Tolnai Népújság, 2002. június (13. évfolyam, 126-150. szám)

2002-06-14 / 137. szám

6. OLDAL T 0 LNA MEGYE 200 2 - PUSZTAHENCSE 2002. Június 14., Péntek | :HHH A település múltja Pusztahencse településének a 16. századból vannak nyomai. A jelenlegi Pozsonyi utcában az iskolai napközi otthon táján tö­rök eredetű sírokat találtak, ezen a helyen állt a település temploma. A község határát há­rom földbirtokos uralta: a Szom­bathelyi, a Bartall és a Geisz csa­lád, akik Faddról és Tolnáról származtak. Az I. világháború előtt két teleülés volt a területen: Hencse és Bagóhegy, melyeket az 1922-ben kialakult Kossuth utca kötött össze és Puszta­hencse néven egyesültek. A te­lepülést korábban Faddhoz, majd Györkönyhöz, legutóbb, 1971-ben Nagydoroghoz csatol­ták. A helyi lakosság 1990-ben döntött a község önállóvá válá­sáról. ■ Pusztahencsei Déva vára A településtől délre a Pozso­nyi utca végé­től mintegy egy kilométer­re van a Gőzsy birtok, szép kastélyával, mely közel ti­zenöt éve lelt gazdára. Rácz Attila vendéglátós volt Budapesten, de úgy döntött kastélyt, erdőt vásárol tóval, vagy patakkal és családjával vi­dékre költözik. így bukkant Puszahencsére és a nem túl jó ál­lapotban lévő kastélyra, amelyet a termelőszövetkezettől vásárolt meg. Az eltelt évek alatt a birtok nőtt és a házat is igyekeztek rendben tartani, felújítani, ami azonban nem bizonyult egysze­rű dolognak. Tulajdonosa sze­rint olyan ez, mint Déva vára, amit egyik nap megcsinálnak, másnap újra kezdhetik. Ugyanez a helyzet a horgásztóval, amit mindeddig nem sikerült helyre­állítani. Rácz Attila azonban bí­zik abban, hogy idén, de legké­sőbb jövőre a hőn áhított hor- gásztó is szépíti birtokát. ■ Szép kézimunkák, kalocsai mintával Ágoston Andrásné hímzett térí­tői az ország számos pontjára, sőt külföldre is eljutottak már. Szép kézimunkái díszítik egye­bek között egy francia cukrász­da asztalait. A faluban is vannak csodálói, vásárlói azonban nem igen. Andrea szakmája varrónő, kézimunkázással tíz éve foglal­kozik. Most GYES-en van gyer­mekével, de ha teheti, a varró­gép mellé ül, és kalocsai nagy­néniétől tanult módon térítőkét készít. Érti minden csínját-bín- ját a „kolbászolásnak”, „pókhá­lózásnak”, azaz a riseliö terítő készítésének. Puszahencsének nincsenek e téren hagyományai, így főként kalocsai motívumo­kat hímez. A vásárlók nagyon igényesek, csak a szép, precíz munkákat szeretik. Ágoston Andrásné nem panaszkodhat, van igény a munkájára, az vi­szont néha kedvét szegi, hogy a kereskedők keveset fizetnek, annak ellenére, hogy egy szép térítőnek bizony komoly ára van. ■ Nagy álmok helyett apró lépések Pusztahencse Pakstól nyugatra fekszik, a várostól tizenkét kilométernyire. Többvallású község, nemzetiség gyakorlati­lag nincs. A település lakóinak száma az elmúlt években je­lentősen nem változott, jelenleg 1123 fő él itt. Lengyel Jánosné polgármester négy évvel ezelőtt kapott bizalmat a pusztahencseiektől. A község, hasonlóan más kistele­pülésekhez anyagi gondokkal küzd. A gázhálózat 1998-ban ké­szült el. A beruházás elvitte az ön- kormányzat utolsó tartalékait is, a költségvetés azóta forráshiányos. Az infrastruktúra ezzel együtt szinte teljessé vált a faluban, mindössze a szennyvízhálózat hi­ányzik. A tervek - közösen a kis­térség más településeivel - elké­szültek, de nem volt eredményes a pályázat, így a kivitelezés nem kezdődhetett meg. Az elmúlt négy alatt nagyszabású beruhá­zásra nem futotta, de apróbb lépé­seket sikerült tenni, az első az is­kola konyhájának felújítása volt. Ez után épült meg a falu központ­jában a leálló öböl, mely mellett minden évben vnágosítanak. Elkészült a községhez tartozó külterület, Földespuszta útja és sikerült a teleház megnyitására felújítani a kultúrotthont. A beruházásokat a Területfejlesztési Tanács és a Pak­si Atomerőmű Rt. támogatásával valósították meg, így a falunak szűkös költségvetéséből mindössze csak harminc százaléknyi önerőt kellett biztosíta­nia. - A lakosság régi igénye voll - idézi fel Lengyel Jánosné -, hogy fiókgyógyszertárai hozzunk létre. Ezt sikerüli megvalósítani. A közelmúltig napi há­rom alkalommal rendeli a háziorvos, ezzel egy idő­ben tartott nyitva a gyógyszertár. Június elsejé­től minden nap jön orvos Nagydorogról, há­romszor felnőtt, kétszer gyermekorvos várja a betegeket és a gyógyszertár nyitva tartása is eh­hez igazodik. Szeretnénk, ha önálló körzet jön­ne létre Pusztahencsén és az 1992-ben épüli orvoslakásnak is lenne lakója. A település vezetői: Lengyel Jánosné polgár- mester Erdei Tamás körjegyző Gyamos András alpolgár­mester Képviselők: Bán István, Bor István, Borza István, Laták István, Kakstetter Ferenc, Németh János Névjegy Lengyel Jánosné 1953. február 19-én született Pusztahencsén. 1971-től a nagydorogi OTP-nél dolgozott, 1990-től, a település önállóvá válásától dolgozik a pusztahencsei önkormányzatnál, 1998- tól mint polgármester. Férje: Lengyel János vállalkozó. Gyermekei: Ildikó 24 éves, Ágnes 21 éves. Ez az esztendő igen moz­galmas volt idáig a települé­sen. Korszerűsítették a közvi­lágítást, az utakat. Ez utóbbit a fenntartó, Közútkezelő Köz­hasznú Társaság. Rövidesen kábeltévé is lesz a faluban. A beruházáshoz az önkormány­zat anyagüag nem járult hoz­zá, a csatlakozó háztartások­nak pedig mindössze ötezer forintot kell fizetniük, mivel a kivitelező sikeresen pályázott a hálózat kiépítésére. A legtöbb gondot a polgár- mester véleménye szerint az okozza, hogy nincs munkahely a faluban. Egy-két nagyobb vállalkozó és az önkormányzat, annak intézményei adnak munkát néhány embernek, a többiek Paksra járnak, zömében az atomerőműbe, varrodába. A lakosság nem elég aktív Lengyel Jánosné szerint, bár az isko­lával, kultúrházzal és a Pusztahencse Jövőjéért Egyesülettel közösen rendezett programokra sokan kíváncsiak, a nyugdíjas találkozón akár százötve­nen is részt vesznek, és két népfőiskola évfolya­mon is túl vannak. Az utóbbi években, úgy tűnik megállt az elvándorlás, örömmel ta­pasztalja Lengyel Jánosné, hogy épült egy-egy új ház, és az is meg­esik, hogy a fiatalok ahelyett, hogy elköltöznének, régi házat vesznek és felújítják. Áz önkormányzat igyekszik taka­rékosan gazdálkodni és lehetősé­ge szerint a legfontosabb feladatok finanszírozását megoldani. Sokba kerül a falu fenntartása, legtöbbet az iskola és a hozzá tartozó óvoda működtetése visz el. A falu vezető­je azonban, ha tehetné még többet fordítana erre, hiszen nagyon fon­tosnak tartja, hogy a gyerekek jó körülmények között nőjenek fel. Nincs szégyenkezni valójuk Egy sikeres pályázatnak kö­szönhetően márciusban jött létre a teleház, ami a kultúr- házban kapott helyet és szinte nyomban meg is töltötte élet­tel. A falu fiataljai szívesen töltik itt szabad óráikat. Kakstetterné Sziklai Éva hat évvel ezelőtt lett az önkor­mányzat kulturális munká­sa. Éleinte kicsit elfogódot- tan látott munkához, mert kereskedőnek és nem műve­lődésszervezőnek tanult. Az eltelt évek azonban igazol­ták, jó döntés volt, hogy vál­lalta ezt a feladatot. Nőtt a látoga­tottság is, amelynek újabb lendüle­tet adott a teleház megnyitása. Si­került az Informaükai Kormány­biztosság pályázatán kétmillió fo­rint értékben számítógépekhez jutniuk. Az új berendezésekhez szebb környezet illik, így hát meg­találták a módját, hogy felújítsák az épületet és kicserélték az atom­erőmű segítségével a bútorokat is. Kakstetterné Sziklai Éva büszke a szép környezetre és úgy véli, igazán nincs szégyenkezni valója a falunak. A puszta- hencseiek, közülük is leginkább a fiata­lok, hamar belakták az intéz­ményt, megesik, hogy havonta több mint háromszázan fordulnak meg itt. Legnépszerűbbek a számí­tógépek, de asztaliteniszezni, vide­ózni is lehet. Itt lelt otthonra az egy éve szerveződött nyugdíjasklub, szerveznek asszonytomát, itt ke­reshetik az érdeklődők hetente egyszer a falugazdászt és a kistér­ségi menedzsert. Tavaly hirdették meg először a Tolna Megyei Nép­főiskolái Társasággal közösen a pusztahencsei népfőiskolát, ami akkor még csak öt előadásból állt. A második évfolyam végén, mely már üzenhárom előadást foglalt magába, huszonhat, látogatást iga­zoló oklevelet adtak ki. A falu kul­turális központja nemcsak otthont ad a különböző rendezvényeknek, hanem vezetője révén részt is vál­lal a szervezésből. ■ A felvásárló, aki gazdálkodik is Magyar János 1977-től dol­gozik Pusz­tahencsén, az első munka­helye ebben a faluban volt, bár családjá­val a közel­múltig a szomszédos Nagydorogon él­tek. Tíz év óta foglalkoznak fe­leségével együtt állatfelvásárlás­sal, mellette maguk is gazdál­kodnak, még lovat is tenyészte­nek. - Pusztahencse összetartó fahi, szeretünk itt élni. Minden olyan kezdeményezést támoga­tunk, ami a falunak, az itt élők­nek jó. A baj az, hogy öregszik a falu, és gondot okoz a pénzhi­ány is. Ennek ellenére az itt élők összefogásával sok mindent si­került elérni. ■ A legkiválóbb hencsei diák Németh Sza­bolcsnak, a pusztahencsei iskola legkivá­lóbb diákjának szabadidejét az utóbbi években főként a tanul­mányi verse­nyekre való fel­készülés töltötte ki. Evről-évre kitű­nő bizonyítvánnyal örvendeztette meg szüleit. Ez - elmondása sze­rint - ő és tanára közös munkájá­nak gyümölcse. A nyolcadikos fia­talembernek nehéz volt eldöntenie milyen pályát válasszon, mert szá­mos területen mozog otthonosan. Végül a paksi Energetikai Szakkö­zépiskola mellett döntött, ahol gaz­dasági területen tanul majd. Az ál­talános iskolától nagyon nehéz szívvel válik meg, mert közel kerül­tek hozzá tanárai. ■ A mezőgazdasági vállalkozó Koch Ádám, akinek felme­női szinte ki­vétel nélkül a mezőgazda­sággal foglal­koztak, első néhány hektár földjét 1992- ben vette. A te­rület azóta száz hektárra bővült és idén családi gazdaságot hoz­tak létre. A család minden tagja kiveszi részét a munkából, legin­kább persze a családfő, és fia, aki mezőgazdasági technikumot végzett. - Szívesen vállalok mun­kát a közösségért, titkára vagyok a vadásztársaságnak, segítem a sportegyesületet, támogatom az önkormányzat minden olyan kezdeményezését, ami a falu fej­lődését, szépítését, a közösségi összetartozást szolgálja. ■ Jubileumra készül az óvoda Negyven éves lesz jövőre a község óvodája, mely a jubi­leumra kissé megfiatalodik majd. A nyári szünetben új tetőt kap az épület, kicserélik az elöregedett vízvezetéket. Az évfordulón búcsúzik majd az intézmény vezetője is, aki közel négy évtizednyi munka után nyugdíjba vonul. A falu óvodája 1963-ban nyitotta meg kapuit egy csoporttal, egy évvel ké­sőbb lett a vezetője Megyesi Istvánné, aki az el­ső években az élelmezésve­zetői feladatokat is ellátta, és - mivel a gyermeklét­szám sohasem volt magas - cso­portban is dolgozott. Az intéz­mény sohasem volt önálló, több­nyire a helyi iskolához tartozott, illetve, amikor a települést Nagydoroghoz csatolták, a nagy­dorogi általános iskolához. Elein­te egy csoport volt, most három csoportban negyvenhárom kis­gyermekkel foglalkozik az öt óvó­nő és két dajka. Az épületen meg­látszik az idő vasfoga, de a kicsik neveléséhez, fejlesztéséhez szük­séges eszközök, játékok, felszere­lések megvannak. A barátságos csoportszobákban vidáman tel­nek a gyerekek napjai. Megyesi Istvánné tanítónőnek készült, de a falunak óvónőre volt szüksége, így azt a pályát választotta. Har- mincnyolc éve veze­ti az óvodát, ahon­nan sohasem vá­gyott el. - Kolléganő­im mindannyian hencseiek, a legfiata­labb is huszonöt éve dolgozik nálunk. Minket ez az erő tart össze. Mindegyi­künk úgy jön ide, mintha haza menne. Itt minden a mi munkák eredménye, ezért megbecsüljük. Jó a kapcsolat az önkormányzat­tal, mely minden szükséges támo­gatást megad az intézménynek. A település vezetése azzal fejezte ki háláját Megyesi Istvánné több év­tizedes óvónői munkájáért, hogy a mülenniumi zászló fogadásakor őt kérték fel zászlóanyának. A község jövőjéért dolgoznak Mindössze két évvel ezelőtt alakult meg a Pusztahencse Jövőjéért Egyesület, tulajdon­képpen kényszerből. A falu­ért dolgozni, tenni akarók azonban már jóval korábban egy csapatot alkottak, és szá­mos jó kezdeményezést indí­tottak útjára. Mivel az önkormány­zat a györkönyi tele- házzal összefogva si­kertelenül pályázott teleház felszerelésére, úgy döntöttek, létre­hoznak egy civil szer­vezetet, mert úgy na­gyobb az esély a támogatás el­nyerésére. így jött létre a Pusztahencse Jövőjéért Egyesü­let, melynek tagjai korábban is szívesen vállalták azt, hogy te­gyenek a közösségért. A kitűzött célt, ami egy telekunyhó volt, si­került elérni, sőt túlszárnyalni is, az egyesület nem három, hanem öt számítógépet kapott. Mivel a civil szervezet tagjai voltak azok korábban is, akik a majálist és szüreti napot szervezték, mára mindez az egyesület égisze alá került. Szabó Istvánné gazdasá- gis az egyike annak a néhány lel­kes embernek, akiknek a szüreti nap hagyományának felélesztése köszönhető. 1997-ben szervez­ték az első rendezvényt, gyönyö­rű ruhákat varrattak, a lányok táncolni tanultak. Már az első év­ben is nagy sikert árat­tak, és ez évről-évre megismétlődik. Nem­csak a falu apraja-nagyja, hanem egyre több vidéki vendég is kíváncsi a régi hagyományokat feleleve­nítő programra. - Egy­szer odajöttek hozzám az asszonyok, és azt mond­ták, ők is szeretnének táncolni - idézi fel Szabó Istvánné. - Mivel szívügyem a néptánc és a népze­ne, megígértem, hogy előterem­tem a pénzt a ruhákra, ha ezt ko­molyan gondolják. Tavaly már hetvenen táncoltak, a fő párokra már jövőre is megvan a jelentke­ző. Kiváló tánctanárnál tanu­lunk, és az elsőrangú Rekettyés zenekart hívjuk minden alkalom­mal, nagyon szép, amikor a me­net táncolva vonul végig a falun. A focikedvelő kocsmáros Füller József puszahencsei ugyan, de csa­ládjával Pak­son él. Három éve nyitotta meg szülőfa­lujában Bo­szorkány név­re keresztelt sörözőjét. A szomszédban foci­pálya van, ami meg is határozta Füller József „jövőjét”, gyorsan bekapcsolódott a sportéletbe, a futball lelkes támogatója lett. Ez, ha kell anyagi, ha kell más segítséget jelent. Most éppen a pályát renoválják, többnyire tár­sadalmi munkában. A csapat nagyon jól szerepel, éremesé­lyes a megyei másodosztályban. - Jó lenne, ha feljutnánk az első osztályba, de természetesen sok pénz kellene hozzá. __________■ Eg y nyitott iskola igazgatója Kelemen Béla igazgató közel húsz évet dol­gozott a pusz- tahanecsei is­kolában veze­tőként, most nyugdíjba ké­szül, de remé­li maradhat óraadóként és nem kell végleg búcsúznia. Az iskola, melyet ve­zet, a falu egyetlen intézménye, így egyrészt a figyelem központ­jában van, másrészt igen szoros a kapcsolata a településsel. Együtt szervezik a programokat, az ünnepeket, sőt kirándulásaik­ra, ha arra igény van, a felnőtte­ket is magukkal viszik. Az intéz­mény nyitott, ami azt jelenti, hogy a szülők bármikor kereshe­tik az igazgatót, és a diákok is bekopogtathatnak az ajtaján. ■ i i l

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents