a masszázs pedig megnyújtja és el­simítja a kollagénkapcsolódá­sokat. A nyolchetes kezelés után általában még egy-egy havi utó­kezelésre van szükség. A testzsír egyensúlyban tartásához később ajánlatos zsírmentesen étkezni és rendszeres testedzést folytat­ni. Az eljárással kapcsolatban a bőrgyógyászok nem ilyen biza­kodók. A narancsbőr a nők 85 százalékánál fordul elő enyhébb vagy súlyosabb formában. A szakemberek szerint elméletileg az akupunktúra segíthet, de a legfontosabb az alacsony zsírtar­talmú étrend és a sportolás. Mi­nél testesebb valaki, annál szem­betűnőbbek a bőrhibák, s ez kü- lönösen igaz a narancsbőrre. ■ A vízben jobban megy Hogyan edzünk az uszodában? Új őrület terjed Amerikában. Az aquatréning az Egyesült Államokban napjaink egyik legdivatosabb edzésformájá­nak számít, nálunk azonban még nem igazán ismert. Pedig a vízi aerobic nem csupán va­lami újfajta bolondság - bizo­nyítottan sokkal kevésbé megterhelő, és mégis többszö­rösen hatékony, mint száraz­földön gyakorolt megfelelője. Az aquatics már csak azért is sike­res, mert mivel a víz nyomása öt- venszer erősebb, mint a levegőé, minden egyes mozdulathoz jelen­tősen több erőkifejtésre van szük­ség. A víz felhajtóereje azonban kiegyenlíti ezt, s így az ember a vízben könnyebben mozog, la­zább, több az ereje. A kötőszövet a víz nyomása és mozgása folytán fi­nom masszázsban is részesül, ez mindenekelőtt a cellulitis esetében jelent kedvező hatást. Az aqua­tréning során tulajdonképpen ugyanazokat a gyakorlatokat vé­gezzük, amelyeket szárazon is, persze a víz ellenállása miatt las­sabban mozgunk. Amerikában már különböző műfajok is kiala­kultak, aquastep, aquastreching néven. Hazánkban ilyen specifi­kusan lebontott vízi edzéseket még valószínűleg nem fogunk ta­lálni, de bármelyik uszoda meden­céjében kialakíthatjuk saját edzés­programunkat. Az eredményes­séghez azonban legalább heti 2-3 edzésre lesz szükségünk, s jó, ha előtte és utána (bemelegítés és la­zítás gyanánt) leúszunk néhány hosszt. Minthogy a vízben hajla­mosabbak vagyunk lerövidíteni a mozdulatokat, a gyakorlatok so­rán külön ügyelnünk kell rá, hogy kihasználjuk a teljes mozgási kere­tet. Még fontosabb, hogy megfe­szítsük a hasizmokat a test egye­nesen tartásához. Minden gyakor­latot legalább hússzor ismétel­jünk. Nagy előnye ennek az új edzéstípusnak, hogy azok is gya­korolhatják, akik valamilyen izüle­ti panasszal küzdenek, vagy akik a testsúlyuk miatt a földön nehezeb­ben végeznék a feladatokat. A megterhelt .ületeknek kevesebb terhet kell a vízben hordozniuk, sőt a szívet is kisebb megerőltetés éri, mint a talajon. __ ■ Eg észséges kacagás Nevetni nemcsak jó, de egész­séges is. Az utóbbi években számos vizsgálat bizonyította a nevetés kedvező hatását a testi működésre. Amerikai kutatók megfigyelése szerint, ha valaki jóízűen nevet, csökken a szervezetében a stresszhormon (az adrenalin és a mellékvesekéreg-hormon) terme­lése, és növekszik a vérbe jutó endorfin mennyisége. Az endorfin hatásában a morfinra emlékeztető fájdalomcsillapító, a közérzetet javító vegyület, amely még a túlterhelt szervezetre is kedvezően hat. Az endorfinon kí­vül a teljesítőképességet fokozó növekedési hormonból is több képződik. Bizonyíthatóan kedve­zően változik a fehérvérsejtek száma és működése: nő a fertő­zés ellen védelmet nyújtó, a szer­vezet rendőreinek számító fehér­vérsejtek aktivitása. Mindezekkel jól összeegyeztethető az a tapasz­talat, hogy a lelki fájdalom vagy a gyász éppen ellenkezőleg befo­lyásolja a hormontermelést, va­gyis rontja a szervezet terhelhető­ségét és védekezőképességét. ■ Az alkohol nem melegít! Öltözzünk rétegesen, tegyünk sapkát a fejünkre Télen a meleg szobában is hajlamosak sokan beöltözni, pedig a lakásban megfelelő hőmérséklet kell, nem a nagykabát. Odakinn viszont védekezni kell a szél, a hideg ellen. Régi alapszabály, hogy öltöz­zünk rétegesen. Hidegben visel­jünk meleg holmit, a lakásban vi­szont vegyük le. Bármennyire til­takoznak is a hölgyek, hordjanak sapkát vagy kalapot, a fej ugyan­is könnyen lehűl, s ez nem tesz jót a hajhagymáknak. Kesztyűből az egyujjasnál a kéz szinte magát melegíti. Egy vastag póló helyett inkább három vékonyát húzzunk a pulóver alá, a rétegek között a levegő ugyanis jobban szigetel. Inni nemcsak kánikulában kell. Télen a meleg ital kellemes, de tágítja a bőr vérereit. A forralt borral vagy a groggal vigyázzunk, ha sokáig leszünk hidegben: az alkohol tágítja az ereket, így a test gyorsan lehűl és hamar megfázik. Nem lehet elégszer elmondani, hogy fontos odafigyelni a bőrünk­re. A hideg szárít, de a rendszeres zuhanyozás is eltávolíthatja a bőr védőrétegét. Télen mindennap használjunk ezért zsíros krémet, testápolót. Mivel ebben az év­szakban nagyobb a meghűléses betegségek veszélye (különösen, ha az időjárásban átmeneti eny­hülés következik be), táplálkoz­zunk helyesen, keressük a magas C-vitamin tartalmú ételeket, a cit­rusféléket, a karfiolt, a brokkolit, így megelőzhetjük a megfázást. A kevés napfény miatt pótolni kell a D-vitamint is, hal, gomba, máj fo- gyasztásával. ______ ■ Gy ógyító érintés A terápia gyengéd, fájdalommentes, és sok esetben igen gyors eredménnyel jár Hírek Szokjunk le! Becslések szerint a következő évtizedtől évente 8,4 millióan halnak majd meg a világon a dohányzás miatt. A szív- és érrendszeri megbetegedések, valamint a rák jórészt ennek a káros szenvedélynek a számlájára lesz írható. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) felmérése szerint már ma is több rákos megbetege­dést okoz a füst, mint gondol­nánk. A tüdőrák mellett egyre gyakrabban a gyomor, máj, vese, méhnyak és homlok­üreg daganatos megbetegedé­se is összefügg vele. A modern természetgyógyászat egyre nép­szerűbb ága a kineziológia - a mozgásról szóló tudomány. Az elnevezés a görög kinezis „mozgás” és a logos „tan” szavak összetételéből született. Maga az eljárás egy készség- és személyiségfejlesztő, egészség- javító holisztikus módszer, amely testi és lel­ki problémáink okait feltárva segít rajtunk. A kineziológia alkalmazója, a természetgyó­gyász, az izmok apró rezdüléseire, jelzéseire figyelve segít megfejteni, milyen üzenetek rejle­nek a tudatalattiban és a sejtekben. Az ázsiai népek már sok ezer évvel ezelőtt tudták, hogy bőrünk alatt láthatatlan csatornák hálózzák be testünket. Ha ezeken a meridiánoknak nevezett energiapályákon megakad az energia áramlása, egészségügyi problémák alakulhatnak ki. Ennek az állapotnak legfőbb kiváltója a stressz. Stresszek, lelki traumák születésünk percétől folyamatosan érnek bennünket. Agyunk tárolja az átélt kudarcokat, félelmeket, fenyegetéseket, bánatokat, és ezzel együtt saját válaszreakcióinkat - a sértődöttséget, haragot, ellenállást és a közömbösséget is. Amikor éle­tünk során ismét hasonló stresszhelyzetekbe kerülünk, a régi beidegződések szerint reagá­lunk a külvilágra. A stressz hatására - bizonyos specifikus fiziológiai folyamatok következtében - energiapályáinkon blokkok jönnek létre, és megakadályozzák az energiák szabad áramlá­sát. Márpedig minden izomnak, szervnek, test­résznek a neki megfelelő energiával kell rendel­keznie. A legtöbb betegség - mondja a kine­ziológia - testünk adott pontján kialakult ener­giafeleslegre vagy -hiányra vezethető vissza. A kineziológia nevű terápiának a „passzív” izomteszt az alapja: a kineziológus azt keresi, hol találhatók a páciens izomrendszerének gyenge pontjai, hol görcsösek, hol erőtlenek az izmok. A „vizsgálat” során megfogja páciense karját, és figyeli az ott érzékelhető finom izom­tónusokat, aki közben a problémáiról, félelmei­ről, vágyairól beszél. A kar izmai - közvetítve az agy, illetve a test sejtes memóriaszintre tá­rolt információit - a kérdésekre erősen tartó vagy elgyengülő izom­tónussal „válaszol­nak”. Az izomtesztelés lehetővé teszi a kine­ziológus számára, hogy a beteg aktív közreműködésével fényt derítsen az adott probléma tudatalatti szinten fekvő, valódi okára, és a kialakult energiablokk jellegére, továbbá, hogy megál­lapítsa: milyen „be­avatkozásra” van szük­ség az éppen érintett személyre szabottan. Az energia-egyensúly helyreállítására a kinezi­ológus több száz korrekciólehetőség közül vá­laszthat az izomtesztelés segítségével. A mód­szerek mind gyengédek, fájdalommentesek, és sok esetben igen gyors eredménnyel járnak. ■ A kineziológia segítsé­gével kezelhetők többek között az allergiák, a hát­problémák, a tanulási zavarok, a szorongások, az emésztőszervi meg­betegedések, ezenkívül a módszer kiegészítheti a hagyományos terápiá­kat is. Fontos tudni, hogy a kineziológus csak a pá­ciens aktív közreműködé­sével lehet r edményes. A soványság veszélyes is lehet Kórházainkban a korszerű terápia része­ként adható klinikai tápszerek alkalmazá­sa lényegesen több esetben lenne indokolt, mint ahányszor erre sor kerül. Az emész­tőszervek szakorvosai, a gasztroenteroló- gusok fontos feladatnak tekintik a jelentős súlyvesztéssel járó betegségekkel kezeltek szakszerű kórházi és otthoni táplálását. Az alultápláltság nem mindig észrevehető... A Magyar Gasztroente- rológiai Társaság és a Mesterséges Táplálási Társaság nemrégiben felmérést készített a ha­zai táplálási szokások­ról, illetve az egyes be­tegségek kapcsán kiala­kult alultápláltság (mal- nutrició) kezeléséről. A kórházba utaltak csaknem egyharmadá- nál már az osztályra va­ló felvétel idején kimu­tatható a betegségük okozta alultápláltság - derül ki a felmérésből -, holott ismert tény, hogy már a kismértékű súly­vesztés is ronthatja a gyógyulási esélyeket: nő a szövődmények ki­alakulásának kockázata s ezzel együtt a kezelés időtartama és költsége. Ennek ellenére a gyógyintézmények csak kevéssé alkalmazzák a tápszereket - részben a kapacitásproblémák, az orvosok túlterheltsé­ge, részben gazdasági okok miatt. Szerepet játszik mind a termé­kek viszonylag magas beszerzési ára, mind a tápszerekkel szembeni bizalmatlanság. A fel­mérés készítői szerint az orvosok jelentős hányada még nem' a gyógyulási folyamatban betöltött szerepének megfelelően kezeli a táplálás kérdését. Gyakori probléma, hogy a kóros tápláltsági állapotot nem ismerik fel vagy jelentőségét alulértékelik. Hiszen az alultápláltság nem fel­tétlenül jár együtt az ideálisnál alacsonyabb testsúllyal, sőt - amint ezt egy holland felmé­rés is igazolta - túlsú­lyos beteg is szenved­het malnutricióban. A hazai gyakorlat mel­lett, amikor is az orvo­sok többsége ránézés­sel vagy testsúlymérés­sel igyekszik kiszűrni az ilyen eseteket, sok betegnél rejtve marad a probléma. Az Európa Tanács készítette vizs­gálat megállapításai a hazánkban tapasztalt állapotokra is érvénye­sek: nincs felelőse a táplálkozással kapcsola­tos feladatoknak, az érintett betegek ismere­tei hiányosak, étrend­jükre csekély a befolyá­suk, a különböző szak­mai csoportok között nem megfelelő a kom­munikáció a táplálási terápiát illetően, a kór­ház vezető szakemberei nem vesznek részt a korszerű klinikai táp­lálás megvalósításában. Az említett két szakmai társaság első válasz­lépésként célul tűzte ki, hogy a szakorvosokhoz kerülő betegek táplált­sági állapotát már a fel­vételkor vizsgálják, hogy szükség esetén a kezeléssel együtt kez­dődjön el a megfelelő táplálás. Súlyos esetek­ben a testsúlynövekedés kívánatos, ám átlagosan elég az is, ha a kórházi kezelés alatt gyakori, folyamatos testsúly­csökkentést meg lehet előzni, illetve a már megindult folyamatot meg lehet állítani. ■ Mekkora problémát okoz az alultápláltság az egyes belgyógyászati betegségek esetében B Az esetek többségében probléma 9 Az esetek 50%ában probléma O Ritkán találkoztam ilyesmivel A borúlátás dicsérete Világszerte nagy példány­számban adják ki Julie Norem amerikai pszichológus könyvét a „negatív gondolko­dásról”. Az ikertornyok ellen elkövetett merénylet előtt az Egyesült Államokban haza- fiatlannak tartották a borúlá­tást, ám a bostoni kutató meg­szívlelendő érvekkel ajánlja honfitársai és külföldi olvasói figyelmébe a pesszimizmust, mert ez a siker záloga lehet. A túlzott önbizalom elaltatja a veszélyérzetet, míg a félén­kek, aggodalmaskodók az „úgysem sikerül" jelszóval jobban felkészülnek a leselke­dő csapdákra. Mézet a sebre Nehezen gyógyuló sebekre ajánlatos mézet kenni. Brit kutatók szerint a nemes nedű megakadályozza azoknak a baktériumoknak a szaporo­dását, amelyek nem reagál­nak az antibiotikumokra. A szigetországban máris piac­ra dobtak sebek ápolására szánt, méztartalmú készítmé­nyeket. Ismeretes, hogy az ókori Egyiptomban is elterjedt szokás volt a sebek kezelése mézzel. Érgyógyászat Úttörő módszert fejlesztettek ki az érelmeszesedés és a szív­roham felderítésére. Brit orvo­sok magas frekvenciájú rádió­hullámokkal mérik a vérben lévő molekulák tulajdonságait és az adatokat számítógépes programmal elemzik. Ily mó­don képesek felderíteni a vér­keringés rendellenességeiből fakadó jeleket. A módszer alig vesz igénybe néhány percet; kevésbé veszélyes és sokkal olcsóbb az érfestésnél. Jódhiány A magzat agyi fejlődését hát­rányosan befolyásolja, ha a terhes anya jódhiányban szenved. Német kutatók kide­rítették: a terhesség és a szop­tatás ideje alatt a kismamák­nak fokozott a jódigénye, s ezt önmagában a táplálkozással nem lehet kielégíteni. Ajánla­tos külön jódtablettát is szed­ni. Egészségügyi szakembe­rek javasolják a gyorséttermi láncoknak is, hogy használja­nak jódozott sót. A jódhiány a pajzsmirigy megnagyobbo­dását, strúmát okozhat. Szomorú gyerekek Gyakran elkerüli az orvosok figyelmét a gyerek téli hangu­lati ingadozása. Pedig a hideg évszakra jellemző depresszió a gyerekeket sem kerüli el, s ez érdektelenségben, inge­rültségben, koncentrációs ne­hézségben fejeződik ki. A tünetek akár már az őszi hónapokban, jellegzetesen azonban januárban és feb­ruárban jelentkeznek. Javasolt a több mozgás a szabadban!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents