Tolnai Népújság, 2002. április (13. évfolyam, 76-100. szám)

2002-04-08 / 81. szám

2002. Április 8., Hétfő TOLNA MEGYE 2002 V A R O N G 7. OLDAL A kaktuszgyűjtő Az ország egyik legkülönle­gesebb kaktuszgyűjteményé- vel rendelkezik a Szigetszent- miklósról nyolc évvel ezelőtt Várongra települt Hegyi Atti­la, aki hatalmas fóliasátrában közel 6500 példányt gondoz nagy szakértelemmel. Ót kér­deztük hobbijáról.- Tizenkét éves lehettem, amikor barátomnál megláttam egy kak­tuszt. A tüskés növény azonnal felkeltette az érdeklődésemet és hamarosan meglátogattam lakó­helyemen, Csepelen egy gyűjtőt, aki sok érdekességet mesélt hob­bijáról és megajándékozott egy szép példánnyal. Őseim között több híres kertész is volt, így csalá­A különleges kaktuszok egy része dóm örömmel fogadta azt, hpgy az első után sorban hoztam haza az újabb növényeket. Időközben kapcsolatba kerültem jónéhány hozzám hasonló hobbit folytató emberrel, akikkel csereberéltünk, ám néhány különleges példányért nem kevés pénzt is kifizettem. Szüleim az egyik üvegházunk sar­kában biztosítottak helyet egyre szaporodó gyűjteményemnek, mely 24 éves koromra kétezer da­rabra bővült. Rengeteg hazai és külföldi szakkönyvet elolvasva, szakköri társaim tanácsait kikérve és persze sokat kísérletezve fej­lesztettem tudásomat. Később helyszűke és költözések miatt megváltam két gyűjteményem nagy részétől. Mostani kaktusza­im többségét az 1980-as évek kö­zepén kezdtem el összeszedegetni a korábbiakhoz hasonló módsze­rekkel. Nyolc évvel ezelőtt csalá­dommal Szigetszentmiklósról Várongra költöztem és természete­sen magammal hoztam 3200 ked­vencemet is. A csodaszép környe­zetben fekvő falu klímája nagyon jó a növényeimnek, melyek szá­mát mára megdupláztam. Kaktu­szaim azért különlegesek, mert 80%-uk a hazai kereskedelmi for­galomban nem kapható. Van köz­tük számos olyan, amelyet már több mint negyven éve gondozok. Annak ellenére, hogy sokan igénytelen növényeknek tartják a kaktuszokat, rendszeres ápolást igényelnek. Évente többszáz ér­deklődő látogat meg, akiknek amellett, hogy megmutatom a gyűjteményemet, szívesen mesé­lek a kaktuszokról szóló vidám történeteket is. Tőlem még senki sem távozott üres kézzel, ugyanis annak reményében ajándékozok vendégeimnek egy-két kis nö­vényt, hogy azokat hozzám ha­sonlóan megkedvelik. Aki ennél többet szeretne tudni a témáról az az interneten lépjen a „www. tar.hu/kaktusz” címre, az ott talál­ható anyagot egy barátommal-kö­zösen nagy szorgalommal gon­dozzuk - zárta tájékoztatóját He- gyi Atüla. __________________■ Ho gy készül a pereckalács? Az önkormányzat panziójá­nak gondnoki feladatait ellá­tó Gyeszátné Horváth Katalin és Falusi Lajosné a vendége­ket időnként egy-egy finom helyi ételspecialitással lepi meg. Most a pereckalács hoz­závalóit és elkészítésének módját ismerhetik meg az ér­deklődők. Falusi Lajosné- Fél liter tejet 5 dekagramm élesz­tővel és 4 dekagramm cukorral fel­futtatunk, majd hozzáadjuk körül­belül 1 kilogramm liszthez, 15 de­kagramm zsírhoz, egy pohár tej­fölhöz és ízlés szerint sózzuk. Azután az egészet alaposan össze­gyúrjuk és közepes keménységű tésztává dolgozzuk ki. Langyos helyen egy órát pihentet­jük és a meg­kelt tésztát te­nyérnyi hal­mokra dara­boljuk fel. Ezekből te­nyerünkkel mintegy fél méter hosz- szú és két centiméter vastag rudakat sodrunk, melyek­ből kettőt összefonunk, majd kör alakúra formázzuk. Tepsibe tesz- szük és tíz percig állni hagyjuk, majd felvert tojássárgájával meg­kenjük. Forró sütőbe rakjuk és szép pirosra sütjük. A meleg pe­reckalácsra magyarborssal és só­val fűszerezett tejfölt teszünk. Ki­hűlés után ugyanebbe mártogatva fogyaszthatjuk. Jó étvágyat a fi­nomsághoz! - ajánlották az ínyen­cek figyelmébe a várongi speciali­tást a falusi vendéglátó tanfolya­mot is sikeresen elvégzett szakács­nők. ■ A várongi pereckalács A kórusvezető Nagyné Bánó Erzsébet, a Búzavirág Asszonykórus vezetője:- Az ének­kart 2000 no­vemberében hoztuk létre elsősorban a magunk szórakoz­tatására. Kezdetben tizennyol­cán jártunk hetente egy alkalom­mal a próbákra, mára azonban csak kilencen maradtunk. Egyre bővül a repertoárunk, ma már közel száz népdalt és katonanó­tát tudunk elénekelni. Szívesen adunk műsort helyben és a kör­nyékbeli településeken, ahova az utóbbi időben nagyon sokszor hívnak bennünket. A Várongért Egyesület támogatja kórusunkat, most éppen egy szép fel­lépőruhát szeretnénk vásárolni valamennyi tagunknak. ■ A szőlősgazda Gyeszát Sán­dor, szőlős­gazda és bo­rász:- A Rózsa­hegyen lévő ezer négy­szögöles telke­men másfél évtizeddel ezelőtt telepítettem a nagyszüleimmel együtt szőlőt, mégpedig merlot, kékfrankos, bí­bor kadarka, tramini, olaszriz- ling és ezerfürtű fajtákat. Azóta magam művelem a lugasokat. A szabadidőm jó részét ezzel töl­töm, van itt munka bőven: met­szés, kötözés, kapálás, permete­zés, kacsolás és szüretelés. A bor kezelése is nagy figyelmet igé­nyel. A somogyszili, a szakcsi és a, helyi bírálatokon szoktam mi­nősíttetni a hordókban tárolt ne­dűimet, melyek több aranyérmet is kiérdemeltek már. ■ „A béke és a boldogság szigete” Várong a dombóvári kistérség nyugati szélén található zsák- település, mely a Lápafő és Somogyszil közötti útról közelít­hető meg. A „béke és boldogság szigeteként” emlegetett falu polgármesterével, Brunner Dezsővel gondjaikról és örömeik­ről beszélgettünk. A LAKOSSÁG SZAMANAK ALAKULÁSA Az önkormányzati képviselők: Dukai József alpolgármes­ter, Nagyné Bánó Erzsé­bet, Falusi Lajos, Gyeszát Sándor, Sípos Tibor- A néhány évtizeddel ezelőtt „szerep nélkülivé" mi­nősített település nem jutott arra a sorsra, mint a hozzá hasonlóak közül például a Baranya megyei Gyűrűfű, ugyanis a várt teljes elnéptelenedés helyett ma is közel kétszázötvenen lakják.- A falu „életben maradását” a termelőszövetke­zet egykori elnökének, Tancsik Józsefnek köszön­heti, ugyanis ő a környező településekről és Szabolcs-Szatmár-Berdg megyéből az 1970-es években sok családot telepített le Várongon. Az ideérkezők közül azóta ugyan jónéhányan tovább- álltak, de a dolgosak maradtak és nálunk új otthonra leltek. Két és fél évtizeddel ezelőtt készült el a település ivóvíz-hálózata, két utca pedig szilárd burkola­tot kapott.- Mivel keresik a kenyerüket a várongiak?- Az itt lakók több mint 40%­a nyugdíjas. A legtöbb embernek az Agrotour Kft. ad munkát. Az önkormányzat öt főt foglalkoztat ál­landóan és ugyanennyi közhasznú, illetve közcélú munkást alkalmaz időszakosan. Vállalkozó egy sincs a falunkban, így lakossági szolgáltatásokat nem vehetnek igénybe az itt élők. Néhányan Dom­bóváron, Somogyszilben, Kaposváron, Lápafőn és Nakon dolgoznak. Jelenleg a keresőképes lakosság 15%-a van állás nél­kül.- Van-e önálló intézménye az önkor­mányzatnak?- Nincs. Az óvodások Lápafőre, az álta­Névjegy: Brunner Dezső Várongon született 1953. április 26-án. Dombóváron szerzett ko­vács szakmunkás bizonyítványt, majd hazatérve a termelőszövet­kezetben helyezkedett el: lovakat patkóit és kocsikat javított. Idő­közben beiratkozott a kaposvári Móricz Zsigmond Szakközépisko­lába, ahol leérettségizett és állattenyésztő technikusi oklevelet ka­pott. Később anyagbeszerzőként és raktárosként dolgozott. 1981- ben a szarvasmarhatelep vezetésével bízták meg, majd öt év múl­va a sertéstelep főnökévé nevezték ki. Azután főállattenyésztőként tevékenykedett. A termelőszövetkezet 1999-ben Agrotour Kft-vé alakult át, melynek egyik ügyvezető igazgatója lett. Felesége Nagy Erzsébet, aki a dombóvári kórház gyógyszertári asszisztense. Dia­na lányuk érettségi vizsga előtt álló gimnazista. 421 í í I 475 467 255 243 ______ 18 70 1900 1949 1990 2002 év lános iskolások pedig Szakcsra járnak. A gyer­mekintézmé­nyeket és a körjegyzőséget az említett két település önkormányzatával együtt működtetjük.- Milyen a község infrastruktúrája?- A102 lakás mindegyike rá van kötve a villamos energiahálózatra, 88 ingatlan rendelkezik közüze­mi vízellátással, 74 vezetékes távbeszélő működik a faluban és 29 személygépkocsit tartanak üzem­ben gazdáik. A buszközlekedés jónak mondható.- Elégedettek-e a közbiztonság­gal?- Időnként előfordulnak ugyan lopások, de a rendőrség körzeti megbízottjának, Vörös Andrásnak a munkájával elége­dettek vagyunk, hiszen neki, va­lamint a lápafői önkormányzattal közösen alkal­mazott mezőőrnek köszönhetően csökkent a bűn- cselekmények száma.- Hogyan fejlődött a falu a rendszerváltás óta?- Szerencsére sok minden történt a legutóbbi év­tizedben. Pályázatokon nyert pénzen játszóteret, parkokat és egy horgásztavat építettünk, felújítottuk a művelődési házat és két utat, rendbe tettük az orvosi rendelőt, panziót és borozót is magába foglaló községházát. Bekapcsolódtunk a falusi turizmusba, aminek köszönhetően egy­re több hazai és külföldi vendég látogat el hozzánk, a „béke és a bol­dogság szigetére”.- Mik a közeljövő tervei?- Az egykori iskolaépüle­tet meg kívánjuk vásárolni az Agrotour Kft-től és abban tájházat, valamirit erdei isko­lát szeretnénk kialakítani. A panzió mögötti félhektáros területen rönkből készült üdülőházakat akarunk fel­állítani, hogy a nyugalomra és aktív kikapcsolódásra vá­gyókat az eddigieknél is jobb körülmények között helyez­hessük el. ■ Az alpolgármester Dukai József, a község alpol­gármestere:- Nyugdí­jasként szíve­sen segítek ab­ban, hogy kis falunk arcula­ta egyre szebb legyen. Brunner Dezső polgár- mesterrel állandó kapcsolatban vagyok, vele mindig megbeszél­jük, hogy az önkormányzat által alkalmazott közcélú és közhasz­nú munkások a település mely részén és mit dolgozzanak. Min­den hétköznap reggel hét órakor eligazítom a gondjaimra bízott embereket, akik télen havat lapá­tolnak és takarítanak, tavasztól őszig pedig füvet kaszálnak a parkokban, a játszótéren, a teme­tőben, a járdák és az utak men­tén, valamint virágot ültetnek és parkosítanak. a A kosárfonó Urbán János- né, a kosárfo­nók betéti tár- saságának ügyvezetője:- Tavaly ok­tóberben ti­zenheten tet­tünk sikeres vizsgát a Tolna Megyei Munka­ügyi Központ Dombóvári Kiren­deltsége által támogatott kosárfo­nó tanfolyam végén. Egy hónap­pal később betéti társaságot ala­kítottunk és hatan megkezdtük a munkát. A fonáshoz szükséges vesszőt be tudjuk szerezni és örömünkre szolgál az, hogy ter­mékeink iránt nagy a kereslet. Mivel az önkormányzatnak más tervei vannak az általunk eddig ingyenesen használt épülettel, nemrégiben vásároltunk egy in­gatlant, ahol saját műhelyt alakí­tunk ki. ■ Az elnök Falusi Lajos, a Várongért Egyesület el­nöke:- Két éve huszonhatan alapítottuk meg civil szer- vezetünket, mely célul azt tűzte ki maga elé, hogy hátrányos helyzetű telepü­lésünk lemaradását megszüntes­se és fejlődését segítse. Az egye­sület összefogja azokat, akik eb­ben a munkában szeretnének szerepet vállalni. Összejövetele­inken a községet érintő problé­mákról és azokról az ünnepekről esik szó, amiket közösen rende­zünk a képviselőtestülettel. A Be- tyámap, a Szüreti Fesztivál, a Fa­lunap, valamint az Elszármazot­tak Találkozója évek óta nagy népszerűségnek örvend és sok érdeklődőt vonz. a Várong története Várong valószínűleg már. Szent István király korában meglévő település volt, erre utal a neve is, mely a görög varang, vagy a skandináv voering - zsoldos, il­letve őr jelentésű - szóból szár­mazik. Az uralkodó testőrség­ének egyik székhelye volt. Első írásos előfordulása Warang alak­ban 1138-ból a dömösi apátság adománylevelében maradt ránk, mely szerint a falu adta a haran- gozókat, kiknek neve: Sebes­tyén, Vaga, Maradék, Emun és testvére, valamint Farkas és Iregdi. A középkorban egyházashely volt, ezt mutatja az a jegyzék, mely szerint „az Úr 1333-rk évé­ben Szent György vértanú ünne­pének másnapján a regölyi főes- peresi kerületben Pál várongi pap 15 báni dénárt fizetett.” A török uralom idején sem néptelenedett el a község teljesen és a szomszé­dos településekről a falu korábbi lakói is visszajártak a földet meg­művelni, vagy a fákról az érett gyümölcsöt leszedni. Egy 1643- ból származó missziós beszámo­lóban Várong plébániaközpont­ként szerepelt és hozzátartozott Marosd, valamint Szil is. A község új történelme 1734- ben kezdődött, amikor ismét önálló falu lett, ahol a letelepe­dett jobbágyok erdőt és bozótot irtottak, majd megkezdték a föld művelését. Barokk stílusú római katolikus templomát 1752 és 1759 között építették. 1802-ben a birtokegyüttest a piaristák Ke­gyes Tanító Rendje kapta meg, mely gyorsan terjeszkedett az itt élők tulajdonában lévő területek rovására. Emiatt hosszan elhú­zódó perek kezdődtek a szerze­tesek és a falu lakói között. Fé­nyes Elek 1851-ben megjelent Magyarország Geographiai Szó­tára című művében a következő­ket írta: „Várong magyar falu Tol­na megyében, Somogy megye szélén. Van erdeje, szőlőhegye és termékeny földje.” A XX. szá­zad elejére a piaristák 550 hold szántót, 100 hold erdőt, 14 hold szőlőt és 6 hold gyümölcsöst szereztek, melyeket egy intéző irányításával cselédek műveltek meg. Az itt készített finom riz- lingbort például Dörgicsére szál­lították, ahonnan miseborként osztották szét a papoknak. Várongnak a II. világháború utáni történelmében említést ér­demel az 1960-as évek elején megalakított termelőszövetke­zet, mely az itt lakók közül sók embernek biztosított állást. Az utóbbi fél évszázadban a megfe­lelő munkalehetőségek hiányá­ban nagyon sokan máshova köl­töztek, aminek következtében a f település lélekszáma majdnem a felére csökkent. A csodálatos ter­mészeti környezetben fekvő köz­séget erdők veszik körül, me­lyekben sokféle vad- és madárfaj él. A tiszta levegőjű településre érkező magyar, német, osztrák, svájci, holland és belga vendégek pihenhetnek, ízletes ételeket és finom borokat kóstolhatnak, megnézhetik a falusi portákat, szaunázhatnak, lovagolhatnak, sétakocsikázhatnak, horgászhat­nak, vadászhatnak, valamint ke­rékpárral, illetve gyalog hosz- szabb-rövidebb túrákat tehet­nek, esetleg felkereshetik az igali, a gunarasi, vagy a tamási fürdőt. Az önkormányzat 1997- ben megnyitott - tizenkét férőhe­lyes - kényelmes és szépen be­rendezett panziója jelenleg mint­egy 40%-os kihasználtsággal mű­ködik. ■ k l

Next

/
Thumbnails
Contents