Tolnai Népújság, 2002. augusztus (13. évfolyam, 178.-203. szám)

2002-08-03 / 180. szám

Tolnai Népújság 2002. Augusztus 3., szombat 9. OLDAL Öregnek lenni nem érdem, állapot Egy nap a bátaszéki idősek klubjában A legzajosabb a szellős társalgó már délelőtt, a nagy meleg elől ide húzódnak be azok az idős emberek, akik minden nap, amikor jól vannak, ellátogatnak az idősek klubjába. Férfiak, nők, vegyesen. Van aki tévét néz, van aki varrogat, van aki kártyázik és a legtöbben csak úgy elvannak. Egy hétköznap délelőtt Bátaszéken. FOTO: GOTTVALD KAROLY Bátaszék Mit kíván az ember magának és másoknak, amikor felköszön- tik születésnapján? Szép, hosz- szú életet. Arra senki nem gon­dol, hogy ahogy telnek az évek, évtizedek, egyre több nyava­lyája lesz az embernek, egyre többször jár temetésre és ezzel együtt a kedve sem a régi. Öregnek lenni, ahogy sokszor leírták már, nem érdem, hanem állapot. Van aki a gondok elle­nére derűs, kedves, bizakodó marad, van aki megkeseredik. Báta-széken, az idősek klubjá­ban erre is, arra is akadt példa, az együttlétben azonban az is jó, hogy a kedélyesebb öregek jó hatással vannak azokra, akik nem ismerik fel az élet szebbik oldalát. Manci néninek, miközben beszélgetünk, jár a keze, törül­közők szélét szegi be.- Elmúltam 70 éves, de sze­rencsére még nem érzem a ko­romat. Egy lányom van, ő vál­lalkozóként varrónő és egy fiú unokám, aki már 28 éves. Ő is vállalkozó. Hiába, most ilyen kort élünk, nem mindenkinek jut munkahely, és akinek nem jut, annak csinálnia kell magá­nak. A hétvégén szinte mindig együtt van a család. Az uno­kámnak van egy aranyos barát­nője, talán esküvő is lesz a do­logból, én nagyon örülnék ne­ki. A klub a második otthonom, szeretek itt lenni, mert otthon nincs kertem, egyedül magam­ra főzni nem érdemes, és az idő is lassabban múlik otthon. Itt, ebéd után beszélgetünk, a töb­biek kártyáznak, én nézem őket, majd délután hazame­gyek. , Kati néni a nagy kártyás, a férfiakat is kenterbe veri, ő 77 éves, de tízet nyugodtan leta­gadhatna. (Amikor a korát megkérdeztem, körbenézett ki hallja és súgva mondta, hogy mennyi. Nem szereti, ha öreg­nek tartják.)- Ha nem ízlik az ebéd, le­csót készítek. Pár nappal ez­előtt négyen összeálltunk és halászlét főztünk. Látja, enni szeretek, pedig van problémám bőven. Rossz a szívem, kiko­pott a térdem, két éve eltörött a combom, protézises operációra vagyok előírva, de amíg bot nélkül tudok közlekedni, addig nem fekszem a kés alá. Hajdan szebb napoknak örülhettem, szép nagy családom volt, a fér­jem 60 éves korában, 14 évvel ezelőtt, a fiam pedig nem régi­ben halt meg, ott hagyott há­rom árvát. A lányom ügyvéd, de nem ment férjhez. Azelőtt minden szombaton főztem, együtt volt a család. A hét vé­gén névnapot ünnepiünk - vi- dult fel Kati néni már a gondo­latra is. - Készülünk rá, kóku­szos kockát sütök, két tortát ké­szítünk, lesz csirke rántva, tölt­ve, sütve. És lecsó, mondják kórusban a többiek, ismerve Kati néni íz­lését. Ezt követően rövid vita alakult ki, hogyan kell készíte­ni az „igazi” lecsót. Volt aki a tarhonyára, volt aki a burgo­nyára és a rizsre esküdött. A tarhonyás változat receptjét Eta néni ismertette, neki is a kisuj­jában van a főzés tudománya.- Három napig festés és taka­rítás volt nálam, most ragyog minden - ismerteti a helyzetét Eta néni, aki 74 éves. Húsz éve élek egyedül. Eltemettem az apámat, az anyámat, a, sógoro­mat, a férjemet és a lányomat. Hat unokám van. Ide azért sze­retek jönni, mert van kivel meg­osztanom a gondomat. Elpa­naszkodunk egymásnak és ki­csit megkönnyebbül a lelkünk. Ritter Mihályné fiatalasz- szony, az idősek klubjának ő a vezetője. Csendben hallgatta az idős emberek történeteit, nyilván nem először. Ismeri őket, tudja kit kell biztatni, kit vigasztalni. A klubba 25 a rendszeres bejáró, 8 nyugdíjas­nak viszik házhoz az ebédet, és 84 idős emberhez kijárnak beszélgetni, gondozni. Az in­tézményt a bátaszéki önkor­mányzat tartja fenn. MAUTHNER Tolna megyeiek a halott városban Hatvan esztendővel ezelőtt kezdődtek a doni hídfőcsaták 1942. júniusában - a II. ma­gyar hadseregbe sorozott baj­társaival együtt - kereken 13.500 Tolna megyei illetőségű katona is megkezdte kivonulá­sát a keleti frontra, a Don folyó mellé. A szekszárdi 12. had­osztály ezelőtt hatvan eszten­dővel, 1942. augusztus 6-án került komoly mértékű és drá­mai kimenetelű harci érintke­zésbe a szovjet csapatokkal.- Ezen a napon, éjszaka, mint­egy menetből odadobták a front­vonalra a harci gyakorlattal és te­repismerettel nem rendelkező Tol­na megyei katonákat - érzékelteti a helyzetet a megyeszékhelyen élő dr. Szilágyi Mihály történész, aki Szabó Péter szerzőtársával együtt a jelen írásban is felhasznált, Tolnai hon­védek a Donnál című kötetében dolgozta fel az eseményeket. - Korotojak települé­sénél dúltak a legkeményebb csaták: az ellenség páncélosokkal támadott, a ma­gyar csapatok viszont nem rendelkeztek páncéltörő ágyúkkal. Jön a parancs, hogy a hadosztály 30 perc múlva menetkész és a leggyorsabb ütemben visszavonul Osztrogozsszkba. Ekkor még nem tudtuk, hogy mi a hely­zet, és nem is gondoltuk, hogy pár óm múlva hullanak az embereink. (...) Az orosz meglehetősen széles vonalban áttör­te a frontot és a 10-eseket és a 38-asokat A rommá lőtt Korotojak nagy erővel nyomta vissza, ezért a 18- asoknak és a 48-asoknak be kell avatkoz­niuk. ” (A bátaszéki Kovács Lajos szakaszve­zető naplójegyzete 1942. augusztus 6-ról.)- A magyarok, akik egy hegyoldal al­jából felfelé támadtak, teljesen védtele­nek voltak. A szovjet hadsereg valósággal lekaszálta őket. A kíméletlen harc követ­keztében Korotojak romváros, halott vá­ros lett. „Az oroszok hétfőn este betörtek az ál­lásunkba. A 8. századot teljesen bekerí‘ tették, melyből csak nagyon kevés ember tudott megmenekülni. (...) Egész utcasor­ok álllak lángban. Szerdán olyan nyo­mást kaptunk, amitől fel kellett adni az állásainkat. A borzalmak egyike az volt, hogy a saját tüzérségünk is belénk lőtt. ” (A sióagárdi Fejős János őrvezető nap­lójegyzete 1942. augusztus 16-ról.)- A mintegy 1300 fős, a háború miatt alaposan felduzzasztott szekszárdi gyalo­gos Zászlóaljat a komoly veszteségek mi­att azonnal beolvasztották más alakula­tokba. Ezt az egységet már nem lehetett újjászervezni. A hadvezetés pótszázado­kat hozott létre, 1942. októberében ezért újabb alakulatok indultak Magyarország­ról a keleti harctérre. „A teljesen kimerült le­génység, altisztek és tisz­tek, a lerongyolódott, a portól, a piszoktól szinte a felismerhetetlenségig szür­ke emberek közömbös arc­kifejezéssel, némán, enge­delmeskedve, inkább ván­szorogtak, mint menetel­tek, összekeveredve, ren­dezetlen sorokban. (...) Ahogy tudatuk kissé újra eszmélni kezdett, első gondolatuk az otthon, az asszony, a gyerekek, a szülő és a vágy voll a bé­kés otthoniét után" (Juhász Bálint vezérka­ri százados visszaemléke­zése.) Végezetül pedig az ös­szesítés dr. Szilágyi Mihály már idézett kötetéből: a 12. könnyű hadosztály ala­kulatai az augusztus 6. és 20. között le­zajlott hídfőharcok alatt mind személyi, mind anyagi vonatkozásban súlyos vesz­teségeket szenvedett. (...) Elesett 32 tiszt és 382 főnyi legénység; eltűnt 4 tiszt és 432 főnyi legénység, megsebesült 65 tiszt és 1671 főnyi legénység. Sárbogárdi 18/11. zászlóalj ezen belül 48 hősi halottat, 32 eltűntet és 272 sebesültet vesztett. E rendkívül súlyos veszteség a könnyű hadosztály harcos állományának (5000 fő) hozzávetőlegesen a felét érintette. ÖSSZEÁLLÍTOTTA; -SZÁ­Tolna megyei ANEKDOTATÁR 124. Tolnanémedi néhai híre Ha igaza volt 1900-ban Nagy Géza ré­gésznek, akkor a községbeli leletek egy ismeretlen kaukázusi nép itteni megtelepedését sejtetik a régmúlt­ból. Ők persze aligha a Gyánt alja fe­lől jöhettek be, mert erről 1889-ben írta a Tolnamegyei Közlöny, hogy itt „minden emberi fogalmat meghala­dó rossz út van. A mintegy 150 lépés hosszú úton van legalábbis 100 gö­dör, melyekben a lovak hasáig ér a sár, s midőn innét kivánszorog az utas, akkor meg két öl (4 méter) ma­gas vadvízárok fölött lévő hídra akad, melynek nincs karfája, a pad­lóból kitörött deszkák úgy vannak ki­foltozva”. Az útnál jóval nagyobb hírre ver­gődött a község egyik lakója, aki na- zarénus lévén, besorozása után nem fogott fegyvert, s ezért akkoriban börtönbe vetették. Ott mindenki kö­telezően kitanult egy mesterséget, ő a posztócipő-készítést választotta, majd „elgondolta, mily nyugodalmas életet folytathatna ezen mesterséggel otthon”. A gondolatot tett követte. „Kimustrált közös hadseregbeli és zsandárköpönyegeket vásárolt, s mi­kor megkészült az első cipő, mely­nek párját 30-40 krajcárért adta, nagy lett a keletje.” Mind több és több se­gítséget vett maga mellé, s 1899-ben írta a Tolnamegyei Közlöny, hogy a Monarchia-szerte ismert vállalkozás­ból „már vagy 80 család él meg Némediben” - szövetkezeti formá­ban. Négy év múlva e lapban már így írnak róluk, legalábbis kettejükről. „Vásár volt a múlt héten egyik Sió menti faluban. Két jámbor adófizető sógor, hogy hovavalók, nem tartozik a dologra, csak annyit árulunk el, hí­res tutyigyár van a faluban és ékes vasúti megállóhellyel rendelkezik. A két honpolgár alaposan beszeszelve, csendes pipaszóval kocogott hazafe­lé a vásárról. Az egyik elül a kocsijá­val, a másik utána. így haladtak egész úton, csak néha-néha szólva át a kocsin egymáshoz. Már majdnem otthon jártak, mikor eszébe jut a há- tulsó kocsin szunyókáló atyafinak az előtte kocogótói megkérdezni: - Hun vette ke a posztónadrágját, sógor? A sógornak szólított atyafi hátrafordul, az öklével kupájára üti a bundasip­káját, aztán kiveszi agyarai közül a pipáját, miközben egy vízsugarat bo­csát ki, utánozva a c betű hangzását, majd replikáz: - Hát hun vettem vóna? Ma vettem az uzorai vásárba' a kernényfertájú zsidónál. - Aztán jó munkát végez? - Meghiszem azt, a pók szíjjá meg a mejje kasát. Má az ed's apám is ü nála parancsut posz­tóruhát. - No, no. Erre aztán megint elhallgattak és csendesen pipázgatva döcögtek a rögös kocsiúton. Mikor már beértek a falujokba, megszólal az első atyafi: - Hát aztán hátcsak azt akarom mondanyi, hogy még az uzorai körösztfánál szememláttára elvesztötte kee a posztónadrágját...” DR. TÖTTÖS GÁBOR Lakáskölcsön: inkább használtra, mint újra kémek Idén, februárban hirdették meg a lakáshitelek kedvező feltétele­it, amit nagy érdeklődés kísért. Tolna megyében a pénzintéze­tek többsége szívesen foglalko­zik a lakáskölcsönnél, mert ez sok új ügyfelet jelent. Megyei körkép Tavasszal a megnövekedett érdeklő­dés leginkább a lakáshitelek körül kialakult bizonytalanságnak volt köszönhető, hiszen többen úgy gondolták, hogy az új kormány nem fogja biztosítani a korábbi feltétele­ket. Emellett az áprilisi kamatcsök­kenés is kedvezően hatott a hitelpi­acra. A megkérdezett banki szakem­berek elmondták, a nyári szabadsá­gok ellenére most is nagy az érdek­lődés a lakáshitelek iránt. A kedvezményes hitelek beveze­tésekor sokan arra számítottak, hogy akár évekig is tarthat a lakás­árak folyamatos növekedése. Ezek az elképzelések csak részben igazo­lódtak be, mára megálltak a lakás­árak, és inkább a kínálat növekszik a panellakások piacán. A lakáskölcsönt igénylők többsé­ge használt épületet, lakást kíván felújítani, ennek oka, hogy Szek- szárdon és környékén alig épülnek új sorházak, telkekre épített új há­zak pedig inkább Szálka, Bonyhád, Decs, Dombóvár körzetében jellem­zőek. Az építési kedv a kedvezőbb hitelfeltételek ellenére csökkent (lásd infografikánkat az 1. olda­lon). Az átlagos megyei hiteligénylő 2,5-4 millió forintnyi kölcsönhöz jut. Az összeg közel hetven százalé­kát használt, húsz százalékát új la­káshoz, míg a maradék tíz százalé­kot bővítésre és korszerűsítésre igé­nyelték eddig az ügyfelek. A Szek­szárdi OTP Banknál naponta tíz la­káshitel-szerződést kötnek meg, az érdeklődők száma pedig eléri a napi negyvenet. A Kereskedelmi és Hitel­bank fiókjaiban is nagy az érdeklő­dés, ugrásszerűen megemelkedett a kérelmezők száma, mondta Kajtár Pál fiókvezető. Szerencsés esetben akár a vételár száz százalékát is meg tudják hitelezni. A felvett hitel fedezeteként az adott ingatlant is elfogadják, de az ügyfél megjelölhet más ingatlant, üdülőt is. Minden esetben azonban szükség van értékbecslőre, a szer­ződéseket közjegyző előtt készítik, így az ügyintézés általában négy-hat hét. Megyénkben a legtöbben a 10 éven túli futamidőt választják. Eltérő feltételek Mielőtt lakáskölcsönt vennénk fel, érdemes külön­böző pénzintézeteknél is érdeklődni, hiszen má­sok a feltételek. Az egyes pénzintézetek összeha­sonlításánál a kamatok (használt lakás esetén ma­ximum 5,75, új lakásnál minimum 2,5 százalék), az éves kezelési költség (1,5-2 százalék) és a fu­tamidő (5-7 évtől 20-35 évig) különbségei mellett érdemes odafigyelni egyéb részletekre is. Jelen­tős eltérés tapasztalható például a hitelezések át­futási idejénél is. Átlagosan 4-6 hetet kell számol­ni az igénylés beadása és a hitel kézhezvétele kö­zött, azonban van, ahol akár 3 hónapig is eltart­hat, amig az ügyfél számláján tudhatja a kívánt összeget.

Next

/
Thumbnails
Contents