Tolnai Népújság, 2002. április (13. évfolyam, 76-100. szám)

2002-04-18 / 90. szám

I® SH 2002. Április 18., csütörtök TOLNA MEGYE 2 0 0 2 KALAZNÓ 11. OLDAL Bukovinából Kalaznóra Mán néni végigélte a vándorlást A bukovinai székelyek ősei 1763-65-ben a székelyföldi határőrség erőszakos szerve­zése, a Madéfalvi veszedelem székelygyilkossága után me­nekültek Moldvába. 1775 után, amikor Bukovina Ausztria részévé vált, oda át­szivárogva megalapították Fogadjisten, Istensegíts, Ha- dikfalva, Andrásfalva és Jó- zseffalva községeket. Ezek lakossága a múlt század má­sodik felére annyira elszaporodott, hogy Magyarországra való telepü­lésükre gondoltak. 1883- ban az Al-Duna mellé te­lepedett közülük közel 4000, de Déva, Vajda- hunyad környékén is lét­rehoztak telepeket és máshol is Erdélyben. A magyar kormány 1941- ben néhány család kivé­telével a Bácskában, a két világháború között létesített, de a háború következtében elha­gyott szerb telepesfalvakban bizto­sított helyet számukra. Ez azon­ban csak 1944-ig tartott, amikor a partizánok elől el kellett menekül­niük. Ezután eljutottak Fejér, Vas, Zala, Veszprém megye falvaiba, de az országhatárt sohasem lépték át nyugat felé. Az egymással állandó összeköttetésben lévő bukovinai székelyek döntő többsége 1945 májusában már Bonyhádon és környékén gyülekezett, de távo­labb is letelepedtek, többek között Kalaznón. György Mártonné, Mán néni, még jól emlékszik a vándorlás éveire.- A férjem is és én is Is­tensegítsen születtünk, ott nőt­tünk fel. Onnan indultunk el Bács­kába, 1941-ben. A háború idején szörnyű volt, a sikicsi táborban voltunk, hallottuk min­den éjszaka a lövöldö­zést. Aztán 1945-ben el­indultunk, először Sze­gedre, aztán Csátaljára, végül ide érkeztünk, Kalaznóra. A férjem ha­difogságban volt majd­nem négy évig, Oroszor­szágban, Kurszkban, de szerencsénkre épségben vissza­tért. Elhelyezkedett a gazdaság­ban, ott dolgozott, amíg nyugdíjba nem ment, egy helyen. Most már idősek vagyunk, de a munkát azt nem hagyjuk abba, abból mindig akad, mi már nem tudunk megvál­tozni, ebbe nőttünk bele. ■ Szép házak, szép porták Kalaznón elevenen él a múlt A népi építészet szempontjá­ból Tolna megye valóságos kincsesbánya. tatónak és pihentetőnek a tiszta le­vegőt, a csendet, az emberibb lép­tékű környezetet. Sok település hagyományos építé­szete maradt meg érintetienül a megyében. Ezek közé tartozik Kalaznó is, ahol 1945 óta alig épül­tek új házak. A faluban gyönyörű­en rendben- és karbantartott por­ták, szépen felújított házak talál­hatók. Szerencsére van remény a népi építészeti remekművek meg­mentésére, mert többen vásárol­tak és vélhetően egyre többen szeretnének vásárolni ezekből a szép épületekből hétvégi házat maguknak és családjuknak. A mai világban felértékelődött a vidék csendje és nyugalma, különösen a városi emberek találják megnyug­Kukoricamorzsolás a Lovász-portán Lovász József szépen felújított háza Kalaznó, a meseszép település Kalaznó kisközség Hőgyésztől 5 kilométerre , a Donát-patak két oldalán húzódik. Festői környezet, gyönyörű fekvés jel­lemzi a falut, amit a jövőben bizonyára kamatoztatni lehet majd. Kalaznó mindennapjairól Szőts Ambrus polgármester­rel beszélgettünk.- Hányán élnek Kalaznón?- A falu lakossága 1990-ben még meghaladta a 300 főt, de mára 226 főre csökkent a népes­ség. Az itt élők 65 százaléka időskorú. Óvodás és iskolás korú gyermek 51 él a faluban.- Milyen vallásúak a kalaznóiak?- A lakosság zömében katolikus vallású, Sza­bó József plébános úr jár ki a hívekhez és van evangélikus templomunk is.- Miből élnek a kalaznóiak?- A lakosság zöme kiskeresetű, alacsony nyug­díjé. A faluban gyakorlatilag csak a polgármeste­ri hivatal és az italbolt teremt munkalehetőséget, emellett a magánvállalkozás jöhet még számítás­ba. A munkanélküliség 24 százalékos.- Hogyan oldják meg az alapellátást?- Helyben nincsenek oktatási intézményeink, óvodába és iskolába Hőgyészre járnak a gyereke­ink. Minden héten egyszer kijár dr. Prinz István háziorvos és Kleiber Eva védő­nő. Telefon 50 lakásban van, személygépkocsival húszán rendelkeznek. Mivel Kalaznó zsákfalu, átmentő forgalma nincs. A lakosság többsége busszal közlekedik, hétköznap öt buszjárat bonyolítja a forgal­mat, kettő reggel és három dél­után. így viszont akinek reggel dolga van Hőgyészen, mondjuk orvoshoz, vagy vásárolni megy, lehet, hogy csak délután tud visszajönni. Gázvezetékkel el vagyunk látva és megoldott az ivóvízellátás is. Sikerült megnyug­tatóan megoldani a szemétszállítás ügyét is, ezt a munkát egy kaposvári cég végzi. Folyamatban van egy 2 utcát összekötő út építése az új hídon át, ha ezzel elkészülünk, akkor 90 százalékos lesz az úthálózat kiépítettsége a községben. Ezt nagy eredménynek tekinthetjük, végképp múlttá váltak azok az idők, amikor esős napokon sárten­gerben kellett gázolniuk a lakosoknak.- Mennyi pénzből kell gazdálkodniuk?- Az utóbbi években 22-24 millió forintos az önkormányzat költségvetése, mégpedig azért, mert hídra 7 millió, útra pedig 3,4 millió forint támogatást nyertünk pályázat útján. A köte­lező önkormányzati feladatok ellátása a rendelkezésünkre álló költségvetési összeg zömét el is viszi. Hogy ezen a helyzeten ja­vítsunk, rendszersen próbálko­zunk a pályázatokkal, de a szükséges önerőt nem tudjuk előteremteni, kockáztatni meg nem akarunk.- Mi Kalaznó legnagyobb gondja?- A legnagyobb gondunk a munkanélküliség mellett az elvándorlás, a nehézkes közlekedés. A buszjáratokat csak plusz költséggel lehetne sűrí­teni, erre pedig egy ilyen kis településnek nincs pénze. Egy bolt van a faluban, tehát az áruellátás sem nevezhető tökéletesnek, amit itt nem lehet megkapni, azért be kell menni máshová. A mun­kalehetőségek hiánya miatt és a már említett okok következtében sokan költöztek be a közeli A település gazdái: Szőts Ambrus polgármester, László János alpolgármester, Fazekas Márton körjegyző. Képviselők: László Jánosné, Györgyné Kovács Mária, Pál Zoltán és Zakk Mihály. A körjegyzőségi iroda dolgozói: Ko­vács Mónika és János Imréné. Hőgyészre. Kalaznóról az elvándorlás évtizedek­kel ezelőtt kezdődött és a mai napig tart. Bár a fo­gyatkozó lélekszámot nem pótolja, örvendetes, hogy többen vettek itt hétvégi házat, főként fővá­rosiak, de van egy holland betelepülőnk és egy­két Németországból ideköltözött lakosunk is. Az ő választásukat Kalaznó nyugodt és nagyon szép környezete befolyásolta. Abban bízunk, hogy mások is felismerik a falunk szépségét, gyönyörű fekvését, s akár itt élni, akár csak pihenni, hétvé- gente-kikapcsolódni, vagy turistáskodni akarnak, „felfedezik” Kalaznót. A vállalkozó László János alpolgármes­ter, vállalko­zó, Kalaznó szülötte.- A kezdet kezdetétől vállalkozó­ként dolgo­zok. Családi alapon foglalko­zunk fakitermeléssel és gazdál­kodással. Kukoricát, búzát és ár­pát termelünk 135 hektárnyi te­rületen és bér-fakitermeléssel foglalkozunk. Bizony nem ritka­ság, főként nyáron, hogy 12-16 órát vagyunk talpon a fiammal, de ezt persze nem panaszként mondom, ezt a munkát szeret­jük, ehhez értünk. Sohasem ju­tott eszembe, hogy máshová költözzek, hogy elhagyjam a szülőfalumat, most éppen új há­zat és műhelyt építünk, termé­szetesen itt, Kalaznón. ■ A sajtmester György Már­ton szinte gyermekko­rában kezdte a juhászmes- térségét. Most, nyugdí­jasként sem tud elszakad­ni szeretett elfoglaltságától.- Gyerekkorom óta birkákkal foglalkoztam, nagyon szeret­tem. Igaz, hogy 1981-ben nyug­díjba mentem, de ha meghallom a birkákat, még ma is vágyik a szívem, de hát 81 éves vagyok, már nem űzhetem a régi mester­ségemet. Sajtot azért csinálok, most éppen kecskesajtot készí­tek, de van 10 anyabirka is, talán juhsajt is kerül. Munka most is akad, de nem félek tőle, olyan életem volt, hogy hamar munká­ba kellett állni, mi már ebbe nőt­tünk bele. ■ Végigkísérte az ének Belya Ferenc, a kántor:- Az egész életemet vé­gigkísérte az éneklés, ki volt jelölve az utam. Főállás­ban 12 évig voltam kántor, most már csak társadalmi munkában tevékeny­kedem. Ma már sajnos nagyon kevesen járnak templomba, de hiszem azt, hogy egyszer a falut is eléri a Szentlélek. A közös éneklés és ima, az együvé tarto­zás érzését adta mindig is és for­málta, összekovácsolta a falu közösségét. Ma már nem tudok máshová elmenni énekelni, ré­gen pedig gyalog jártam át más falvakba esőben, sárban, hideg­ben, melegben, ma már csak itt teszem a dolgomat, tiszta szív­ből. ■ A legidősebb férfi Papp Vilmos, a „korelnök”, augusztusban tölti be 89. évét, a falu legidősebb férfiembere. Feleségével, Sára asszony­nyal, éppen a hátsó udvarban dolgoznak, amikor meglátogat­juk őket.- Világ életemben a föld, az állatok körül dolgoztam. Ehhez értettünk, ezt kell csinálni, a mai napig. Dolgozni mindig nagyon szerettem, de az iskolát, beval­lom, azt nem nagyon kedvel­tem. Ahogy beültem a padba, egyből elálmosodtam, de hát ez már nagyon régen volt. Most is kukoricát morzsolunk éppen a feleségemmel, mert amíg va­gyunk, amíg bírjuk, csinálni kell. ■ A zászlóanya Bátor Ger- gelyné a falu millenniumi zászlaját sza­lagozta fel a tavalyi ünnep­ségen.- Amikor felkértek, hogy legyek én a zászlóanya, majd meghaltam, úgy megle­pődtem. Hát még, amikor olyan nevezetes emberek között lehet­tem együtt azon a gyönyörű ün­nepségen. A miniszter asszony még meg is ölelt! Hálás vagyok, hogy idős létemre ilyen megbe­csülésben lehetett részem. Nagy öröm és boldogság volt ez az én számomra. Természetesen ott volt az ünnepségen a családom is és nagyon büszkék voltak rám. Ez volt életem legszebb él­ménye, köszönet érte az egész falunak. ■ KALAZNÓ J^> Kalaznó címere Kalaznó címerét a megyei levél­tárban fellelhető régi pecsétnyo­matok alapján készítették el. A búzakalász és ekecsorszlya a földművességet, a kék csík a te­lepülést kettészelő Donát-pata- kot szimbolizálja. A szarvas a magyarságot és egy kicsit a va­dászatot és a turisztikát jelképe­zi a címerben. A régi leiratban leveles szőlőfürt is szerepelt, de ez mára sajnos már nem jellem­ző Kalaznóra. ■ Erzsiké, a falu mindenese Ha szervezni, mozgósítani kell, nincs párja. Csillag Pálné, Erzsiké, óvónőként került a faluba, mára a kö­zösségi élet fő mozgatórugó­ja lett.- Honnan érkezett Kalaznóra?- Hőgyészi származású va­gyok, óvónőként kerültem ide, 1976 őszén. El sem tudtam kép­zelni, hogyan is lesz, amikor megérkeztünk a faluba. Aztán Ahogy elkezdtünk pakolni, jöt­tek az emberek, mindjárt kedve­sen köszöntöttek, pedig még nem is ismertek minket. Akkor mindjárt megnyugodtam. Ha­mar megszerettek, befogadtak minket és én is nagyon megsze­rettem itt élni, lassan megismer­tem mindenkit. 79-től a könyv­tár vezetését is rám bízták. Ami­kor 1997-ben újjászervez­ték a faluban a Vöröske­resztet, en­gem kértek fel titkárnak, mert engem mindenki is­mer. Az alap­szervezet elnöke László János­né lett, a pénztáros pedig Pál Ferencné. Hatvan tagunk van, ebből harmincán már nyugdíja­sok, a többi fiatal, akik szívesen dolgoznak és minden megmoz­dulásunkat sikerként könyvel­hetjük el.- Mi a fő tevékenységük, ho­gyan szervezik a falu közösségi életét?- Mivel más szervezet nem működik, a Vöröskereszt átvette a közösségi programok szerve­zését is. Az éves programunk mindig a farsangi bállal kezdő­dik, amit a gyerekek nagyon szeretnek és már alig várnak év- ről-évre. Nagy a várakozás, a ké­szülődés, az idén is 18 jelmeze­sünk volt, egyik aranyosabb, mint a másik. Van aztán gyer­meknap, idősek napja, karácso­nyi ünnepség, mindegyiket igyekszünk úgy megszervezni, hogy a résztvevők élményekkel, szép emlékekkel térjenek haza a program után. Az elmúlt évben kiemelkedő esemény volt a falu­ban, millenniumi zászlóátadási ünnepség, ami nagyon meghitt­re, szépre sikerült.- Miért szeret itt élni?- Szép, csendes falu, kedve­sek az Emberek, nagyon szere­tek itt. Nincs messze az én szü­lőhelyemtől, Hőgyésztől sem, így aztán annak sincs akadálya, hogy az ottani nyugdíjasklub ci- terazenekarának és asszonykó­rusának a tagja legyek. Amikor idejöttünk Kalaznóra, először el voltam keseredve, de nagyon hamar az ellenkezőjébe fordult a kedvem, egykettőre itthon let­tem a faluban. Innen nekem már csak egy út vezet ki. ■

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents