Tolnai Népújság, 2002. november (13. évfolyam, 255-279. szám)

2002-11-26 / 275. szám

14.J0LDAL ERRŐL- ARRÓL 20D2. November 26., Kedd 111 Alisca szépe Szépségverseny : A verseny november 30-án 19 órakor lesz Szekszárdon, a Babits s Mihály Művelődési Házban. Az összesen húsz versenyző közül naponta két-két induló fényképét közöljük lapunkban. Valameny- nyi versenyző fotója az interneten megtekinthető, sőt szavazhat­nak is a szép lányokra: www.tolnainepujsag.hu . \ 16 éves tanuló. Szekszárdon la­kik. Testmagasság: 175 cm. | Testsúly: 54 kg. Derékbőség: j 69 cm. Mellbőség: 86 cm. Csí- pőbőség: 91 cm. Hobbija: | sport, kirándulás, olvasás KOCSISNÉ TÓTH NIKOLETTA 20 éves igazgatási ügyintéző. Regölyben lakik. Testmagas­ság: 161 cm. Testsúly: 52 kg. : Derékbőség: 70 cm. Mellbő­ség: 92 cm. Csípőbőség: 90 cm. Hobbija: tánc és zenehallgatás \ Vízágyas disznóólát! A malacok még az anyjuknál is jobban szeretik a meleg vízágyat - derült ki egy német kísérlet során. Mivel sokkal jobban gyarapodik a szopós malacok súlya is, ha víz­ágyon heverészhetnek, a gazdák jól teszik, ha jócskán megemelik a disznóólak komfortszintjét és vízágyassá alakítják át őket. A giesseni kísérletek során 1400 malacon próbálták ki a vízágyat, illetve ennyi malacot próbáltak ki vízágyon. A kis disznók 99 szá­zaléka egyértelműen ezt a fekhe­lyet kedvelte a legjobban, a nap felét végigheverészte, csupán en­ni és játszani kelt fel néha. A me­leg vízágy helyett választhatták a malacok a csupasz betont is, ám ez nem vonzotta őket. A szivacs­matracnak szintén nem volt nagy sikere, de a „biofekhe­lynek”, a szalmaalomnak sem. Amellett, hogy a malacok jobban híznak vizágyon, kevesebb a sé­rülésük is, mint a betonos disz­nóólakban. A hagyományos ser­téstartás esetén ugyanis a mala­cok öldöklő tülekedés árán jut­hatnak csak anyjuk közelébe me­legedni, ráadásul sok a baleset is: a súlyos koca jó párat agyon­nyom közülük - jegyezte meg a Reuters. ■ Denevérharapás okozta a denevérvédő halálát Veszettség következtében meghalt az a skót természet- és mindenekelőtt denevérvé­dő, akit egy denevér harapott meg. Száz év óta ez az első eset, hogy Nagy-Britanniában veszettség vé­gezzen valakivel. Az illetékes lon­doni egészségügyi hatóság sze­rint egyértelműen denevérhara­pás okozta a gyilkos kórt. David McRae, az áldozat, Dundee egyik kórházában vasárnap halt meg. A férfi hosszú éveken keresztül harcolt a denevérek védelméért. 1977 óta Európában hárman hal­tak meg denevérek által terjesz­tett EBL (Europäischer Fledermaus-Lyssavirus) okozta fertőzés következtében. Szakér­tők szerint csekély a valószínűsé­ge annak, hogy valakit ez a vírus megfertőz. Nagy-Britannia gya­korlatilag veszettség mentes or­szágnak számít. Legutóbb 1902- ben tudtak embernél veszettséget előidéző fertőzést kimutatni a szigetországban - áll az AP jelen­tésében. ■ FINNORSZÁGBA MÁR MEGÉRKEZETT A MIKULÁS, azaz Karácsony apó. Nem mindegy, ugyanis, mint képünkön láthatja a Tisztelt Olvasó, Karácsony apó a feleségével köszönti Helsinki lakóit. Ilyesmi meg ugye - mármint feleség - nem jár a mi jámbor Miklós püspökünknek. Persze nem a név a lényeg, hanem az, hogy tele zsákkal jöjjön a jó öreg, ne maradjon majd üresen a sok kis csizma, kisuvickolt cipőcske. fotó: epa Viagrafüggő francia Immár nem csupán via- grafüggőnek, hanem via- grarablás-függőnek is lehet minősíteni azt a francia fér­fit, aki egy év alatt eddig négyszer rabolt potenciaerő­sítő pirulákat ugyanabból a gyógyszertárból. A korosodónak leírt „törzsrabló” mindig zárás előtt érkezik egy késsel felfegyverkezve, a mar- seille-i patika teljes személyzetét - három hölgyet - a viagrás szek­rényhez tereli, amelyből a teljes készletet magának követeli. A pi­rulákon túl a pénzt sem veti meg: mindig kiüríti a gyógyszertár kasszáját is, majd csendben távo­zik. A rendőrség eddig nem sok eredményt ért el a patika rémé­nek kézrekerítésében, még azt sem tudja, hogy a viagrát szemé­lyes használatra rabolja, vagy vi­szonteladási célból - jelentette a Reuters. ■ Olvastam - Láttam - Hallottam KRASZNAl ZOLTÁN Szabadidőharcos Az autómosatásban van valami csak férfiaknak valóság. A mini­mális energia-befektetés, a látványos eredmény, a stresszmentes gyorsétterem-érzet nyerő kombinációja. Persze, mint mindent, ezt is lehet jól és rosszul csinálni. Véleményem szerint férfias önmeg­tartóztatással ki kell várni, amíg minden kétséget kizáróan mocs­kos a kocsi, aztán még kicsit húzni az időt, ma nem viszem el, ta­lán holnap, nyugi, most már hétvégéig kibírja. Ha eljön a nagy nap - általában a többségnek mindig ugyanaz lesz a nagy nap; egy szombat ebéd után -, borosta meghagy, autómosató mackó­nadrág fel, kócos haj belő. Megérkezni kúthoz, besorolni oda, aho­vá be szokás sorolni, kiszáüni autóból, antennát lecsavami, az autó tetejére rákönyökölm, és így állni egymás mögött, kitérdese­dett mackóalsós, marcona szabadidőharcosokként. Előre kifizetem az 5-ös, mindent tudó (alsómosás, überpolír stb.), többi közül kimagasló fokozatot. A program lefut, megné­zem a kocsit; ez nem igaz, káromkodom egy őszinte kőkeményet, majd megragadom a. gallérjánál a mosó tulajdonosát, odatolom az arcát a sárvédőhöz, belenyomom az ottmaradt trutyiba, és azt sziszegem: látod ezt? A pénzemért dolgozzá' meg, européer! Majd felrúgom a vizesvödröt, hisztizek egy elrettentőt, és távozom. Vala­hogy így kellett volna lejátszódnia. Emlékmű a botrányos szerelemnek Hadrianus római császár férfiszeretőjének, Antinóosznak emelt szentélyt találtak a régészek Rómától 30 kilométerre keletre, a mai Tivoliban lévő egykori császári palotában. A kegyhely harminc méter átmérő­jű, félkör alakú építmény, amely­nek közepén még megtalálhatók a virágok és egyéb díszítések elhe­lyezésére szolgáló medencék. Olasz régészek szerint ez lehet az a régóta keresett emlékmű, ame­lyet a hűséges szerető emlékének és isteni kultuszának szenteltek, de még az is meglehet, hogy vala­hol itt van eltemetve Antinóosz. Hadrianus császár 24 évesen a for­ma kedvéért házasságot kötött ugyan az akkor 13 éves Vibia Sabinával egyik kisázsiai útja al­kalmával, 40 éves korában azon­ban halálosan beleszeretett egy bithüniai görög ifjúba, az akkor mindössze 14 éves Antinóoszba. A korabeli krónikások rosszallólag jegyezték le, hogy kedvesének ha­lálakor Hadrianus „úgy zokogott, mint egy asszony”. Antinóosz 130-ban egy nílusi hajóúton a fo­lyóba fulladt - tisztázatlan körül­mények között. A császár holtá­ban istenné nyilvánította őt. Hadri­anus, aki az egyik legműveltebb és legnépszerűbb római császár volt, szenvedélyesen rajongott a görög kultúráért. Uralkodása (117-138) a béke és a jólét korának számít a ró­mai birodalomban. Az újdonsült férjtől megkérdezik, hogy milyen asszony a felesége.- Olyan, mint a pipa.- Hogyhogy?- Mindig dohánnyal kell töm­ni! HÁROM FONTOS DOLOG- Mi szükséges ahhoz, hogy vala­ki nagy vadakra vadásszon? - kérdezik a társaságban a vadászt.- Három dolog. Jó szem, nyu­godt kéz és erős hang.-7- Hogy meghallják, ha a fa tete­jén ülök és segítségért kiáltok! ESTI MESE A nagymama az unokája ágya mellett ül és mesét olvas. A kicsi egy ideig figyel, aztán megszólal:- Nem tudnál kicsit halkabban mesélni? Úgy szeretnék már aludni. KAKUKK- Melyik madárnak nincs fészke?- kérdi a biológitanár.- A kakukknak - vágja rá La- joska.- Meg tudnád mondani, hogy miért?- Mert beköltözött a faliórába! Rendőrverő rendőrök Lehet, hogy holló a hollónak nem vájja ki a szemét, de rendőr elagyabugyál rend­őrt is. Hamburgban egy tüntetés felosz­latása közben türingiai rendőrök elverték két schleswig-holsteini kollégájukat, akik azután felje­lentést tettek a rendőrségen bán­talmazás címén. A hamburgi rendőrségi közlemény szerint a két schleswig-holtsteini rendőr polgári ruhában elvegyült a tün­tetők között, hogy figyelemmel kísérje az eseményeket. Amikor azután a tüntetők közül többen randalírozni kezdtek, a türingiai rendőrség pedig nekiállt rendet csinálni, a két polgári ruhás rend­őr a megbeszélt jelszóval állító­lag igazolta magát, ám a türingiai kollégák ennek ellenére elverték őket. A Német Rendőrszakszer­vezet (DPolG) a kollégák tettle­ges bántalmazását sajnálatos egyedi esetnek minősítette, hangsúlyozva, hogy az egyálta­lában nem a rendőrök fokozódó agresszivitását jelzi - áll a dpa je­lentésében. ■ Szerelem, intrika, antifasizmus: hatvanesztendős a Casablanca „Nem kockáztatom a nyakamat senkiért.” „Én csak egy sze­gény, korrupt hivatalnok vagyok”. „Ha ő kibírta, én is kibí­rom.” ’’Párizs örökre a miénk marad”. „Louis, azt hiszem, egy gyönyörű barátság kezdetén vagyunk”. Filmbarátoknak húszforintos kérdés - a fenti beszédfoszlányok alapján a Ca­sablancáról van szó, Kertész Mihály remekművéről, amelyet 60 éve, 1942. november 26-án mutattak be a New Yorkban. A film története 1939-ben, nem sokkal a II. vüágháború kitörése után kezdődött, amikor Murray Burnett és Joan Allison amerikai színpadi szerzők írtak egy Marok­kóban játszódó romantikus dara­bot Mindenki Rickhez jön címmel. A darabot sosem mutatták be, el­lenben Julius és Philip Epstein, va­lamint Howard Koch forgató­könyvírók megbízást kaptak az ak­kor már kalandos történeteiről el- híresült magyar rendezőtől a film megírására. Közben a nácik meg­szállták Európa nagy részét, meg­vetették a lábukat Eszak-Afrikában is, így az eredeti szerelmes sztori­ból antifasiszta történet lett, ellen­állókkal, menekültekkel, kollabo- ránsokkal, ügyeskedőkkel, és en­nek szolgálatába állították Rick, a homályos múltú amerikai mulató­tulajdonos, és a nem kevésbé rejté­lyes Ilse románcát. Mint a nagy amerikai filmklasszikusok eseté­ben, a legnehezebb a főszereplők kiválasztása volt. Ma már elég fur­csa elképzelni, hogy a lehetséges szereplők között ott volt a későbbi elnök, Ronald Reagan, Ilse szere­pére csábították Heidi Lamarrt, a botrányos Extázis hősnőjét és az új francia csillagot, Michéle Morgant. Fontolgatták azt is, hogy a bárénekesnő szerepére magát El­la Fitzgeraldot • szerződtetik. A Warner és Kertész azonban végül tökéletesen választott: az addig csak bűnözőket (Út a villamosszék felé), vagy kőkemény zsarukat (A máltai sólyom) alakító, kicsi, seb­helyes szájú, motyogó Humphrey Bogait valósággal összenőtt a lát­szólag cinikus, túlélésre játszó, va­lójában bátor, nemes lelkű és szen­timentális Rick alakjával. Gesztu­sai, kalapja, ballonkabátja ugyan­úgy fogalommá váltak, mint a filmben elhangzott szállóigék. (Bár az a bizonyos „Játszd újra, Sam” ebben a formában nem hangzik el). A nyúlánk, széparcú fiatal svéd sztár, Ingrid Bergman már bi­zonyított hasonlóan romantikus szerepben az Intermezzóban, Leslie Howard partnereként. A sa­játos humorú, „gyakorlatias” fran­cia rendőrfőnököt, Renault kapi­tányt játszó Claude Rains híres int- rikus volt, és ő alakította H. G. Wells Láthatatlan emberét. Az el­lenálló vezér Victor Lazio bőrébe a több hősi szerepben ismertté vált Paul Henried bújt, míg ravasz és kegyetlen ellenfele, Strasser őr­nagy a német film egyik legna­gyobb színésze, Conrad Veidt lett, aki olyan klasszikusokban ját­szott, mint a Dr. Caligari, a Prágai diák, vagy a Bagdadi tolvaj. Halha­tatlanná vált Dooley Wilson, mint Sam, az As Time Goes By című Max Steiner-dallal. Két magyar szí­nészt is üdvözölhetünk a filmben: a biankó útlevelekkel üzletelő Ugariéként Peter Lorrét, azaz Lőrincz Pétert, az M. - egy város keres egy gyilkost főszereplőjét, és Carl pincér figurájában feltűnik Szőke Szakáll is. Mitől élvezetes és megható film ma is a Casablanca? Nemcsak a remek színészi játék, a nézőkbe beleivódó párbeszédek miatt. Az emberek többsége ma is gyűlöli a háborút, az elnyomást. Bár a történet végén, ahogyan azt Hollywoodban illik, a jók megme­nekülnek, a rosszat utoléri a vég-" zet, még sincsen teljes happy end, mert llsét inkább a kötelesség köti Victor Lazlóhoz, mint a szerelem, és bár Rick úgy sétál el a ködben a Vichy-vizes üveget undorral eldo­bó Renault-val, hogy fogadásukról beszélgetnek, tudjuk: a szíve mé­lyén nagyon fáj neki, hogy örökre elmúltak a párizsi szép napok. A Casablanca országos amerikai be­mutatóját 1943 januárjára időzítet­ték, amikor Franklin D. Roosevelt elnök és Winston Churchill brit miniszterelnök a marokkói város­ban erősítették.meg a náciellenes koalíciót. 1944-ben megkapta a legjobb film, a legjobb rendezés és a legjobb forgatókönyv Oscar-díját. Azóta állandó szereplője a mozik­nak, a különböző tévés filmcsator­náknak, és minden létező örök­ranglistán a legjobb filmek élmező­nyébe sorolják. Népszerűségére jellemző, hogy a Marx-fivérek már 1946-ban elkészítették paródiáját Egy éjszaka Casablancában cím­mel. Azóta számos filmes tisztel­gett előtte komolyabban is, Jean- Luc Godard-tól Woody Allenig.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents