Tolnai Népújság, 2002. április (13. évfolyam, 76-100. szám)

2002-04-24 / 95. szám

2002. Április 24., Szerda TOLNA MEGYE 2 0 0 2 D Ú Z S 7. OLDAL Együtt a bor és a művészet Folyamatosan fejlődik a Lehmann pincészet Lehmann György családi pin­cészete 1993 óta működik a Dúzs melletti Madarász-dűlő­ben. A terület a Tolnai borvi­dékhez tartozik.- Milyen fajtájú borok jellemzik a vidéket?- A tradicionális dúzsi olasz- rizling szinte teljesen eltűnt, ter­vünk egy nagyobb terü­leten a szőlőfajta újrate­lepítése. Jelenleg a kékoportó és a merlot fajtákat termesztjük, az idén pedig cabernet és kékfrankos szőlő telepí­tését tervezzük. A sző­lőterületünk teljes ter­mését feldolgozzuk, pa­lackozva és folyóborként is érté­kesítjük. A már említett újratele­pítéseket pályázat segítségével kívánjuk megvalósítani.- Csak borkészítéssel foglalkoz­nak?- A pincészetünk része a bor­vidéki borút rendszernek, festői, mediterrán hangulatot árasztó táj közepén található, ahol nem csak bort kóstolni, hanem pihen­ni is ideális körülmények között lehet. A pincén és a borkóstolón kívül hamarosan elkészülünk a régi vincellérház felújításával, ahol szállóvendégeket is fogad­hatunk.- A Lehmann pincészet nem is­meretlen a művészek előtt sem.- A tanyán nyaranta képzőművészeti tábor működik, az alkotók már létrehozták a Dúzsi Művésztelep alapít­ványt, amely most áll bejegyzés alatt. Az idén azt tervezik, hogy a tá­bor idején elkészült munkákból a faluban rendeznek kiállítást. Az ideláto­gató képzőművészek nagyon szeretik a csendes, nyugalmas, szép környezetet és a jelek sze­rint a vendéglátással is elégedet­tek. A szálláslehetőségek bővíté­se mellett a bortermelésünket is fokozzuk majd, ha erre igény tá­mad. Ahol a bort lehet kóstolgatni Fészkén a dúzsi gólyapár Dúzs épülni, szépülni szeretne Dúzs település 1230-tól ismert. A török időkben la­kott volt, a fölszabadító háborúk alatt néptelenedett el. A község újratelepítése az 1740-es években kezdő­dött, főként német ajkú lakosokkal. A bukovinai szé­kelyek 1945-ben kezdtek betelepülni. A falu minden­napjairól és terveiről Ignácz István polgármesterrel beszélgettünk.- Mi jellemzi Dúzs népességét és a lakosság öszszetételét?- A faluban 310-en élnek jelenleg. A lakosság létszáma évek óta nagyjából változatlan és ezt mindenképpen eredményként kell értékelnünk manapság, amikor általában a folyamatos népes­ségcsökkenés jellemzi a kis falvakat.Örvendetes az is, hogy sok nálunk a fiatal. Nyugdíjasaink százan vannak, az iskoláskorúak pedig nyolcva- nan. A lakosság összetétele vegyes, magyarok, Erdők és mezők A szépfekvésű falu déli határán nagyvadas jellegű erdő terül el, ahol szarvas, őz, dám­vad és vaddisznó is nagy számban talál­ható. Gyógynövények és védett növények ugyancsak találhatók a környéken'. A mező- gazdasági művelésre alkalmas terület talaja nagyrészt homokos. Az itt termelt bor igen jó hírnévnek örvend. ezen belül székelyek, valamint svábok és romák élnek itt nálunk teljes egyetértésben. A lakosság főként katolikus vallású. Saját papunk nincs, Hőgyészről jár ki a hívekhez Szabó József espe­res úr, aki nagy megbecsülésnek és köztisztelet­nek örvend nálunk.- Milyen megélhetési források állnak az itt élők rendelkezésére?- A munkanélküliség - a regisztrált munkanél­külieket számba véve - 25 százalékos a települé­sen. A dúzsiak közül néhányan Dombóváron, a vasútnál, néhányan Hőgyészen, találtak munkán és vannak egyéni vállalkozók is. A faluban a hiva­tal, a bolt és a kocsma teremt munkalehetőséget. Alkalmi munkát is lehet találni tavasztól őszig, de ez nem igazán elég a megélhetésre. Az elmond­ható, hogy a lakosság fele a létminimum alatt él, ezért is csodálatra méltó, hogyan tudnak talpon maradni a családok. Mégis sikerül valahogy, mert minálunk nem nagy divat segélyt kérni. Másrészt az is igaz, hogy a kocsmák ajtaja előtt sem áll­nak soha garmadával a kerékpárok.- Az alapfeladatok ellátását hogyan tudja biztosítani az önkormányzat?- Óvodába és iskolába Hőgyészre jár­nak a gyerekek. Egy darabig az iskola al­só tagozata még működött a faluban, de évtizedekkel ezelőtt megszűnt ez is. Or­vos hetente egyszer jár ki hozzánk, dr. Prinz István a háziorvosunk- Mennyi pénzből gazdálkod­nak?- A idei költségvetésünk 22 millió forint, ez az összeg nagy­jából el is megy a kötelező fel­adatok ellátására, a kevés mara­dékot pedig megpróbáljuk a le­hető legjobban okos beosztással a falu javára felhasználni.- Milyen kiépítettségű az infrastruktúra?- Az utak és a járdák teljes egészében szilárd burkolatúak, a gázvezeték kiépítettsége pedig 95 százalékos. A telefonhálózat kiépült, a vízhálózat szintén 100 százalékos.- Mik a település tervei a következő eszten­dőkre?- A legfőbb cél a szennyvízhálózat kiépítése lenne.. Ám ennek a magyberiuházásnak a meg­valósítása komoly, szinte leküzdhetetlen nehéz­ségekbe ütközik egy ilyen kistelepülésen. Nehe­zíti a dolgot az i&> hogy a mi esetünkben a társu­lási forma nem járható út. Biztató lehet, hogy hallottunk már egyedi megoldású települési szennyvízhálózatról egyes településeken, ezt a megoldás talán nálunk is alkalmazható lenne, re­méljük ilyen módon sikerül megoldást találni. Az biztos, hogy megfelelő mértékű központi támo­gatás nélkül nem fog menni. Az idén tervbe vet­tük a közvilágítás korszerűsítését a faluban. Részletesen felmértük a lehetőségeket és arra ju­tottunk, hogy ezt saját erőből meg tudja oldani az önkormányzat. Szintén ebben az esztendőben sorra kerül a körjegyzőségi iroda külső tatarozá­sa is, erre már meg is van a szükséges összeg, két millió forint. Ha ezután még marad pénzünk, ak­kor folytatjuk a már megkezdett munkálatokat, a csapadékvíz-elevezető árkok tisztítását és burko­lását. A falunak nagy a vízgyűjtő területe, nagy eső, vagy tartósan csapadékos időjárás ez gon­dot okoz. Ha ezekkel a munkákkal elkészülünk, akkor az lesz a feladatunk, a tovább szépítsük, csinosítsuk és virágosítjuk a falut, mind az itt élők, mind az ide pihenni, vagy kirándulni érke­zők tetszésére. A könyvtáros Sipos Mihályné tavaly óta a könyvtárosi te­endőket látja el a faluban:- Tíz év szünet után kezdett újra működni a könyvtár Dúzson. Itt a községházán tar­tunk nyitva hetente két alkalom­mal. Ötven tagunk van, főként is­kolások, de természetesen más korosztályok is látogatják a könyvtárat. Az állomány 1200 kötetből áll, melynek egy részét az önkormányzat segítségével szereztük be, másik részét a Mó­ra kiadótól kaptuk ajándékba. A gyerekek nagyon szeretnek könyvtárba járni, indult egy or­szágos olvasási program, amely­hez sokan csatlakoztak, s már több újabb jelentkezőnk is van. A vállalkozó Papp Gyula vállalkozó ta­valy nyitott fa­latozót a főút mellett:- Nemrégiben települtünk Dúzsra és ez a vállalkozás lát­szott a leginkább megfelelőnek. Hajnali 5-től este 8-ig vagyunk nyitva folyamatosan, hétköznap és hétvégén is. A vendégeinknek szendvicset, lángost, hamburgert és frissen sülteket kínálunk. A bü­fében ketten dolgoznak, a felesé­gem és egy alkalmazott, jómagam pedig az ügyintézéssel, beszerzés­sel foglalkozom. Eddig nincs okunk panaszra, a forgalom jól alakult, a vendég a legfontosabb és mindent megteszünk, hogy aki hozzánk betér, annak még véleüe- nül se legyen oka panaszra. A boltos Végváriné Il­lés Mariann a falu áfész- boltját vezeti:- Azt mond­hatom, hogy valódi vegyes­kereskedés a miénk, ahol reményeink szerint minden kapható, amire a mindennapok­ban szüksége lehet egy család­nak, és azon igyekszünk, hogy megfelelően kielégíthessük a vá­sárlóink igényeit. Vidéken a boltban persze nem csak a vá­sárlásra kerítenek sort az embe­rek. Faluhelyen az üzlet egyfajta szellemi központ is, az emberek itt találkoznak egymással és per­sze szóba is elegyednek. Kitár­gyalják a mindennapok esemé­nyeit, az időjárást, s persze a fa­lu és a világ dolgait is. Az asztalos Tiborcz László asztalos vállal­kozó:- Egy éve pró- b á 1 k o z o m önálló vállal- k o z*ó k é n t megélni, egy­előre nem vá­logathatok, minden munkát el kell vállalni manapság, hogy tal­pon maradjon az ember. Szeren­csére már kezd kialakulni a meg­rendelők köre, vannak visszajáró kuncsaftjaim. Nyílászárókat, bú­torokat és minden mást is készí­tek egyedi megrendelésre, egy kisvállalkozónak az egyéni igé­nyeket kell kielégítenie, hiszen ha azt készítené, amit á nagy cé­gek, nem sokáig maradhatna ver­senyben. A verseny kemény, a mi szakmánkban állandóan fejlődni, fejleszteni kell. Az igazgatónő Apáti Gyuláné nyugalmazott iskolaigazga­tó:- Dúzson szü­lettem és kis kitérő után ide tértem vissza tanítani a há­ború után. A tanítóképzőt Dom­bóváron végeztem, utána a Bács­kában tanítottam, onnan hívott haza Dúzsra a volt iskolaigazga­tóm. Nyugdíjba 1973-ban men­tem, most 85 évesen szerencsére még jó erőben, egészségben va­gyok. Bizony, nem csak a kortár­saim, hanem a valamikori tanít­ványaim is egyre fogynak. Még ' ma is vállalok korrepetálást a fa­luban, amiért pénzt sosem foga­dok el. Azért teszem, hogy segít­sek a gyerekeknek, akiket nagyon szeretek. Ezért lettem tanító. A címerpajzs kék és zöld szín­nel két részre oszlik. A zöld részt alul ívelés választja el ezüst színnel, amely a Kapos fo­lyót szimbolizálja. A felirat is ezüst színű. A felső rész alapja kék, balról három sárga színű búzaszál, amely a mezőgazda- sági profilt jelképezi. A jobb fel­ső oldalon a sárga színű nap az élet jelképe. A bal alsó részen egy barna őzgida látható, kettős okból: egyrészt a falu korábbi szimbóluma volt, másrészt utal a falu körüli vadászterületre. A jobb oldalon a szőlőtőke a bor­termeléséről ismert falut jelké­pezi barna, zöld és bordó szín­nel. A dúzsi borverseny A falu nagy eseményei közé tar­tozik minden esztendőben a ha­gyományos borverseny, amely­re nem csak a faluból, hanem az egész környékről érkeznek ér­deklődők, többek között Hőgyészről és Kurdról. A ver­senyt követő vacsora igazi csalá­dias hangulatú, vidám mulat­ság. Mint a polgármester el­mondta, az idén április 27-én rendezik a borversenyt, s eddig 150-en jelezték részvételüket. A búcsú napja Dúzson a lakosság döntő több­sége római katolikus vallású. A falu középkori temploma a köz­ségen kívül állt. A az új temp­lom 1828-ban épült, klasszicista stílusban, a szószék barokk stí­lusú. A templom védőszentje Szent György. A búcsút György- napkor tartják a faluban. Aktív nyugdíjasok A faluban három esztendeje ala­kult meg a nyugdíjasklub, amelynek jelenleg több mint 20 állandó tagja van. A klubtagok rendszeresen tartanak találko­zókat, programokat szerveznek maguknak, többek között kirán­dulásokat. Működésüket a helyi önkormányzat támogatja. Szociális gondozás közmunkában A faluban tavaly óta - köz­munka keretében - rendsze­res szociális gondozásban részesül 11 idős ember. Az egyszemélyes gondozószol­gálat finanszírozását a pécsi re­gionális forrásközpont és a helyi önkormányzat közösen látja el, a központ 90, az önkormányzat 10 százalékát fedezi a költségek­nek. Sipos Mihályné látogatja a rászoruló idős dúzsiakat, hogy segítsen mindennapjaik kényel­mesebbé tételében. Feladatai közé tartozik a bevásárlás, gyógyszerek felíratása és kivál­tása, takarítás, mosás, esetleg egy kis kerti munka. A legna­gyobb örömet mégis az okozza, hogy valaki rájuk nyitja az ajtót, van kihez szólniuk, elmondani bánatukat, örömüket. Sipos Mihályné úgy fogalmazott: az ő legfontosabb feladata a „lelki karbantartás”. Akár a falu jelképének is lehetne e nevezni a gólyapárt, amely évről- évre ugyanott rak fészket és neveli fel fiókáit. A dúzsi gólyák hűsége­sen visszatérnek fészkelő-helyük­re, hirdetve a tavaszt és a megúju­lást, az új nemzedék felnevelésé­vel pedig biztosítva a jövőt. A falu­beliek olykor eltűnődnek azon, vajon a gólyapár utódai hová tér­nek vissza tavaszonként, hol rak­nak fészket, mert a közelben nin­csenek más gólyák. Abban azon­ban mindenképpen bíznak, hogy ez a pár még sokáig visszatér ta­vaszonként a dúzsi fészekbe.

Next

/
Thumbnails
Contents