Tolnai Népújság, 2002. október (13. évfolyam, 229-254. szám)

2002-10-26 / 250. szám

2002. Október 26., szombat 9. OLDAL Tolnai Népújság Hétvégi Magazin Akit kitaszítanak, az elvadul A paksiak a szomszédban mossák a szennyest Orsós Józsefné tanítónőt ismét megválasztottak a németkéri ci­gány kisebbségi önkormányzat tagjának. Huszonöt éve ismerjük egymást, legalább húsz éve va­gyunk barátok. Sok kérdésben ki­tüntetetten fontos számomra a vé­leménye. Hogy a németkéri ház­rombolás ügyében miért, aligha szorul magyarázatra, s talán má­sok számára is tanulságos lehet.- Az első vagy, aki ezt tőlem megkérdezi. Ez nem mostani probléma, már 1975-ben is az volt. Amikor tanítani kezdtem Pakson azt a bizonyos cigány osztályt, ak­kor a falu végén még telep volt. Azt megszüntették, de csináltak egy másikat csak új la­kásokkal, s lett belőle paksi cigány utca. Az ember olyan lény, aki tanul, könyvekből és a másik embertől. Nekik nem volt miből és kitől tanulniuk, mert ugyan­azokat az embereket zárták egy helyre, akik előtte se tudtak kom­munikálni, egymáshoz és társadalomhoz al­kalmazkodni. Később eltelepítették őket a már város Paksról Dunaszent- györgyre, Faddra, s úgy hírlik, ott sem állták meg a helyüket. Egyfe­lől azt gortdolom, hogy azokkal az emberekkel, akik bizonyos alapvető társadalmi normákat nem tudnak, vagy nem akarnak magukévá tenni, egyszerűen nem lehet együtt élni. Másfelől meg mint pedagógus, azt kell monda­nom, hogy minden emberben van valami jó, valamilyen szinten min­den ember nevelhető. Akit kitaszí­tanak, az elvadul.- Hogyan történhetett, hogy a falusiak odaálüak házat rombol­ni?- Szigorúan a magam vélemé­nyét mondom, hiszen a témáról keveset tudok, a kisebbségi önkor­mányzat az üggyel előtte nem fog­lalkozhatott, mert nem is tudtunk róla. Szerintem Paks város önkor­mányzata, a testület, a polgármes­ter, a jegyző, a gyermekjóléti szol­gálat, a gyámhatóság, a rendőrség, a védőnői szolgálat, a cigány ki­sebbségi önkormányzat, s még ki mindenki mulasztott. Nekik kü- lön-kíilön és együtt is a problémát már régen meg kellett volna olda­ni.- Mit lehetett volna tenni?- Nem bírálni akarok, csak a té­nyeket mondom és a kérdéseimet sorolom. Le kellett volna ülni ez­zel a sok-sok emberrel és megbe­szélni, hogy ki mit szeretne, ki mit tehetne, mit kellene tenni. Tudo­másom szerint a szűkén vett bedőtanyai üggyel már május óta viaskodtak. Meg kellett volna kér­dezni az ott élőket, hiszen vannak közöttük kicsi gyerekek is. Az em­ber a szüleit nem tudja megválo­gatni, csak a barátait. En is jobban örülnék, ha grófi családban jöt­tem volna a világra, de írni-olvasni nem tudó szüleim voltak, akiktől mellesleg sok embersé­get tanultam. Ezekből a gyerekekből Magyaror­szág, Paks, vagy Fadd polgárai lesznek. Lehe­tőséget, segítséget kel­lett volna és kell is adni nekik. Hol van itt az esélyegyenlőség? Egy­szer, kétszer, tízszer, százszor és százegyedszer is meg kell a gyere­keknek mutatni a helyes utat. Mi­után kitört a botrány, - ami már túlnőtt Magyarország határain - elég gyorsan intézkedtek. Előtte hosszú hetekig sátorban, a szabad ég alatt voltak a gyerekek is. Miért nem találtak időben megoldást fe­lelős vezető emberek ott, ahol az évtizedes probléma keletkezett? Sokáig nem történt semmi, aztán meg elvitték a szennyest a szom­szédba kimosni. Nem tűnik éppen szerencsés megoldásnak. Miért akarják a város szociális problé­máit a falvakba telepíteni? Ha nem tudták a megoldást, miért nem kértek segítséget hozzáértő szak­emberektől?- A kisebbik fiad mit csinál külföldön?- Dolgozik. Itthon nem tudott elhelyezkedni. A másik fiam is munkanélküli - két gyerekkel -, pedig autószerelő és mestervizs­gája Van. IHÁROSI IBOLYA Orsós Józsefné „A sátornál azért jobb” Cigányélet, idill és nihil között Paks Miközben folynak a vizsgálatok a Bedőtanyán és azzal kapcsolatban tör­téntek ügyében, szórványosan nyilatko­zatok is elhangzanak az illetékesektől, addig a „bedőtanyai” ro­mák élik mindennapjaikat, valahol az idill és a nihil között. A közvélemény által bedő- tanyaiaknak megismert roma családok egy jó ideig még bizto­san „bedőtanyaiak” maradnak, még akkor is, ha immár a Paks Biritópuszta-Halastavi szükség- lakásokban élnek, meglehető­sen elzártan a külvilágtól, a vá­rostól - Bedőtanyához hasonló­an - néhány kilométerre, amely viszont a családok számára igen jelentős távolság, szó sze­rint és jelképesen is. A négy szükséglakásban hi­vatalosan négy család, össze­sen huszonkilenc családtag la­kik, a paksi önkormányzat, a Roma Polgárjogi Alapítvány és paksi cigány kisebbségi önkor­mányzat megállapodása alapján október eleje óta, a bedőtanyai ingatlanok életveszély miatti elbontását követő átmeneti sátorban történő el­helyezés után. Aki szerint a cigányok általában szeretnek összezsúfolódva együtt élni, rendezetlen, sze­gényes körülmények között, az akár idillinek is nevezhetné a biritói szükséglakásokban és azok környékén a látogató elé táruló, kétségkí­vül színes és mozgalmas képet, amelyhez szer­vesen hozzátartozik a ház előterében folyama­tosan üzemelő mosógép és centrifuga, néhány méterrel távolabb a drótkerítés mögött kapirgá- ló tyúkok, a nyitott tetejű fritőzben rotyogó, a lakás légterét gőzével betöltő pörkölt, a szent­képek, vagy éppen Jimmy posztereivel díszített falak, a számos ágy egyikében a zajok, a han­gos beszéd ellenére békésen alvó néhány hetes csöppség, egy távolabbi heverőn párnák közt sziesztázó dalmata-sze­rű kutya, az udvaron kosarat fonó nagypapa, a mezítlábas, vízipuskával hancúrozó gye­rekek, egy magányos kordé, és a lerobbant Zsigulik. Az itt élő romák azonban egyáltalán nem gondolják, hogy ez a hely ideális lenne számukra, helyzetük megíté­lésekor inkább a nihü felé billentenék a mérle­get, bár hozzáteszik: ez a szükséglakás „a sátor­nál azért jobb”. Tele vannak panasszal, az ön- kormányzat be nem tartott ígéreteiről beszél­nek, és például azt kifogásolják, hogy a szük­séglakásokat nekik kellett rendbe hozniuk. Tény, hogy az épületek nem voltak, és most sincsenek „kifogástalan” állapotban, az egyik­nek például korábban be volt szakadva a teteje és a falán is lyuk tátongott. Solt Pál, a bedőtanyaiak „kapcsolattartója”, a ki­sebbségi önkormányzat (újraválasz­tott) elnöke azt mondja: az egyik la­kás korábbi, nem cigány lakója való­ságos disznóólát hagyott maga után. Véleménye szerint azonban ezek a szükséglakások a bedőtanyai házak­nál jobb körülményeket biztosítanak a családok számára, bár tudja, hogy „elégedetlenek mindig lesznek”, en­nél többet azonban nem lehetett ten­ni ezekért az emberekért. Akárhogy is, a jelenlegi körülmé­nyek is csak kilenc hónapig (jövő nyárig) állnak rendelkezésre, ezután elvileg ki kell költözniük innen a családoknak. Ez egyébként nekik is szándékukban áll, hi­szen, akik jogosultak a „szocpolra”, azok építe­ni szeretnének valahol. „De nem az erdőben” - teszik hozzá. Többen is hangoztatták, hogy za­varja őket az elzártság, szeretnének a többi em­berhez közel élni, lehetőséget kapva annak bi­zonyítására, hogy ők is be tudnak illeszkedni a társadalomba. Az ilyen jellegű vágyak megvalósításához el­sősorban munkahely kell. November 1-jétől a helyi Roma Közhasznú Szervezet a bedőtanya­iak közül tíz főnek munkát tud biztosítani. Et­től a lehetőségtől mind a bedőtanyaiak, mind Solt Pál sokat vár. Korábban szó volt arról is, hogy az önkormányzat esetleg ingyenes építési telket biztosít ezeknek a családoknak. Hogy er­re mekkora esély van, ahhoz előbb természete­sen meg kell várni az új paksi képviselőtestület felállását. Mindenképpen biztató viszont az, hogy a bedő­tanyai gyerekek óvodába és iskolába szállítása - a korábbi félmegoldás után - a jelek szerint meg­nyugtatóan rendeződött. A közhasznú szervezet a Magyarországi Cigányo­kért Közalapítványtól ka­pott pályázati támogatás­ból a héten egy mikro- buszt vásárolt. A jármű a gyerekek szállítása mellett egyéb közérdekű feladat ellátására is alkalmas. Emelkedettebben akár úgy is fogalmazhatnánk: talán a kisbusz révén is csökkenhet az a bedő­tanyai cigányok számára meglehetősen nagy távolság, amely Biritó Halastó és Paks között hÚZÓdik. -S- FOTÓ: GOTTVALD Nem nekünk kell a tömegízlést kiszolgálni A „tolnai modemek” a kortárs művészet befogadásáról Áhítat helyett inkább (szent) borzadállyal fogadta a jobbára más jellegű alkotásokhoz szokott közönség a „tolnai moder­nek” kiállítását, amelyet a tolnai elszármazott találkozó al­kalmából rendeztek Mayer Berta (Munkácsy-díjas), néhai Simsay Ildikó, Szily Géza és Végh András (Munkácsy-díjas) alkotásaiból. A festőművészek többek között alkotásaik tár­sadalmi fogadtatásáról beszéltek lapunknak. transzcendens világ fe­lé is kitekinteni.- A kiállítás megnyi­tóján Baky Péter elárul­ta, hogy őt felidegesítet­te, amikor a popénhkes Dolly festményeit mu­tatták a tévében. Önök miként élik meg, hogy manapság nem mindig az „érték az értékes”?- Szily Géza: Nekünk nem az a feladatunk, hogy azzal foglalkoz­zunk, milyen a társadalmi fogad­tatása a művésze­tünknek. Nekünk a saját műveink létrehozásával kell foglalkoz­- Az Önök művei az átlagközönség számára legalábbis nem számítanak szokványosnak. Érvényes-e ez az Önök életére is?- Mayer Berta: Egy művész élete nem külön­bözik sokban egy más területen alkotó ember életétől, ugyanis minden eredmény bizonyos rendszerességet, fegyelmet és kitartást kíván, persze némi tehetségen kívül. Szily Géza: Vannak nőcsábász és alkoholis­ta asztalosok, ugyanígy ez a művészek között is előfordul, de vannak családszerető, nagyjá­ból szabályosnak mondható életet élők a laka­tosok és a művészek között is. Mivel egy sajá­tos belső érzékenység az, ami a művé­szetet működteti, lehet, hogy bizonyos reakcióik mások, de mondjuk a gyere­keikhez való viszony, vagy hogy mit és jjP? ....Végh András ho gyan reggeliznek, ez ugyanígy mű­ködik. Végh András: Hétköznapi értelem­ben, a létezés elemeit tekintve nincs különbség, nem is lehet. De ha mélyebbre ásunk, egy ma­gunkfajta ember abban különbözik egy átlagembertől, hogy érzékenyebb és csiszoltabb a látásmódja, amivel a világot sokkal differenciáltabban, bo­nyolultabban látja, és ezt ki is akarja fejezni. Ehhez hozzátapad egyfajta életfilozófia, amely világlátás a materiális földi dolgokon túl igyekszik egyfajta immateriális, nunk, az önmagunk által vállalt és ránk kénysz- erített feladatunkkal. Ter­mészetesen az számunkra is nagy öröm és boldogság lenne, hogy ha ennek szé­les társadalmi elfogadott­sága lenne. De általában igaz, hogy minden műal- fotó: GOTTVALD kotás egy-egy réteghez szól, csak egy-egy kis sze­letet mozgósít a társadalomból. Végh András: Az érték összekuszálódott. Ma az érték nem úgy aposztrofálha­tó, mint mondjuk 30-50 évvel ez­előtt. Ma már min­denki lehet „mű­vész”, és amit pro­dukál, az „művé­szet”. Martin Heidegger még a harmincas évek végén mondta, hogy ma nem ítél­hető meg a művé­szet, mert most egy olyan nullpontról indul meg az értékteremtés, ami nem összehasonlít­ható a korábbi művészetekkel. Az, hogy mi vá­lik elfogadottá, azt a kor divatja is motiválja. De én is úgy gondolom, hogy nekünk nem szabad a nagy átlag közönség ízlését kiszolgálni, mert az nem a mi dolgunk. Mayer Berta: A mai korunk sok tekintetben, de vizuálisan mindenképpen elszennyezett társadalom. Az embereket manipulált, kész sé­mákkal bombázzák, megfosztva őket minden önálló, alkotó gondolattól. Mindhárman tanítunk művészeti iskolák­ban, érzékeljük ezt a problémát ott is. A művé­szekben belső önkifejezés munkál, ők ennek akarnak megfelelni, és nem elsősorban társa­dalmi elvárásoknak. Az egy másik dolog, hogy elég nehéz a mai művésznek anyagilag is megküzdeni a felada­tával, a társadalmi fogadtatással. Még hosszú idő, míg Magyarországon felnövekszik az a társadalmi réteg, amely anyagilag és szellemi­leg is befogadója lehet a kortárs művészetnek. Mayer Berta Zsoltárok 143,1. „Uram, hall­gasd meg imádságomat, fi­gyelj könyörgésemre! Hall­gass meg, mert hű és igaz vagy te! Ne szállj perbe szol­gáddal, hiszen egy élő sem igaz előtted! Mert ellenség ül­döz engem, földre tiporja éle­temet, sötétségbe taszít, mint a régen meghaltakat.” A Zsoltáros kéréssel fordul Isten­hez, kéri, hogy hallgassa meg. A beszélőt lehet meghallgatni. A Zsoltárosnak van imádsága, van kérése Isten felé. Sokszor megfor­dul bennem, hogy Istennek van-e mit hallgatni és meghallgatni? Szoktunk-e imádkozni? Talán azt még hamarabb, de könyörögni. Különbség van. Az imádságot csak úgy elmondja az ember. Egé­szen más, amikor egy esemény odavisz az Úr elé és teljes valónk­kal imádkozunk, könyörgünk. Mit teszünk a nehezekkel? Megkesere­dünk, vagy megtanulunk imád­kozni? Majd azt mondja a Zsoltá­ros: „Ne szállj perbe a Te szolgád­dal, mert egy élő sem igaz előt­ted!” Tudjuk-e, hogy nem va­gyunk igazak, és nincs semmi jo­gunk árra, hogy Isten meghallgas­son? Nagyon sok ember jön, úgy hogy perel az Istennel: Miért en­gedte meg az Isten? Hol van ilyen­kor az Isten? Kik vagyunk mi, hogyha Mindenhatót számonkér- jük? Ő az Úr! Őt nem vonhatjuk fe­lelősségre, Ő fog minket megítélni. Nagyon rossz úton járunk, amikor Vele perelünk, és biztos, hogy nem fogunk választ kapni. „Mert ellenség üldöz...” Nekünk van el­lenségünk? Talán békés emberek vagyunk és nem tudunk olyanok­ról, akikkel ellenséges viszonyban lennénk. Minden embernek van egy nagy ellensége, a lelkünk el­lensége ez tulajdonképpen: a bűn, ami mögött ott a Sátán. így mond­ja Isten Káinnak: „Ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt le­selkedik, és rád vágyódik, de te uralkodjál rajta.” (lMóz. 4,7). Az imádsággal tudunk uralkodni raj­ta. Lépten-nyomon ott az ellenség. Ezért mondja az Ige: „Szüntelen imádkozzatok.” Elég egy gondo­lat, egy feltörő rossz indulat és mindent elborít a bűn. Már meg is valósult, amit itt mond a Zsoltáros „betaszít engem a sötétségbe”. Egy kis harag és lelkileg máris sö­tétségben vagyok. Mert van lelki sötétség. Csodálkozunk, hogy nem tudunk egy kedves szót szól­ni egymáshoz, nincs semmi örö­münk. A bűn, ha elborít, akkor az ember besötétül és nem tud tájé­kozódni, nem tud kapcsolatokat ápolni. A bűn elszigetel, magá­nyossá tesz. Ezért kéri a Zsoltáros egy pár verssel később: „Hadd halljam minden reggel, hogy hűsé­ges vagy, hiszen benned bízom! "Az Isten Igéje világosság! Azzal kezdeni a napot, hogy tisztán lás­suk az utat, a teendőket. Kívánom minden Kedves Olvasónak, hogy az Isten világosságára rátaláljon és abban járjon. HAJDUNÉ CSERMÁK ERZSÉBET LELKÉSZ Szily Géza

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents