Tolnai Népújság, 2002. május (13. évfolyam, 101-125. szám)

2002-05-16 / 113. szám

Hl 2002. Május 16., Csütörtök TOLNA MEGYE 2 0 0 2 K 0 C S 0 L A 9. OLDAL A kisebbségi önkormányzat Az 1998-as helyhatósági vá­lasztások előtt egy baráti tár­saságban folytatott beszélge­tés során merült fel az az öt­let, hogy meg kellene alakíta­ni a helyben élő németség ön- kormányzatát. A gondolatot tett követte.- Kilenc jelölt kö­zül a falu lakói Keller Ádámot, Hartungné Lerich Szilviát, Schmidt Józsefet, Czeitz Józsefet és engem választottak kép­viselővé - mondta dr. Kántor György, a kisebbségi testület el­nöke. Három fontos feladatot fo­galmaztunk meg a magunk szá­mára: a nyelv ápolását, a kultúra és a hagyományok őrzését, vala­mint a partnertelepülési kapcso­lat kialakítását. A német nemzetiségi nyelvok­tatást szerettük volna bevezetni az általános iskolában, ám ehhez egyelőre hiányoznak a személyi feltételek. Egy német nyelvterüle­ten lévő testvérfalu megnyerésé­vel számos alkalommal próbál­koztunk, ám eddig még nem jár­tunk sikerrel. A hazai németség kultúrájá­nak és hagyományainak őr­zésében azonban - megítélé­sem szerint - szép eredmé­nyeket értünk el. Minden év­ben nagysikerű svábbált tar­tunk és sokszáz érdeklődőt vonzó pünkösdi fesztivált is rendezünk. Pályázaton nyer­tünk pénzt a kisebbségi ön- kormányzat irodájának és kö­zösségi helyiségének a berende­zésére, valamint a nyugdíjasok klubjának felszerelésében is segí­tettünk a Német Szövetségi Köz­társaság Belügyminisztériumá­nak köszönhetően. Örömünkre szolgált, hogy megalakult a Goldenregen Tánccsoport, mely bemutatóival szép sikereket ara­tott Kocsolán és a környékbeli te­lepülésekéin ________________■ Az óvoda és az iskola Ebben a tanévben 55 gyerek jár az óvodába, az iskolának pedig 165 tanulója van.- Óvodánkban a gyerekek­kel három óvónő és két dajka foglalkozik. Isko­lánkban kilenc osztály és három napközis csoport működik. Korábban tizen­öt tanítót és tanárt alkal­maztunk, ám a szociálisan hátrányos helyzetű családokban nevelkedő diákok egyre magasabb száma miatt nemrégiben egy fej­lesztőpedagógust is felvettünk - mondta Szabadosné Mercz Teréz igazgató. Jelenleg német nyelvet tanulhatnak diákjaink. Terveink között szerepel, hogy hamarosan elindítjuk a roma oktatási progra­mot, ugyanis a hozzánk járó gye­rekek 40%-a cigány származású, akiket szeretnénk megismertetni nép­csoportjuk nyelvével, történetével és hagyo­mányaival, valamint mód nyílna a felzár­kóztatásra, illetve a te­hetséggondozásra is. Mozgalmas a sport­élet nálunk. Diákjaink a városkörnyéki, a megyei és az országos versenyeken is rendre ki­tűnő eredményeket érnek el. Az önkormányzatról elmond­ható, hogy óvoda- és iskolapárti, mert lehetőségeihez mérten min­dent megtesz azért, hogy jó kö­rülményeket biztosítson az okta­táshoz és a neveléshez. ■ Egy sikeres vállalkozás Mostanában jó piaca van kül­földön a magyar tűzifának. A megnövekedett keresletet próbálja meg kielégíteni a Császár 2000 Kft. is, mely ha­vonta harminc megrakott ka­miont indít útnak Ausztriába és Olaszországba.- Közvetítőkön keresz­tül kerültünk kapcso­latba külföldi partne­reinkkel, akik komoly megrendelésekkel lát­nak el bennünket - emelte ki Császár Mó­nika, a cég ügyvezető­je. Akad, aki akácot igényel tő­lünk, mások gyertyánt, csert, vagy bükköt. A vevők igényeinek megfelelő méretre daraboljuk fel a közeli erdészetekből, valamint a Zala megyéből vásárolt rönkfát. A kuglikat felhasogatjuk és kalo­dákba rakjuk. Vállalkozásszerve­zéssel is foglalkozunk, ugyanis más cégekkel szállíttatjuk Auszt­riába és Olaszországba a fát, amit ott háztartások, vagy pizzasütő kemencék fűtésére használnak. Eddig időszakosan dolgoztunk, ugyanis az év első negye­dében nemigen volt megrendelésünk, most azonban találtunk egy olyan forgalmazót, aki folyamatosan kéri az ál­talunk kínált árut. Ko­moly beruházást követő­en jelenleg 12 embernek adunk munkát, akiknek a foglalkoztatásához ugyan pró­báltunk támogatást szerezni, de nem kaptunk. Most ismét 4-8 fő­vel szeretnénk növelni az állás­helyek számát. Reméljük, hogy sikerrel járunk az „Új Esély” elne- vezésű pályázaton. ______■ A forráshiány miatt „varázsolni” kell Kocsola a megye délnyugati részén, a dom­bóvári kistérségben található a 61 -es számú főút mentén. Horváth Zoltán polgármestert arra kértük, hogy mutassa be a falut és annak lakóit. Névjegy: Horváth Zoltán Dombóváron született 1963 február 18-án. Általános is­kolába Kocsolán járt, majd tanulmányait a dombóvári Gőgös Ignác Gimnáziumban folytatta. A Gödöllői Agrártudományi Egye­temen szerzett diplomát 1987-ben, majd a Dalmandi Állami Gazdaságban helyezke­dett el gyakornokként, később központi agronómussá nevezték ki. Néhány évvel később állást változtatott és a kocsolai me­zőgazdasági szövetkezetnél lett növényter­mesztési vezető. Az 1994-es helyhatósági voksoláson a falu lakói főállású polgármes­terré választották és négy esztendővel ké­sőbb ismét bizalmat szavaztak neki. Fele­sége Kratz Erika, aki könyvelőként dolgo­zik. Lányuk, Mercédesz hét éves. Horváth Zoltán hobbija az olvasás, a zenehallgatás, a fotózás és a videofilm-készítés.- Kik lakják a községet?- Többnemzetiségű a telepü­lésünk. Az itt élők 37%-a ma­gyar, 30%-a német, 28%-a ci­gány és 5%-a egyéb népcsoport­hoz tartozó.- Mivel keresik a kenyerüket a kocsolaiak?- Sok évszázadon keresztül földműveléssel és állattenyész­téssel foglalkozott a falu lakói­nak többsége. Ma sincs ez más­ként, jelenleg mintegy százhú- szan a mezőgazdasági szövetke­zetnél dolgoznak. Közel ötven vállalkozás működik a község­ben, melyek nagy része kereske­delmi és szolgáltató tevékenysé­get folytat. Az önkormányzat is jelentős munkaadó, ugyanis intézményeiben összesen negyvenhárom embert alkalmaz. Néhá- nyan a közeli falvakban tudtak elhelyezkedni. A keresőképes lakosság 21,7%-a van most állás nél­kül.- Milyen a település infrastruktúrája?- Az 549 háztartás mindegyike rá van kötve a villamos energiahálózatra, 458 ingatlan rendelke­zik közüzemi vízellátással, 408 vezetékes távbe­szélő működik a faluba, 178 személygépkocsit tartanak üzemben gazdáik és 150 lakás tulajdo­nosai használnak földgázt. A szemét- szállítást 1996 óta a Kaposvári Városgaz­dálkodási Rt. végzi, ám ennek ellenére so­kat kell költenünk az illegális hulladéklera­kók felszámolására.- Elégedettek-e a helybeliek a közbiz­tonsággal?- Kisebb lopások A LAKOSSÁG SZAMANAK ALAKULÁSA 2250 1500 750 a 1870 1900 1949 1990 2002 Az önkormányzati képviselők: Hartung Aranka alpolgármester, Balaskó György, Balogh Zoltánná, Karsai József, Keller Ádám, Lerich Judit, Schmidt József, Szabadosné Mercz Teréz, Vincze Ferencné ugyan előfordulnak, de a jól dolgozó körzeti megbízottunknak köszönhetően csökkent a bűn- cselekmények száma.- Mennyi pénzből gazdálkodik a képviselőtes­tület?- Évente 130-140 millió forint a költségveté­sünk. A legtöbbet az óvoda és az iskola működ­tetésére fordítjuk, de jelentős összeget költünk szociális segélyezésre is. A legnagyobb problé­mát az okozza, hogy az állam nem finanszíroz­za teljes egészében az önkormányzat által köte-_ lezően végzendő feladatokat, így ezekre a terü­letekre elsősorban a község arculatának szépíté­sére és infrastruktúrájának javítására adott köz­ponti támogatásból, valamint a helyi adókból kell átcsoportosítanunk egyre több pénzt. A forráshi­ány miatt gyakran kényszerülünk „bűvészmutat­ványra”, amikor a semmiből értéket kell vará­zsolnunk. A csoda néha sikerül, de próbálkozá­saink egy része kudarcba fullad. A helyzetünket jellemzi, hogy az idén Kocsola az egyetlen olyan település a dombóvári térségben, mely önrész hi­ányában egyetlen pályázatot sem tud benyújtani a Tolna Megyei Területfejlesztési Tanácshoz.- Milyen változásokon ment keresztül az el­múlt nyolc esztendőben a község?- Az előbb említett szegénység ellenére szá­mos - hosszú idő óta húzódó - ügyet tudtunk megoldani. A telefonhálózatot bővítettük, gyógy­szertárat alakítottunk ki, autóbuszvárókat és ját­szótereket építettünk, par­kosítottuk a közterületeket, falucímert terveztettünk, vendégköszöntő és utcanévtáblákat helyeztünk ki, gépeket vettünk a fűnyí­ráshoz, egy kisteherautót vásároltunk a közcélú és közhasznú munkások esz­közeinek szállítására, illetve anyagbeszerzésre, köztéri szobrokat állítottunk fel, be­vezettük a településre a föld­gázt, korszerűsítettük intéz­ményeink fűtési rendszere­it, bővítettük a családorvos szolgálatí lakását, befejez­tük a Nagymező utca aszfal­tozását, felújítottuk a hősi halottak emlékművét és néhány járdaszakaszt, kitisztítottuk a csapadékvíz-elvezető árkok egy részét, karbantartottuk a község határában talál­ható földes utakat és a temetőt. Örömünkre szol­gál, hogy főként pályázati pénzekből - közel 40 millió forintért - nemrégiben elkészült a közössé­gi- és vendégházunk, melyet vasárnap avatunk fel.- Mik azok a tervek, amiket meg akarnak való­sítani?- Szeretnénk bekapcsolódni a falusi turizmus­ba, amihez az adottságaink jók. A hozzánk ellátogató vendégek a szőlőhegyi pincesoron finom borokat és helyi ételspecialitá­sokat kóstolhatnak meg, hor­gászhatnak, vadászhatnak és kirándulhatnak gyalog, vagy kerékpárral. A lassan éledező civil szférát - a Német Nemze­tiségi Egyesületet, a Kocsoláért Közalapítványt, a Nyugdíjas Klubot, a sportkört és a hagyo­mányőrző tánccsoportot - tá­mogatni kívánjuk. Még az idén modernizálni és bővíteni akarjuk a köz­ség közvilágítását. A csapadékvíz elve­zetésén is van mit javítani, több utcában is szilárd burkolatú utat kellene építeni és a térség más településeivel közösen a dombóvári kisrégió szennyvíz-csatorna- hálózatát is jó volna létrehozni.______■ A barokk stílusú templom, 1783-ban épült Kocsola története A község pontos keletkezése is­meretlen, a kevés írásos feljegy­zés alapján csak mozaikszerűen állítható össze a története. Kocsola a honfoglalók egyik szálláshelye volt, a XI. és XII. szá­zadban pedig a Monoszló nem­zetség tanyázott itt. Azután a te­rület a Héderváry-családé lett. A török hódoltság idején a simon- tomyai szandzsákhoz tartozott, majd pestisvész, vagy éhínség miatt a község teljesen elnéptele­nedett. A környék későbbi nagy- birtokosa, a Esterházy-család előbb magyarokat telepített le a faluban, majd a XVIII. század kö­zepe táján megjelentek az első németek is, akik Hőgyészről, Dúzsról, Tévéiről és Páliból köl­töztek ide. Ebben az időben Kocsola kis jobbágyfalucska lehe­tett, melynek lakói földművelés­sel és állattenyésztéssel foglal­koztak. Fényes Elek 1851-ben megjelent Magyarország Geo- graphiai Szótárában a következő­ket írta a községről: „1600 katoli­kus és 20 zsidó lakja, határa első osztálybeli, van szőlőhegye, tá­gas és szép erdeje, vízimalmai és katonaházai”. A II. világháború után kitelepített németek helyére Csehszlovákiából, valamint Jugo­szláviából magyar családok ér­keztek. ■ A sportvezető Schmidt József, a helyi sportkör vezetője:- Két szakosztályt működtet az egyesületünk. A tehetséges fiatal- asszonyokból és lányokból álló ké­zilabda gárdánk öt éve a Somogy megyei bajnokságban játszik és most a harmadik helyen áll. A terv­szerű nevelőmunkának köszönhe­tően remek utánpótlással rendelke­zünk. Ugyanez nem mondható el a focicsapatunkról, melyet ifjúsági együttes hiányában tavaly vissza­soroltak Tolna megye negyed­osztályú" baj­nokságába. Az eddig lejátszott mérkőzéseken lelkesen és eredményesen játszottak a fi­úk. Nagy a va­lószínűsége annak, hogy a még hátralévő néhány fordulóban is megőrzik jelenlegi vezető pozíció­jukat a tabellán. Dr. Kiszler János A családorvos Dr. Kiszler Já­nos, a község családorvosa:- 1986 má­jus elsejétől dolgozom a fa­luban. Jelenleg 1480 betegkár­tyám van. A helybelieken kívül a környező fal­vakból is járnak hozzám jópáran egészségügyi problémáikkal. Sok az idős ember a településen, akik­nek a többségét különféle króni­kus betegségek miatt kezelem. Az' önkormányzattal kötött vállalko­zói szerződés alapján a rendelőt té­rítésmentesen használhatom, a gyógyításhoz szükséges műszere­ket pedig magam vásárolom. A fel­írt receptek kiváltásáért nem kell más településekre utazniuk a bete­geknek, ugyanis a nagykónyi gyógyszertár helyi fiókpatikájában mindent be tudnak szerezni. ■ A tűzifa-kereskedő Orbán Mátyás, tűzifa-kereske­déssel foglalko­zó vállalkozó:- Régóta fog­lalkozom tűzi­fa-kereskedés­sel, ám koráb­ban egy cég al­kalmazottja voltam. Két hónappal ezelőtt elindítottam saját vállalko­zásomat. A telephelyemre nemré­giben utat építettem és egy jó álla­potban lévő kisteherautót is vásá­roltam a szállításhoz. A Gyulaj Rt- től veszem a rönkfát, melyet kugli­ra fűrészelek, majd kérés szerint fel is aprítok. Jelenleg családtagjaim segítenek a munkában, később építőanyag-forgalmazásba is bele szeretnék fogni. Hamarosan annak ellenére is felveszek két alkalma­zottat, hogy saját magam és a dol­gozóim után rengeteg járulékot kell fizetni. « A „holland’ Jan Van Käm­pen, aki Hol­landiából tele­pült a faluba:- Fiatalon fe- leségemmel együtt bejártuk Európát, sőt még Afrikába is eljutottunk. Harminc éve láto­gattunk először Magyarországra és azóta már csak ide jövünk. Kez­detben a Balaton mellett nyaral­tunk, ám egy idő után elegünk lett a sok turistából és nyugodtabb helyre vágytunk. Ekkor találtunk rá Kocsolára, ahol előbb egy prés­házat és szőlőt, majd nemrégiben egy családi házat vettünk, melyet most újítunk fel. Párommal évente hat hónapot töltünk itt, a bennün­ket meglátogató gyerekeink és unokáink is remekül érzik magu­kat a falusi környezetben a ven- dégszerető emberek között. ■ A díszpolgár Idős Zrínyi 1st- j ván, Ko-csola f díszpolgára:- Egyetlen ül munkahe­lyem a helyi Vörös Csillag Termelőszö­vetkezet volt, ahol a mintegy kétszáz hektáron gazdálkodó kertészet vezetőjeként dolgoztam harminc évig. A köz­életbe fiatalon kapcsolódtam be, előbb tanácstag lettem, majd 1980- tól tanácselnök-helyettesként tevé­kenykedtem, a rendszerváltást kö­vetően pedig nyolc esztendőn ke­resztül alpolgármesterként próbál­tam meg segíteni az önkormányza­tot, valamint a szépen fejlődő falut és annak szorgalmas lakóit. Nagy megtiszteltetés számomra a képvi­selőtestület által adományozott díszpolgári cím, melyet vasárnap, a Pünkösdi Fesztiválon veszek át. ■ A horgászelnök Karsai József, a horgászegye­sület elnöke:- Tizenhét esztendej e hoztuk létre a horgászegye­sületünket. Je­lenleg 28 gye­rek és 60 felnőtt tagunk van. A 61- es főútról könnyen megközelíthe­tő a 2 hektár területű tavunk, me­lyet egy magánszemélytől bér­iünk. Pontyokat, amurokat, csu­kákat, harcsákat, süllőket, kesze­geket és kárászokat lehet nálunk fogni. Sok vendégpecás is eljön hozzánk, mert az általunk hasz­nált víz szép zsákmánnyal ke­csegtet. Minden hónap utolsó hét­végéjén társadalmi munkában csinosítjuk a csodaszép környe­zetben lévő tavat és annak partját: ilyenkor kaszálunk, szemetet sze­dünk. ■ A klubalapító Vádi Ferenc, a nyugdíjasklub alapítója:- Mivel a fa­luban az idő­sebb korosz­tálynak sem­milyen szóra­kozási lehető­sége nem volt, ötvenegy társam­má együtt 1996 őszén megalakí­tottuk a nyugdíjas klubot. Az el­képzelésünket előbb a község képviselőtestülete, majd később a német kisebbségi önkormányzat is támogatta. Az egykori plébánia épületében alakítottuk ki támoga­tóinknak köszönhetően a közös­ségi termünket, valamint még két olyan helyiséget is, ahol a múlt összegyűjtött emlékeit mutatjuk be. Összetartó csapatunk szerdán­ként találkozik, jókat beszélge­tünk, műsorral szórakoztatjuk magunkat. _________________■

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents