Tolnai Népújság, 2002. június (13. évfolyam, 126-150. szám)

2002-06-01 / 126. szám

Tolnai Népújság 2002. JÚNIUS L, SZOMBAT 9. OLDAL Tolna megyei anekdotatár 115. __ Sz akcsi szökdécselés A címbeli tevékenység nem a helybeliek által oly kedvelt tök­mag határtalan élvezete miatt kerül ide, hanem az egykori me­zőváros harmadára zsugorodott lakosságának múltbeli sokszí­nűségét kívánja bemutatni. A helybeliek egyike 1879-ben pél­dául arra kérte a körorvost, hogy engedélyezze a szántói ku- ruzslónak a felesége fejére való ónöntést, mivel „az ijedés és szemmelverés ellen a legjobb orvosság”. Tíz év múlva az előzé­keny Rapp István, aki augusztus 22-én kútba ugrott, két csiz­máját a kávára tette, s rájuk írta: „Itt keressetek”. Három hónap múlva Bús Bandi a Szekszárd Vidékében védte meg a levelek­be kukkantó szakcsi postamesternőt, mondván, a kíváncsiság általános női tulajdonság, ha másoknak elnézik, nézzék el ne­ki is... A magyar királyi bíróság már nem volt ilyen elnéző Szabados Lajos szakcsi szabómesterrel, akit feldühített, hogy a segédjegy­ző a nála készíttetett ruhát nem fizette ki, ráadásul Dombóvár­ra költözött. Fogta magát, leveleket kezdett neki írni, ahogy ar­ról a Tolnavármegye 1904. augusztus 28-án beszámol. „Ezen le­veleit pedig válogatott éles szavakkal olyan gazdagon sujtásoz- ta, akárcsak zsinórral a jóravaló szakcsi subát. Többek között hitvány embernek, eljárását pedig szemtelenségnek nevezte, és azzal a tanáccsal látta el K. urat, hogy ne csináltasson ruhát, ha nem tudja az árát megfizetni.” Az adós bemutatta a leveleket a bíróságon, amely az igazságszolgáltatás helyett jogszolgáltatást gyakorolt s pénzbüntetésre ítélte - a szabót. Egyszer még az Országgyűlésbe is eljutott Szakcs híre: 1936- ban leveldi Kozma Miklós belügyminiszter egy interpellációra adott válaszában az itteni csendőrőrsparancsnokkal igazolta a kakastollasok jószívűségét. A mondott férfiú ugyanis inkább saját pénzén vásárolta vissza egy kilakoltatott család vagyonát s házát, de nem engedte őket földönfutóvá lenni. Hasonló eset történt Bátaszéken is. Nem mindenki volt ilyen galamblelkű, legalábbis 40 évvel előbb. „Witkovits Ferenc, a szakcsi iskolaszék elnöke bejelen­tette a tanfelügyelőnél, hogy Wurm Ödön bérlő az iskolafenn­tartásra vonatkozó szerződésbeli kötelezettségének nem akar eleget tenni. A tanév kezdetén nem tette közzé a gyermekek is­kolába küldésének napját, így azok még október elején ßem jár­tak iskolába. Iskolaszereket, tankönyveket nem szerzett be, sőt református cselédek fogadásával fenyegetőzött, a tanítót pedig el akarta helyeztetni.” A nagy kályhát a gyerekek hordta csutá- val akarta fűttetni. Napló, kréta, szivacs nem volt, a tanítónak még vizet sem akart adni. Az iskola ablakai még novemberben sem dicsekedhettek üveggel, de erre azért a béresektől beszed- te a krajcárokat...__________________________dr. töttős gábor Ünnep: túl a bún és a gondon Pedagógasnapi interjú Péter Albert hátai tanárral- Jó lenne, ha pedagógusnapon nem magunkat ünnepelnénk, ha­nem bennünket köszöntetnének. Péter Albert, a hátai iskola egyik nagy öregje vélekedett így, amikor beszélgetést kezdeményeztünk vele a nemzet napszámosainak ünnepe alkalmából.- Ez itt most egy ünnepi interjú lenne,,ám mind­járt az elején meg kell kérdeznem, miként értékeli a pedagógus (nap) rangját manapság?- Azt tapasztalom, hogy egyre inkább háttérbe kerültünk. Nem magunkat kellene ünnepelnünk, hanem bennünket, kívülről kellene köszönteni. | Legtöbb esetben figyelmeztetjük a gyerekeket: vi­gyázzatok, jön a pedagógusnap! Es persze van néhány szülő, aki mindig megszervezi a köszön­tést. De a rendszerváltás óta bennünket hivatal­ból soha senki nem ünnepelt. Amikor fizetésemelést kapunk, azt mindig öt- venszer bemondja a média, és sokan ebből azt szűrik le, hogy ezek a rohadt pedagógusok mi­lyen éhesek, százezreket keresnek és még mindig nem elég nekik. Pedig ha látnák a fizetési papíro­mat...- Szakemberek évek óta hangoztatják, hogy túl­terheltek a diákok, rengeteg a tananyag, ugyanak­kor sokan olvasni sem tanulnak meg rendesen nyolcadikra.- Az értő olvasás valóban nagyon pocsék. De a gyerekeket nem is nagyon érdekli az ol­vasás. Annak idején azt mondtuk, hogy ha az új, ismerethor­dozók - televízió, videó, számítógép - bekerülnek az iskolákba, olyan diákjaink lesznek, hogy ne­künk szinte már semmit nem kell csinálni. A fe­nét. Pont az ellenkezőjét értük el: leszoktattuk az olvasásról őket. Én tanítottam pusztán, az ottani gyerekek úgy éhezték a tudást, hogy éjjel-nappal ott maradtak volna az iskolában. Ilyen fo­kú, mindenre kiterjedő érdeklődést most nem tapasztalni.- A diákok viselkedéséről, magatar­tásáról valóságos rémtörténeteket lehet hallani.- Attól függ, kivel áll szemben a gyerek. Egyrészt elnőiesedett a pálya, aminek egyik következménye, hogy tényleg eldurvult a helyzet. A gyere­kek nem tartanak annyira egy hölgy­től, mint egy férfitől. A másik dolog, hogy ez a pálya igencsak felhígult. Amikor én képzőbe jelentkeztem, 680-ból 42-t vettek fel. Ma akit nem vesznek fel máshová, az elmegy a tanítóképzőbe. Akarnak ők, de látszik, hogy nem ezt a szakmát akarták, és az akadályokat ennek megfelelően is ve­szik. A gyerek pedig mindjárt észreveszi, hogy a pedagógus bizonytalan, és túljár az eszén egy pil­lanat alatt.- Eddig nem éppen ün­nepi dolgokról esett szó. Beszéljünk egy kicsit a szép pillanatokról is.- Egy gyerekkel végigjáratni a tudáshoz vezető utat, az nagyon szép dolog. Hát még, ha ő is hoz­zásegít ehhez. Amikor kiselőadást tartanak, meg­kérdezik, milyen volt, és én azt mondom, hogy nyugodtan helyettesíthetnél engem, jaj, de büsz­kék olyankor. Ebben ez a csodálatos. És az, amikor a reagálásból látni, hogy ragasz­kodnak bizonyos tantárgyakhoz, és azon keresz­tül a személyhez is. Nem kell kimondani, hogy engem szeret ez a gyerek. Ezt érezni lehet. De azért szokták mondani a diákjaim, hogy magával olyan jó lenni. Ehhez viszont közelség kell, méghozzá olyan közelség, amelyben én azért a gyerek számára megmaradok tanár bácsinak. Nálam még soha egy pofon, vagy hangos szó el nem csattant. Elég annyi, hogy ha kell, megállók, és nézek. Ehhez persze nagyon fel kell készülni az órákra. Én most, 63 éves koromban is új vázlatokat írok. Pe­dig van már egy pár. A szép pillanatokról még annyit, hogy úgy néz ki, pedagógus napon megint nem lesz nálunk senki, aki felköszöntsön bennünket. így aztán el­határoztuk, hogy túltéve magunkat minden bún és gondon, csinálunk egy közös vacsorát az egy­kori és mai kollégákkal magynknak. s­Pedagógusi gyakorló idejét Bétán töltötte Péter Albert, 1958-tól, az általa máig hála és könnytelt szemmel emlegetett bajai tanító­képzőből útjára bocsátva. 1969-ig megjárta a tolnai kistelepülé­sek egy részének kisiskoláit, mígnem 1969-ben Bétára nevez­ték ki igazgatónak. Saját szavai szerint keserves évtizedet töltött az iskola élén, mivel számára a gyerekek közelsége jelenti az örömet, felnőttek irányítójaként nem találta a helyét. Tíz év után lemondott tisztéről, azóta szakjait, földrajzot és biológiát tanít, emellett kémiát, valamint kotta- és zeneismerőként éneket is ok­tat. Hivatásával megfertőzte a családját, felesége az építőiparból csábult el pedagógusnak, két gyermeke is - saját elhatározás­ból - ezt a hivatást választotta. Péter Albert a nyugdíjkorhatárt már két éve elérte, de addig szeretne tanítani, amíg egészsége engedi és érzi, hogy szükség van rá, mert nagyon kötődik az is­kolához. Mit is csinálhatnék mást? - teszi fel a költői kérdést... Gunarasban megállt az idő... „Félő, hogy a fürdő végleg leszakad a versenyben!” A gunarasi fürdő bejárata felett lévő óra már évek óta nem működik. A tönkrement szerkezet sokak szerint kezd a korábban a mainál jóval több vendéget vonzó üdülőtelep jelképévé válni azzal, hogy az idő „megállására” hívja fel az ideérkezők figyelmét. A város önkormányza­tának hétfő esti ülésén ismét téma volt a gyógy- és strandfürdőt üzemel­tető cég működése. A polgármesternek a három fős igazgatóság felmen­tésére tett javaslatát a képviselők közül heten támogatták, négyen az ellen szavaztak, hatan pedig tartózkodtak a véleménynyilvánítástól. Az indítvány okairól, a döntésről és annak várható hatásairól kérdez­tük meg az érintetteket. Dombóvár- Az önkormányzat többségi tulajdo­nában lévő cég zuhanórepülését látva azt hiszem, hogy a képviselőtestület •jobboldali tagjainak is be kellene látni­uk azt az elhibázott lépésüket, amely- lyel két évvel ezelőtt nem szakembere­ket, hanem pártkatonákat neveztek ki a Gunarps Rt. élére - mondta Tóth Atti­la polgármester. Á Benei Istvánból, dr. Balipap Ferencből és Kerecsényi Már­tonból álló igazgatóság téves marke­tingpolitikája következtében egyre ke­vesebb hazai és külföldi vendég keresi fel a korábban messze földön híres gyógy- és strandfürdőt. Az üdülőtele­pen nyaralóval rendelkező szállás­adók, vendéglátással és szolgáltatások­kal foglalkozó vállalkozók az utóbbi időben gyakran hallatják a hangjukat, mert veszélyben érzik az egzisztenciá­jukat. Sajnálatos, hogy a képviselők többsége megakadályozta a jelenlegi vezetőség felállítására tett kísérletemet és így minden marad a régiben. A le­robbant állapotba jutott létesítményt felkereső vendégek közül nagyon so­kan a hozzám eljuttatott leveleikben panaszkodnak a megfelelő komfort és tisztaság hiányára, a medencékben lé­vő víz hőfokának nem megfelelő beál­lítására, valamint az elmaradt beruhá­zásokra. Az innen hazatérő vendégek rokonaiknak, barátaiknak és ismerőse­iknek nem tudnak olyan előrelépésről beszámolni, ami miatt Gunaras vonzó­vá válik az ő számukra is. Ezek az okok azt „eredményezhetik”, hogy jövőre még az eddiginél is kevesebben jönnek majd. A most kezdődő idegenforgalmi szezon előtti váltással talán el lehetett volna érni, hogy a fürdő elinduljon a régóta áhított fejlődés útján. A cég részvényeinek 98%-át birtokló önkor­mányzatot a cég igazgatósága kineve­zése óta gondjaival és terveivel nem sűrűn kereste meg, azokat gyakran a fő tulajdonos előtt is titokként kezelte. A fürdő fejlesztésére kidolgoztatott ta­nulmányt sem ismerhettük meg hosszú időn keresztül, mert azt páncél- szekrényben elzárva tartották.*Valószí- nűleg ennek az volt az oka, hogy ab­ban a készítők pontos képet adtak a je­lenlegi nem túl rózsás helyzetről, vala­mint a vezetés szakszerűtlen és elhibá­zott lépéseiről. Félő, hogy a Dombóvár közelében található fürdők - Sikonda, Igái, Tamási és Gunaras - versenyében a jelenlegi állapotok konzerválása mi­att az utóbbi végleg leszakad.- Korábban sem a gazdag külföldi és hazai vendégek jöttek ide nyaralni. Az utóbbi időben azonban az évek óta visszajáró kispénzű emberek közül is nagyon sokan máshova mennek fürde­ni, pihenni és gyógyulni, mert ott az it­teninél jobb minőségű szolgáltatásokat kapnak - emelte ki Tigelmann Péter, aki tíz éve foglalkozik szállásközvetí­téssel és egy éttermet is működtet az üdülőtelepen. - A legnagyobb problé­mát nem abban látom, hogy a Gunaras Rt. menedzsmentje által ígért 6-7 milli­árd forintos beruházás elmaradt, ha­nem az bosszant, hogy a cég vezetése - miközben nagy álmokat szövögetett - elfeledkezett a fürdő jelenlegi látogató­iról és azokat a kisebb-nagyobb felújí­tásokat, valamint fejlesztéseket sem hajtotta végre, amik a vendégek meg­tartását szolgálták volna. Míg néhány esztendővel ezelőtt májustól szeptem­berig ki tudtam adni a velem szerző­désben álló tulajdonosok nyaralóit, ad­dig ma csak néhány hétig bérlik ki azo­kat. Egy termálhotel, vagy panzió épí­tése miatt vásároltam telket az üdülőte­lepen, ám az építkezést egyelőre nem merem elkezdeni, mert a gyógy- és strandfürdő mostani színvonala miatt az nem vonzó a vendégek számára, így valószínűleg az én új létesítményem is üresen kongana.- Negyedszázada járok Gunarasba nyaralni, 1995-ben vásároltam egy nya­ralót és a feleségemmel együtt két éve ideköltöztem Németországból - mesél­te Anton Brandi. Kevés változást érzé­kelek és sajnos azok többsége sem arra irányul, hogy kedvelné tegye a fürdőt az idelátogatók körében. A személyzet egy része barátságtalanul viselkedik és nyelvtudásukkal is akadnak problé­mák, katasztrofális a gyógyfürdőben az öltöző és a női mosdó állapota, nem ügyelnek a medencékben a víz hőfoká­nak pontos beállítására, az épületek el­hanyagoltak, az elő- és utószezonban - annak ellenére, hogy a jegy ugyan­annyiba kerül mint a három nyári hó­napban - a vendégek nem vehetik igénybe a strand valamennyi szolgálta­tását. Ezeket a problémákat már rég or­vosolni kellett volna, szerintem kis odafigyeléssel a gondok nagy részét meg lehetne szüntetni. A párommal együtt mi is a korábbinál kevesebbszer járunk a gunarasi fürdőbe, mert in­kább oda megyünk - Hajdúszoboszló­ra, vagy Bükkre - ahol a rend és a tisz­taság mellett a fejlődést is látjuk.- Az igazgatóság kinevezése óta el­telt 28 hónapban nem volt egyszerű dolgozni olyan bizalmatlan légkörben, mely a cég fő tulajdonosának, a dom­bóvári képviselőtestületnek néhány tagja által körülvett bennünket - hang­súlyozta Benei István, a Gunaras Rt. el­nök-igazgatója. A cég működésébe be­lekevert politika miatt a fürdő az utób­bi időben mindig vesztesen jött ki a kü­lönböző ügyekből. Az önkormányzat­ban egymásnak feszülő ellentétes erők sajnos hátráltatták azt, hogy „tiszta vi­zet lehessen önteni a pohárba”. Rémé­lem, hogy a hétfő esti ülésen mindenki számára egyértelművé vált, hogy a gaz­dasági társaságból ki kell vonni az önös érdekeket szolgáló politikát. Mára ki­derült, hogy a helyhatósági választások utáni személycserékkel nem lehet min­den problémát megoldani. A korábbi menedzsment által hátrahagyott „sú­lyos örökség” miatt a mostani vezetés a napi gondokkal volt leginkább elfoglal­va azért, hogy minden nehézség elle­nére is életben tartsa a céget és biztosít­sa a fürdő zavartalan működését. Pén­zeink jó részét az elmúlt két évtized­ben meg nem valósított karbantartás­okra és az előző érában felvett hitelek törlesztésére kellett fordítanunk. Ezek a munkák nem voltak látványosak, ám szükségesek voltak ahhoz, hogy az üzembiztonságot garantálják és az ed­digieknél olcsóbbá tegyék a működést. Az elektromos energia felhasználása során elért 40%-os megtakarítással, a kilyukadt csövek és az elromlott toló­zárak cseréjével, valamint a fűtési rendszer termálvízre történő átállításá­val stabilizálni tudtuk a műszaki szín­vonalat és a cég pénzügyi helyzetét. Azonban emiatt se kicsi, se nagy fej­lesztésekre nem jutott megfelelő ösz- szeg, így önrész hiányában csupán egy pályázatot nyújtottunk be. A Széche­nyi Terv. és egy komoly befektető segít­ségével megvalósítható 6-7 milliárd fo­rintos beruházással kapcsolatban né­hány tanácsadónk túl szép álmokat szőtt, ám nemrégiben kiderült, hogy ezeknek az elképzeléseknek egyelőre nincs realitásuk. A mások által vissza­tartott információk hiányában nem tudtam időben közbelépni és így feles­legesen elpazaroltuk a legutóbbi egy évet. Bízom abban, hogy az önkor­mányzat tagjainak még az utolsó előtti pillanatban sikerült felnyitni a szemét és segíteni fognak abban, hogy velük közösen kirántsuk a fürdőnek az igen mély sárba ragadt szekerét! Ehhez el­sősorban az kell, hogy Tóth Attila pol­gármester és a képviselőtestület a ko­rábbinál sokkal nagyobb figyelmet for­dítson a cégre és gondos gazdaként ke- zelje Gunarast. _________________-<sr­Ma josi búcsú, cikói farsang Bonyhád A Német Nemzetiségi Tánccsoport megala­kulásának 15. .évfordulóját ünnepli. Veze­tője Köhlerné Koch Ilona kezdetektől fogva áll az évek alatt egyre népesebbé vált cso­port élén.- Hol kapta az indíttatást, hogy a németség hagyomá­nyaival foglalkozzon?- Beleszülettem, hiszen a családunk német származású. Mórágyon laktunk, ahol ele­venen élt a német nemzeüség kultúrájának ápolása. Hu­szonöt évvel ezelőtt az ottani együttesben kezd­tem táncolni, s mikor ráéreztem az ízére, elvé­geztem a néptáncoktatói tanfolyamot, gyűjtő­munkába fogtam, megcsináltam a mórágyi bú­csú és lakodalmas koreográfiáját. Most is hálá­val gondolok azokra, alak segítettek ebben a munkámban. , A házasságomat is a német táncnak köszön­hetem. A férjem zenészként kísérte az együttest, így ismerkedtünk meg. Házasságkötésünk után Bonyhádra költöztünk, s itt sem tudtam kibújni a bőrömből. Amikor Rittinger Antal és Rónai Józsefné ötlete nyomán megszervezték a bony­hádi csoportot, elvállaltam a vezetését. Általá­nos iskolásokkal foglalkoztam. Eleinte néhány pár járt rendszeresen a próbákra, aztán rövid időn belül olyan sokan lettünk, hogy három cso­portra kellett osztani a társaságot. Most közel százan táncolnak a közben Kranzlein Egyesület­té alakult együttesben.- Mit tart a másfél évtized legnagyobb eredmé­nyének?- Azt, hogy a fiatalok érdeklődését sikerült felkeltem a németség kultúrája iránt. Arra törek­szem, hogy a legarchaikusabb és közvetlen kör­nyezetük hagyományaival találkozzanak. Is­merjék a majosi búcsút, a cikói farsangot, a völgységi táncokat. Azért időközönként elkalan­dozunk másfelé is. Tanítom többek között Wenzl József és Donowald Józsefné koreográfi­áit. Számos sikeres hazai és külföldi fellépést tudhatunk magunk mögött. Harmadszor jutot­tunk be az Országos Német Nemzetiségi Néptáncfesztivál gálájára, ami azt jelenti, hogy az ország tizenkét legjobb csapata között tarta­nak minket számon. A solymári gyermektánc fesztiválon a zsűri különdíjával jutalmazták műsorunkat. Mindezt sok munkával értük el, amit nem tudnék vállal­ni, ha nem lenne mindenben segítségemre a fér- jem, a családom. _______________________-pál­i I 1

Next

/
Thumbnails
Contents