Tolnai Népújság, 2002. június (13. évfolyam, 126-150. szám)
2002-06-15 / 138. szám
Tolnai Népújság 2002. Június 15., Szombat Hétvégi Magazin 9. OLDAL Miért búcsúzik a földvári plébános? Június 2-án a bölcskei lelkész mondta a vasárnapi misét a dunaföldvári katolikus templomban. Önmagában ez nem lenne említésre érdemes, a dunaföldvári plébános azonban nem mindennapi körülmények között távozott Földvárról: elhagyta a plébániát, ami püspöki felfüggesztést vont maga után. Horváth Béla fizetett hirdetésben is búcsúzott Földvártól, szavai szerint hisz abban, hogy Isten kegyelméből többször is megszülethetünk. Horváth atya nem tagadta: a keresztény tanokkal ellentétes meggyőződésre jutott. Az utóbbi hetekben élénken foglalkoztatta a kisváros hívő és nem hívő lakóit Horváth Béla távozása. Dunaföldváron valószínűen kevesen vannak, akik ne hallottak volna valamit a történtekről. Az is valószínű, hogy többségben vannak azok, akik sajnálják, hogy Béla atya már nem földvári és nem atya. A templom utcáján megszólított középkorú hölgy azt mondja, bár nem hívő, hallott a papról, aki nemrég került ide, de nem tudja, miért kellett elmennie. Mikor azt kérdezem: tényleg el kellett-e mennie, némi bizonytalanság tükröződik az arcán. - Vagy ő ment el? Nem tudom - válaszol. Kettős megítélés A negyvenhárom éves Horváth Bélát 1988-ban szentelték pappá. Szekszárdon Mayer Mihály jelenlegi pécsi megyéspüspök káplánja volt. A papi pályára lépése előtt ismerkedett a szerzetesek életével is Athoszon. Nyolc évig Döbröközön szolgált, míg 2000-ben helyet cserélt Váradi Jánossal, aki ment Döbröközre, Horváth atya jött Dunaföldvárra. László József, a döbröközi világi testület vezetője úgy jellemzi: olyan „nagymenő” ember volt. Földváron sokan elismerően beszéltek arról: két év alatt megmozgatta a gyülekezet állóvizét. Többen jártak a misékre, felújították a templomot, és két kápolnát is. Segített az emberek lelki bajain. Az egyházmegye májusi má- riagyűdi szemináriumán Horváth Béla felállt, és előadta megváltozott nézeteit a lélekről. Horváth Béla a reinkarnációban (lélekvándorlásban) kezdett hinni. Aztán elhagyta a plébániát. Mayer Mihály felfüggesztette papi szolgálata alól. A városban gyűjtés indult civil életének elkezdéséhez. Valaki - a volt pap nem tudja, ki - bankszámlát nyi- , tott számára. Állítólag volt százezret meghaladó befizetés is. A rákövetkező vasárnapi misén a hívek úgy értelmezték, hogy Horváth atya ki lett prédikálva. Gallai Sándor, a dunaföldvári egyházközség elöljárója nem vállalta, hogy beszéljen a történtekről. Mint mondta: kettős Horváth Béla megítélése. Az egyházi tanokkal ellentétes nézeteken van, ugyanakkor rendkívül sokat tett a földvári gyülekezetért. Felesége, Gallai Sándorné egyetért. Elmondja, hogy a plébánost szinte mindenki szerette, közvetlen, karizmatikus, . belevaló embernek ismerték meg. Több történt Földváron az ő két éve alatt, mint az azelőtti ötven évben - teszi hozzá. Vívódó alkatként jellemzi a papot, aki nem biztos, hogy végleg eldöntötte, mi szeretne lenni. A szószékről egyébként nem hangoztatta más világnézetét. A hívek nem is nagyon értették, hogy mi az a reinkarnáció - mondja Gallainé - nem zavarná őket, hogy papjuk a lélekvándorlásban hisz, de elfogadják, hogy nem lehet szembe menni az egyházi tanokkal. Nem vagyok Kolombusz Horváth Béla igazolja a róla mondottakat: valóban temperamentuGyűjtés az atya civil életéhez - a híveket nem zavarná a reinkarnáció mos, gyorsbeszédű, közvetlen is, a karizmatikus jelző ellen azonban tiltakozik.- Évente van egy máriagyűdi összejövetelünk, ahol most ötven- hét pap és két püspök volt jelen - mondja az előzményekről. - Én ott felálltam, és elmondtam: úgy látom, az elkövetkezendő időszakban másként kellene gondolkoznunk a lélek kérdéséről, mert olyan anomáliák vannak, amelyekre választ kell találnunk. Ma az orvostudomány és a pszichiátria kutatásai olyan irányba fordulnak, amely ma az egyházi tanítással ellenkezik.- Mire gondol bővebben?- Az egyház azt tanítja, hogy az emberi lélek a fogantatás pülanatá- ban teremtődik, a tapasztalatok, illetve a kutatások szerint viszont úgy néz ki, hogy nem egy életünk van, hanem több, azaz a régi életünkben meg nem oldódott probléma tükröződik vissza bennünk. Ezért születik valaki nyomoréknak, szellemi fogyatékosnak, vagy éri olyan megpróbáltatás, amire semmi oka ebben az életben nincs.- Az életszituációm és papi működésem hozta a látóterembe ilyen élesen ezt a kérdést - válaszol további firtató kérdésemre. - Amikor meghal egy férj ártatlanul, Istennek miért jó, hogy van itt lenn két árva? Úgy érzem, erre válaszolni kell tudnunk. Közbevetem: Máriagyűdön borítékolható volt, hogy azt mondják, Horváth atya, tudja, hogy mindez a keresztény tanokkal ellentétes...- Az egyház tanítása a következő: aki így vélekedik, önmagától beálló kiközösítés alá esik. Tehát, ha a püspök nem is mondja ki, hittagadást jelent. A püspök úrnak nyüatkoznia kellett volna az oltárnál, hogy Béla, te most az egyházzal ellentétesen gondolkodsz. Ő ezt nem tette meg, a felfüggesztésemet azzal indokolja, hogy önkéntesen elhagytam a plébániát. A problémát meg sem említi.- Milyen embernek látja magát?- A mai egyházi szemlélet szerint szélsőségesnek. Az, hogy törésre vittem az egyházzal való kapcsolatomat, nem jelenti azt, hogy az egyházat valamilyen módon gyűlölném, megvetném. Nem az Urjézussal, vagy a Szűzanyával, a hittel van problémám, hanem a jövő útja más irányba mutat. Most ott tartunk, mint, amikor azon ment a vita, hogy a Föld lapos, vagy gömbölyű. Én nem vagyok egy Kolumbusz, csak azt mondom, hogy abba az irányba kellene fordulni, ami a lélek titkainak jobb megismerése felé mutat.- Mi lesz önnel?- Egy vagy két hónapig lazítok, vagy nyaralok, után már kaptam három állásajánlatot. Egy biztos, hogy civil szféra, és egy-két lazítós év következik. Úgy érzem, meg kell állni, mert Földváron egy kicsit „kizsigereltem” magam az utóbbi két évben.- Azt mondják, szeret horgászni.- Igen, most rakom rendbe azokat a pecáimat, amit másfél éve vettem Földváron, hogy majd lejárok horgászni.- Ne haragudjon, hülye kérdés: ha több életünk van, nem lehet, hogy az emberekből halak lesznek, és ön kifogja őket? Válasz volt. De Horváth Béla azt kérte, hagyjuk ki az interjúból. A dolog ugyanis sokkal összetettebb, mintsem néhány mondatban meg lehetne fogalmazni. Talán egy másik cikkben - búcsúzik el. TÓTH FERENC Aki újjászületésben hisz, önmegváltást vall Mayer Mihály, a Pécsi Egyházmegye püspöke nem kívánt a Horváth Béláról készült riportban megszólalni, munkatársunknak ugyanakkor elmondta a történtekkel kapcsolatos véleményét.- Ha valaki eltávozik a munkahelyéről, legalább elmegy a főnékéhez, és elmondja, hogy el akar menni. Ezt elvárhattam volna Horváth Bélától is. Ha ezek a gondolatok őt gyötörték, régebben is jöhetett volna segítséget kérni - mondta Mayer Mihály.- Máriagyűdön az elmélkedés után Horváth Béla szót kért, és anomáliákról kezdett beszélni. Azt kérte, hogy egy bizottság előtt adhassa át a plébániát. Én azt mondtam - a papokat nyugtatva -, hogy Béla mindig szeretett szélsőségesen fogalmazni, nem kell ezt komolyan venni. Arra kértem, menjen vissza Dunaföldvárra, és nyugodjon meg. Máriagyűdön sejtettük először, hogy a keresztény hittel ellentétes nézete alakult ki, de úgy gondoltam, hogy rövid távú ügyről van szó. Aznap elment haza. Ebéd után osztálytársa, az egyházmegye vagyonkezelője telefonon kérdezte Horváth Bélát, mi is történt. Horváth Béla kérte, hogy még aznap keresse fel. E látogatást az utolsó szalmaszálként értelmeztük. A vagyonkezelő nem vette át a plébániát, mivel nem rendelkezett püspöki engedély- lyel. A könyvek le voltak zárva. A püspök hangsúlyozta: Horváth Bélát papi tevékenységéből . azon a címen függesztette fel, hogy engedély nélkül elhagyta a plébániát. - Erre a tanításra még a felfüggesztés megírásakor sem gondoltam komolyan, mert senki nem tájékoztatott arról, hogy ő ezt hirdette volna. Búcsúzójában - fizetett hirdetésként - azt írja: „hiszem, hogy Isten akaratából és kegyelméből az ember többször megszülethet a földön”. Mi, keresztények azt mondjuk, hogy egyszer születünk és egyszer halunk meg. Felelősséggel kell élni az életünk, és nincs olyan esélyünk, hogy ezáltal megtisztulhassunk. Aki ezt állítja, az önmegváltást vall. Mi azt valljuk, hogy az egy és egyetlen megváltó Jézus Krisztus, ő adja az irányt és a célt, Ő az Atyának a küldötte, a második isteni személy. Ha valaki az önmegváltásról beszél, szükségszerűen következik, hogy a Megváltóra nincs szükség. Ha ő Jézus Krisztust emlegeti, akkor csak bölcs zsidó férfit, vallásalapítót, és nem Megváltót vall. Azzal, hogy ezt nem mondja ki, sok vallásos embert megtéveszt. Sajnálom, hogy arról is beszél, hogy a test és a lélek egymásra hatását az egyház figyelmen kívül hagyja. A betegek kenetét, a szentségeket Jézus Krisztus alapította, mert a betegségben a lelket is gyógyítani kell. Az egyház mindig is az ép testben ép lélekről beszél. Mayer Mihály fontosnak tartotta elmondani: az egyházmegye központilag is megadta a segítséget a templomtető és a Rókus-ká- polna felújításához. - Nem értem, hogy, bár a hívek tudják, mi mindenben segítettem, egy csoport kétkedéssel néz a püspökre. A pécsi egyházmegye püspöke végül Timóteus 2. levelének 2. fejezetéből idézett: „Ha megtagadjuk Jézus Krisztust, ő is megtagad minket. Ám ha hűtlenné válunk, ő azért hű marad, mert önmagát meg nem tagadhatja.” - Szeretném remélni, hogy itt hűtlenségről van szó, és nem tagadásról. T. F. A naggyá tett kisember Gondolatok Varga S. József kötetéhez Sosem felejtem el azt az idős nénit, akit jó tíz éve láttam a szőlőben. Hokedlin ült, kezében vakaró kapával, s dolgozott. Látszott, hogy nehezen emeli a vékonyka karját, meleg is volt, de nem állt meg. Amikor elkészült egy akkora résszel, amekkorát elért a hokedliról, nehézkesen felállt, odébb taszigálta az ülőalkalmatosságot, aztán folytatta. Varga S. József könyvét, A kisembert olvastam, amikor eszembe jutott ez a néni. Arra gondoltam, bárcsak látta volna a szerző is és írt volna róla a könyvében, mert ott lenne a helye a többiek között, a kisemberek között, akikről minden egyes írás megmutatja: valójában nagy emberek. Mert mindannyian a földkerekség talán legnehezebb munkáját, a paraszti munkát végzik. A földből, a földért élni nehéz kenyér. Kemény, embert próbáló munka, amely mégis bizonytalan fizetséget ígér, hiszen nem elég a szorgalom, az elszántság, a sokszor emberfeletti erőfeszítés, ha az időjárás, egy állatbetegség, vagy az éppen hatályos értékesítési szabályok semmivé teszik az egész évi munkát. Miért tartanak ki mégis? Mi életei, mi hajtja őket? Varga. S József 1977 és 2000 között megírt riportjait a Babits Kiadó gondozásában megjelent kötetben olvashatják mindazok, akik hiteles, ihletett, mélységes szeretetről és megértésről tanúskodó, ugyanakkor a minden szépítés nélküli valóságot feltáró írásokat szeretik. A riportokból - amelyeknek egy része Tolna megyében készült - megtudhatunk és megismerhetünk valamit a falvak világából, a falusi emberek gondolkodásáról, hitéről, erkölcséről. Ebből a kemény, s manapság egyre nehezebb körülmények között létező világból érkezik a szerző ihletett üzenete, ami talán segít megérteni, mi mozgatja a kisembert, mi teszi naggyá, mi készteti arra, hogy utolsó leheletéig lankadatlanul dolgozzon és sohasem saját magáért. Bátran ajánlom a kötetet mindazoknak, akik tiszta, őszinte, igaz írásokat akarnak olvasni. Reméljük, lesz folytatás, a szerző már gyűjti azokat a tárca-novellákat, amelyből, ha minden jól megy, megszületik majd a Hazai című kötet. VENTER MARIANNA A „szeretethimnusz” margójára „Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom. És ha prófétáim is tudok, ha minden titkot-ismerek is, és minden bölcsességnek birtokában vagyok, és ha teljes hitem van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok. És ha szétosztom az egész vagyonomat, és testem tűzhálálra szánom, szeretet pedig nincs bennem: semmi hasznom abból. A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr... Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet.” (lKor. 13,1-7,13.) Ha olyan kiváló szónok vagyok is, mint Kossuth Lajos, vagy Martin Luther' Kinggel együtt hirdetem, hogy „van egy álmom”, de szeretet nincs bennem, olyanná lettem, mint egy leomlott templomtorony megrepedt harangja. Ha futurológusként, a jövő mérnökeként vagy csalhatatlan közvélemény-kutatóként előre látóm is a jövőt, szeretet pedig nincs bennem, olyan vagyok, mint egy összelapított üres kólás doboz, amelyet unottan rúgnak tovább a kamaszok. Ha akkora hitem van is, mint Assisi Ferencnek, Luther Mártonnak és egy dunántúli parasztasz- szonynak együttvéve, de szeretet nincsen bennem, olyanná lettem, mint a szél által cibált ördögszekér. Ha önfeláldozóan támogatok is alapítványokat, vagy tizedet adok is minden jövedelmemből, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint aki követ ad kenyér helyett és skorpiót hal helyett. Ha két végén égetem is a gyertyát, hajnaltól késő estig robotolok, éveken át nem megyek szabadságra, ám szeretet nincs bennem, olyan lennék, mint egy üresbelű hagyma. A szeretet jelentéktelen, mint amikor valaki szamárhátQn vonul be a városba. A szeretet nevetéség tárgya, mint amikor valakinek kezébe nádszálat, fejére töviskoszorút adnak. A szeretet balek, mint amikor valaki kínzóiért imádkozik. A szeretet esendő, mint amikor valaki azt mondja: „szomjúhozom”. A szeretet meglepő, mint amikor valaki szelíden megszólít egy gyászoló asszonyt a hajnali kertben. A szeretet nem fúj egy követ a bennfentesekkel, nem kacsint össze a hatalommal, nem bizonygatja önmaga fontosságát, nem örül pártok és politikusok acsar- kodásának, de együtt örül az asz- szonnyal, aki megtalálja elgurult drachmáját. Nem örül az ügyeskedéssel szerzett vagyonnak, de együtt örül a mezők liliomaival és az ég madaraival. Nem örül a doppinggal elért világcsúcsnak, de együtt örül a fogyatékos kisfiúval, áld szája szélén csorgó nyállal, nagy erőfeszítésekkel társának tudja dobni a labdát... Mert a szeretet nélkül kötelességtudót: kedvetlen. A szeretet nélkül felelősség: figyelmetlen. A szeretet nélkül igazság: kemény. A szeretet nélkül okosság: gőgös. A szeretet nélkül bamtságosság: hűvös. A szeretet nélkül rend: kicsinyes. A szeretet nélkül hatalom: kíméletlen. A szeretet nélkül birtoklás: fösvény. A szeretet nélkül adakozás: képmutató. A szeretet nélkül vallásosság: bigott. A szeretet nélkül hl: vakbuzgó. A szeretet nélkül remény: fanatikus. A szeretet nélkül élet: értelmetlen. Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három. Ezek közül pedig legnagyobb: Jézus. Fabiny Tamás evangélikus lelkész (Részlet az „Ajtórésnyi zsoltár” c. könyvből.) _________________■ Tol na megyei anekpotatár 117. Szárazdi szórakozás A jámbor olvasó most nyilván azt hiszi: tudja, mit jelent a cím. Csak részben van így, mert a több ezer éves település, amelyet az Árpádkori Igenszáraz nevű helységgel is azonosíthatunk, derék német lakosokkal bírt. Az ő tört magyar nyelvükön a szórakozás akár szóragozást is jelenthetett. Ezért esett meg 1901. szeptemberében a Függetlenségi '48-as Párt jelöltjével, Rátkay Lászlóval a következő történet - a kormánypárti Tolnavármegye szavai szerint: „Igazán megható volt a németajkú Szárazd község tüntetése. A községháza előtt ívekbe hajtották össze a nemzeti színű zászlókat, az alá léptek az öreg földmívesek, és felhangzott áhítatos csendben magyar nyelven a Szózat. Majd előlépett egy öreg német földmíves és ezeket mondotta német nyelven: - Isten hozta Önt, képviselőjelölt úr, aki a szabadság, testvériség nevében jött közénk. Mi csak imádkozni tudunk magyarul, de fiaink már beszélnek is. Erre a kis unoka folytatta tiszta magyar nyelven, hogy e kis község gyermekei már szívben és nyelvben magyarok, és a hazaszeretet nevében letérdelve megcsókolta a földet. A jelenet meghatott mindenkit.” Emlékezzünk meg - Mányoky Tamás 1904-es leírása nyomán - az egykori híres itteni jágerről is, aki nem más, mint „egy hat láb és négy hüvelyk magas, hatalmas öreg ember, Marcsa István, kiszolgált granatéros”. Mesében fölvette a versenyt Garay Háry Jánosával, pedig mindig igazat mondott. Akkor is, amikor egy hatökrös gazda azt nehezményezte, hogy mindig Marcsa bácsira figyelnek, nem reá. Nápolytól Torinóig, Párizstól Moszkváig szolgálta Ferenc császárt, de volt Berlinben is. Egyszer, amikor mégis Hőgyészre idézték, halálos veszély fenyegette bujdosó honvédek rejtegetéséért. Az öreg beballagott a bősz osztrák kihallgatóhoz, elévágta díszes hadi elismeréseit, majd azt vetette oda: Azt is mondja meg az urának, hogy jöjjön az én erdei kunyhómba lakni, s ha majd két-három éhes fegyveres honvéd bebocsátást kér, próbálja meg őket be nem ereszteni...” Nem is esett bántódása az üregnek. OR. TÖTTŐS GÁBOR
