Tolnai Népújság, 2002. december (13. évfolyam, 280-303. szám)

2002-12-11 / 288. szám

Rémület a szülőszobában Száz kismama közül mind­össze hat elégedett a szülés­sel, nyolcvan százalékuk egyenesen megrémül vajúdás közben - derül ki a legújabb brit felmérésekből. Sok fiatal anya nem készül fel eléggé a gyermek világra hozatalának körülményeire. A vajúdás a nem régen szült nők 75 százalékánál fájdalmasabb volt, mint valaha is gondolták volna, sőt, a kismamák 53 száza­léka sokkolónak nevezte. A kuta­tás szerint 57 százalékuk szerint a szülésre felkészítő órákon, tor­nákon sem mondták el nekik az igazságot. A brit felmérés látókörébe ke­rült nők mindössze 6 százaléka nyilatkozott úgy, hogy természe­tes és problémamentes szülés­ben volt része. Egyötödüknek császármetszése volt, 24 százalé­kuknál mesterségesen indították el a szülést, és 38 százalékukat epidurálták, azaz gerincvelői ér­zéstelenítésben részesültek. A szülés után a kismamák 86 szá­zaléka panaszkodott, hogy átlag huszonnégy napig tartó fájdal­mai voltak, egyharmaduk pedig erős fájdalmakról számolt be. Tíz kismamából négynek tiltották meg, hogy vajúdás alatt sétálva enyhítse kínjait, és 45 százaléku­kat nem tájékoztatták az orvo­sok, mi történik velük szülés és vajúdás közben. Bár a kismamák 76 százaléka ta­pasztalta, hogy a szülészeten dol­gozók próbáltak segítőkészek és együttérzők lenni, egynegyedük könyörtelennek és hidegnek találta őket. Mindezek ellenére azonban az újdonsült anyák 99 százaléka úgy érezte, hogy az anyaság na­gyobb boldogságot okozott nekik, mint a karrierjük, és 75 százalékuk számolt be arról, hogy boldogabb, mint a szülés előtt. Dani Zur, a Mother and Baby című brit magazin főszerkesztője szerint Nagy-Britanniában a szü­lés valóságos szerencsejátékká vált. A főszerkesztő hölgy úgy gondolja, ha a vajúdó nő akkor kerül kórházba, amikor a szülé­szet teljes létszámmal működik, minden bizonnyal jó tapasztala­tai lesznek, ám a kismama már nem olyan szerencsés, ha az osz­tály pénzhiánnyal küszködik, és még kevesen is dolgoznak. Hoz­záteszi: „Ennek eredménye, hogy sok nőt, aki Nagy-Britanniában szül, sokkolják és depresszióba sodorják a kórházi tapasztala­tok.” Csak remélhetjük, hogy ez Magyarországon nem így van. KÉSŐ BÁNAT, EBGONDOLAT. Már megint zöldségeket beszélhetett Malin pudli gazdája, mikor tren- di zöld árnyalatot kért a kutyafodrásztól. Az állat ezentúl nem számíthat fajtársai tiszteletére, viszont a közel hatezer ebet felvonultató stockholmi nemzeti kutyashow dísze lett. Szegény. __fotó; epa Szt árpletykák KARÁCSONYI ESKÜVŐ. Elkelt újra az űrkalóz: Hamson Ford mamája megerő­sítette azt a híresztelést, amely szerint fia és annak barátnője téli esküvőt tervez. A még mindig jóképű színész és karcsú szerelme, Calista Flockhart a nagy korkülönbség ellenére is boldogan összeköt­nék életüket, és úgy tűnik, a szerelmet semmi sem szakít­hatja szét. A pár barátai úgy tudják, Calista visszafogott karácsonyi esküvőt szeretne New Yorkban. YOKO A BÉKÉÉRT. A napokban volt 22 éve, hogy John Lennont, a Beatles együttes legendás énekesét meggyilkolták manhattani laká­sa előtt. Yoko Ono, az özvegy, ez alkalomból békefelhívást tett közzé, és felszólította az embereket arra, hogy támogassák egymást. A 69 éves Ono szerint az egyének is jobbíthatják a világot, de ehhez muszáj végre összefogniuk. Örök ifjúság, gyermeknemzedék Egyre többen vannak olyanok, akik élet­koruk ellenére is felhőtlen gyermekkort akarnak élni. Pszichológusok szerint manapság az ifjúkor túlságosan elhúzó­dik, s míg régen a szokások, hagyomá­nyok egy része le tudta zárni a gyermek­kori élményvilágot, ma egy fiatal szinte alig tud felnőtté válni. Régen az újszülött egy volt az emberek között, s a befogadást valamilyen szertartással ki is fe­jezték: kereszteléssel vagy más módon. Szokás­rend zárta le a gyermekkort is, jelezve: „Mától felnőtt vagy, beléptél az önmagukért felelős lé­nyek birodalmába!” Ugyanígy az élet egy sza­kaszának végét jelölte a házasságkötés, az utol­só nagy kultikus esemény pedig az életből való kilépés, a halál volt. Popper Péter pszichiáter szerint a mai, technikai civüizációs társadalom rákfenéje, hogy soha semmi sincs lezárva. Ma már nem működtetjük azt az ősi bölcsességet, hogy ha valami újat akarunk kezdeni, a régit be kell fejezni. A gyermekkori élményvilágot is be kell fejezni ahhoz, hogy a helyére épülhessen egy felnőtt ember élményvüága. A természeti népek kultúrájában a felnőttkor küszöbéhez érkező kamaszt elvitték a család­ból, és az úgynevezett férfiházban kezdett el él­ni. Ott különféle beavatási szertartások során három próbatételt meg kellett élnie. Az első az, hogy elvisel-e jókora fájdalmakat. Az avatandó kezét tűzbe tartották, bőrét meghasogatták. Ha volt annyi önuralma, hogy a nagy fájdalmat arc­rándulás nélkül elviselte, akkor azt mondták, ebből a szempontból felnőtt férfi lett belőle. A második próba az eksztatikus, mámoros állapotok megélése volt. Azt figyelték, a fiatal­ember meg tudja-e élni ezeket a szélsőséges áh lapotokat anélkül, hogy megrendülne a bizton­sága, s hogy vissza tud-e térni belőlük. Harma­dikként halálközeli helyzetbe vitték a jelöltet, megpróbálták megkóstoltatni vele a halál él­ményét. Ha ettől nem omlott össze, akkor fér­fivá avatták. Ezzel a kultusszal megölték benne a gyermeki él­ményvilágot. Ma ez nem történik meg. A mai tinédzsernemze­dék nagyon nem akar felnőtt lenni, inkább nyújtani szeretné a ti­nédzserkort, hiszen az fölöttébb kellemes: felnőttes jogokkal, ám fel- nőttes életterhek nélkül. A meghosszabbított infantilizmus ráadásul intézményessé vált, va­lami mindig van, ami függőségben tartja az embert, például az egyre hosszabb tanulmá­nyok. Értelmiségi pályán különösen megfigyel­hető, hogy az érési folyamat elhúzódik, ami vi­szont kitolja a felnőtt életbe lépés idejét, érzel­mileg és szociálisan későn érővé teszi az em­bert. Csoda-e, ha olyan sok ember van manap­ság, aki nem tudja, kicsoda ő a valóságban? A régi szokásoknak az a feladata, hogy visszaje­lezze az embernek önmagát, mára szinte telje­sen elveszett. Manapság magára van utalva az ember, ennek pedig az a kockázata, hogy örök­re gyermekies marad. Elég kevesen élik meg a felnőtté válás élményét, és akik megélik, azok is véletlenszerűen, legtöbbször a szülőhalál eseménye kapcsán. A régi világ ezt nem bízta a sorsra, azt az álláspontot képviselte, hogy egy magasabban szervezett társadalomnak önálló, önmagáért felelős felnőttekre van szük­sége. Ha ez a lehetőség elveszik, a kultúra a barbárság felé tolódik. _________________■ Tú lérettek, éretlenek Az ember idegrendszerének érési folyamata körülbelül 20 éves korig tart. Sok társadalomban talán ezért is lett a felnőttkor határa 21 év. A természeti népek egy részénél a nemileg érett 9-13 éves fiatalok már nem gyermekek, de a legtöbb helyen még nem is felnőttek. Évek tel­nek el, mire beavatják őket. Sok országban - elsősorban az iskolai képzési időt alapul véve - a 18. életév a korhatár. Ez sokszor nem esik egybe az érzelmi érettség megszerzésével. Hullaszállítóval iskolába Egy vámpírrajongó asszony halottaskocsiban viszi lá­nyát iskolába Nyugat-Lon- donban. Rachel Ellam-Lloyd egy öreg hullaszállítót használ arra, hogy Georgina lányát az iskolába szállítsa. A hatéves kislány beül hátra, a koporsó helyére, és a li­la függönyön át kedvesen inte­get a holtsápadt járókelőknek. Ellam-Lloyd férje, D’Wayne 500 fontért vette a halottasko­csit, amelyre egy hirdetésben fi­gyelt föl. A 37 éves vámpírrajon­gó hölgy bevásárlásra is hasz­nálja a járművet, és ezzel megy a Kapcsolat a vámpírokkal cso­port üléseire is. Sürgősségi vér­szállításra még nem kérték fel. Szexből egyes Még egy erotikus jelenetet is el lehet rontani. Ezért talál­ták ki Angliában azt a díjat, amelyet a legügyetlenebb szexleírás kaphat. Wendy Perriam regényíró nyerte ebben az évben a Literary Re­view Legrosszabb Regénybeli Szex Díját. A 62 éves írónő egyik új mun­kájával érdemelte ki a britek leg­rettegettebb irodalmi díját. Per- riamot harmadszor éri hasonló szerencsétlenség, ugyanis tavaly és tavalyelőtt is jelölték, ezzel az egyetlen olyan szerző lett, akit háromszor egymás után terjesz­tettek fel a „kitüntetésre”. Perriam kétes győzelmét az­zal a jelenettel érdemelte ki, amelyben a harmincvalahány éves hősnő, akit egy öregek ott­honába küldtek, hogy lábadoz­zon, miután leoperálták a tyúk­szemét, szeretkezik a férjével, miközben a sebészről fantáziái, aki a lábát operálta. Az írónőt meglepte, hogy nyert, főként, hogy egy olyan regénnyel, amely tyúkszemekről szól. A zárdában nevelkedett Per­riam szigorú vallásos nevelésé­nek tulajdonítja vonzódását a nyíltan erotikus jelenetek iránt - bár ritkaságnak számít, hogy va­lakiben éppen a bütykös lábak műtéti megoldása keltsen oltha- tatlan szerelmi borzongást. Az írónő azt is elmondta, hogy az egyetlen dolog, amit ed­dig életében nyert, egy Biblia volt, amelyet egy vallási tárgyú esszéért kapott, ám ez a díj telje­sen más. Milyen igaz. A GOMBOZÓ A kisfiú imád gombozni. Megtet­szik neki a mama kabátgombja, ezért így szól az édesapjához:- Apu, lég szíves, vágd le ne­kem azt a gombot!- Fiam - inti az apja -, ilyen dol­gokért én gyermekkoromban po­font kaptam! A gyerek eltűnődik, majd fel­kiált:- Két pofont most is kibírsz! CSAK NYUGODTAN- Az előkelő vendéglő kerthelyi­ségének kerítését nagy robajjal bedönti egy sportkocsi.- Hová igyekszik, uram? - kér­dezi az úrvezetőt a főúr.- Boncidára szeretnék eljutni.- Akkor a zenekarnál forduljon balra, uram. GÁZSZÁMLÁS- Ne mondd azt, kislányom, hogy nincs itthon a mamád! Az előbb láttam, hogy ott állt az ab­lakban.- Az lehet. De akkor ő is láthat­ta, hogy maga jön! HÍRLAPÁRUSNÁL- Kérek egy friss Times-t - mond­ja a skót a hírlapárusnak.- Figyelmeztetem, hogy mától öt pennyvel drágább!- Akkor adjon egy tegnapi szá­mot! ELHATÁROZÁS- Vádlott! Választott már magá­nak ügyvédet?- Nem bíró úr. Ez egyszer az igazgat szeretném mondani. Olvastam - Láttam - Hallottam MAUTHNER ILONA Délután, a fizikoterápián A dobg azzal kezdődött, hogy megfájdult a térdem. Az orvosom sze­rint egy kis varázslat majd használ neki, így beutalót kaptam a fizi­koterápiára, a mágnesbe. Tíz alkalomra meg volt tehát a feladatom, délutánonként irány a kezelés. Használ ez nekem? - kételkedtem már előre. Rohanás egész nap, hogy időben oda érjek, majd vissza a munkahelyemre. A várakozás percei, a kezelő előtt, meglepő, de hasz­nosan teltek. Megtudtam, hol lehet olcsón és jó dolgokat vásárolni ka­rácsonyra (szívesen leírnám, de ez nem a reklám helye), hogy melyik iskolában, milyen módszerrel tanítják a német nyelvet, hogy az álta­lános iskolai kötelező olvasmányokat hol lehet megkapni könyv for­májában (méregdrágán, de legalább van belőle), ki, miért szereti vagy kifejezetten utálja a „bradereket". De megtudtam azt is, hogy a reumának mennyi nyavalyás fajtája van. A kellemes eszmecsere ala­posan kimozdított a szokásos hajszából, nem is beszélve az ezután következő húsz perces mágneses kezelésről, mely abból állt, hogy nyu­godtan feküdtem egy ágyon. A lábam ugyan nem fájt kevésbé, (azt mondták, a kezelés hatása majd később jelentkezik), de igaza volt az orvosomnak, „a kis varázslat’’abból áll, hogy a napi rohanásban időt szakítunk egy kis beszélgetésre, majd pihenünk egy kicsit. Ak i kételkedne benne, próbálja ki. Csak szalvéta és ragasztó szükséges ahhoz, hogy kevés pénzből, némi ügyességgel bárki mutatós karácsonyi ajándékot készítsen szeret­teinek. A szalvétatechnika alkalmazásá­val domború felületen is dolgoz­hatunk. A fő kellék a levegőn szá­radó gyurma, amely könnyen formázható, vízzel puhítható, száradás után pedig megkemé­nyedik. Első lépésként vágjuk ki a pa­pírból vagy szalvétából a kívánt formát, és nyújtsuk ki a gyurmát megfelelő vastagságúra. Kenjük be általános dekupázs ragasztó­val, majd helyezzük rá a papírt, s az ecset segítségével simítsuk el - mindig belülről kifelé haladva. Ha a ragasztó megszáradt, a fe­lesleget vágjuk le egy tapétavágó késsel. Ne várjuk meg, amíg a gyurma megkeményedik, külön­ben nem tudjuk formázni! A fel­helyezett mintát a gyurmán a ke­zünkkel óvatosan domborítsuk a kívánt alakra. Szalvétával textilt is díszíthe­tünk, ehhez viszont szükség van textil dekupázs ragasztóra. A szö­vet legyen természetes anyag, ezt mossuk ki, majd alaposan öblít­sük, hogy ne tartalmazzon vegy­szert. Vasaljuk vagy simítsuk ki, majd vágjuk ki a mintát, helyez­zük rá az anyagra, és rajzoljuk körbe olyan ceruzával, ami ki­mosható. A területet kenjük be a speciális ragasztóval, tegyük rá a mintát, majd az ecset segítségével simítsuk el. Kenjük át még egy­szer a ragasztóval, 24 óra szára­dás után pedig vasaljuk át az anyagot a hátoldaláról. Az így ké­szített textil alacsony hőmérsék­leten csak kézzel mosható. ■ Dombormű szalvétából

Next

/
Thumbnails
Contents