Tolnai Népújság, 2002. július (13. évfolyam, 151-177. szám)

2002-07-05 / 155. szám

SPORT 9. OLDAL 2002. Július 5., péntek Lattenero elcsente a „nagyok” szakaszgyőzelmét A több, mint négy órányi, akciódús verseny végén olasz bringás nyerte a Fiat Gemenci Nagydíj első szakaszát, a Westel-kupát Amíg a végső győzelemre is esélyesnek tartott menők egymás­ra figyeltek, az olasz Fausto Coppi Gazzera kerekese, Sandro Lattenero erejét remekül beosztva megnyerte a Westel-kupáért zajló I. szakaszt, s ezzel magára ölthette a XXVIII. Fiat Gemen­ci Nagydíjon vezető bringásnak járó kék trikót. A Szent István térről rajtolt a mezőny: középen Arató Dávid, balján fehér mezben Árvái Attila, jobbról pöttyös „trikóban" Steig Csaba fotó: gottvald károly Kerékpársport Az összetett elsőnek dukáló szí­nes mez a tegnap kora délutáni rajtnál még csapattársa, a szerda esti prológon 2001 után ismét győzedelmeskedő Arató Dávid mellén feszült, ám az már 165 km-es nyitó szakaszon kiderült, többen is pályáznak a címvédő skalpjára. A Szent István téri rajtot meg­előzően Kocsis Imre Antal polgár- mester, és Bor Sándor, a Magyar Kerékpáros Szövetség elnöke kö­szöntötte a résztvevőket, s indítot­ta útjára ünnepélyesen is a nem­zetközi szövetség (UCI) verseny- naptárában is szereplő, 2.6-os ka­tegóriájú XXVIII. Fiat Gemenci Nagydíjat. A rajtot követően még a „Szekszárd vége” tábláig sem ért a mezőny, amikor ketten, Baum­gartner Tamás (Postás-Matáv SE) és az ukrán Andrij Grivko (SK Nikolaev) úgy gondolták: lesz ami lesz, ők belevágnak. A szökevé­nyek dolgát ugyan nehezítette a viharos szél és az ei-eleredő eső, a bringások becsületére legyen mondva, a duó 90 km-en keresz­tül tekert az élen. Igaz ugyan, a fő­mezőny addig nem is igen törő­dött a korán meglógott két kere­kessel - pedig az ukrán a 18. leg­jobb időt pedálozta a prológon,s hátránya mindössze 20 másod­perc volt Arató mögött -, mind­össze arra figyeltek, hogy az újabb sági hajrán „dobogós” három bringás az első hegyi hajrá pontja­it is bezsebelte, s már közel négy és fél perccel jártak üldözőik előtt. A „kiránduló” tempót a jó nevű Varvaruk unta meg elsőként, a horvát BK Kamen-Cremcaffe csa­patának ukrán menője a szökevé­nyek után vetette magát. Erre már a főmezőny is reagált, s magasabb sebességi fokozatba kapcsolt. Varvaruk Kisvejke után utolérte a harmadik helyen pedálozó Spasojevicet, féltávnál pedig az ül­dözők egy percre megközelítették az egyre inkább fáradni látszó Baumgartner, Grivko kettőst. Egy az élen haladónál jóval acélosabb­nak tűnő duó szakadt ki ekkor a bolyból: a Steig Csaba (Mapei- Kanizsa KK) és Remák Zoltán (P- Nívó Betonexpressz-FTC) alkotta páros hatalmas tempóban falta a métereket, így nem volt meglepő, hogy a verseny 100. kilométeré­nél, Zombán már egy hatos boly haladt az élen. Nem sokáig. Az ad­dig vezető kvartettből csak Varvaruk tudta felvenni a két ko­rábbi nagydíj-győztes által diktált tempót. Nagyon erős sor tekert ek­kor az élen, s miután az üldözők között ekkor még akadozott az összhang, a vezető trió 117 km megtétele után, másodszor Zá- vodra érve már 1:50 perccel „ló­gott”. A harmadik hegyi hajrát is beosztották egymás között, ettől kezdve azonban kénytelenek vol­tak menekülőre fogni a dolgot. Az üldözőkből ugyanis ekkorra ösz- szeállt egy „ütős kis csapat”, mely­ben ott pedálozott többek között a kék trikós Arató, valamint klubtár­akciókat idejében szereljék. Per­sze ezután is akadt, akit elenged­tek - így például a szerb válogatott tagja, Spasojevic Kölesdnél, a bé­csi Denzel-Juvinia csapatában ver­senyző francia Ruzek pedig Gyünknél eredt a szökevények nyomába. A Hőgyész központjá­ban, az 52. kilométernél kijelölt el­ső gyorsasági hajrát Grivko nyerte Baumgartner, Spasojevic és Ruzek előtt. Sajnos, a remek formában lévő Madaras Zoltán idáig nem ju­tott el: a Fradi szekszárdi verseny­zőjének kerékpárjának váltója egy ütközés során letörött, s tartalék gép hiányában az U-23-as magyar bajnoknak ide­je korán fel kellett adnia a viadalt. Az élen pe­dálozó páros előnye már négy perc fölé nőtt, ám a fő­mezőny még a hosszú, kurdi emelkedő előtt sem látta elér­kezettnek az időt a felzárkó­zásra. Igaz is, hova siesse­nek, hiszen ekkor még a szakasz felé­nél sem jártak. Az első gyorsa- A főmezőny - a verseny 52. kilométerében sa, Lattenero, a kanizsaiak szlovák légiósa, Nagy Róbert, az ukrán ifi világbajnok Kvascsuk, a tavalyi összetett második dubnicai Glajza és a ferencvárosiak országúti ezüstérmese, Garamszegi is. Az utolsó 20 kilométerhez érve a szálkai tó mellett elfogyott a szö­kevények előnye, Remák azonban nem azért hajtott több, mint 50 ki­lométeren át ahogy csak a „csövön kifért”, hogy most beálljon a sor­ba. A Fradi szlovákiai bringása fa­képnél hagyta az élbolyt, s az utol­só, negyedik hegyi hajrához közel fél perces előnnyel érkezett. A hozzáértők mind azt mond­ták, ezzel már haza ér a rendkívül szimpatikus kerekes, aki tavaly ezen az etapon szinte ugyanekko­ra különbséggel verte a teljes me­zőnyt. Az olasz Sandro Lattenero azonban mindezt másként gon­dolta. Üldözőbe vette a fővárosi zöld-fehérek versenyzőjét, és Szekszárdra érkezve meg is előz­te. A Garay térről induló és a Kál­vária tetőn kijelölt célig tartó utol­só, két kilométeres hegymenetet már egyedül kezdte meg, s a Fausto Coppi Gazzera bringása már nem is engedte ki kezéből a győzelmet, mellyel az összetett­ben is az élre ugrott. Remák az utolsó kilométereken visszaesett, így honfitársa, Glajza érkezett meg másodikként, míg a dobogó harmadik fokára a remekül hajrá­zó Arató állhatott fel. (fekete) Eredmények: I. szakasz, me­zőnyverseny a Westel-kupáért (165 km): 1. Sandro Lattenero (olasz, Fausto Coppi Gazzera 1.) 4:14:42, 2. Robert Glajza (szlovák, a hőgyészl gyorsasági hajrához érkezik fotó, bakó jenő A dobogó tetején a két csapattárs, az olasz Sandro Lattenero (balról) és Arató Dávid, a második fokán pedig - a virágcsokor mögé bújva - Robert Glajza fotó: bakó Dubnica) 10 mp hátrány, 3. Arató Dávid (Fausto Coppi Gazzera 1.) 21 mp h., 4. Nagy R. (szlovákiai, Mapei-Kanizsa KK I.) azonos idő, 5. G. Kwiatkowski (lengyel, Weltour) 26 mp h., 6.0. Kvascsuk (ukrán, SK Nikolaev) 31 mp h. Az összetett verseny állása, egyéni: 1. S. Lattenero 4:18:36, 2. R. Glajza 7 mp hátrány, 3. Arató 14 mp h„ 4. Nagy R. 23 mp h„ Kvascsuk 35 mp h., 6. A. Varva­ruk (ukrán, BK Kamen-Cremcaf­fe) 49 mp h. Mai program Július 5., péntek II. szakasz: Alisca Bau-kupa 180 km-es tömegrajtos egyéni és csapatverseny. Rajt: Szekszárd, Szent István tér, 9.20. Cél: Szekszárd, Szent István tér, 13.35 (várható befutó). Útvonal: Szekszárd (start) 9.20-Várdomb 9.52-Bátaszék 10.00-Dunaszekcső 10.17-Mohács 10.32-Szederkény 10.59-Pécs (sprint) 11.28-Pécs (sprint) 11.33-Lapis (he­gyi hajrá) 11.52-Mánfa 11.58-Komló 12.05-Zobák (hegyi hajrá) 12.15-Kárász 12.30-Szászvár 12.36-Nagymányok 12.47-Bonyhád (sprint) 12.57-Mőcsény 13.07-Szálka (he­gyi hajrá) 13.23-Szekszárd (cél) 13.35. Gyorsasági hajrá: Pécs, Fiat Stoil Autóházak (90. km), Pécs, Széchenyi tér (94. km), Bonyhád, Fiat Stoll Autóház (153. km). Hegyi hajrá: Pécs után, Lapis (96,7. km, I. kát.), Komló után, Zobáktető (119,2. km, II. kát.), Szálka után (170. km, UKSE: csikócsapattal az NB II középmezőnyébe Varga Jenő pályafutása legnagyobb sikereként értékelte az elmúlt idényben elért hetedik helyezést „Pályafutásom egyik legnagyobb szakmai sikerének tartom a hetedik hely megszerzését. Ez az eredmény méltán vetekszik a Ferropatenttel korábban megnyert NB Il-es bajnoki címmel, il­letve az országos serdülőbajnokságban elért bronzéremmel.” Ekképp értékelte az NB II délnyugati csoportjában szereplő Varga Trans-Fer UKSE Szekszárd elmúlt évi produkcióját az edző, Varga Jenő. ________Kézilabda_________- Amikor a múlt év végén a Ferropatenttel megszakadt az együttműködésünk, kevesen gon­dolták, hogy az NB Il-es csapat, vagy akár maga az egyesület ké­pes lesz túlélni azt a helyzetet, amit nemcsak hat játékos távozá­sa, hanem az átigazolásuk körül kialakult helyzet is bonyolított - kezdi Varga Jenő. - Szeptember­ben vettem át Rácz Józseftől a csapatot, melyet még közösen ké­szítettünk fel a bajnokságra. Év közben Tabajdi Ferenc segített, el­sősorban az kondicionális terüle­ten. Nagyon bíztam az elvégzett munkában, s ezzel együtt a bent- maradásban, annak ellenére, hogy a kezdésre több, korábban meghatározó játékosunk hagyta el a klubot. Terveztünk több iga­zolást is, de csak Varga Veronika és Varga Réka jött vissza, míg a fi- atalabbaktól Német Judit, Baki Mariann került fel a felnőtt keret­hez. Tizennégy játékossal vág­tunk neki a szezonnak, ám sérü­lés, illetve betegség miatt Ullein Mercédesz és Szőts Réka is kidőlt a sorból. Az őszi szezon végén igazoltuk le Tolnáról Oláh Gabri­ellát, de sérülések miatt a 14 éves Weitner Nóra is szerephez jutott.- Eleinte úgy tűnt, a nehézsé­gekkel nem tud megbirkózni a csapat.- Ősszel három pontot szerez­tünk, valamennyit idegenben. Különösen a Nagykanizsa ottho­nában elcsent pontocska adott lö­kést, hisz több, egykor NB I-et is megjárt játékossal felálló ellenfél otthonában értük el a döntetlent. A siker nagyon jót tett a csapat önbizalmának, a téli alapozás so­rán már láttam, hogy az elvégzett munka eredményekben is tükrö­ződik majd. A nyitányon azt a Mohácsot késztettük komoly erő­bedobásra, amelytől ősszel Szek- szárdon szenvedtünk nagyarányú vereséget. Később egyre szoro­sabbak meccseket játszottunk, pontot raboltunk Pécsváradról, Pécsett a Térni SE ellen - ez a bra­vúr az utóbbi években szekszárdi csapatnak nem sikerült -, s nyer­tünk Csurgón, Siófokon és Kozármislenyben. Mindez nem­csak a bennmaradást biztosította számunkra, de a megszerzett 11 ponttal három gárdát is megelőz­tünk egy 16.5 éves átlagéletkorú, de remek munkát végző társaság­gal. Két 19 (Oláh Gabi, Varga Ve­ronika), és három 18 éves (Bállá Gabi, Varga Réka, Bősz Anett) já­tékos mellett csupa serdülőkorú kézisekből állt a csapat. Szilágyi Hédi, Völgyi Judit, Kovács Virgi­nia, Uzorás Dóri és Lázár Kata 1985-ben, Német Judit, Weitner Adrienn, Baki Mariann 1986-ban, Weitner Nóri pedig 1987-ben szü­letett. Néhány alkalommal szere­pelt még Eszterbauer Ildikó, Sza­bó Viktória és Nagy Ildikó is, akik még ebben az évben is serdülőko­rnak lesznek. A névsort és az előzményeket végignézve, azt hi­szem érthető, hogy miért tartom óriási eredménynek a hetedik he­lyezést.- Egyénileg kivel volt elégedett1- Varga Réka különösen ta- vaszszal nyújtott több meccsen remek teljesítményt, Kovács új posztján, irányítóként is remekül helyt állt. Oláh teljesítménye - nyilván az új környezetnek kö­szönhetően - hullámzott, de így is a csapat legeredményesebb já­tékosa lett. Ugyancsak gólerős­nek bizonyult Szilágyi és Weitner .Adrienn is. Varga Veronika jó szereplésének az növeli az érté­két, hogy az őszi súlyos sérülése után - nem kis kockázatot vállal­va - keresztszalag nélkül játszott, s alkotott jó támadó- védő párost Uzorással. Weitner Nóri fiatal ko­ra ellenére első NB Il-es mérkőzé­sén 11 góllal segített győzelemre csapatunkat. Mindenki sokat tett a sikerért, elmarasztalni senkit sincs okom.- Adja magát a kérdés; hogyan tovább. A hetedik helyezés után a következő bajnokságban gondo­lom még magasabbra kerül az a bizonyos léc.- Július végéig egyénileg ala­poznak a gyerekek, augusztus elején edzőtáborban folytatjuk a felkészülést, ahol az NB Il-es csa­paton kívül - Tabajdi Ferenc és Rácz József vezetésével - két má­sik csoport is részt vesz. Celldö- mölk, Dubnica és Szekszárd a fel­készülési állomások, ahol több mérkőzést is játszunk. Elkezdtük az ősz előkészítését az iskolákban is, hiszen Kajos Endre elnökségi tag vezetésével komoly társadal­mi munka zajlik, hogy biztosítani tudjuk a különböző csoportok edzéslehetőségeit. Úgy érzem, tá­mogatóink és a szülők is nyugod­tan tekinthetnek a jövőbe, hisz olyan úton haladunk, amely re­ményeink szerint néhány év múl­va az NB I/B-be, vagy még annál is tovább vezet... (RÓNAI) A délnyugati csoport hetedikje, a Varga Trans-Fer UKSE Szekszárd együttese

Next

/
Thumbnails
Contents