Tolnai Népújság, 2002. június (13. évfolyam, 126-150. szám)
2002-06-22 / 144. szám
Tolnai Népújság 2002. Június 22., szombat Hétvégi Magazin 9. OLDAL „Acélemberek” a Kis-Kiiküllő mentéről Nemzedékek fáradhatatlan nevelője ,Há'svétkor láttam utoljám az édesanyámat” Flex, fúrógép, köszörű, hegesztő hangja keveredik a 40 fokos hőségben. A Duna-híd építésének ártér felett ívelő acélszerkezete alatt járunk. Ivanics István a kísérőnk. A Ganz Acélszerkezet Rt. nyugdíjból visszahívott építésvezetője mondja, hogy fent, az „acélban” Varga Kálmán és a brigádja dolgozik. - Felőlük nyugodt az éjszakám, már sok helyen dolgoztunk A brigád egy része Varga Kálmán együtt, legutóbb a Esztergomban a Mária Valéria hídon. Teszik a dolgukat, nincs is miért kapkodniuk, hiszen messze a haza, a Kis-Küküllő mente. Varga Kálmán mindig mosolygós, szikár, az időjárás szeszélyeitől edzett ember. Sorolja, hogy emberei -12 fős a brigád - erdélyi magyarok, Marosvásárhely környékéről, a Kis-Küküllő mentéről verbuválódtak. A KÖZGÉP megbízásából ők végzik az ártéri híd acélszerke-' zeteinek finom beállítását. Hidraulikákkal helyes alakra, tengely Nehéz „pózban és magasság irányban milliméteres pontossággal illesztik a hatalmas vasszerkezeteket, majd elkészítik a kötéseket. Lehet mondani, hogy a milliméterekért küzdenek. Ehhez minden szakértelmük megvan, hiszen nem ez az első munka, ahol dolgoznak. Varga Kálmán sorolja az elmúlt tíz egynéhány év munkáit:- Dolgoztunk Budapesten á Karsai hídon, Budaörsön a TESCO körhídnál, Esztergomban a Mária-Valéria híd újjáépítésén is részt vettünk, a győri Petőfi-híd felújításánál is ott voltunk és most itt, Szekszárdon. Haza csak ritkán jutunk, drága az utazás, legutóbb húsvétkor láttam édesanyámat és a feleségemet. A fiam és a két lányom már itt él Magyarországon. A fiam mérnök, a KÖZGÉP központjában, Budapesten dolgozik. Jelenleg két dolog izgatja a brigád tagjait. Várják a hó végén esedékes hosszabb szabadságukat, a másik pedig amit várnak: a magyar igazolvány. Megérdemlik, jár nekik. KÉP ÉS SZÖVEG: GOTTVALD KÁROLY Az arany katedrás tanító néni Bartos Istvánná negyvennégy esztendeje kezdte a tanítói pályát. Tanított összevont osztályt, egyszerre negyven gyereket, dolgozott, amikor veszélyeztetett terhes volt és naponta négy kilométert kellett megtennie gyalog az orvosig és vissza. Mégsem fáradt el, ma is dolgozik szülőfaluja iskolájában, bár már nyugdíjas. Munkáját az Oktatási Minisztérium Arany Katedra díjjal jutalmazta. Kevés olyan gyerek, és fiatal felnőtt van Pálfán, akit ne tanított volna Bartos Istvánná Erzsi néni, pedig nem is ott, szülőfalujában kezdte pályafutását, hanem Bikácson, majd Kistápén. Nem ő választotta ezt, sőt sírt, amikor kiderült, hogy huszonévesen pusztán kell élnie. Akkor még nem pályázat útján töltötték be a megüresedett pedagógusállást, hanem a Járási Művelődési Osztály nevezte ki a megfelelő munkaerőt „népgazdasági” érdekből. Szomorúan ment 1962-ben a fiatal tanítónő a mindentől elzárt kisfaluNévjegy: Bartos Istvánná Tóth Erzsébet 1940. május 28-án született Pálfán, itt végezte általános iskoláját, majd a dombóvári Apáczai Csere János Tanító képzőben szerzett diplomát. Tanított Bikácson, Kistápén, 1971-től dolgozik szülőfalujában, Pálfán. Jelenleg nyugdíjas, de ő az iskola gyermek- és ifjúságvédelmi felelőse, napközis nevelő és a fejlesztőcsoport vezetője Özvegy. Férje: Bartos István is pedagógus volt, éveken keresztül vezette a pálfai iskolát. Gyermekei: Erzsébet 37 éves magyartörténelem szakos tanár, István 32 éves rádió-televízió műszerész. Két unokája van, Luca 4 éves, István 3 hónapos ba, akkor már férjével, aki szintén pedagógus volt. Ő az összevont alsó tanítója, férje a felső tagozatot okította. Nem volt könnyű munka, míg az egyik osztállyal foglalkozott, a másik három önállóan dolgozott. Sok volt a hátrányos helyzetű gyerek, akiknek szülei legfeljebb hat elemivel rendelkeztek, segíteni nem tudtak, de a nevelő „szövetségesei” voltak, együttműködtek a tanítóval. Sőt. Nagyon sok felnőtt is tanulásra adta a fejét, így a felnőtt- képzés is a Bartos házaspárra hárult, ugyanúgy, mint a tanórán kívüli feladatok. Ünnepségeket rendeztek, szakkört, könyvtárat vezettek, az úttörő életet szervezték. Az iskola minden rendezvényén ott volt a puszta apraja- nagyja, így hamar megszerették a települést, és az ott élőket. Akkor még volt rangja a pedagógusoknak, tisztelték, szerették őket, nélkülük nem volt sem lakodalom, sem temetés. Erzsi néni szerint ma már nem övezi ilyen megbecsülés a pedagógusokat, bár ő szülőfalujában, ahol harminc éve dolgozik, ugyanilyen tiszteletnek örvend. Mindvégig, a hosszú évek alatt sikerült megtalálnia a közös hangot a szülőkkel, az iskolavezetőkkel és a kollegákkal. Ez utóbbi nem volt egyszerű dolog, a falusi iskolákban mindig jönnek-mennek a tanárok, gyakran képesítés nélküliek, Pálfán az elmúlt három évtized alatt száznegyvenen fordultak meg. Mindössze néhányan vannak, akiket gyökereik a kis faluba kötik. E néhány pedagógus egyike Erzsi néni, aki mindig mosolyog, mindenre emlékszik, minden gyerekről tudja, hogy milyen körülmények között él, evett-e reggelit, minden óráját ugyanolyan lelkesedéssel, örömmel tartja meg, s mint mondja nem volt belőlük két egyforma. És én tudom, hogy így van, mert nekem ő volt az első tanító nénim! VIDA TÜNDE A lelkiismeret törvénye „Boldog ember az, aki nem jár a bűnösök tanácsa szerint, nem áll a vétkesek útjára, és nem ül a csúfolódók székére, hanem az Úr törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről elmélkedik éjjel-nappal” - Zsoltár 1:1-2. Ha a „törvény” szót halljuk, olyan szabályra gondolunk, ami valamilyen módon korlátoz bennünket. Megértjük és elismerjük, hogy szükség van törvényekre, hiszen azok minket is védenek. Mégis, ha a mi eltervezett cselekvésünk ütközne törvényi korlátozásba, fájlaljuk, hogy nem lehetünk szabadok, nem tehetjük azt, amihez éppen kedvünk lenne. G r é t s y László egy írásában (Szabad Föld, 1999. március 2.) arról ír, hogy a törvényeket, szabályokat betarthat- •juk vagy megtarthatjuk, de az igekötő alaposan átformálja a jelentést. A betart nagyon jó szolgálatot tesz olyan állandósult szókapcsolatokban, amelyeknek „külső” tárgyuk van, vagyis amelyek valamely idegen akarat, rendelkezés érvényesülése. Tehát az előírásokat, a rendeleJ& teket, a szabályt, a törvényt, az utasítást betartjuk. Amikor viszont „a belső”, vagyis önként vállalt, saját magunk által választott korlátozásról, általános elvről van szó, akkor itt a megtart használata célravezetőbb. Azért tartom lényegesnek az istenfélő ember számára az elmondottakat, mert ezáltal megértheti, hogyan kell viszonyulnia Isién törvényéhez. Kereszténynek lenni nem kötelező. Sőt, erőszakkal senkit nem lehet istenfélővé tenni! Senkit nem lehet - és nem is kell - arra kényszeríteni, hogy betartsa Isten törvényét! Igazán keresztyén, és igazán hívő csak az az ember lehet, aki - mint azt a zseltáros mondja - gyönyörködik az Ür rendelkezéseiben, és önként, boldogan, örömmel megtartja azt. Az ilyen ember el sem tud képzelni jobbat magának, mint azt, hogy Isten útján járjon, és Istenének való engedelmessége örömmel tölti el, boldoggá teszi őt. Isten népéhez tartozásunkról ezért elsősorban nem egyházunk, felekezetűnk anyakönyve tanúskodik. Sokkal inkább az, hogy a hívő ember enged az Isten Szentlelke által szívébe adott lelkiismeret törvényének, megtartva azt. így életéből - mint forrásból az éltető víz - fakad Isten beszédeinek cselekvése. Imádkozzunk tehát mi is ekép- pen a zsoltár szavaival: „Tégy értelmessé, hogy megfogadjam törvényedet, és megtartsam teljes szívvel.” (Zsoltár 119:34.) URBAN GEDEON BAPTISTA LELKIPÁSZTOR Térkép a borvidékekről Feltüntetik a múzeumokat, éttermeket Térképet készít Magyarország borvidékeiről a Stiefel Eurocart Kft.; a borászathoz köthető hazai területeket és állomásokat részletesen bemutató kiadvány szeptemberben jelenik meg - közölte Hali Zsolt, a cég értékesítési vezetője Szekszárdon. Hali Zsolt a Tolna Megyei Önkormányzat Szőlő- és Bor Szakbizottságának ülésén elmondta: a térkép részletes tájékoztatást ad majd a 22 magyar borvidékről, valamint az azokhoz kapcsolódó településekről és a borutakról. A kiadvány feltünteti a minősített borászati állomáshelyeket, a bormúzeumokat, a pezsgőgyárakat, több jelentős éttermet, és megismertet 50 neves borászati vállalattal is. A térkép a tájékoztatás mellett megkönnyítheti a borászok közötti kapcsolattartást, és jelentős szerepet játszhat a belföldi turizmus fellendítésében - hangsúlyozta Hali Zsolt. Elmondta azt is: Magyarországon eddig mindössze egyetlen térkép jelent meg a borvidékek bemutatására, azonban az kevés részletet tartalmazott és már elvesztette aktualitását. Az új térképhez - amely 5.000 példányban 100x70, valamint 127x86 centiméteres ígéretben készül - a borászatban érdekelt vállalkozások és a turisztikai szervezetek ingyen juthatnak hozzá; a magánszemélyek - hajtogatott kivitelben - a boltokban vásárolhatják meg.___________■ A jó zongoristában több szín van Antal Gábor a komolyzenétől és a dzsessztől sem akar megválni Négy koncerttel örvendeztette meg az elmúlt egy hónapban a zenekedvelő közönséget egy tamási fiatalember, Antal Gábor, reményei szerint hamarosan a budapesti zeneművészeti főiskola, vagy a Zeneakadémia zongoraszakos hallgatója. Gábor Bach, Beethoven, Liszt-művek mellett Chopin gyilkos etűdnek nevezett pergő Cisz-moll etűdjét, végül saját improvizációit játszotta. A Pécsi Művészeti Szakközépiskolát most elvégzett, kiemelkedő tehetségű és a dzsesszre fogékony zongoristát a Pécsi Orvostudományi Egyetem dzsesszkiub- jában is megismerhették.- A családban többségben vannak a zenetanárok. Ilyen háttérrel nincs csodálkoznivaló a zenei pályádon. Magától értetődő volt, hogy te is zongora mellé ülsz?- Nem erőltette senki a zongorát. Hatéves koromtól zongorázom, egy idő után nem is tudtam volna elképzelni a zongora nélkül a mindennapjaimat. Kezdetben abszolút nem voltam gyakorlós, intenzíven akkor kezdtem gyakorolni, amikor eldöntöttem, hogy zenei pályára megyek, az öt órás gyakorlások Pécsen kezdődtek.- Mi a vonzó számodra a dzsesszben, és mely előadókon keresztül jutottál el a műfajhoz?- A dzsessz azért is szép, mert improvizatív műfaj, és minden másodpercek alatt dől el, azelőtt, hogy a hangok megszólalnak, megjelennek a légkörben. Senki sem tudja, mi lesz, az előadóban akkor születik meg, ezért hatalmas művészet. Kezdetben nagyon szerettem Oscar Petersont, Art Tatumot, Dave Grusint. Ma első kedvencem Keith Jarrett, hatalmas magaslatokig elmegy a zenéAntal Gábor je, érdekes módon nagyon jól használja a zenéjében a monoton ismétlődést is, a harmóniavilága lenyűgöző. A második kedvenc Chick Corea. Benne azt szeretem, hogy nagyon tudatos zongorista, az improvizációs kánon minden elemének megfelel.- Klasszikusok közül ki áll közel hozzád?- Lisztet szeretem nagyon, másodszor számomra Bach a legnagyobb mester. Szerkesztésmódjában, zenei kifejezésében a legmagasabb szintet elért komponista.- A zongoristának kevesebb lehetősége van ráhatni a hangokra: nem tudja hajlítani, vibrálni. Hogyan teszed bele az egyéniségedet a billentyűkbe?- Nekünk is rengeteg lehetőség van arra, hogy a hangoknak színe legyen. De miután leütöttük a hangot, nem tudunk rajta változtatni. A kalapács kiváltása előtt dől el minden: milyen sebességgel ütöm le, mennyire keményen billentem, mennyire laza a csukló. Ezek igen apró mozzanatok, de meghallhatóak. Minden zongorista más hangszínen játszik. Pécsen rengeteg zongorakoncert van, én is meghallgattam a többieket, ugyanabban a darabban hallható, hogy tompább, élesebb, fényesebb a hang. Rengeteg szín van. Az a jó, hogy ezek a színek egy zongoristán belül valósulnak meg. Antal Gábor a zongoránál- A Tolna megyei koncertjeidre szóló meghívóról egy a hangszerén uralkodó, önbizalommal telt fiatalember tekint vissza. Milyen ambícióid vannak a pályán?- Mind a dzsesszt, mind a komolyzenét szeretném játszani a jövőben,-de döntenem kell, hogy melyiket tanulom. Most csak komolyzenéből felvételizem. Bár a Zeneakadémiát jelöltem meg első helyen, nem szeretnék jobban bejutni oda, mint a zeneművészeti , FOTO: BAKÓ JENŐ főiskolára. Most az a célom, hogy felkerüljek Pestre, a nagy városba, mert ez az egy hely Magyarországon, ahol mindkét zenei szféra megtalálható. Sem a komolyzenét nem szeretném kitörölni az életemből, sem a dzsesszt. Mindkét zenét szeretném saját magamhoz képest a legjobb színvonalra emelni. Sok jó dzsessz-, és sok jó komolyzenei zongorista van, de, aki mindkettőt tudja, nagyon kevés.
