Tolnai Népújság, 2002. május (13. évfolyam, 101-125. szám)

2002-05-25 / 120. szám

Tolnai Népújság 2002. Május 25., szombat Hétvégi Magazin 9. OLDAL Kulturális kincsmentő akció Sok ezer képzőművészeti alkotás CD-n Kölesd Hamarosan befejeződik az a „mentőakció”, amely Bara­nyai László egykori kölesdi művelődési ház igazgató „lá­tásnevelő” programja során készült sok ezer diakép és több órányi hanganyag az enyészettől történő megóvá­sát szolgálja. A „Látás- és ízlésnevelés, a mai magyar képzőművészet emberkö­zelbe hozása” elnevezésű prog­ram 1975 és 1989 között zajlott Kölesden. Lényege kiállítások ré­vén kortárs alkotók és műveinek minél szélesebb társadalmi réte­gek általi megismertetése, tanul­mányozása volt. Az évek során mintegy negyven képzőművész, - elsősorban festők, de szobrász, keramikus, gobelin művész is akadt közöttük - alkotásairól, il­letve a látásneveléshez szorosan kapcsolódó témákról kb. 14 ezer diakép készült. A mintegy 100 órányi magnófelvétel kiállítás­megnyitókon, művész-közönség találkozókon készült, illetve ripor­tok, egyéb beszélgetések hallha­tók rajta. A kép- és hangfelvétele­ket egy aktív mag, az ún. „látásbri­gád” készítette, gondozta. Ez a kincset érő anyag évekig feküdt dobozokban. A Kölesdi Közéleti Egyesület vállalta, hogy megmen­ti az enyészettől, azaz számító­gépre, CD-re másolja az értékes gyűjteményt. A pénzt többszöri pályázat után (amibe az önkormányzat is „beszállt”) a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és a Nem­zeti Kulturális Alapprogram bizto­sította. A kivitelezés tavaly de­cemberben kezdődött, amelynek kivitelezésével Bonnyai Péter he­lyi vállalkozót bízták meg. Az utolsóként érkezett összeggel pe­dig június végéig kell elszámolni, ekkorra fejeződik be az anyag CD- re történő mentése. Mint azt Var­ga Sándor, a közéleti egyesület ve­zetője elmondta, a fő cél a korsze­rű hordozóeszközre történő át­mentés volt. Egyelőre tehát nyers­anyagról van szó, amelyet a ké­sőbbiekben lehet majd - megfele­lő forrás birtokában - szerkeszte­ni, „finomítani”. Pontosan még nem tudják, mi­re használják majd fel a gyűjte­ményt, az elnök megítélése sze­rint a helyben, szakember vezeté­sével oktatási célra történő hasz- nosítás lenne a legmegfelelőbb.Es­A Sió-part „kincsei” Település-maradványokat tártak fel Tolna megye A szekszárdi Wosinsky múze­um régészei leletmentő ása­tást végeztek Űzd határában, a Sió partján. Munkájuk so­rán több korból származó te­lepülés-maradványokat tár­tak fel. A Sió hajózhatóvá tételét célzó hosszú távú terv kapcsán tavaly zajlott munkálatok során a folyó egyik kanyarulatában a jobb olda­li partfal „lefaragása” közben ré­gészeti leletek kerültek elő. Emiatt leállították a mederrendezési munkát, és leletmentés céljából a Wosinsky múzeum régészei - dr. Gaál Attila, Vizi Mária és Odor Já­nos - vették át a mintegy fél hek­tárnyi terepet. A tavaly ősszel megkezdett, eb­ben a hónapban ideiglenesen be­fejezett ásatások során több kor­ból származó leletek, elsősorban település-maradványok kerültek elő. A legtöbb lelet a középső bronzkorból, 3500 évvel ezelőt­tiül származik, az ún. mészbeté- tes edények népének feltárt tele­pülés-részletéből. Ebből az idő­szakból tároló vermeket, állat­csontokat, kerámiákat, néhány fé­lig földbe mélyített házat és sírt ta­láltak. A kedvező fekvésű terület a tör­ténelem folyamán több népnek is elnyerte a tetszését, ezt bizonyít­ja, hogy találtak itt a lengyeli kul­túra korából (mintegy 4500 évvel korábbról) településmaradványo­kat, árkokat, gödröket, vörös fes­tésű edénytöredékeket is. E kétféle leletegyüttes mellett kisebb számban a római korból és a középkorból is kerültek elő ré­gészeti Objektumok. A szakembe­rek szerint a fent jelzett terület Tolna megye egyik érdekes lelő­helye. A feltárt, a szekszárdi mú­zeumban restaurálandó, összesen 135 objektum újabb adatokkal szolgál Űzd környékének múlt­járól.-s­Lies mit, denk mit! Antológia, mely segíti a Szekszárd Lies mit, denk mit!, azaz Ol­vassuk együtt, gondolkod­junk együtt! Magyarra így le­hetne fordítani azt a címet, melyet egy most megjelent kötet visel. A könyvet három szekszárdi szerző jegyzi: Daczi Margit, Klein Ágnes és Zrínyi Andrea. A PTE Illyés Gyula Főiskolai Kar német tanszékének munkatársai az Ungarndeutsche Autoren im Unterricht - Magyarországi német szerzők a tanítási órán - alcímnek megfelelően hazai német írók, költők munkáit gyűjtötték egy kö­tetbe. Ezzel együtt önmagán túlmuta­tó jelleget is adtak az intézmény­ben bemutatott antológiának, amennyiben azt didaktizált for­német nyelv tanulását mában tárták az érdeklődők elé. Ez azt jelenti, hogy a mű elvileg és gyakorlatilag az óvodától az egye­temig használható, mint a német nyelvi oktatás fontos eszköz- és kelléktára. A lírai és prózai szemelvények végén az olvasók kérdéseket, fel­adatokat találhatnak, melyek megválaszolásával egyaránt gya­rapodik, fejlődik a szókincs, a nyelvtani jártasság, az élő beszéd­ben való készség. A könyv nem­csak pedagógiai berkekben arat­hat komoly sikert: a hazai német­ség egyik konferenciáján már nagy elismeréssel szóltak róla, mint hiánypótló irodalmi összeg­zésről. A tervek szerint hamarosan könyvárusi forgalomba kerül, ad­dig is a főiskolai karon lehet be­szerezni.-SZÁ­Dr. Hegedűs Lóránt, kazettáról Heimat: negyedszázados jubileum Emlékek az alapító Glöckner János gyűjteményéből Huszonöt évvel ezelőtt alakult meg Bátaszéken a Heimat Né­met Nemzetiségi Tánccsoport. Az elmúlt negyedszázadban nagyon sokat változott az együttes, de egyvalami változatlan maradt, a cél ma is a német nemzetiségi kultúra megőrzése. Bátaszék Az együttes alapítóját, Glöckner Jánost 1977. november 17-én kérték fel arra, hogy Baja, majd Mórágy után Bátaszéken is ver­buváljon össze egy német nemzetiségi tánccsoportot. A he­lyi általános iskola akkori igazgatója annyiban segített, hogy a művelődési házhoz elvitte a tanu­lókat meghallgatásra. Glöckner János így emlékszik vissza a kezdetekre.- Nagyon sok te­hetséges fiatallal ala­kult meg a tánccso- Glöckner János port, de a gondok ez­után jöttek, hiszen pénzünk nem volt, de ruhánk se a fellépé­sekhez. Akkor még nem voltak pályázatok, ezért személyesen utaztunk a fővárosba az ott székelő Német Szövetséghez, és ők kí­sértek át bennünket a minisztériumhoz. így jutottunk annyi pénzhez, hogy fellépő ruhát tudtunk vásárolni. Egy év után már szép eredményeket ért el a tánccsoport.- Huszonöt év nagy idő, hiszen a gyerekek ahogy elvégzik az iskolát szétszóródnak és újabb táncosok után kell nézni. Hányán „nőttek fel” az együttesben?- Nem készítettünk ebből a szempontból számadást, de a sokadik generációnál tar­tunk. Mindig jelentős szerepet kapott az utánpótlás nevelése. Általában 40-50 fő kö­zött mozog a tánccsoport létszáma. Az után­pótlásba a legfiatalabbakat hívjuk, az ifjúsá­gi csoportban a 21 évesek a legidősebbek, végül a felnőtt csoportban az 50 évesek kor­osztálya táncol. Zenekarunk nincs, de van egy nagyszerű zenészünk, Tillmann József harmonikás szepié- lyében, ő kísér ben­nünket próbákon, fel­lépéseken, külföldi vendégszerepléseink alkalmával.- Ha már a fellépéseket említette, merre járt eddig a tánccsoport?- A hazai tájakat már többször is végigjár­tuk, Sopronban sok szép díjat nyertünk, de számtalanszor voltunk már Romániában (Aradon, Temesváron, Szatmárnémetiben), Horvátországban, a nemzetközi tánctábor­ban, kétszer Olaszországban és nagyon sok­szor Németországban.- Milyen táncokat adnak elő fellépéseik alkalmával? A Heimat fiatal táncosai- Bátaszékre 1717 és 1787 között a német nyelvterületről nagyon sokan települtek, így Ausztriából ugyanúgy jöttek, mint Bajoror­szágból. Ebből adódóan többféle stílus, népi hagyomány keveredett itt Bátaszéken. Saj­nos évtizedek teltek el úgy, hogy nem gyűj­tötte össze senki ezeket, majd az 50-es évek elején Sopronban, Szolnokon, Soroksáron, Pilisvörösváron és Mecseknádasdon jött lét­re egy-egy német nemzetiségi tánccsoport. Én a dédszüleímtől lestem el az első tánclé­péseket, majd gyűjteni kezdtem mindent, ami németséggel kapcsolatos. Mára már szép gyűjteményem van és ebből tanulunk be egy-egy táncot. Igyekeztem minél többet átadni a fiataloknak, így tanítottam Mözsön, Györkönyben, Hőgyészen, Várdombon, Nagymányokon, Németkéren és Báta­széken. Ma, 68 évesen táncolni már nem tu­dok, de egy-egy motívumot még megmuta­tok a fiataloknak. A gyermekeim is jó tánco­sok a mai napig, a nagyobbik fiam 44 éves, a lányom 40, a kisebbek 27, illetve 25 éve­sek, de ők ketten földrajzilag kissé távol ke­FOTÓ: BAKÓ JENŐ rültek tőlünk, a szüleiktől. A kisebbik lá­nyom New York-ban él, a kisebbik fiam Né­metországban, az Audi gyárban tervező mérnök. De ha itthon vannak, ők is szívesen csat­lakoznak a tánccsoporthoz. Szekszárd a „legfinnebb” városunk? Anyanyelvükön is olvashatják a tájékoztatót a skandinávok A városi Tourinform Iroda adatai alapján tavaly közel 300 finn vendégeskedett Szekszárdon és vonzáskörzetében. In­formációink szerint körölbelül 35 tanyát, hétvégi házat vásá­roltak már finn állampolgárok a város környékén, s az ide ér­kező nyelvrokonaink egymásnak adják szezonban az ingat­lanok kulcsait. személyiség is ellátogatott ide, hi­szen itt nyugodtan kipihenhetik magukat, nem zaklatják őket az újságírók. A Tourinform irodában idáig még nem lehetett finn nyel­vű tájékoztatót adni az érdeklő­dőknek, éppen ezért tett nagy SZEKSZÁRD Kis túlzással élve el lehet azt mondhatni: Szekszárd a „legfin­nebb” magyar város. Állítólag az északi sarkkörön fekvő országból már számos prominens, közéleti A finn diáklányok a Borkutat is megtekintették szolgálatot a városnak az az öt finn diáklány, akik a Bezerédj Ist­ván Kereskedelmi Szakközépis­kola vendégeként, szakmai gya­korlat keretében három hetet töl­töttek hazánkban. Egy üzleti-tu­risztikai szakiskolában tanuló végzős diáklányok környékünk, valamint Budapest és a Balaton nevezetességeivel is megismer­kedtek, majd az angol nyelvű Szekszárd kiadvány és saját ta­pasztalataik alapján anyanyelv­ükön összeállítottak egy szöveges ismertetőt. így a jövőben honfi­társaik már finnül olvashatják a város ajánlatát. Mivel az építő jellegű kritiká­ból az okos emberek tanulhat­nak, a lányokat negatív tapasz­talataikról faggattuk - persze nem középkori módszerekkel. Minna Molkoseika, Hanna Huttunen, Paula Ainasoja, Tuija Palomaa és Satu Salonpöö meg­lepődve látták nálunk, hogy na­gyon kevés emberrel tudtak an­golul kommunikálni. A város­ban hiányoznak az angol nyel­vű eligazító táblák, így már azon sem lepődtek meg, hogy a múzeumban sem rejtettek ilyen feliratokat a tárlók. Szomorúan tapasztalták azt is, hogy Szek­szárdon még senkinek sem ju­tott eszébe egy olyan ajándék­bolt, ahol a turisták egy helyen beszerezhetnék a Magyaror­szágra és megyénkre jellemző emléktárgyakat! Végezetül ki­emelték, hogy a decsi babamú­zeum mellett a Balatonpart és a számukra szokatlan, kellemes tavaszi időjárás nyerte el tetszé­süket, így biztosra veszik: nem utolsó alkalommal jártak ebben a kellemes klímájú országban. KÉP ÉS SZÖVEG: O. J. P. Waldorf-iskola indulhat Iskola indítását tervezi a Waldorf Iskoláért Alapítvány Tamásiban. A városban elsőként indult Tolna megyében Waldorf-óvoda, most önálló intézményként, vagy ta­gozatként indulhat a négyéves iskola. Az alapítvány kuratóriu­mának elnöke, egyben a Waldorf-óvoda vezetője, Hóborné Füredi Marica elmond­ta: szeptembertől egy kis létszá­mú, 4-5 fős osztályt szeretnének indítani önálló intézményként, vagy valamelyik már működő Waldorf-iskola kihelyezett tago­zatként. A tamási Waldorf- iskolában számítanak az állami normatívára, amely a tanárok bérére lehet elegendő, a műkö­désről a szülőknek kellene gon­doskodniuk. Az alapítvány két Waldorf-pedagógussal vette fel a kapcsolatot. A kuratórium elnö­ke hozzátette: a szülőket az ösz­tönözte, hogy gyermekeik ne egy teljesítménycentrikus oktatási rendszerbe kerüljenek. A tamási óvoda a megyében elsőként 1997-ben indult, működési enge­délye húsz gyermek nevelésére szól. Öt éve hat gyermeket írat­tak be az intézménybe, jelenleg túljelentkezés van. Az óvodából az öt év alatt összesen tizenöt gyermek került általános iskolá­ba. A térítés változó, egyedi elbí­rálás szerint kell fizetni. A legna­gyobb összeg havi tízezer forint, de van, aki nem fizet semmit. Az iskolában is egyéni elbírálás lesz. Az iskola első lépésben az első négy éves oktatást vállalná, később tizennyolc éves korig ok­tatná a gyerekeket. Az országban több Waldorf-iskola működik, nagyvárosokban, a Dél-Dunán- túlon azonban kevésbé terjedt el ez az alternatív pedagógia. Szek­szárdon két éve kezdte meg mű­ködését a Waldorf-óvoda. t. f. * A > i « A nagy magyar prédikátorokat bemutató sorozat újabb állomá­saként május 26-án, vasárnap 18 órai kezdettel Szekszárdon, a Bezerédj utcai Református Gyü­lekezeti Házban dr. Hegedűs Lóránt református püspök adja - hangkazettáról - Jób könyve V. fejezetének magyarázatát. __________________________■

Next

/
Thumbnails
Contents