Tolnai Népújság, 2002. június (13. évfolyam, 126-150. szám)
2002-06-29 / 150. szám
I 14. OLDAL TOLNA MEGYE 2002 - BATASZEK 2002. JÚNIUS 29., SZOMBAT Ha ideje engedi, horgászik Köszöni, jól van, mondta Herendi János kanonok A városka lakói egy emberként izgultak érte, amikor pár hete a kórház intenzív osztályát is megjárta. Azóta jól van és ebben az is segített, hogy Herendi János kanonok érezhette, mennyire ragaszkodnak hozzá az emberek.- Csak egy kis szívritmus problémám volt - mondta szinte mentegetőzve, amikor találkoztunk. - Szerencsére már jól vagyok. Nem szeretek beteg lenni, ezért nem hagyhattam el magamat. Máris készülök egy pár napos kirándulásra a németországi Besingheimbe, ahová a polgár- mesteri hivatal szervezett egy utat a tízéves testvérvárosi évforduló kapcsán. Kíváncsi vagyok rá, mennyiben más ott a hitélet mint nálunk, ahol nem mindig lehetett szabadon gyakorolni a vallásunkat. Mindig meglep, amikor az itteni és a letelepített magyarok találkoznak egymással. Mekkora a különbség az amúgy egyidős emberek között. Aki itthon maradt, végigrobotolta az életét, ha vinni akarta valamire, ezért korán elhasználódott a szervezete. Aki pedig kitelepült Németországba - bár bizonyára ő is sokat dolgozott - mégis sokkal fiatalosabb, nyugod- tabb, elégedettebb, ami az arcvonásaikon, testtartásukon is meglátszik. Legalább tíz évvel látszanak fiatalabbnak azok, akiket kitelepítettek Németországba, mint akik itt maradtak. - Hogy telik a nyár, jut-e idő pihenésre?- A nyár kicsit lazább a munka szempontjából, hiszen az iskolában nincs hittanoktatás, így a hétköznapok kissé szabadabbak. Magyarhertelendre, a hittantáborba készülök egy hétre, a gyerekekhez. Majd ezt követően ha lesz egy kis időm, akkor horgászni megyek. A Duna mellett nőttem fel, így nagy örömöt jelent ha a hajnal a folyóparton ér, egy horgászbottal a kezemben. Épül a tűzoltószertár Az idén már 33 riasztás volt Bátaszéken, a Hunyadi utca 48-as számú házon ezekben a hetekben is tart a felújítás. Több évtizeddel ezelőtt itt volt a település tűzoltószertára, majd kiszorultak innen az önkéntesek, de másfél hónapon belül ismét visszaköltözhetnek a régi helyükre. Treszner József, a bátaszéki önkéntes tűzoltók parancsnoka elmondta, a 24 órás ügyeleti munkát a polgári szolgálatos katonák látják el, hiszen a 19 vonulós önkéntes mindegyikének van valahol fő állása, melyből eltartja a családját. Az egyesületnek egyébként 23 tagja van, de négyen már veteránok, mondta a parancsnok. Ha riasztják őket, akkor a többség 5 percen belül indul az adott helyszínre. Eddig nem volt megfelelő a körülmény ahhoz, hogy bővítsék az állományt. A felújított tűzoltószertár 178 négyzetméter alapterületű lesz és három garázs tartozik hozzá. Lesz benne oktatóterem és híradós szoba. Az önkéntesek nagyon büszkék a gépparkjukra is, sok jó szolgálatot tett a Németországból kapott, felmálházott Magirus vonulókocsi. Belvíznél, csatornatörésnél és tűzoltásnál is elvégzi a feladatát. Egy átlagos évben negyven tűzesethez szokták riasztani a bátaszéki önkéntes tűzoltókat. Az idén úgy tűnik csúcsot döntenek, hiszen már június elején 33 vonulásban volt részük, és a nyárból még sok van hátra. A megszépült épületet augusztus második felétől vehetik majd birtokba a bátaszéki önkéntesek. Az új tűzoltószertár Valaha iparosok üzletei nyíltak a város főutcájáról. Együtt, békében, szeretetben Bátaszék és a három testvérváros példás kapcsolata Bognár Jenő Az idei nyáron Bátaszéken a szokottnál is nagyobb hangsúlyt kapott a testvérvárosi kapcsolatok ápolása. A héten tért haza a németországi Besingheimből egy 80 tagú delegáció, de máris várják a vendégeket Gyergyóditróból, majd ismét a bátaszékiek utaznak, ezúttal Nagysallóba. Bognár Jenő és a képviselő-testület fontos feladatának tekinti a már említett három testvérváros kapcsolatának ápolását.- - Minden település életében vannak kiemelkedő évfordulók, dátumok - mondta Bognár Jenő polgármester. - Besingheim polgáraival közösen idén ünnepeltük a testvérvárosi kapcsolatunk 10 éves évfordulóját, ezért utaztunk a héten Németországba. Az elmúlt tíz esztendőben szilárd alapokat teremtettünk az együttműködésünknek. Megismerhettük a németországi barátaink segítségével a Necker és az Enz folyók menti szőlőhegyek ölelésében fekvő Besingheimet, Németország szép tájait, mezőgazdasági kultúráját. Csodálatos hangulatú kisvárosait, településeit. Az elmúlt évek alatt közel kerülhettünk egymás kultúrájához, beleértve az ételeket, a borokat, a zenés-táncos hagyományokat. 1992. május 30-án írták alá Bátaszéken, majd rá egy évre Besingheimben a testvérvárosi szerződést Wemer Mihály és Steffen Bühler akkori polgármesterek. Azóta barátságunk napról-napra fejlődött, bővült, értékekben gazdagodott. Nagy öröm volt számunkra, amikor Bátaszék csapata először vett részt a Jux-Spiele játékokon és mindjárt győzött is. Az évente megrendezett játékok vidám, jó hangulatú vetélkedést hoztak, melynek '93-ban és '99-ben Bátaszék adott otthont. Jó kapcsolat alakult ki a két település iskolái között is. Minden évben jönnek-mennek a gyermekeink és felfedezik egymás kultúráját. Az iskolák jeles eseményeire is meghívják egymást, legyen az az igazgató beiktatása, iskola avatása, vagy szakmai tapasztalat- csere. És sorolhatnám még a példákat: a Bátaszékért Közéleti Egyesület aktív kapcsolatot alakított ki a besingheimi városvédő és hagyományőrző egyesületek tagjaival. Kiemelkedő a két város tűzoltóságának a kapcsolata is. A leggazdagabban talán a kulturális kapcsolatok fejlődtek, a bátaszéki tánccsoportok, a pedagógus kórus, vagy a besingheimi ifjúsági zenekar, városi zenekar játszott itt is, ott is. Érezzük a német barátok tiszteletét, elismerését nem csak anyagi segítségük okán, hanem például abból is, hogy megtiszteltek benBERUHÁZÁS ÉS FELÚJÍTÁS BÁTASZÉKEN 40( 300 200 100 millió Ft 2000 2001 2002 minket Bátaszék várossá avatási ünnepségén, de Besingheimben utcát neveztek el Bátaszékről. Ez nem csak a két városnak volt fontos, de különleges jelentősége van a kitelepített bátaszékiek körében is. Besingheim tűzoltó autót ajándékozott városunknak, majd támogatást nyújtott a II. világháborús emlékmű felállításához, de nem felejthetjük el a besingheimi egyházközség adományát, a Kolping Család Ferenc-házbeli szálláshelyének kialakításához. A tájház munkálataihoz is jelentős pénzadománnyal járultak hozzá német barátaink. Az Idősek Napközi Otthona számára és a Szivárvány Idősek Otthona számára jelentős pénzt és adományt, bútorokat, berendezési tárgyakat kaptunk. Nagyon értékes baráti kapcsolatok alakultak ki magyar és német családok között az elmúlt tíz évben. Kezdettől fogva tudatosan törekedtünk arra, hogy ne csak a két város önkormányzatainak, vezetőinek kölcsönös látogatásai fémjelezzék Bátaszék és Besingheim testvérvárosi mivoltát, hanem a polgárok és a civil társadalom kerüljön minél közelebb egymáshoz. A csoportos látogatások során az egyének és családok _____is összeismerkedtek. Leveleznek, személyesen is utaznak és találkoznak polgáraink. Rendkívül fontos momentumok ezek, különösen napjainkban, amikor küszöbön áll hazánk uniós tagsága. A besingheimi testvérvárosi kapcsolathoz hasonlóan nagyon jól működik a ditrói és a nagysallói is. A romániai és a szlovák gyermekek minden évben szívesen jönnek a Balatonra, amit mi szervezünk a részükre, de jól működik a cserekapcsolat is, mert a bátaszéki gyerekek is utaznak Gyergyóditróba és Nagysallóba. Hatalmas sikert aratott Ditróban a közelmúltban általunk előadott élő passió. Képességeinkhez képest anyagilag is támogatjuk a testvérvárosainkat, így az iskola felújításához ötszázezer forintot gyűjtöttünk össze, melyet elosztva kapott Ditró és Nagysalló. A testvérvárosi kapcsolatok jelentősége az, hogy sokkal nyitottabbá válunk általuk, megismerjük egymás szokásait, világnézetét és miközben megtanulunk békében, szeretetben élni együtt, saját magunkat is jobban megismerjük. Az elmúlt négy évben sokat fejlődött a városunk, az egyik legnagyobb beruházás, a szennyvízcsatorna kiépítésének munkálatai jól haladnak, a főutca utolsó szakaszának a korszerűsítése van még hátra, de minden, idei évre tervezett munkával elkészülünk szeptember közepéig. Az óvónő Bátaszéken az önkormányzathoz tartozó három óvodába 255 gyermek iratkozott be, ez a létszám ideálisnak számít, mert mindenkit felvettek, aki jelentkezett, ugyanakkor nincs zsúfoltság sem, mondta Kissné Müller Zsuzsa, az óvoda vezetője. A tíz csoportban, életkortól függetlenül játszanak, foglalkoznak a kicsikkel. Osztatlanok a csoportok, ami azt jelenti, hogy a beiratkozástól az iskolai felvételig egy óvó nénihez kötődnek a gyerekek. Az elmúlt években egyre több szülő veszi igénybe azt a lehetőséget, melyet az oktatási törvény tett lehetővé, vagyis 71 éves korig, ha a szülők úgy látják jónak, akkor minden külön en- ■ gedély nélkül tovább maradhat a gyerek az óvodába. Harminc éve, hogy Kissné Müller Zsuzsa ezt a pályát választotta. Az akkori ovisok ma már a saját gyermekeiket viszik hozzá az óvodába. Az elmúlt 3 évtized alatt végigkísérhette, hogyan alakult, változott a hazai óvodákban a légkör. Zsuzsának egy fia és két unokája (kétéves kislányok és ikrek) van, így ha ideje engedi, a kicsikkel játszik, vagy besegít a menyének. Ma már tudom, az ember életében a legfontosabb a család és bár nagyon szeretem a munkámat is, jó szervezéssel meg lehet oldani, hogy egy családanya mindkét területen helyt álljon, mondta mosolyogva Zsuzsa. ■ A beruházó Az Alisca-Bau neve összefonódott Bátaszékkel és erre a helyiek nagyon büszkék: van egy olyan cégük, amely országosan is elismert. Werner Mihály, a cég mélyépítési ágazatának igazgatója született bátaszéki:- Nagyon jó a kapcsolatunk a helyi önkormányzattal, ebből adódik, hogy a város dinamikus fejlődését jellemző beruházásokból folyamatosan részt vállalhattunk. Most a szennyvízberuházáson dolgozunk. Átlagosan 80- 100 azoknak a helyi szakmunkásoknak, segédmunkásoknak a száma, akiket a térségben foglalkoztatunk. Werner Mihály azt is elmondta, Bátaszék olyan település, ahol nagyon sok elismert iparos élt. A mai nemzedéknek volt kitől szakmai tisztességet tanulni. ■ A nyugdíjas BátaCseri Árpád 7 éve ment nyugdíjba a Volántól, ahol több évtizeden keresztül dolgozott. Mindössze 12 éves volt, amikor 1947-ben, a Felvidékről székre sodorta az élet. Ma már emlékei, no és gyermekei, fia és leánya, illetve unokái ide kötik. Minden napnak megvan a programja, mondta, szívesen végez fizikai munkát, de a kikapcsolódásra, pihenésre is jut idő. A helyi nyugdíjas klubnak is aktív tagja. Feleségével a felvidéki hagyományt a mai napig ápolják, a bátaszéki tájházban pedig egy teljes szobát saját gyűjtésükből rendeztek be. A vállalkozó Kovács István agrármérnök és családja 340 hektáron gazdálkodik már évek óta. Két leánya közül a kisebbik, (férjével együtt élelmiszeripari mérnökök) döntött úgy, hogy csatlakoznak édesapjuk mező- gazdasági vállalkozásához. A nagyobbik leány, Klára és a férje az orvosi hivatást választotta. A családot hat unoka színesíti (6 és 16 év közöttiek). A napokban kezdték meg az aratást, munka van bőven. Mindenkinek meg van a maga feladata. Az elmúlt 15 évben egyszer volt a családfő és felesége nyaralni, mert a munka mellől nem lehet csak úgy elmenni. Az igazgató Kemény Lajos Kemény Lajos igazi bátaszé- ki, évtizedekkel ezelőtt, friss diplomásként (matek-fizika szakos tanár) egyből visszatért a szülővárosába. Először a helyi gimnáziumban tanított, majd elvállalta, mert kihívásnak érezte, az általános iskola igazgatói állását. Felesége is pedagógus, két fia (21 és 19 évesek) a műszaki egyetemen tanul. Már 12 éve, hogy Bátaszék polgárai képviselőjüknek választották, így az oktatás mellett közéleti szerepet is vállalt. Ahogy ő mondta: az emberek bizalma megtiszteltetés a számára. A jegyző Bozsolik Róbert a megye egyik legfiatalabb városi jegyzője, 33 évesen két kisgyermek, a 3 éves Zsófi és az 5 éves Dávid édesapja. A jegyző úr a családján kívül a munkájára a legbüszkébb. A város dinamikusan fejlődik, évről évre egyre több beruházás készült el. Bátaszék fejlődése a jegyzőn és munkatársain is múlik, a pályázatok elkészítésével igyekeztek minél több támogatáshoz hozzájuttatni a várost, hogy egyre több beruházás valósulhasson meg. Ha ideje engedi, még mindig szívesen húzza fel a lábára a sportcipőjét, nagyon szeret ugyanis focizni. A szikvízkészítő Farkas Lajos húsz év mun- kaviszony után, 10 évvel ezelőtt arra kényszerült, hogy önálló legyen. A szik- vízkészítés mellett döntött a család, már csak azért is, mert ezt eddig a munkájuk mellett folytatták. Vállalkozóként és ön- kormányzati képviselőként úgy érzi, teljes az élete, hiszen mint képviselő az üléseken közvetíteni tudja a vállalkozók napi értékesítési, piaci, és adózást is érintő gondjait. Farkas Lajost és a feleségét a sport „hozta össze”, két fiút neveltek fel együtt, békességben és szeretetben, a kisebbik egyetemista, a nagyobbik pedig már megnősült és önálló életet él. A szervező Váradi Henrik nevéhez kapcsolódik Bátaszéken a Közéleti Egyesület újjászervezése. Főleg a középkorúak és az idősebbek igényének engedve vállalta a feladatot, hogy „életet lehel” az egyesületbe. Előadásokat szervezett, érdekes témákat, kiváló előadókat hívott meg, így ismét havonta találkozhattak egymással mindazok, akiket érdekel a közélet. Váradi Henriknek egy leánya és három unokája van, és egész életét végigkísérő hobbi, a foci. Elismert játékvezető volt, de ma is tagja a megyei játékvezetői bizottságnak, illetve a megyei fegyelmi bizottságnak.
