Tolnai Népújság, 2002. március (13. évfolyam, 51-75. szám)

2002-03-13 / 61. szám

Tolnai Népújság - 6. oldal TOLNA MEGYE 200 2 DUNAFÖLDVÁR 2002. MÁRCIUS 13., SZERDA Laktanya volt, siker lett Csődtömeg, figyelmeztettek többen is, amikor az önkor­mányzat átvette a volt szovjet laktanya területét, épületeit. Nem teljesedett be a jóslat, csőd helyett sikerré vált három év alatt a történet. A nagyvállalkozó hiány­zik még az ipari park­ból, akit mindenki várna kezdi szerényen Ráthgéber Lász-lóné, a Dunaföldvári Ipari és Területfejlesztési Kht. j§ ügyvezető igazgatója pedig minden oka meg­lenne a büszkeségre. Az 1998-ban létrehozott önkormányzati cég ugyanis sikertörténet. Huszon­négy kisvállalkozás viszont van a park területén. Kisvállalkozás - fo­galmaz - pedig ezek jelentős lét­számot, 160 embert foglalkoztat­nak. Az egymillió forinttal alapí­tott közhasznú társaság vagyona ma negyvenmillió, amely közmű­vekben, épületekben testesül meg. Egy szállítmányozási cég vett meg jelentős területet, ők lennének a várt nagy cég, ám míg megérkez­nek, addig sem tétlenkedik a kht. vezetése és a tulajdonos önkor­mányzat. Átadás előtt áll az idősek otthona, ez is 37 embernek ad munkát, ennyi lesz a személyzet létszáma, többségük egészségügyi szakképzettséggel. Egy éve érkez­nek a jelentkezések. A siker másik része a la­kópark. Az utolsó 24 lakás májusban lesz átadva, ezzel együtt 250 lesz a volt szov­jet laktanya épületeiből ki­alakított lakótelep lakásai­nak száma. Öt épületet újí­tottak fel, egyetlen volt ma­gyar szabványok szerinti, a többi kijevi panel, vagy tégla­épület, nem kis feladatot jelentett tehát az átalakítás. Komoly lakos­ságszám emelkedést jelentett ez a program a város számára, annak minden előnyével. Földváron kívül is van vagyona a közhasznú társaságnak, Pakson. A Budapest Bank leégett épületét vásárolták meg, felújították, még­pedig szigorúan az előírásoknak megfelelően, korhűen, gyönyörű színfoltja lesz ez a paksi főutcának - mondja Ráthgéber Lászlóné - üzletekkel, lakásokkal. Strand, kemping, gyógyfürdő Az önkormányzat és egy ma­gánbefektető közös tulajdona a Dunaföldvári Dunaparti Ide­genforgalmi Részvénytársaság. Utóbbi 51 százalékot birtokol a részvényekből, az együttmű­ködés azonban zavartalan, a célok közösek. Megújult a strand. Ta- : valy jelentős beruházás­sal, 56 millió forintért el- «*» készítettük a medencék vízforgató rendszerét - mondja Mészáros Mihály, a Dunaföldvári Dunaparti Idegenforgalmi Részvény- társaság vezérigazgatója. A kem­pingben is fejlesztést hajtottunk végre, téliesítettük a házakat, a hídfelújítás során az építők, most a szennyvízcsatornán dolgozók lak­nak ezekben. A cél persze nem ez, hanem a turistaforgalom. Osztrá­kok, németek fordulnak meg itt, la­kókocsikkal, egyelőre csak néhá­nyan. A lehetőségek bővülnek az­zal, hogy tavaly májusban a koráb­bi termálvíz gyógyvízzé lett minő­sítve. Alkalmas ez arra, hogy fej­lesztésekre kerüljön sor. A fedett medencét szeretnénk korszerűbbé tenni, új tetőt kap, másrészt gyó­gyszolgáltató beruházáso­kat kívánunk megvalósí­tani, a Duna-parton lévő régi kikötő épületben négyféle kínálattal. Ha ezek megvalósulnak, az egészségpénztár hozzájá­rulására számítunk. A városban két kisebb panzió van, befogadóké­pességük szerény. Egyelőre azon­ban nem gondolkodunk szálloda építésén, a közeljövőben a környe­ző településekről kívánunk idecsa­logatni vendégeket a gyógyvízhez. A későbbiekben természetesen szóba kerülhet olyan fejlesztés is, amennyiben kialakul a vendégkör. Valódi várossá válni Híd a Dunántúl és az Alföld között. A várost fontos közle­kedési csomóponttá avatja a tény, miszerint a déli ország­rész legforgalmasabb átkelő­helye a Dunán itt található. Hosszú ideje ennek több hát­rányát látták Földvár lakói, mint előnyét, a helyzet azon­ban hamarosan megfordul, hi­szen a közeljövőben elkészül a várost elkerülő út. A fejlődés azonban nem csak ezen mú­lik, a település lakóin és veze­tésén is, ők pedig folyamato­san tettek, tesznek azért, hogy a városi rang ne csupán cím, hanem valóság legyen. A jelen fejlődő - mondja Nagy Gáborné pol­gármester. Az alvó kisváros felébredt, a kö­zelmúlt történései a változásokat jelzik. Lát­szik ez a külső megjelenésen és mindazokon a dolgokon, amelyek a föld alá kerültek: a földgázhálózaton, a most épülő szennyvízve­zetéken, amely az év végére teljesen elké­szül, de júliusban már üzemelni fog. Tavaly őszre elkészült a Duna-híd felújítása. A mun­kálatok közben nem voltak könnyű helyzetben a földvá­riak, elsősorban a vállalko­zóknak jelentett bevételki­eséseket, ám most kész, öröm átkelni a hídon. Márci­us végén dől el, ki lesz az el­kerülő út kivitelezője, április végén indulhatnak a mun­kák, az év végére elkészül az út, 2003-tól Dunaföldvár új­ra nyugodt, csendes kisvá­ros lesz. A volt szovjet laktanya te­rületén épült lakópark igen fontos a város életében, újra emelkedett a lakosság szá­ma, ez nagyon sok pozitív 9000 8500 8000 folyamatot indított el. Ugyanitt jött létre az ipari park, sok vállal­kozást befogadva. 1998-ban, mikor az önkormányzat tulaj­donába került a volt laktanya, sokan mondták: ez egy csőd­tömeg. Azóta az eladá­sokból, a lakásépíté­sekből befolyó össze­gek visszaforgatásával közművesítettük a te­rületet, vállalkozások települtek ide, munka­helyeket hoztak létre, Nagy Gáborné mindez önkormány­zati befektetések nélkül valósult meg. Óvoda, szakmunkásképző ka­pott itt helyet, épül az idősek otthona. Probléma az intézmények szétszórtsága. Egy példa csak, az iskola tizenhárom épület­ben működik, az épületek elhanyagoltak, ezekre nagyon kevés pénzt tudtunk fordíta­ni. Ugyanilyen gond az utak helyzete, ám a szennyvízcsatorna építése után ezt is meg­oldjuk. Dunaföldvárnak | kitörési lehetőséget jelent a gyógy turiz­mus, a helyiek és a környékbeliek szá­mára. Erre a váro­sunk alkalmas, a környékben lehető­ség van kirándulá­sokra, horgászatra, víziturizmusra, va­dászatra. Bízom ab­ban, hogy Földvár a közeljövőben az lesz, aminek lennie kell, valódi nyugodt, csendes kisváros. A LAKOSSÁG SZAMANAK ALAKULÁSA H 2000 2001 1999 Dunaföldvárért Emlékérmek Oszoli István 1917-ben született Brassóban. Az első elemit szülővárosában kezdte, de már Dunaföldváron folytatta. 1936-ban a kalocsai Érseki Tanítóképző Intézet­ben tanítói oklevelet szerzett. Ugyan­abban az évben felvették a Polgárisko- lai Tanárképző bölcsész szakára, ahol 1940-ben kapta meg kémia-biológia- földrajz szakos diplomáját. Kinevez­ték a bátaszéki Állami Polgári Iskola helyettes tanárává. 1941. októberében behívták-katonának. 1944-ben megse­besült és hadifogságba került. Három évet töltött egy szibériai lágerben, megjárva a „poklok-poklát”. 1947-ben tért haza Dunaföldvárra, a következő évtől a II. Számú Általános Iskolában tanított négy évig. '952-ben az akkor alapított gimnáziumba került, amely­nek az 1954/55 tanévben igazgató-he­lyettese volt. A hetvenes években kémiát tanított, és folyamatosan osz­tályfőnökként tevékenykedett. A ter­mészet szeretetét és tiszteletét nevelte a rábízott gyermekekbe. Nagy gondot fordított a továbbtanuló diákok felké­szítésére, tanítványai közül állator­vosok, kórházi és háziorvosok, vegyé­szek, tanárok, mezőgazdászok, gyógyszerészek sora került ki. 1977. óta nyugdíjas, de az oktatómunkát nem hagyta félbe. Kolics János A kézilabda hívei jól ismerik nevét. A sportember 1955-ben született a So­mogy megyei Bolhón, iparos múltjuk miatt elüldözött szüleivel együtt köl­tözött Sztálin-városba. Itt végezte ta­nulmányait, amelyek végén a Kohfi és Gépipari Főiskolán üzemmérnöki ok­levelet szerzett. 1992 óta saját nyelvis­koláját vezeti. Életének meghatározó része a sport, a kézilabda. 1981-ben került Földvárra, nevéhez fűződik a szabad­téri bitumenes pálya megépítése, több mint egy évtizedes játékos-edzői múlt­ja alatt sok tehetséges fiatalt nevelt, akik között volt, aki a junior váloga­tottságig vitte. Saját sportpályafutása tiszteletre méltó: háromszor szerzett bajnoki ezüstérmet a Dunaferr csapa­tával, a magyar válogatottnál edzőként dolgozott. Duna-földvárra érkezése óta vállalkozó, a kereskedelemben és vendéglátásban szolgálja a város érde­keit. Dunaföldvár díszpolgára Az a lényeg, hogy minden em­ber más. Vannak hozzánk illő szerepek, és vannak tőlünk ide­genek. Például van aki képes irányítani és van akit vezetni kell. Az a dolgunk, hogy az előttünk álló lehetőségek közt megtaláljuk a nekünk valót, ez pedig nem megy a saját törvé­nyeinkre, a saját normáinkra való szüntelen figyelem és em­lékezet nélkül. Tamási Józsefné a közelmúltban kap­ta meg a Dunaföldvár díszpolgára cí­met. Az En Chic Kft. tulajdonosa a legtöbb embert foglalkoztatja a város­ban, 1990-ben megvette a varrodát, ahol már alkalmazottakat is foglal­koztatott, 1997-ben megvásárolta az áruházat, egy év leforgása alatt új ar­culatot adott annak, megváltoztatta a teljes árukínálatot. Nem csupán a vállalkozá­sával törődik, szívügye a város. Részt vállalt a belvá­rosi templom belső teré­nek szépítésében, a Rókus kápolna felújításában, je­lentős összeggel előlegez­te meg a helyi televízió stúdiójának megteremté­sét, rendszeres hirdetője a helyi lap­nak, ezzel támogatva megjelenését, iskolai, óvodai rendezvényeket segít, és szinte minden földvári rendezvé­nyen megjelenik adományozóként is. Jómódú gazdálkodó család gyerme­keként született 1946-ban Földváron, a történelem nem volt kegyes gyer­mekkorához. Családja kulák listára került, emiatt Debrecenbe járt gimná­ziumba, érettségi után kitanulta a szabás-varrás szakmát. Az önálló vál­lalkozás - amint lehetett - természe­tes volt számára.- Az üzleti érzék véleményem szerint nem más - vallja -, mint tudni azt, hogy mit lehet eladni, s ebből következően mi az amit gyártani kell. Ez az elv a gyakor­latban kettős játékot jelent: egy­részt figyelni az általános ural­kodó trendeket, valamit figyelni a vásárlói kört, amely ebből az általános trendből válogat. Ame­lyik modell a legjobban fogy, azt kell gyártani. Mert ez a titok: a lehető leg­gyorsabban megtalálni azt a „kisszá­mú mennyiséget” amiből aztán a „legnagyobb számú mennyiség” fogy. Nincsenek jó döntések átlagon fe­lüli fegyelem, felelősségtudat, önma­gunk erejébe vetett hit, a döntéseink­től függő emberek iránti figyelem és szeretet nélkül - mondja Tamási Józsefné. így lehet, mint azt a dísz­polgári cím is tanúsítja. Négy iskola, egy intézmény Négy iskolatípus egy igazgatás alatt. Az egybevonást nyilvánvalóan takarékos- sági szempontok indokolták és a gya­korlat bizonyította, hogy a szo­katlan szervezeti felépítés elle­nére is lehet szakmailag teljes értékű munkát végezni. Petrovics Józsefné, a Beszédes Jó­zsef Általános Iskola, Gyógypedagó­giai, Zeneiskolai Tagozat és Szak­képző Intézet igazgatója 1996. óta tölti be ezt a tisztséget. Az iskola körülményei nem mondhatóak rózsásnak, hiszen az amúgy is sokrétű munkát 14 épü­letben kell végezniük.- A fiúk számára kovács, szerkezetlakatos, vízvezeték- és központi fűtés-szerelő vala­mint növénytermesztő gépész szakmákban kínálunk képzési lehetőséget - kezdte az is­kola bemutatását a szakképző tagozattal. A lányoknak nőiruha-készítő, fiúknak-lányok- nak pedig a falusi vendéglátó szakmát ajánl­ják. Ez utóbbi a város hagyományaira és fej­lesztési terveire építve került a repertoárba, hiszen Földvár életében komoly szerepe van a vendéglátásnak. Míg a többi szakmában vállalkozások végzik a gyakorlati.ok- tatást, a vendéglátásban saját ma­gunk végezzük ezt. Terveink között szerepel, hogy felnőttek számára is indítsunk képzést a falusi turizmus­ban.- Az informatika oktatására há­rom számítógépes szaktanterem, hetven géppel, internet csatlakozás­sal áll rendelkezésünkre - szólt a több mint nyolcszáz tanulót befogadó általá­nos iskoláról az igazgató. A gyógypedagógiai tagozat létszáma 130 diák, ők természetesen nem mind földváriak, a környék (három me­gye) 12 településéről járnak ide gyermekek. Egy újabb különlegesség található itt is, a speciális szakiskola, amely a gyógypedagógi­ai tagozaton végzettek számára biztosítja szakma szerzését, parkgondozó, varrómun­kás bizonyítványt adva. A zeneiskolában 190 gyermek tanul. ____________ ■

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents