Tolnai Népújság, 2002. június (13. évfolyam, 126-150. szám)
2002-06-29 / 150. szám
12. OLDAL TOLNA MEGYEI ÖNKORMÁNYZAT 2002. JÚNIUS 29., SZOMBAT HU Turizmus: vonzerő van Vadászat, népművészet, történelmi borvidék, gyógyvizek Bács-Kiskunt és Tolnát hamarosan még szorosabban összeköti az új Duna-híd Színes múlt, gazdag hagyományok A Dunántúl délkeleti területének 3704 négyzetkilométerét kitöltő Tolna megye közel negyedmillió lakosával hazánk legkisebb megyéi közé tartozik. A megye centrális részét a Tolnai-dombság adja, amely a Dél-Mezőfölddel, a Sárközzel, a Kapos-Koppány menti dombvidékkel kiegészülve egy természetes szépségekben gazdag, szemet gyönyörködtető táj képét mutatja. Ezt a vidék tárul elénk dr. Dobos Gyula történész összeállítása nyomán. A terület régészeti emlékei az itt élők több ezer éves múltjáról vallanak. A jégkorszak végétől errefelé előbb a kelták, majd az őket leigázó rómaiak éltek. A népvándorlás korában a hunok, gótok, gepidák, avarok dúlásait szenvedték el a táj lakói. A honfoglaláskor Árpád népének, a fejedelmi törzsnek a szállásterülete lett ez a vidék. A Szent István kori államszervezet egységeihez hasonlóan Tolna vármegye is várcentrumú is- pánságból alakult ki, a 44 királyi vármegye egyikeként. A máig is vitatott neve glőszqr a tihanyi apátság alapító levelében szerepel. Az évszázadokon át a királyi tulajdonban álló területen az önálló bencés apátságot 1061-ben Szekszárdon I. Béla, a bátait 1093-ban Szent László, a földvárit 1135 körül II. Béla, a cikádori cisztercita monostort 1142-ben II. Géza királyunk alapította. A gazdag vármegyét az elmúlt 1100 esztendő alatt többször feldúlták.- Torzsalkodó birtokosai gyakran váltották egymást. Az 1400-as években először Tolna, majd Szekszárd szerzett mezővárosi rangot. Ozora felemelkedése, ferences kolostor működése Zsigmond király nagyhatalmú ke- gyencének, az országos hírű temesi ispánnak, Pipónak a nevéhez fűződik. A mohácsi csata idején 13 várat 21 mezővárost és további 540 települést számláló virágzó megye a törökkorban és a felszabadító háborúk időszakában óriási vérveszteséget szenvedett. Az elnéptelenedést mutatja, hogy a XVIII. század elején mindössze 23 településen alig 1000 lakos élt. Ezt követően spontán betelepülések, bevándorlások, majd a több hullámban végrehajtott szervezett betelepítések eredményeként a II. József-féle népszámlálás időszakában már 157 lakott település 130.000 embernek adott otthont. Ekkor alakultak ki a völgységi, a gyönki, a szekszárdi járás többségében német ajkú települései. A Rákóczi-szabadságharc színes lapjait jelentették Bottyán János sikerei, és az 1708-ban Kölesdnél aratott győzelem Béri Balog Ádám vezetésével. A XVIIXIX. században Földvár, Szekszárd, Tolna, Bátaszék, Kölesd, Paks, Ozora vásártartási jogot szerezve jelentős fejlődésnek indult. A XIX. század nemzetformáló személyiségei között ott találjuk megyénk konzervatív és reformer történelmi nemesi családjait: a Bezerédj, Perczel, Sztankován- szky, Csapó, Dőry, Bartal, Augusz famíliákat. Köztük az önként, elsőként adózó Bezerédj Istvánt, a magyar nyelv ügyében, majd a szabadságharcban jeleskedő Perczel Mórt, de ott vannak a hazát fegyverrel védő, Ozorán példát mutató tolnai-nemzetőrök vezetői is. A dualizmus időszakában kiépült a vasúthálózat. A simon- tornyai bőrüzem után a megyében konzerv-, cipő-, textil- és zománcüzem kezdte meg működését. Tolna megye azonban később sem lett ipari centrum, ettől csak az mutat eltérést, hogy napjainkban megyénkben üzemel az ország egyetlen atomerőműve. 1905-ben szerzett városi rangot a megyeszékhely Szekszárd, majd az utolsó negyedszázadban emelkedett a városok közé Bátaszék, Bonyhád, Dombóvár, Dunaföldvár, Paks, Simontornya, Tamási és Tolna. Rajtuk kívül a megyének további 99 településén működik önkormányzat. Tolna sokszínű környezetének legdíszesebb ékeit a különböző tájegységek sajátos kultúrái, a Kapos, Koppány mente, a Sárköz népművészete jelenti. Ezt kiegészítve teszi teljessé megyénk arculatát a századok óta itt élő németek, szlávok és a II. világháború után telepített székelyek, felvidékiek gazdag néphagyománya. A Tolna Megyei Önkormányzat Közgyűlése elnökeként, valamennyi Tolna megyei polgár nevében ezúton köszöntőm az Országos Erdészeti Egyesület Vándorgyűlését. Bár a rendezvénynek szomszédunk, Bács-Kiskun megye ad otthont, úgy gondolom, hogy a Duna jobb partján élők is joggal tekintik magukat házigazdának. A helyszín ugyanis e két megye közösen őrzött, nagyobb részt Tolnában fekvő kincse: Gemenc. Az a természetes híd, amely évszázadok óta hagyományosan összeköti a két területet, a közeljövőben már újabb összeköttetéssel gyarapodik: a szekszárdi Duna-híddal. Két közigazgatási terület, két régi szomszédvár hagyományos és modem értelemben vett kötődésének igen szép példáját adja e kettősség. A gyönyörű táj, az Koltai Tamás erdő közös kincsünk, közösen tartozunk érte felelősséggel. Jó szívvel mondhatom: megyénk mindent igyekszik megtenni e kapcsolat erősítésével, a közös javak megőrzésével. Nagy szeretettel kívánok a konferencia valamennyi résztvevőjének jó munkát, kívánom, hogy ismerjék meg és lelkűkben vigyék magukkal e dél-magyarországi tájék minden ízét, sajátosságát, vigyék hírét, hogy itt a nagy világ egy kicsiny szegletében van egy gyönyörű erdő, amely két országrészt, mint egy híd: összeköt. Gemenc: akid Koltai Tamás a Tolna Megyei Önkormányzat Közgyűlésének elnöke A megye pecsétje Tolna vármegye 1699 elején az uralkodóhoz, I Lipót császárhoz és királyhoz folyamodott pecsétért. A kérvényen szere pelt a kért pecsét megfestett képe. A nádor rávezette ajánlását, s eflnek alapján állították ki a kizárólag Tolna vármegyének adományozandó királyi diplomát a kancelláriában 1699. szeptember elsejei keltezéssel. A királyi oklevélben szerepel a fenti események leírása, valamint azt is jelzi, hogy a megyének régebben is volt pecsétje, de a török uralom alatt a háború zavarai között elveszett. Ez a megállapítás csak feltételezés, hiszen az 1550-es 62-es törvénycikk elrendelte •ugyan, hogy minden megyének legyen pecsétje, de ekkor Tolna megye már nem volt olyan helyzetben (a török megszállás miatt), hogy ennek a rendelkezésnek eleget tehetett volna. 1699-ben, azaz az oklevél írásakor már el sem tudták képzelni, hogy a megyének ne lett volna már a török idők előtt is pecsétje. Az 1699. novemberi közgyűlésen a vármegye elrendelte, hogy a pecsét adományozásáról szóló diploma taksáját, a 70 forintot a kancelláriának ki kell fizetni. Magát a királyi diplomát az 1700. január 11-12-i paksi gyűlésen hirdették ki. Mezőgazdaság Tolna megye az ország legkisebb megyéi közé tartozik, hagyományosan az ország élelmiszergazdaságának kiemelkedő adottságú alapanyag termelő térsége. Területe 3704 négyzetkilométer, hazánk területének 4 százaléka. Az összes lakónépesség száma 244 ezer fő, ami az ország lakó- népességének a 2,4 százalékát jelenti. A megyében 108 település található, amelyből 9 város és 99 község. A megye kis létszámú, elszórt aprófalvas jellegű. A lakosság háromnegyede érintett a mezőgazdasági termelésben. A mezőgazdasági tevékenységet folytató gazdálkodó szervezetek száma 324, míg az egyéni gazdaságok száma megközelíti a 33 ezret. A megye a hazai bruttó termék 2,1 százalékát adja. A GDP megyei, gazdasági ágak szerinti megoszlását vizsgálva megállapítható a mezőgazdaság, vad-erdő gazdálkodás és halászat 14,1 százalékos túlsúlya, szemben az országos 5 százalékos áüaggal. A megye agroökológiai adottságai kedvezőek. A napsütéses órák száma meghaladja a 2000 órát, a lehullott csapadék meny- nyisége 600 mm körül mozog. Mindezek alapján a megye az országos átlagnál jobb körülmények között gazdálkodik, amely az évtizedek óta elért eredményeiben jól tükröződik. Az országos arányoknál magasabb a megye összes területéből a mezőgazdasági terület és ezen belül a szántóterület aránya. Ez utóbbi 62,7 százalék, szemben az országos átlaggal, amely csupán 50,6 százalék. A szántóföldi növénytermesztés eredményét döntően a gabonafélék határozzák meg. A gabonaféléken belül a kukorica és a búza vetésterülete a legjelentősebb. Éves viszonylatban a megye 900 ezer tonna gabonát termel meg, a mennyiség jelentős hányadát elszállítják a megyéből. A főbb növények fajlagos hozamai alapján a megyék közti rangsorban minden évben Tolna megye az első három között szerepel. Vadgazdálkodás Tolna megyében a vadászatra jogosultak 328.813 hektáron folytatnak vadgazdálkodási tevékenységet, összesen 57 területen. A megyében a vadgazdálkodási egységek átlagos nagysága 5.768,6 hektár. Az 57 területből 13 területen a tulajdonosi közösség gyakorolja a vadászati jogot, összesen 85.505 hektáron, míg a többi 44 területen vadásztársaság, haszonbérleti szerződéssel, 243.308 hektáron. A területek rendeltetés szerinti felosztásában: vadgazdálkodási rendeltetésű 55 terület, génállomány megőrzési rendeltetésű 2 terület. A megyében kétezer fő feletti a vadászok száma. Az összes vadászjegyet váltók közül 73 százaléka valamilyen területtel rendelkező társaság tagja, 15 százaléka bérkilövő társaság tagja, alanyi jogon vadászjegyet váltó személy 12 százalék volt. Tolna megyében mind az apróvadas, mind a nagyvadas jellegű vadászterületek is megtalálhatóak. A megye gímszarvas állománya még napjainkban is kiemelkedő minőségű az országos átlaghoz képest. Az 57 vadgazdálkodási egység összesített 2000 évi bevétele 744,7 millió forint volt, míg a kiadások 652 millió forintot tettek ki, így a megyei egyenleg pozitív előjelű volt a maga 92,7 millió forintjával. Pihenő gímszarvas az etetőhelyen Halászat Tolna megyében a halgazdálkodási tevékenység 8.448 hektáron történik. A termelést adó vízfelületek két csoportra bonthatók. Első csoportba az üzemtervezett halászati vízterületek tartoznak, amelyek nagysága 5.748 hektár. A második csoportba a halastavak tartoznak, amelyek •nagysága összességében 2.700 hektár: ez a vízterület, kiterjedését tekintve évek óta változatlan. A gazdasági társaságok 26,6 százalékos, a szövetkezetek 21,9 százalékos, a magán személyek 10,5 százalékos üzemeltetési arányai az elmúlt években nem változtak. A halhús, azaz a legjelentősebb ponty, azután az amur, a fehér és pettyes busa, a harcsa, a csuka és* a süllő piacra szállítása a jelenlegi keresletnek megfelelő színvonalon van. (50446) ( i * < * A megye idegenforgalmi vonzerejét a vadászat, a népművészet, a történelmi borvidék képviseli. A Gemenci-erdő és a gyulaji rezervátum világhírű, mindkét helyről több világrekorder és aranyérmes trófea került már ki. A Duna és a Szekszárdi-dombság között húzódó Sárköz néprajzi érdekességű települései Őcsény, Decs, Sárpilis és Alsónyék. A sajátos sárközi kultúrát a népviselet, a népszokások, szőttesek és hímzések őrzik még ma is. A Szekszárdi-dombság a leghíresebb magyar borvidékek egyike, a szüreti népszokásokat bemutató Szekszárdi Szüreti Fesztivál sok látogatót vonz. A vidék termál- és gyógyvizekben gazdag. A Dombóvár melletti Gunarasban és Tamásiban épült fürdőhelyeket sok külföldi vendég - jelentős részben a megyéből elszármazott német - is látogatja. A Tolnában rejlő idegenforgalmi lehetőségek azonban még nincsenek igazán kihasználva: az országban itt a legkisebb a kereskedelmi szálláshelyek és az eltöltött vendégéjszakák száma. ■
