Tolnai Népújság, 2002. október (13. évfolyam, 229-254. szám)

2002-10-12 / 239. szám

2002. Október 12., szombat 9. OLDAL Tolnai Népújság Hétvégi Magazin A bírálat nem ellenzékiség Tóth Árpád egyfajta átmene­tet képez az előző ciklus és a mostani között, hiszen a civil ügyekkel foglalkozó szakem­ber munkájára a jelenlegi kormányzat is igényű tart. A Miniszterelnöki Hivatal főta­nácsadója és a civil kapcsola­tokkal foglalkozó főosztály helyettes vezetője. A Szek- szárdon megrendezett civil konzultáció előadója volt, ek­kor szólaltattuk meg.- Mitől került mostanra ennyire előtérbe a civil szféra?- Ez természetes fej­lődési folyamat eredmé­nye. Ha a '90 utáni első kormány munkáját néz­zük: számtalan alapít­ványt hozott létre. Má­sodikként megjelentek a közala­pítványok, azaz állami feladatok kerültek társadalmasításra. A har­madik időszakban, 1998-2002 kö­zött egy önálló főosztályt hoztak létre a Miniszterelnöki Hivatalon belül a civil szféra támogatására. Szerintem ennek szerves folyta­tásként most már egy önálló kor­mánymegbízott, egy politikai ál­lamtitkár foglalkozik a területtel.- Említette, hogy a XX. század három társadalmi átszerveződést hozott Magyarországon. Ez alatt pontosan mit értett és mennyiben köthetőek ezek a dvil társadalom­hoz?- Az első Trianon, természete­sen. Az országot teljesen át kellett szervezni, hiszen elveszítettük a területünk kétharmad részét. Ez­zel együtt elveszítettük a közigaz­gatási struktúránk, gazdasági kap­csolataink, nyersanyagforrásaink jelentős hányadát. A politikai struktúrát is át kellett alakítani egy szőkébb földrajzi területhez, és ér­telemszerűen ennek voltak kultu­rális hatásai is. Az 1948-as válasz­tások után hasonlóan nagy átszer- veződésnek lehettünk tanúi: a pol­gári kultúra helyett megjelent egy népi demokratikus kultúra. Azt hi­szem, a civilek a harmadik nagy átszerveződésben, a rendszervál­tásban voltak meghatározóak. Történelmi érték amit tettek, és az ahogyan tették: nem konfliktusok szításával, hanem alternatívák fel­mutatásával és egy békés társadal­mi fejlődés lehetőségének a meg­teremtésével alakították ezeket a folyamatokat.- Azt mondta előadásában: a bírálat nem jelent egyben ellenzé­kiséget is. Néha mintha ez nem lenne ilyen egyértelmű.- Pedig ez a társadalmi fejlődés­nek egy bizonyos fokát jelenti. Én azt hiszem, aki européer módon ve­zeti a maga települését, annak van módja és le­hetősége, hogy világo­san megkülönböztesse, mikor találkozik a politi­kai ellenfelei hangjával és mikor a lakosság jó­zan, segítőszándékú bírálatával. Nyilván az ellenzékiség a politikai helyzet megváltoztatására, a civil bírálat pedig a konkrét probléma megoldására irányul.- Szóba került egy Civil Nemzeti Alap terve is. Mikorra lehet ebből valami?- Az alapot természetesen a költségvetési törvény kell hogy „létrehozza”. Eredményes tárgya­lások esetén 2003. január 1-től lé­tezni fog. Mivel a részletek kidol­gozásával még adósak vagyunk, erről többet most nem tudok mon­dani.- Említést tett egy nemzetközi szervezetről, amely tizenkét pont­ban fogalmazta meg a civil szerve­zet feladatait. Melyik az a három pont, amelyeket külön is kiemel­ne?- Az első: minden szervezet próbálja meg saját magát definiál­ni, ebben meghatározni konkrét céljait, szövetségeseit, stratégiai irányait. A második: a szegénység kezelése. Nem lehet nyugodtan és boldogan élni olyan településen, ahol a lakosság bizonyos hányada akár önhibájából, akár azon kívül mélyen létminimum alatt él. Har­madikként pedig az önkormány­zatokkal való együttműködést mondanám. krasznai zoltán Gyógylovacskák” a domboldalon A terápiás lovaglás és a szabad mozgás öröme A „gyógylovacskák” között Tamás és édesapja Betegségből lábadozott a szekszárdi Szabó Dános, s terápiás céllal valamilyen háziállatot javasoltak a számára. A 13 éves „fiatalember” úgy döntött, ha már háziállat, akkor legyen ló. Elsőnek a Viking nevű póni érke­zett a Szabó-birtokra, amely öt percnyire van a város központjá­tól. Aztán hamarosan még egy pó­ni, Csinos került a családhoz, így az idősebbik fiúnak, Tamásnak is lett már hátasa. A lovaglástól csak egy lépés volt a fogathajtás. Mint a fiúktól megtudtuk, a lovaglás és a fogathatjás között nincs nagy kü­lönbség, az egyikből könnyen adó­dik a másik. Tamás és Dános igazi lószakértők, csak hozzáértő tudja követni, ahogy a fajták közötti kü­lönbségekről, s a lovaglás tudomá­nyáról beszélnek. Dános mostaná­ban inkább fogatot hajt, édesapja készítette számára a speciális ko­csit, amely elé Sissy nevű lovát fog­ják be. Bár nehezebben mozog, ez nem rettenti vissza a megmérette­téstől; bátyja és ő már számos díjat nyertek lovasversenyeken. A zom- bai fogathajtó versenyen Dános különdíjat és a helyi egyesület díját nyerte el, bátyja 2. helyezett lett. A regölyi versenyen Tamás 3. lett 40 kilométeres távlovaglásban, s szin­tén 3. lett a gemenci lovas gyorsu­lási versenyen Jázmin nevű angol telivér lovával. Mindegyik verse­nyen a felnőttekkel együtt indul­tát.- A nagyszüleimnek voltak lo­vaik, a gyermekkoromat olyan kö­zegben éltem, ahol közel voltam ezekhez az csodálatos állatokhoz - mondja az édesapa, Szabó Géza régész.- A ló nem hasonlítható más ál­latokhoz, a lovat nem lehet birto­kolni, szuverén lény. Lóháton járni az erdőt semmihez sem hasonlít­ható élmény. Ha lóháton közleke­dünk, a többi állat nem riad meg, maguk közé engednek a szarva­sok, vaddisznók. Jelenleg hat lo­vunk van, Sissy, Villon, Jázmin, Csilla és Gaicomo és egy kétéves csikó, Szaffi. Járnak hozzánk lova­Tamás, Dános és a trófeák golni, főként terápiás céllal a me­gyéből, de Budapestről, Szegedről, Pomázról is. Ezek a lovak meg­szokták és szeretik az embereket, s csodálatos látni, ahogy beteg em­berek újra átélik a szabad mozgás élményét, vagy az iskolában kezel- hetetlennek elkönyvelt gyerekek fegyelmezetten, minden gond nél­kül végrehajtják a feladatokat. Öröm’nézni, ahogy oldódnak a görcsök, a félelmek, s a ló adta sza­badság birtokában megtalálják a választ arra a kérdésre, mi az iga­zán fontos az életben. VENTER MARIANNA A könnyű kis fogatot Sissy húzza FOTÓ: BAKÓ JENŐ Nem Szekszárdon születtem, nem színésznőt szerettem Dr. Kolláth György a szekszárdi Vállalkozói Szalon vendége­ként sem tagadta meg magát. Éles, ám lényeglátó megfogal­mazásai aforizmaszámba mennek. Az örökösödési illeték emelésének hírére például így reagált: Meghalt az apám, rá­megy az ingem, gatyám.-Hogyanlett médiasztár?- Deutsch Tamás tett híres em­berré. Volt egy vitánk az akkor még létező Esti Egyenlegben. A vi­ta látszólag a fociról, valójában a hatalom és egy autonóm szervezet viszonyáról szólt. Arról, hogy el- csaphatja-e a miniszter a neki nem tetsző futballvezetőt. A műsorból sokat idéztek, utána más ügyek­ben is megkérdeztek.- Mit csinál akkor, amikor nem dolgozik nem ír, nem szerepel?- Minden napomat az uszodá­ban kezdem, tehetségtelen, ám szorgalmas sportoló vagyok mint úszó, atléta és kezdő golf játékos.- Valahol olvastam, hogy a rendőrségi tájékoztatás szigorítá­sát tervezik. Névjegy Kolláth György módra Nem Szekszárdon születtem, hanem Szolnokon, nem színésznőt szerettem. Ötvenhat éves va­gyok, de ebből az áfa visszaigényelhető, Szege­den jártam egyetemre. Harminc évet húztam le a közigazga­tásban, a tanácsnál, majd a minisztertanácsnál. Néhány éve egyéni ügyvéd és vállalkozó vagyok. Nem vágyom vissza, mert ma nagyon sok frusztrált bohóc van a közigazgatásban, s gyakran hiányzik a profizmus. Egyetemeken tanítok alkotmány- , sport-, újabban médiajogot. Régen a családi állapotomról azt mondtam, hogy borzalmas, ma elvált vagyok és nagyon büsz­ke a fiamra. Amit teszek, szeretnék tenni és amiről álmodom, az a munkámban 95 százalékban egybeesik.- Ismerem a büntetőeljárási tör­vény tervezetét, s nagyon határo­zottan opponálom. Egy jogállam­ban, piacgazdaságban, ahol a hír­piacon is verseny van, nem lehet, rendőrállami gondolkodásmóddal törvénykezni. Már régen nem csak azt szabad megírni, ami kötelező. Volt, van, lesz bűnügyi újságírás. Merőben más a tudósító és rendőr­ség dolga. A bűnügyi újságíró ne nyomozzon a rendőrség előtt, mö­gött és helyett, a rendőrség meg ne akarja kiütni a tollat a tudósító ke­zéből. Egy normális jogállam együttműködik a sajtóval, mert rá van utalva a mé­dia támogató fi­gyelmére és ellen­őrző szerepére. Kolláth György Ugyanakkor a bűnügyi újságírók­tól is jobban számon kell kérni bi­zonyos etikai szabályok betartását, ha kell szankciókkal is. Az újság­író ne álljon a rendőrségi szirénázó autó után rodeózni, mert mini­mum gyorshajtást követ el, s az sem árt, ha jobban tiszteli a szemé­lyiségi jogokat. Vissza kell állítani, vagy ki kell alakítani ezen a téren is azt az együttműködést, amely a világ más országaiban jellemző.- Az ügyvédek nyüatkozataivai is tele van a bulvársajtó és a keres­kedelmi tévék.- Ebben a szakmában is kímé­letlen a konkurenciaharc, s előfor­dul, hogy olyasmik hangzanak el, amik messze az etikai határokon túl vannak. A rendőrség is álljon ki, mondja el a hírt, nyilatkozzon, tanuljanak meg az ügyészséggel együtt, éles helyzetben is kom­munikálni.- Az elkövetőnek az eljárás mely szakaszától van neve?- A nyilvános tárgyaláson már egészen biztosan. Hogy nézne az ki, ha bárki megtud­hatja a vádlott nevét csak pont az újságíró nem. Oda kell írni, hogy ez most a tárgyalás volt, ez meg a nem jogerős ítélet, s meg van oldva a probléma. Ha már jog­erős az ítélet, akkor lassan már száma is van tettesnek, nemcsak neve, mindjárt csíkosba öltöztetik. A nyilvános tárgyalásokra gyakor­ta elviszem a tanítványaimat, ne­hogy akkor járjanak először bíró­ságon amikor a válóperüket inté­Az ember értéke nem attól függ, mit eszik zik. IHAROSI IBOLYA Ifjabb Schirilla György közel negyven kilométernyi futás után Iregszemcse felségterületére lépett, bozontos szemöldö­ke alól vidáman üdvözölte a gyerekeket, letegezte a polgár- mestert, és futott tovább kíséretével a szálláshelyül szolgáló öregek otthonába. Este előadás a hűvöskés kultúrházban. Övön felül egy szál trikóban ül szemben a harminc fős közönséggel. Családias, mondja. A végére elárul­ja, fázik, pedig azt hit­tük, a jeges-Duna át- úszás ennyire meg­edzette. A színpadon nagyképernyős televí­zió, a Fókuszt várjuk, amiben benne lesz az ál­latok védelmére felhívó Pécs-Budapest futás kis- riportja. György előadása a futás­hoz csatlakozó, „a civilizáció ártal­maitól meg nem rontott vidéki gye­rekekről ”, a mértékletes és egész­séges étkezésről, és a szeretet gyó­gyító erejéről szól. A híres szuper- maratonista papa örökébe lépő fu­tó úgy véli, falun nem baj, ha sza­lonnát is eszünk, mert a vidéki em­ber sokat dolgozik, és kell az ener­gia, valamint jó dolgokra kell gon­dolni, és meggyógyulunk. Első kérdésünk egyéni, közvetlen és le­bilincselő előadásmódjára célzott.- Nem csodálkoznék, ha egy kampányesemény szereplőjeként látnánk viszont... Vállalná?- Már megkerestek, és nagyon nagy pénzt is ígértek egy-két ren­dezvényért, de nem megyek el. Teljesen politikamentes életet élek, Iregszemcse területén nem tartozom egyet­len párthoz sem, nem szabad ilyenek mellett elkötelezni magát az embernek. Én nem hi­szek a politikusok dol­gaiban, én a szeretet- ben hiszek.- A 360 kilométeres futás az állatok védel­mére hívja fel a figyel­met. Tart otthon álla­tot?- Van három ara­nyos törpeharcsám, egy háromszáz literes akvárium­ban élnek, ahol tudnak úszni is. Van egy naphalam, és egy tengeri fnalacom. Városi lakásban élek, igazán állatokat nem tarthatok. Az állatokat inkább a szabad termé­szetben szeretem nézni.- Ha szélesebb publicitást kap, hogy hosszabb futásoknál állati fe­hérjét is vesz magához, a vegetáriá­nusokban egy világ omlik össze...- Nagyon sok tanítványom van, de hazudni nem szabad. Sokszor nem eszem húst, de ami­kor futok, meg kell ennem, kívá­nom is, és különben nem tudnék futni. Ezt nem szégyellem. Lehet, hogy aki igazi vegetáriánus, nem tudna ennyit futni. Nem vagyok megrögzött vegetáriánus. Az em­ber értéke attól függ, hogy meny­nyi szeretet van benne, nem attól, hogy mit eszik?- Édesapja fogalom volt a het­venes-nyolcvanas években. Nem tartott attól, hogy összehasonlít­ják vele, és ebből nem „ jön ki” jól?- Örülök neki, ha összehason­lítanak. A jeges Duna átüszással apai örökséget viszek tovább. Nincs bennem félelem attól, hogy ki mit hisz, mert én a szívem sze­rint élek. Örülök neki, hogy amerre futok, őrá is emlékeznek, büszke vagyok rá.- Mit tanult tőle?- Kitartást, szorgalmat, becsü­letes munkát, és a felkészülést is a jeges úszáshoz, mert a nyolcva­nas években már elkísértem. És a család szeretete is nagyon fontos, ezt is tőle tanultam. t. f. Ifjabb Schirilla György 40 éves. Édesapja Schirilla György 1999-ben elhunyt legen­dás szupermaratonista. Húga, Anna ötszörös magyar kerék­párbajnok, öccse Tamás, a Vasi Vasember kétszeres triatlon- bajnok. Két gyermeke, Hajni, hétéves, Gyurika kilencéves. Amikor nem fut, jóga-, masszázstanfolyamot vezet, könyvet ír, január 12-én átússza a Dunát.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents