Tolnai Népújság, 2002. június (13. évfolyam, 126-150. szám)

2002-06-29 / 150. szám

I 14. OLDAL TOLNA MEGYE 2002 - BATASZEK 2002. JÚNIUS 29., SZOMBAT Ha ideje engedi, horgászik Köszöni, jól van, mondta Herendi János kanonok A városka lakói egy ember­ként izgultak érte, amikor pár hete a kórház intenzív osztályát is megjárta. Azóta jól van és ebben az is segített, hogy Herendi János kanonok érezhette, mennyire ragasz­kodnak hozzá az em­berek.- Csak egy kis szívrit­mus problémám volt - mondta szinte mente­getőzve, amikor talál­koztunk. - Szerencsére már jól vagyok. Nem szeretek beteg lenni, ezért nem hagyhattam el maga­mat. Máris készülök egy pár na­pos kirándulásra a németországi Besingheimbe, ahová a polgár- mesteri hivatal szervezett egy utat a tízéves testvérvárosi évfor­duló kapcsán. Kíváncsi vagyok rá, mennyiben más ott a hitélet mint nálunk, ahol nem mindig lehetett szabadon gyakorolni a vallásunkat. Mindig meglep, ami­kor az itteni és a letelepített ma­gyarok találkoznak egymással. Mekkora a különbség az amúgy egyidős emberek között. Aki itt­hon maradt, végigrobotolta az életét, ha vinni akarta valamire, ezért korán elhasználódott a szervezete. Aki pedig kitelepült Németországba - bár bizonyára ő is sokat dolgozott - mégis sokkal fiatalosabb, nyugod- tabb, elégedettebb, ami az arcvonásaikon, test­tartásukon is meglát­szik. Legalább tíz évvel látszanak fiatalabbnak azok, akiket kitelepítet­tek Németországba, mint akik itt maradtak. - Hogy telik a nyár, jut-e idő pihenésre?- A nyár kicsit lazább a munka szempontjából, hiszen az iskolá­ban nincs hittanoktatás, így a hétköznapok kissé szabadabbak. Magyarhertelendre, a hittantá­borba készülök egy hétre, a gye­rekekhez. Majd ezt követően ha lesz egy kis időm, akkor horgász­ni megyek. A Duna mellett nőt­tem fel, így nagy örömöt jelent ha a hajnal a folyóparton ér, egy horgászbottal a kezemben. Épül a tűzoltószertár Az idén már 33 riasztás volt Bátaszéken, a Hunyadi utca 48-as számú házon ezekben a hetekben is tart a felújítás. Több évtizeddel ezelőtt itt volt a település tűzoltósz­ertára, majd kiszorultak in­nen az önkéntesek, de másfél hónapon belül ismét vissza­költözhetnek a régi helyükre. Treszner József, a bátaszéki ön­kéntes tűzoltók parancsnoka el­mondta, a 24 órás ügyeleti mun­kát a polgári szolgálatos katonák látják el, hiszen a 19 vonulós ön­kéntes mindegyikének van vala­hol fő állása, melyből eltartja a családját. Az egyesületnek egyébként 23 tagja van, de né­gyen már veteránok, mondta a parancsnok. Ha riasztják őket, akkor a többség 5 percen belül indul az adott helyszínre. Eddig nem volt megfelelő a körülmény ahhoz, hogy bővítsék az állo­mányt. A felújított tűzoltószertár 178 négyzetméter alapterületű lesz és három garázs tartozik hozzá. Lesz benne oktatóterem és híradós szoba. Az önkéntesek nagyon büsz­kék a gépparkjukra is, sok jó szolgálatot tett a Németországból kapott, felmálházott Magirus vonulókocsi. Belvíznél, csatorna­törésnél és tűzoltásnál is elvégzi a feladatát. Egy átlagos évben negyven tűzesethez szokták riasztani a bátaszéki önkéntes tűzoltókat. Az idén úgy tűnik csúcsot dönte­nek, hiszen már június elején 33 vonulásban volt részük, és a nyárból még sok van hátra. A megszépült épületet augusz­tus második felétől vehetik majd birtokba a bátaszéki önkéntesek. Az új tűzoltószertár Valaha iparosok üzletei nyíltak a város főutcájáról. Együtt, békében, szeretetben Bátaszék és a három testvérváros példás kapcsolata Bognár Jenő Az idei nyáron Bátaszéken a szokottnál is na­gyobb hangsúlyt kapott a testvérvárosi kapcsola­tok ápolása. A héten tért haza a németországi Besingheimből egy 80 tagú delegáció, de máris várják a vendégeket Gyergyóditróból, majd ismét a bátaszékiek utaznak, ezúttal Nagysallóba. Bognár Jenő és a képviselő-testület fontos felada­tának tekinti a már említett három testvérváros kapcsolatának ápolását.- - Minden település életében vannak kiemelke­dő évfordulók, dátumok - mondta Bognár Jenő polgármester. - Besingheim polgáraival közösen idén ünnepeltük a testvérvárosi kapcsolatunk 10 éves évfordulóját, ezért utaztunk a héten Német­országba. Az elmúlt tíz esztendőben szilárd alapo­kat teremtettünk az együttműködésünknek. Meg­ismerhettük a németországi barátaink se­gítségével a Necker és az Enz folyók men­ti szőlőhegyek ölelésében fekvő Besingheimet, Németország szép tájait, mezőgazdasági kultúráját. Csodálatos hangulatú kisvárosait, településeit. Az el­múlt évek alatt közel kerülhettünk egy­más kultúrájához, beleértve az ételeket, a borokat, a zenés-táncos hagyományokat. 1992. május 30-án írták alá Bátaszéken, majd rá egy évre Besingheimben a testvérvárosi szerződést Wemer Mihály és Steffen Bühler akkori polgármesterek. Azóta barátságunk napról-napra fejlődött, bővült, értékekben gazdagodott. Nagy öröm volt számunkra, amikor Bátaszék csapata először vett részt a Jux-Spiele játékokon és mindjárt győzött is. Az évente megrendezett játékok vidám, jó hangulatú vetélkedést hoztak, melynek '93-ban és '99-ben Bátaszék adott otthont. Jó kap­csolat alakult ki a két település iskolái között is. Minden évben jönnek-mennek a gyermekeink és felfedezik egymás kultúrá­ját. Az iskolák jeles eseményei­re is meghívják egymást, legyen az az igazgató be­iktatása, iskola avatása, vagy szakmai tapasztalat- csere. És sorolhatnám még a példákat: a Bátaszékért Közéleti Egyesület aktív kapcsolatot alakított ki a besingheimi városvédő és hagyo­mányőrző egyesületek tagjaival. Kiemelkedő a két város tűzoltóságának a kapcsolata is. A leggazda­gabban talán a kulturális kapcsolatok fejlődtek, a bátaszéki tánccsoportok, a pedagógus kórus, vagy a besingheimi ifjúsági zenekar, városi zenekar ját­szott itt is, ott is. Érezzük a német barátok tisztele­tét, elismerését nem csak anyagi segítségük okán, hanem például abból is, hogy megtiszteltek ben­BERUHÁZÁS ÉS FELÚJÍTÁS BÁTASZÉKEN 40( 300 200 100 millió Ft 2000 2001 2002 minket Bátaszék várossá avatási ünnepségén, de Besingheimben utcát neveztek el Bátaszékről. Ez nem csak a két városnak volt fontos, de különleges jelentősége van a kitele­pített bátaszékiek körében is. Besingheim tűz­oltó autót ajándékozott városunknak, majd tá­mogatást nyújtott a II. világháborús emlékmű felállításához, de nem felejthetjük el a besinghei­mi egyházközség adományát, a Kolping Család Ferenc-házbeli szálláshelyének kialakításához. A tájház munkálataihoz is jelentős pénzadománnyal járultak hozzá német barátaink. Az Idősek Napkö­zi Otthona számára és a Szivárvány Idősek Ottho­na számára jelentős pénzt és adományt, bútoro­kat, berendezési tárgyakat kaptunk. Nagyon értékes baráti kapcsolatok alakultak ki magyar és német családok között az elmúlt tíz év­ben. Kezdettől fogva tudatosan töreked­tünk arra, hogy ne csak a két város önkor­mányzatainak, vezetőinek kölcsönös láto­gatásai fémjelezzék Bátaszék és Besingheim testvérvárosi mivoltát, hanem a polgárok és a civil társadalom kerüljön minél közelebb egymáshoz. A csoportos látogatások során az egyének és családok _____is összeismerkedtek. Leveleznek, szemé­lyesen is utaznak és találkoznak polgára­ink. Rendkívül fontos momentumok ezek, külö­nösen napjainkban, amikor küszöbön áll hazánk uniós tagsága. A besingheimi testvérvárosi kap­csolathoz hasonlóan nagyon jól mű­ködik a ditrói és a nagysallói is. A ro­mániai és a szlovák gyermekek min­den évben szívesen jönnek a Balaton­ra, amit mi szervezünk a részükre, de jól működik a cserekapcsolat is, mert a bátaszéki gyerekek is utaznak Gyergyóditróba és Nagysallóba. Ha­talmas sikert aratott Ditróban a közel­múltban általunk előadott élő passió. Képességeinkhez képest anyagilag is támogatjuk a testvérvárosainkat, így az iskola felújításához ötszázezer forintot gyűjtöttünk össze, melyet el­osztva kapott Ditró és Nagysalló. A testvérvárosi kapcsolatok jelentősége az, hogy sokkal nyitottab­bá válunk általuk, megismerjük egymás szokásait, világnézetét és miközben megtanulunk békében, szeretetben élni együtt, saját magunkat is jobban megismerjük. Az elmúlt négy évben sokat fejlődött a váro­sunk, az egyik legnagyobb beruházás, a szenny­vízcsatorna kiépítésének munkálatai jól haladnak, a főutca utolsó szakaszának a korszerűsítése van még hátra, de minden, idei évre tervezett munká­val elkészülünk szeptember közepéig. Az óvónő Bátaszéken az önkormányzat­hoz tartozó három óvodába 255 gyermek iratkozott be, ez a lét­szám ideálisnak számít, mert mindenkit felvettek, aki jelentke­zett, ugyanakkor nincs zsúfolt­ság sem, mondta Kissné Müller Zsuzsa, az óvoda vezetője. A tíz csoportban, életkortól függetle­nül játszanak, foglalkoznak a ki­csikkel. Osztatlanok a csopor­tok, ami azt jelenti, hogy a be­iratkozástól az iskolai felvételig egy óvó nénihez kötődnek a gye­rekek. Az elmúlt években egyre több szülő veszi igénybe azt a le­hetőséget, melyet az oktatási törvény tett lehetővé, vagyis 71 éves korig, ha a szülők úgy látják jónak, akkor minden külön en- ■ gedély nélkül tovább maradhat a gyerek az óvodába. Harminc éve, hogy Kissné Müller Zsuzsa ezt a pályát vá­lasztotta. Az akkori ovisok ma már a saját gyermekeiket viszik hozzá az óvodába. Az elmúlt 3 évtized alatt végigkísérhette, ho­gyan alakult, változott a hazai óvodákban a légkör. Zsuzsának egy fia és két unokája (kétéves kislányok és ikrek) van, így ha ideje engedi, a kicsikkel játszik, vagy besegít a menyének. Ma már tudom, az ember éle­tében a legfontosabb a család és bár nagyon szeretem a munká­mat is, jó szervezéssel meg lehet oldani, hogy egy családanya mindkét területen helyt álljon, mondta mosolyogva Zsuzsa. ■ A beruházó Az Alisca-Bau neve összefonó­dott Bátaszékkel és erre a helyiek nagyon büszkék: van egy olyan cégük, amely országosan is elis­mert. Werner Mihály, a cég mély­építési ágazatának igazgatója született bátaszéki:- Nagyon jó a kapcsolatunk a helyi önkormányzattal, ebből adódik, hogy a város dinamikus fejlődését jellemző beruházások­ból folyamatosan részt vállalhat­tunk. Most a szennyvízberuhá­záson dolgozunk. Átlagosan 80- 100 azoknak a helyi szakmun­kásoknak, segédmunkásoknak a száma, akiket a térségben foglal­koztatunk. Werner Mihály azt is elmond­ta, Bátaszék olyan település, ahol nagyon sok elismert iparos élt. A mai nemzedéknek volt kitől szakmai tisztességet tanulni. ■ A nyugdíjas Báta­Cseri Árpád 7 éve ment nyugdíjba a Volántól, ahol több év­tizeden ke­resztül dolgo­zott. Mind­össze 12 éves volt, amikor 1947-ben, a Felvidékről székre sodorta az élet. Ma már emlékei, no és gyer­mekei, fia és leánya, illetve uno­kái ide kötik. Minden napnak megvan a programja, mondta, szívesen végez fizikai munkát, de a kikapcsolódásra, pihenésre is jut idő. A helyi nyugdíjas klubnak is aktív tagja. Feleségével a fel­vidéki hagyományt a mai na­pig ápolják, a bátaszéki tájház­ban pedig egy teljes szobát sa­ját gyűjtésükből rendeztek be. A vállalkozó Kovács István agrármérnök és családja 340 hektáron gaz­dálkodik már évek óta. Két leánya közül a kisebbik, (fér­jével együtt élelmiszeripari mérnökök) döntött úgy, hogy csatlakoznak édesapjuk mező- gazdasági vállalkozásához. A nagyobbik leány, Klára és a férje az orvosi hivatást választotta. A családot hat unoka színesíti (6 és 16 év közöttiek). A napokban kezdték meg az aratást, munka van bőven. Mindenkinek meg van a maga feladata. Az elmúlt 15 évben egyszer volt a családfő és fele­sége nyaralni, mert a munka mellől nem lehet csak úgy el­menni. Az igazgató Kemény Lajos Kemény Lajos igazi bátaszé- ki, évtizedek­kel ezelőtt, friss diplo­másként (ma­tek-fizika sza­kos tanár) egyből vissza­tért a szülővá­rosába. Először a helyi gimnázium­ban tanított, majd elvállalta, mert kihívásnak érezte, az álta­lános iskola igazgatói állását. Fe­lesége is pedagógus, két fia (21 és 19 évesek) a műszaki egyete­men tanul. Már 12 éve, hogy Bátaszék polgárai képviselőjüknek vá­lasztották, így az oktatás mellett közéleti szerepet is vállalt. Ahogy ő mondta: az emberek bizalma megtiszteltetés a szá­mára. A jegyző Bozsolik Ró­bert a megye egyik legfiata­labb városi jegyzője, 33 évesen két kisgyermek, a 3 éves Zsófi és az 5 éves Dávid édesap­ja. A jegyző úr a családján kívül a munkájára a legbüszkébb. A város dinamikusan fejlődik, év­ről évre egyre több beruházás készült el. Bátaszék fejlődése a jegyzőn és munkatársain is mú­lik, a pályázatok elkészítésével igyekeztek minél több támoga­táshoz hozzájuttatni a várost, hogy egyre több beruházás való­sulhasson meg. Ha ideje engedi, még mindig szívesen húzza fel a lábára a sportcipőjét, nagyon szeret ugyanis focizni. A szikvízkészítő Farkas Lajos húsz év mun- kaviszony után, 10 évvel ezelőtt arra kényszerült, hogy önálló le­gyen. A szik- vízkészítés mellett döntött a család, már csak azért is, mert ezt eddig a munkájuk mellett folytatták. Vállalkozóként és ön- kormányzati képviselőként úgy érzi, teljes az élete, hiszen mint képviselő az üléseken közvetíte­ni tudja a vállalkozók napi érté­kesítési, piaci, és adózást is érin­tő gondjait. Farkas Lajost és a fe­leségét a sport „hozta össze”, két fiút neveltek fel együtt, bé­kességben és szeretetben, a ki­sebbik egyetemista, a nagyob­bik pedig már megnősült és önálló életet él. A szervező Váradi Henrik nevéhez kap­csolódik Báta­széken a Köz­életi Egyesület újjászervezé­se. Főleg a kö­zépkorúak és az idősebbek igényének en­gedve vállalta a feladatot, hogy „életet lehel” az egyesületbe. Előadásokat szervezett, érde­kes témákat, kiváló előadókat hívott meg, így ismét havonta találkozhattak egymással mindazok, akiket érdekel a közélet. Váradi Henriknek egy leánya és három unokája van, és egész életét végigkísérő hobbi, a foci. Elismert játékvezető volt, de ma is tagja a megyei játékveze­tői bizottságnak, illetve a me­gyei fegyelmi bizottságnak.

Next

/
Thumbnails
Contents