Tolnai Népújság, 2002. november (13. évfolyam, 255-279. szám)

2002-11-30 / 279. szám

2002. November 30., szombat 9. OLDAL Tolnai Népújság Hétvégi Magazin | A jövő útja a családvédelemben SZEKSZÁRD Konferenciával ünnepelte fennál­lásának 10. évfordulóját a szek­szárdi Családsegítő Központ. A rendezvényen a családsegítés jö­vőjéről beszélt dr. Göncz Kinga, az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium állam­titkára Az államtitkár asszonyt régi barát­ként üdvözölték a szekszárdiak, hi­szen tartott már a központ munkatár­sai számára úgynevezett mediációs tréninget, s a kezdetektől részt vesz a szakma alakításában. Mint dr. Göncz Kinga megállapította, a szekszárdi in­tézmény kiemelt fontosságú, modell­értékű munkát végez. Annál is in­kább elismerésre méltó, hiszen az ilyen jellegű szociális ellátásnak nem voltak előzményei hazánkban. A 80- as években „rangrejtve” induló tevé­kenység jelentősége mára megnőtt, nem csak a hozzá tartozó intézmé­nyek, hanem a központok munkatár­sai által képviselt társadalmi szolida­ritás és tolerancia révén is. Mit tarto­gat, hová vezet a jövő? A szakma fej­lődésének továbbra is a családsegítő központok lesznek a centrumai. Bő­ven van még tennivaló és minden jó ötletre, kezdeményezésre szükség van a további fejlődéshez. A cél az, hogy elkerüljék a centralizációt, az intéz­ményesedést, helyette a lakóhelyhez és a közösséghez kötődve dolgozzanak. A je­lenleg kidolgozás alatt álló új bűnmegelő­zési koncepció a büntetés helyett az elke­rülést preferálja, hiszen a rossz szociális körülmények, szegénység miatt bűnözővé válók esetében a börtön nem old meg sem­mit. A jövőben a rendőrségnek, az önkor­mányzat szociális irodájának és a család- segítő központoknak szorosabb együtt­működésére, összefogására van szükség, például a munkahely teremtésben, a la­kásgondok megoldásában. Ennek módja, mikéntje a jövőben fog kialakulni, s ez is Dr. Göncz Kinga FOTO: BAKÓ JENŐ úttörőmunka lesz. Az elképzelések szerint átalakul a gyermek- és ifjúságvédelem is, a fő feladata a megelőzés lesz. Minden téren nagyobb szerepet szán­nak a helyi szervek közötti együttműkö­désnek, például a családon belüli erőszak, a hajléktalan ellátás, vagy akár a családte­rápia területén. Hogy ezek az pozitív el­képzelések megvalósuljanak, sok minden­re szükség van. Nem csak az ideális kap­csolatokra az együttműködésben érintett intézmények között, hanem különböző át­meneti ellátási formákra is, klubokra, vé­dett otthonokra, vagy védett munkahe­lyekre^ ________ VENTER Eg y hírhedtté lett miniszter Az iregszemcsei születésű Kovarcz Emil életéről Híres, de inkább hírhedt szülötte Iregszemcsének, akkori nevén Felsőiregnek az 1946-ban kivégzett Kovarcz Emil. A nyugalmazott kato­natiszt 1944-ben a Szálasi-kormány tagja, a népbíróság azonban nem­csak a puccs utáni rövid tevékenységéért, hanem más történelmi bűnö­kért is elítélhette volna. 1899. február 4-én született Felsőireg majorban, apja, Kovárcz Emil, tiszttar­tó volt a Kornfeld-uradalomban. A ké­sőbbi különítményes tiszt valószínűleg már húszéves kora előtt tiszti iskolát végez. Apja a harmincas években már nincs Felsőiregen. Kovarcz Emil - és más különítményesek - életútja a Pécsi Tudományegyetem végzős történelem szakos hallgatója, Marosi Tibor a két világháború közti korszakkal foglalko­zó kutatásainak része. Vele beszélget­tünk.- Tolna megyében kezdtem a kutatá­sokat, ami később országos kitekintést kívánt. Főleg a különítményes tisztek érdekelnek, akiknek első alakulata a Prónay-különítmény volt, az első sze­gedi törzsszázad.-Ez a különítmény Tamásiban is je­lentős megtorlást hajtott végre.- Igen, 1920. augusztus 18-án nem­csak tamásiakat, hanem dombóvári­akat is ott végeztek ki. Prónay naplójá­nak tanulmányozása kapcsán került a látókörömbe Kovarcz Emil, aki az Ostenburg-különítmény tagja volt. 1919-ben volt húszéves, tehát, mint a tisztek többsége, fiatal volt. Előtte való­színűleg a Ludovikán tanult. Pályáján 1920. február 17-én volt egy fontos ese­mény: a Somogyi Béla és Bacsó Béla újságírók ellen elkövetett merénylet, amelynek ő volt a vezetője. Négy, vagy öt tiszt követhette el, és minden azon­nal kitudódott. Az ügyet pillanatokig tartott felgöngyölíteni. A katonai bíró­ság felmentő ítéletet hozott. Ez volt az első olyan tett, amivel felhívta magára a figyelmet.- Karrierje számára jó belépőt jelent­hetett?- A katonatiszti pályán maradt, a harmincas években a Ludovika Akadé­mia tanáraként találkozhatunk vele. Ekkor, az évtized elején kezdtek meg­alakulni a szélsőjobb pártok. Ez már egy új szélsőjobboldal volt, ami eltért a Gömbös-Eckhardt-Zsilinszky vonaltól. Ők csak időnként voltak ellenzékiek, általában meg tudtak egyezni a kor­mánnyal. Az új szélsőjobb a fiatalabb tisztekből alakult ki, céljuk az alkotmá­nyos államberendezkedés megdöntése volt. Kovarcz az 1935-ben alakult Szálasi-féle Nyilaskeresztes Párthoz ke­rült közel. Katonatisztként nem politi­zálhatott, Szálasi is, amikor a pártot megalakította, nyugdíjba vonult. Kovarcz Emillel is ez lesz majd, 1938- ban nyugállományba vonul őrnagyi rangban, ezután lesz a párt tagja, amelynek 1939-ben országgyűlési kép­viselőjévé választják. Viszont élete vé­géig katona marad, és végigviszi a radi­kális antiszemita vonalat, ahogyan a Somogyi-Bacsó gyilkosságnál is az an­tiszemitizmus vezérelte.- Hogyan alakul később a pályája? Visszatér a katonai hivatáshoz? t Pályájában van egy törés, mert mentelmi jogát felfüggesztik, és man­dátumát is elveszti. 1940 őszén egy összeesküvést lepleztek le, amiben fon­tos szerepet játszott. A következő vád­pontok vannak ellene: a kormányzó el­rablásának és a belügyminiszter meg­gyilkolásának kísérlete, az állam és tár­sadalmi fend bomlasztása. Ez utóbbi alapján végezték ki egyébként 1932­ben a kommunista Sallai Imrét és Fürst Sándort is. Egy másik eset: még 1939- ben volt Budapesten, a Dohány utcai zsinagóga ellen egy merénylet, amely­ben negyvenkét imádkozó ember meg­halt. Ebben is részt vett. 1941-ben ti­zenhárom év börtönre ítélik, de sikerül megszöknie. Valószínűleg német kap­csolatai révén, ugyanis Németországba szökik ki. Már katonatisztként kapcso­latba került a német szélsőjobbal, ^az SS-szel és lehet, hogy a SD-vel (bizton­sági szolgálat) is. Nagyon sok szélső- jobboldali politikus volt, akiről már a 30-as években azt tartották, hogy az SD embere, köztük lehetett Kovarcz is.- Mikor jön vissza Magyarországra?- A német megszállással, 1944. már­ciusában. Hogy Németországban há­rom évig mit csinált, nem tudom, de valószínűleg SS-tiszt lehetett. Ugyanis 1944. áprilisban már ő a nyilas fegyve­res alakulatok katonai vezetője. Az 1944. október 16-i nyilaspuccsban any- nyi a szerepe, hogy ő dolgozza ki a fegyveres hatalomátvételt. Tárca nélkü­li miniszter, a nemzet totális mozgósí­tásával és harcba állításával van meg­bízva. A Szálasi-kormány nem nagyon tevékenykedett, hamarosan Kőszegre távozik, így terveiből nem lett semmi. Valahol Németország területén esett amerikai fogságba. Kapcsolatai révén egy darabig el tudott bújni, mert a Szálasi-per már régen folyt, amikor őt még nem adták ki. A népbíróság halál­ra ítéli, 1946. május 2-án végezték ki Budapesten. A per anyagát nem isme­rem, de úgy vélem, ha a harmincas­negyvenes években semmit nem köve­tett volna el, a Somogyi-Bacsó gyilkos­ság miatt is halálra ítélték volna. Azért gondolom, mert távollétében a fehér­terrorban szintén szerepet játszott Héjjas Ivánt is halálra ítélték. TÓTH FERENC ... adjátok meg Istennek, ami az Istené!3 (Mt. 22,21b) Bizonyára meglepődik a kedves Ol­vasó: Mit jelentsen e csonka idézet? Miért marad el a szállóigévé vált jé- zusi mondás, első fele? Bevallom: szándékosan. Hogy értsünk a szó­ból. Hiszen a Császár mindig meg­kapja tőlünk a jussát. Ha rövidülne: bevasalja rajtunk. Nincs kibúvó: markában tart minket. Markában tart minket e világ törvényeivel, üz­leti szabályzatával, ezernyi elvárásá­val, felpörgetett versenyhelyzeteivel. Markában tart szem-szájat ingerlő kínálatával, csillogó reklámjaival, csábító trükkjeivel, agymosó techni­káival. A szabadság tehát látszólagos - akár a pórázon vezetett kutyáé. Kó­dok, kártyák, határidők jelölik ki mozgásterünket. A póráz másik vé­gét kemény kéz tartja. A Császáré. Advent elején ideje lenne eltűnőd­nünk. Ideje lenne egyensúlyt terem­tenünk. Ideje lenne mérleget készí­tenünk: - Mi mindent kapott már tő­lünk a Császár? És mit kapott tőlünk az Isten? • Az intrikus, cselszövö ember ra­vasz. Agyafúrt. Soha nem beszél nyíltan, egyenesen. Hátsó gondola­tai vannak. Ki akarja ugrasztani a nyulat a bokorból. A cselszövő em­ber nem azt mondja, amit gondol: manipulálni akar. A cselszövőnek persze megvannak a maga távlati tervei, elképzelései. A másik embert ehhez csupán eszköznek tekinti. Csőbe akarja húzni, be akarja őt há­lózni. Aztán, ha elérte célját, gond nélkül keresztülgázol rajta. Bizony: voltak-vannak-lesznek ilyen cselszövők, amíg a világ a vi­lág, s amíg a legnagyobb Gonosz­nak, a legnagyobb Cselszövőnek ha­talma van e világ fölött. Máté evan­géliumában (22,15-21) a Cselszövő és pitiáner szolgái magát Jézust ve­szik célba, agyafúrt csapdát állítva neki: Fizethet-e egy rendes zsidó adót a római császárnak? - Tudjuk jól: a buzgó és hithű izraeliták haza­árulásnak, sőt bálványimádásnak te­kinteték a megszálló katonák, az ön­magát isteníttető - s ezt pénzein is megjelenítő - római császár követe­lését. Egy következetes zsidó hozzá se nyúlhatott volna a pogány pénz­hez. Ha tehát Jézus jóváhagyja a bi­rodalom adóztatási rendjét, saját né­pe, saját hívei hamarosan elfordul­nak tőle. Ha viszont valamifajta „pol­gári engedetlenségre”, az adófizetés megtagadására buzdít, veszedelmes lázítóként könnyűszerrel kiszolgál­tathatják őt a római hatóságoknak. Ahogy a keserű vicc tartja: ha sapka van rajta, azért kap pofont - ha nincs rajta sapka, azért. Jézus okosan, szellemesen lép ki e csapdából. Elegánsan visszaüti a feldobott labdát. - „Mutassatok egy adópénzt!” Gyanútlanul előveszik. Tehát van náluk: ott lapul a zsebük­ben. Tehát ők magük sem tartják be a saját törvényüket! Gyorsan lehullt róluk a lepel: bálványimádás ide vagy oda, zsebükben hordják a ró­mai császár képével díszített érmét. Jézus azonban nem lehengerelni, megszégyeníteni akarja ellenfeleit. Még az agyafúrt cselszövőket sem. Hanem rávezetni a teljes igazságra. Elvezetni a teljes életre. Ezért csak most, a megfelelő talajelőkészítés után tér át a mélyebb, a valódi, a táv­latokat nyitó elvi válaszra: „Adjátok meg (adjátok vissza!) a császárnak, ami a császáré, és adjátok meg Isten­nek, ami az Istené!” No persze, ez nem egy megalkuvó jelszó! Nem arról van szó, amit egye­sek értenek - érteni szeretnének - rajta: egy kicsit ennek is igaza van, egy kicsit annak is... egy kicsit ide húzok, egy kicsit oda is... egy kicsit lopok, csalok, hazudok, de azért, egy kicsit imádkozom is, olykor eljá- rogatok a templomba... amit lehet, megteszek a földi hatalomért, gaz­dagságért, de azért igyekszem beslisszanni a mennyországba is. Ha valaki így értelmezné Jézus válaszát, az házi feladatként még néhányszor olvassa el ismét ezt az evangéliumi szakaszt, - sőt legjobb lesz, ha az egész Újszövetséget újból átlapozza. Aztán sürgősen magába száll, mie­lőtt végképp zsákutcába futna az éle­te. A kérdés lényege talán valahol ott ragadható meg: szembeállítható-e egymással az égi és a földi boldog­ság? Mi dolga a keresztény ember­nek: fordítson hátat mindenestül e bűnös és romlott világnak - vagy építse, szépítse, gazdagítsa erejéhez, tehetségéhez mérten? Természete­sen nem vagyunk egyformák. Nem készültünk azonos kaptafára. Van, akinek a személyisége olyan, van, akit a hivatása arra szólít, hogy ki­emelkedjék a világ forgatagából, és másokat is kihúzzon a tünékeny pil­lanatok mocsarából: az örök célok, az örök értékek, az örök élet felé se­gítse őket. Másnak talán inkább itt van dol­ga, itt van küldetése: hogy szebbé, jobbá, értékesebbé tegye a földi éle­tet. Hogy a reá bízottak képességeit, emberségét mindinkább kibonta­koztassa. Hogy napról-napra köze­lebb jusson a világ, s benne: egyhá­za, hazája, családja, s benne ő maga a megváltó Krisztushoz, a teremtő Istenhez. Advent van. Kegyelmi idő. „Itt az óra, hogy fölébredjünk álmunkból! Üdvösségünk közelebb van, mint amikor hinni kezdtünk. Múlóban az éjszaka, elközelgett a nappal!” - fi­gyelmeztet Pál apostol (Róm. 13,11- 12). A mérleg serpenyője viszont még erősen a Császár felé hajlik. A kisded-isten pedig már a szívünkön kopogtat. Ő mindent megtett értünk, mindent megadott nekünk. Most ké­ri a jussát. Es nem elégszik meg a Császár villogó dénárjaival. Többet vár. Mindent vár. Minket vár. Szemé­lyesen. KIRSCH JÁNOS DIAKÓNUS „Az ellenzék rosszul kezelte a Medgyessy-ügyet” A közvélemény-kutatások tanúsága sze­rint az erősebbik kormánypárt, az MSZP népszerűsége minden korábbi csúcsot megdöntött, ami azért figyelemre méltó, mert ilyenkorra általában már óhatatla­nul bekövetkezik az a politikai „kopás”, ami az ellenzék malmára hajtja a vizet. Hogy miért nem ez történt, arról Török Gábor politológust kérdeztük: az ismert elemző csütörtök este tartott előadást Szekszárdon, a Vállalkozói Szalon vendé­geként, Két választás után... címmel.- Valóban, 1990 óta még egyszer sem fordult elő, hogy kormánypárt, ennyi hónappal a par­lamenti választások után, ilyen komoly előny­nyel vezessen a riválisok előtt. Nem önmagá­ban a győzteshez húzás ten­denciája a meglepő, hanem ennek a jelenségnek a tartós­sága. Úgy tűnik, még várni kell azokra a magas labdák­ra, melyek hatékonyan leüt- hetők az ellenzék által.- A megfigyelők szerint az ellenzék, kiváltképp a Fidesz állapotát egyfajta dermedtség jellemzi. Egyetért ezzel a megfogalmazással ?- Igen, ebben csak az a meglepő, hogy a Fidesz a vá­lasztások után ilyen sok idő­vel is ebben az állapotban van. Ha felidézzük az 1998- as esztendőt, akkor azt lát­juk, hogy az éppen Vesztes MSZP nagyjából három-négy hónapig mozdulni sem tu­dott, de azután, a végrehaj­tott változtatásokat követően, szeptemberre magához tért. A Fideszben vélhetően nincs még meg a saját helyüket kijelölő stratégia, s ugyanígy hiányzik az ügyet sikerre vivő sze­mélyi „leosztás”. Abban persze biztos vagyok, hogy ez örökké a Fideszben sem marad így.- Véleménye szerint a polgári körök segítik, avagy éppen akadályozzák a Fideszt a kibon­takozásban?- A választások után a Fidesz két lehetőség közül választhatott. Az egyik az volt, hogy megerősíti a szavazóbázisát, üzeneteivel azok­hoz szólva, akik eddig is a fiatal demokratákra szavaztak. Másrészt viszont törekedhetett vol­na a túloldal megszólítására, mérsékelt arcot mutatva. A Fidesz az elsőként említett variáció mellett kötelezte el magát. Szerintem ez nem annyira hatékony, mint amennyire hatékony lehetett volna egy stratégiai váltás. De biztos vagyok benne, hogy ez a felismerés a fiatal de­mokraták berkeiben is meg fog születni: már .most több jelét látom ennek, legyen szó az uniós alkotmánymódosításról, avagy más aktuálpolitikai eseményről. A Fidesz csak úgy tud erősödni, ha a jövőben olyanok szavaznak rá, akik most ellene szavaztak.- Minek tulajdonítja azt, hogy Medgyessy Péter miniszterelnök - foltosnak tartott múlt ide vagy oda - megerősödve került ki az ellene indított hadjáratból?- Úgy vélem, hogy az el­lenzék rosszul kezelte a Medgyessy-ügyet, túlságo­san is radikális hangot, ki­élezett fogalmakat hasz­nálva. Ismerve a magyar társadalmat, álláspontját az elmúlt rendszerről, a Medgyessy-ügy nem ne­vezhető olyan típusú bot­ránynak, mely széles kör­ben érdemi visszhangot váltott volna ki. Medgyessy Péterre nem ügynök, vagy nem ügynök mivolta miatt szavaztak az emberek Ez a kérdés - gondoljunk erről bármit, jót vagy rosszat - a magyar társadal­mat nem érdekli olyan szinten, mint ahogy azt egyesek hitték.- A D-209-ezés tehát pofon a levegőnek?- Avagy saját szavazóbázis-erősítés. Csak­hogy ez legfeljebb a második helyhez elegen­dő, de semmiképpen sem az elsőhöz. SZERI ÁRPÁD Török Gábor fotó: gottvald károly i í i n r

Next

/
Thumbnails
Contents