Tolnai Népújság, 2002. augusztus (13. évfolyam, 178.-203. szám)
2002-08-19 / 193. szám
2002. Augusztus 19., hétfő Tolnai Népújság Ünnepi Magazin 11. OLDAL Virágok, madarak, madonnák Négy alkotó egy műhelyben A vörösen izzó kemencéből fémtáblákra zománcozott virágok, madarak, madonnák kerülnek ki. Föléjük négy hölgy hajol, s lesi, hogy a hőmérséklet változásával hogyan változik a tollúk, szirmuk, a fejüket körülölelő fénysugarak színe. Bonyhád Stekly Zsuzsa, akit az országban a tűzzománc mesterének ismernek, saját műhelyébe, lakásába alkotótáborba invitálta szintén tűzzománccal foglalkozó művésztársait. Most négyen dolgoznak, duruzsolnak, életfilozófiát cserélnek naphosszat.- Tanulni, tapasztalatokat gyűjteni jöttünk és bizony van mit ellesnünk, hiszen a képzőművészetnek ebben a műfajában kevés az olyan gyakorlattal rendelkező, sokoldalú alkotó, mint Stekly Zsuzsa. A zománcképek készítése míves mesterség, s nekünk ez a műhely, ez az otthon szeretetet árasztó légkörével olyan, mint egy kincsesbánya - mondja Lizák Pálma, aki Budapestről érkezett, s konstruktív festőként hét éve foglalkozik a zománccal. A salgótarjáni Hertelendy Zsuzsa, eredendően óvónő. Otthon a helyi SWT-Hamsler RT zománcgyárában kap lehetőséget az alkotásra.- Azok az adottságok mások, más jellegű munkák készítésére alkalmasak. Amit itt láthatok, tapasztalhatok, gyakorolhatok nem jellemző mifelénk. Hatalmas ajándékot, motivációt kaptam azzal, hogy itt lehetek. Remek dolog ilyen kis csoportban dolgozni. A nagy táborok hasznosak, de azokban nincs lehetőség olyan mély emberi kapcsolatok kialakítására, mint itt. Egész nap megy a duruzs, nézzük, hogy mit csinál a másik, s közben nagy titkok birtokába jutunk. A szentesi Tornyi Molnár Editet az ikonfestés vezette a zománchoz.- A fatáblára festett ikonok mellett fémre festett, zománccal készült táblaképekkel is találkoztam, amelyek aztán nagyon felkeltették az érdeklődésemet. A zománcfestésnek rengeteg techA képen a négy alkotó: elöl ül Lizák Pálma, állnak (balról jobbra) Stekly Zsuzsa, Hertelendy Zsuzsa, Tornyi Molnár Edit nikája van. Engem a rekesz-zománc izgat a legjobban, abban már otthon érzem magam. Ez a hét nagyszerű lesz arra, hogy a festőzománccal ismerkedjek közelebbről. Beszélgetés közben sem áll meg a munka. Pálma Salamont és Szulamitot kelti életre kékkel, sárgával, Zsuzsa narancsvörös virágokkal varázsolja tele a lemezt, Edit arany fénynyalábot kanyarít a kisdedet tartó Mária feje köré. Közben a táborszervező, egy hétre alkotói lehetőséget, otthont, békét, barátságot, szeretet adó Stekly Zsuzsa egy új technika rejtelmeibe vezeti be vendégeit, amellyel ismét ámulatba ejthetik a világot. ___ _____ -PÁL_________Tolna megyei anekdotatár 126.________ Új iregi régi regék Aki a község történetét ismeri, már a címen is meglepődhet: hogyan lehetnek itt régi történetek, amikor a helység is meglehetősen új? Pedig lehetnek, hiszen voltak azért elődtelepülések, például Muth- puszta. Erről 1836-ban írta Fényes Elek: „heghez fél óra, 181 katolikus, 20 református lakos. Erdő. Nagy gazdaság és juhtenyésztés. Fűrész- és lisztmalom. Földesura a gróf Zichy-família.” Tizenkét év múlva érdekes történet helyszíne lett ez a puszta. Történt, hogy Roth és Philipovic tábornokok erre vonultak át hadaikkal, amelyeknek jó előre kijelölték a pihenőhelyeket, ahol aztán élelmet is kaptak. Mindez mégsem ment egyszerűen, mert az iregiek virtusból nyugtalanították az ellenséget, mire Roth egyik hadnagya a nyomukba eredet. A föltüzelt horvátok így találkoztak az országúton Ábrahámmal, az iregi rongyszedő zsidóval, akitől azt tudakolták, merre szeleitek el az őket háborgató „betyárok”. Ábrahám szíve a helyén volt, a kérdésre ugyanis nem adott választ, hanem a hadnagy figyelmét egy hatalmas porfelhőre hívta föl. - Mi az? - kérdezte a szerezsánok parancsnoka. - Nem tudom biztosan, de azt hiszem, magyar huszárok - hangzott a válasz. Erre a tájékozatlan horvátok összenéztek s szélsebesen saját csapataik irányába vágtattak. A történetet elmesélő Mányoky Tamás megjegyzi, hogy az okos Ábrahám persze nagyon jól tudta, hogy a Muth-pusztai birkák verték föl a port... A szabadságharc idején más is nevezetes lett innét, mégpedig Jobban György, aki 1819-ben itt született, 1848. előtt az 5. tüzérezredben és a bombászkarban szolgált altisztként, 1848. november 11-én már hadnagy, 1849-ben főhadnagy és ütegparancsnok, március 21-én százados, vitézségéért érdemjelet kap, s egy nappal a világosi fegyverletétel előtt, augusztus 12-én sebesül meg Szászsebesen. Alighanem megérdemelne Újiregen valami szép emléket az utókortól. Néha a saját kora sem érti meg az embert. Majd ötven évvel a jászok betelepülése előtt az itteni pusztákon egy fiatal plébános-helyettes, Fölkér Mátyás szolgált. Róla 1882 januárjában az iregi levelező megírta, hogy önsegélyező egylet alapításán fáradozik, s hívei talán még azt is megérik, hogy egyszer egy jó prédikációt hallanak tőle. A plébános urat elfuthatta a pulykaméreg, mert 29-én így válaszolt: „Az iregi levelésznek! Ön óhajtana csekélységemtől egy jó prédikációt hallani? Csaknem hat éven keresztül hallhatott volna, ha csekély fáradsággal néhány lépésnyi utat tesz - templomba...” ________ DR. TÖTTŐS GÁBOR Dr ágó, a kapitány Hétszáz kilométerrel a hátad mögött állsz a kocsiddal a kikötőben. Megveszitek a jegyet a kompra, isztok egy kávét, jön a tengeri járgány. Meglódul a sor: irány Korcsula. Indítod az autót. Indítanád... Motorháztető fel, a kezed máris merő olaj, néhány magyar részvétpillantása. Elment a hajó. És akkor jön Drágó. Ötvenes, piros arcú, bajuszos, köpcös, horvát férfi. - Mi a baj? - kérdezi németül. Ha tudnád, meg is mondanád neki. Sebtiben kerít egy szerelőt. Akkumulátor! Milyen jó, hogy két év alatt tönkrement... Nincs mese, cserélni kell. Elő az aranytartalék euróval! Legnagyobb meglepetésedre nem vágnak meg. Annyiba kerül, mint otthon. Vasárnap este, a dalmát tengerparton.- Ha akarnak, még a következő komppal átmehetnek Korcsulára - hallod Drágót - de nálam is megaihatnak, ha tetszik! Fáradtak, éhesek, szomjasak vagytok. Fürdenétek. Persze, hogy maradtok Orebicsben, a Peljesac- félsziget legvégén. Drágó a piac és a templom között lakik. Miki, a tízhónapos husky kutya már messziről üdvözli a gazdit, aztán titeket is. Szimpatikus ház. Háromszintes. Drágó egymaga építi, amióta rokkantnyugdíjas. Huszonkét évig dolgozott Ausztriában, de elütötte a metró. A családja most is Bécs- ben él.- A macskának hét élete van, én eddig tizenkettőt használtam el - tréfálkozik saját tragédiáján. A földszint teljesen kész, az emeleteken a téli időszakban dolgozik. Két felnőtt fiát egy-egy pazarul berendezett hálószoba várja. Nektek egy hasonlót mutat a földszinten. Hatalmas konyha, nappali, terasz. Lelültök vacsorázni. Jól esik a hideg zöldsaláta. Előtte persze meg kell kóstolni a dalmát törkölypálinkát. Vacsora után pedig a helyi sört. Közben kiderül, hogy az itt szokásosnál jóval olcsóbban alhattok Drágónál. De nem erőszak a disznótor, ahogy akarjátok. Holnap tovább is mehettek. Ti már tudjátok: maradtok. Drágónak van egy motorcsónakja. Azt mondja, elvisz benneteket a tengerre... Két nappal később már a csónakban ültök. Azon kapod magad, hogy te vezeted a kishajót. A cél a mintegy negyven kilométerre fekvő sziget: Lásztovó. Ragyogó a napfény, Drágó mégis a homlokát ráncolja. Neked fel sem tűnt, milyen nagyok lettek a hullámok. Nem mehettek el a szigetig az öt méter hosszú ladikkal. Drágó megtanulta tisztelni a tengert. Orebics a hajóskapitányok városa. A vitorláskorszak végén, a XVIII-XIX. században élte virágkorát. A helyi flotta harminchárom hajóból állt ekkor. Az orebicsi kapitányok - akiknek házai ma is állnak - bejárták az egész világot. Drágó, a ti kapitányotok nem nyugszik bele Lásztovó elvesztésébe. Újabb két nap múlva Korcsula északi partján hajóztok vele, egész a nyugati kapuig, Vela Lukáig. Kocsival már keresztül-ka- sul bejártátok a szigetet, innen, a tengerről azonban ezer új arcát mutatja. Nagy kaland az egész napos túra. A víz fodrozódik, kiülsz a csónak orrára, nem látsz mást, mint az eget, a tengert... és a lábad. Kellemes szél érkezik a i^yllt tenger felől. Szeretnéd egész nap, de tudod: leégnél. Kicsit elbújsz a kabinban, aztán vissza. Amikor már nem bírjátok a meleget, kerestek egy öblöt és lehorgonyoztok. Előkerül a békaláb, és még egy úszószemüveg is elég ahhoz, hogy megcsodáld, milyen gyönyörű a tenger mélye. Öreg az este, mire hazaértek. Eszetekbe jut: ott van a hűtőben a kagyló, amit reggel vettetek a piacon. Pillanatok alatt megtanuljátok, hogy kell megtisztítani. Közben Drágó elkészíti az öntetet: petrezselyem, fokhagyma, citrom és egy kis olaj van benne. Azt is megtanulod, hogy víz nélkül teszed tűzre: a négy kilónyi kagyló legalább másfél liter levet ereszt tíz perc alatt. No, ebbe kevered az öntetet, aztán meg ebben fürdetsz meg minden darab kagylót. Most már csak arra kell ügyelned, hogy gyorsan edd, mert a/ hidegen pocsék, b/ a többiek eleszik előled. Ja! És a slusszpoén: a maradék lébe önts egy kis dalmát vörösbort és idd meg a tányérodból! Kár lenne kihagyni. Hamar eljön a hazautazás napja. Drágó törökös "káváját" szür- csölöd a teraszon, a citromfa alatt. A szomszéd kertjében hamarosan megérik a datolya. Láttad Dubrovnik óvárosát, megnézted Splitet az összes Diocletianus-emlékkel, hajnalban hallottad a sakálok üvöltését. Másztál hegyet és ereszkedtél meredek úton véget érni nem akaró percekig, hogy a tengerben ott mártózhass meg, ahol kiszemelted magadnak. Azon gondolkozol, mi az, amit pénzért megvehetsz, s mi az, amit nem. Leül melléd kapitányotok, rátok mosolyog, szerencsés utat kíván. Ő egy kihalóban lévő emberfaj. Szerecsére, még csak kihaló- félben lévő. Te meg már azt hitted, kihalt. HANGYÁL JÁNOS HrÍÓ7 Pósa Ede, a lírai impresszionista sok azért fontosak az ember életében, mert a képek, az alkotások az emberek közelébe kerülnek, és nyilván az ismertségen túl, a megélhetést is segítik, hiszen akit ismernek, attól vásárolnak is.- Ön hogyan jellemezné a saját stílusát?- Lírai, impresszionista. Egy adott táj, város hangulatát szeretném visszatükrözni a képeimben, ami nyilván szubjektív, de ezt én vállalom. Ehhez a stílushoz a pasztell színeket választottam. Az év nagyobbik részét Balatonszemesen töltjük a feleségemmel, aki az életem biztos háttere. MAUTHNER Pósa Ede festőművész lírai képeit sokan ismerik és szeretik. A tájat, ahol megfordult élete során olyan tisztelettel és szeretettel ábrázolta, hogy képein keresztül a néző is személyes élményhez jutott. Pósa Ede a nyáron, Tamásiban egy művésztábort vezetett, itt találkoztunk vele.- Az ország több vidékéről is jöttek ide művészek, akik különböző stílust képviselnek. Nagyon jó így együtt lenni, hiszen egymástól is van mit tanulnunk. Meghatároztunk egy témát, például Tamási hangulatának felidézése, és mindenki a maga stílusában azt megfestette. Szeptember 13-án nyílik majd az a kiállítás itt Tamásiban, a művelődési házban, melynek az anyagát a művésztelepen készült képek adják.- Ön hogyan foglalná össze eddigi életét?- 55 éves vagyok és 30 éve dolgozom, mint festő. Építésznek készültem és 35 éves koromig abból is éltem. Szerettem a szakmámat, hiszen lakóházakat terveztem, de a festészet nagyobb hatással volt rám. Ez az oka annak, hogy húsz évvel ezelőtt úgy döntöttem, megpróbálok abból megélni amit a legjobban szeretek. Azóta vagyok szabad művész.- Nem csalódott, meg lehet ma élni a művészetből?- Ha szolidan is, de nekem sikerül. Évente 3-4 kiállításom van, külföldre is sokat járok. Németországban, Jugoszláviában több sikeres kiállításom volt már, A kiállító- Tamási, ahocv a festő lattá m Egy szabad művész hétköznapjai Pósa Ede munka közben ¥ * » I 4
