Tolnai Népújság, 2002. március (13. évfolyam, 51-75. szám)

2002-03-09 / 58. szám

* 12. OLDAL SPORT 2002. Március 9., Szombat Knoch, a peches olimpikon A korikapitány lemondott, de az esküvőjét a jégen tartotta A cserék veszélyesebbek? Olaszországban két A-ligás labdarúgó halt meg autóbalesetben Ha tartaná magát a mondáshoz, hogy peches ember ne menjen a jégre, Knoch Balázs való­színűleg még a fagylaltot is mellőzné az ét­rendjéből. Mivel azonban Balázs rövidpályás gyorskorcsolyázó, és nem szokta feladni a ter­veit, első baranyai sportolóként kijutott a téli olimpiára. Salt Lake City-Pécs Mondhatnánk, legalább kijutott, nem úgy, mint négy évvel ezelőtt Naganóba, ahova az országos szövetség egy elkeveredett fax miatt elfelejtette nevezni, pedig oda is kvalifikálta magát. Most nem adott lehetőséget ekkora bakira, hiszen a se­lejtezőből magabiztosan jutott az ötkarikás játé­kokon részt vevő 32 férfi rövidpályás gyorskor­Knoch és.Telegdi még együtt a címeres mezben csolyázó közé. Amerikában az 1000 méteres se­lejtezővel kezdetét vette egy hihetetlennek tűnő történet.- Ebben a futamban az ausztrál Bradbury ju­tott tovább velem szemben tiz centivel, aki előtt aztán az elődöntőben és a döntőben is sorra eles­tek az ellenfelek, így olimpiai bajnok lett - kezd­te már itthon, miután aludt egyet a „nagy ijedt­ségre”, az események felelevenítését Knoch Ba­lázs. - 1500-on a selejtezőben az enyém volt az egyetlen hatfős futam japán, kanadai, kínai, olasz riválissal. A továbbjutó harmadik helyért folyó küzdelem során a kanadai, aki egyébként 500-on ezüstérmes lett, szabálytalanul kilökött, elestem. A kanadait kizárták, de engem nem jut­tattak tovább.- Az előzetes latolgatások alapján 500 méteren várták a legjobb eredményt. Ez a futam hogy sike­rült?- Négy tizeddel javítottam meg a selejtezőben az 1998 óta fennálló országos csúcsot, az aktuá­lis olimpiai rekordon is belül voltam. De ketten még nálam is jobbak voltak, és sajnos csak két to­vábbjutó volt. Ők később a döntőig mentek. A döntő után kiderült, hogy az ötszázon elért időm a nyolcadik legjobb volt az olimpián futottak kö­zül. Összességében mindhárom selejtezőfutam­ban borzasztó rossz sorsolásom volt.- Elkeseredett a pechsorozat miatt?- Nem, mert úgy érzem, én mindent megtet­tem a felkészülés és a verseny során is. Ezt bizo­nyítja a magyar rekord megjavítása is, ami szere­pelt a terveim között. Egyébként nem csak a kor­csolyapályán kísértett a bal- szerencse.- Nocsak! Mi volt még, ami bosszantotta?- A visszautazás előtt a szállás és a repülőtér közötti úton elveszett az útlevelem. A csapat szépen felszállt a repü­lőre, én meg rohangálhattam, hogyan jutok haza. Feltettek egy másik járatra, és Frank­furtban csatlakozhattam a csa­pathoz. Amikor Budapesten leszálltam kiderült, elkevere­dett a csomagom...- Őriz azért kellemes emlé­keket is az olimpiáról?- Szinte csak azokat. Az el­ső olimpiámon vettem részt, és számomra óriási élmény volt. Látszott, hogy a tenge­rentúliak, japánok, kínaiak, amerikaiak, kanadaiak előt­tünk vannak, de fokozatosan közelítünk hozzájuk.- Ezek szerint meg sem for­dul a fejében, hogy abbahagy­ja?- Ha megvalósulnak a pécsi jégpályán tervezett fejleszté­sek, a jégkészítő gép cseréje és a befedés, akkor sokkal ideálisabb körülmények között készülhe­tek majd. Mondjuk a 2006-os torinói olimpiára. Az már a beszélgetés utáni információ, hogy Balázs tartotta magát a szavához, hiszen a hétvé­gén máris megrendezett magyar bajnokságon há­rom aranyérmet szerzett. Érdekesség, hogy idő­közben Telegdy Attila (aki a válogatott mellett klubedzője is a Mecsekalján) bejelentette, le­mond szövetségi kapitányi tisztéről. Ám azt, hogy neki sem alapjaiban a jéggel „van baja”, bi­zonyítja, hogy keddi esküvőjéhez különleges helyszínt választott: az ifjú pár és a teljes nász­nép a pécsi Műjégpályán kerített sort a jeles ese­ményre... MÓCZÁN ZOLTÁN FOTÓ: TÓTH L. Zambrotta (balra) még megúszta legutóbbi karambolját fotó: epa 2002. márci­us 2-án, szombaton első a sportban reggel meg- döbbentő hírt repített világgá az olasz sajtó: autóbalesetben elhunyt Jason Mayelé, az itáliai labdarúgás első ligájában szereplő Chievo játéko­sa. A kongói származású, de fran­cia állampolgárságú futballista éppen a veronai újonccsapat edzőtáborába tartott, ahonnan a társaival együtt a csapatkapitány, Eugenio Corini édesapjának a te­metésére mentek volna, amikor autójával frontálisan ütközött egy szembejövő gépkocsival. Mayelé egy órával később a kórházban hunyt el, míg a másik kocsit veze­tő hölgy azonnal meghalt. A hír természetesen megrázta az olasz és a nemzetközi labdarú­gás világát, annál is inkább, mert az elmúlt időszakban a futball­ban értheteüen módon megnőtt a közlekedési balesetek száma. Januárban a Brescia veszítette el hátvédjét, Vittorio Merőt, aki egy teherautóval ütközött össze az egyik autópályán, majd né­hány nappal később arról kap­tunk hírt, hogy a Verona elleni bajnoki után a Juventus négy já­tékosa, köztük David Trezeguet és Gianluca Zambrotta karambo­lozott Rómeó és Júlia városában, ám abban az ütközésben ők sze­rencsére nem sérültek meg. (A híradások néhány könnyebb sé­rültről számoltak be.) Sőt, ha egy kicsit hátrébb me­gyünk az időben, akkor felidéz­hetjük Massimo Gallinak, a Bolo­gna fiatal hátvédjének a halálát. Giovanni Gallinak, a Fiorentina, a Milan és az olasz válogatott ka­pusának a 18 éves fia tavaly janu­árban az egyik edzésről hazafelé menet kismotorjával az esős idő­ben nekicsúszott egy híd felhajtó korlátjának és azonnal meghalt. Olaszországban megdöbbenve állnak a sok baleset, a sok értel­metlen halál előtt, és Mayelé tra­gédiája kapcsán elemzők megpró­bálták kideríteni, mi lehet az oka annak, hogy a futballisták exklu­zív világában ilyen váratlanul megnőtt a - többségében végzetes kimenetelű - karambolok száma. A szakemberek szerint az egyik ok az lehet, hogy az átla­gosnál sokkal jobban kereső fia­tal labdarúgók túlságosan erős autókat vásárolnak, amelyekkel aztán túlságosan gyorsan és könnyelműen közlekednek, és balesetet okoznak, amelyből rá­adásul jelentős részben ők kerül­nek ki „vesztesen”. Egyébként nem véletlen, hogy Olaszország­ban a nagy teljesítményű gépko­csikat nem 18, hanem csak 21 éves kortól lehet vezetni, ám őszintén szólva egy 21 éves fut­ballista lehet éppen olyan köny- nyelmű és felelőtlen, mint egy húszéves „civil”. A szakértők szerint a másik ok, pontosabban veszélyforrás az edzésre, illetve mérkőzésre siető, vagy edzésről, illetve mérkőzésről hazafelé tartó élsportoló - esetünk­ben focista - lelkiállapota. A tré­ning vagy a meccs előtt álló labda­rúgó sokszor azért lehet feszült, mert tudja, hogy az előtte álló órákban bizonyítania kell, hogy helyet kell magának találnia a csa­patban, hogy az edzője és a közön­ség előtt helyt kell állnia. (Aligha véletlen, hogy az elmúlt egy évben elhunyt mindhárom futballista, Galli, Merő és Mayelé is cserének számított a csapatában.) Az edzés­ről, illetve a mérkőzésről hazafelé tartó játékosok esetében pedig a fá­radtság, a tompább reflexek okoz­hatnak olyan végzetes hibát, ame­lyet már egy hirtelen kormány- mozdulattal sem lehet korrigálni. Akárhogy is van, az első és má­sodik ligás olasz kluboknál meg­fújták a vészriadót: figyeljenek oda játékosaik lelkiállapotára, kü­lönben ön- és közveszélyes cirká­lóvá válnak abban a pillanatban, hogy autóba ülnek és kigördül­nek a forgalomba... M. T. Egy hétvége - egy motor? Nem mindenkinek tetszik a Forma-1 nagy újítása Március 19-én Párizsban találkoz­nak a Forma-1-es csapatok veze­tői, hogy megvitassák a jövő évre esedékes legnagyobb szabálymó­dosítást, mely szerint - Max Mos­ley ötlete nyomán - egy versenyző egy nagydíj-hétvégén csak egy motort használhat. Az FIA elnöke a költségek csökkentése érdeké­ben vélte meghozni ezt a szabályt, amit a vezetők többsége a maga módján támogat is, de nem min­den áron. Patrick Head, a Wil­liams főkonstruktőre és résztulaj­donosa szerint a dolog hátterében a Ferrari áll, mivel a motorjaik végtelenül megbízhatóak. Sir Frank Williams szerint az ötlet mindenképp finomításokra szorul, mert igazságtalan lenne, ha valaki egy szombaton lerob­bant motor miatt a versenyen az utolsó sorból induljon. Mosley viszont úgy véli, az összezilálódó rajtrács fantasztikusan érdekes versenyeket produkálna, mint pl. volt az 1995-ös Belga Nagydíj, ahol Schumacher csak 16-ként indult és mégis nyert (ezzel az el­nök azt is bizonyítani óhajtotta: hátulról startolva sem lehetetlen jó helyen célba érni, de hát ezt Ir­vine és Webber is igazolta vasár­nap) . M. K. Interjú: az év kosárlabdabírója Fújhat bárhogy, rá nem fújnak A pécsi Vámdi György nem mindennapi teljesítménnyel büszkél­kedhet: a közelmúltban a játékvezetői bizottság neki ítélte a Hor­váth Géza-vándordíjat, azaz őt választotta az év kosárlabdabírójá­nak. Igen ám, de már kilencedszer. Váradi György 1956-ban, tüke pécsi­ként született. Karosszérialakatos­ként érettségizett, civilben egy kerék­párboltot és -szervizt üzemeltető csa­ládi vállalkozást vezet. Játékosként a Postással az NB ll-ig vitte, időközben a TF edzői szakát is elvégezte. 1990-ben lett FIBA-játékvezető. 500 NB l-es és 310 nemzetközi meccse' sorából egy Európa Kupa- és egy Ronchetti-döntő, egy férfi és női Ázsia-bajnoki döntő, valamint számos Eb- és vb-meccs emelkedik ki tiszte­letet parancsolóan. A sok hivatalos utazásnak köszön­hetően különleges kiváltsággal is bír: mivel a világban egymással hadban álló országok némelyike nem engedi területére azokat, akik az „ellen­ségnél" is megfordultak, külön engedéllyel állandóan két érvényes útlevél lapul a zsebében. egy vb-döntő nem hiányzik a kol­- Ha én kosárlabdabíró lennék, lassan kezdene feszélyezni a do- log. Egy-kétszer még csak lehet is- mételni, na de kilencszer! A kol­légái még kibírják, hogy csak a falútokra és ne Önre fújjanak?- A többség igen, bár biztosan akad, aki inkább irigy, mint büszke rám. A díj különben 12 éve létezik: elsőre a 6., másodjára a 3. lettem, aztán egy 2. helyet jelentő „kilen­gést” leszámítva tényleg rendre az én pontjaim gyűltek a legjobban az év végére. Az elsőség ugyanis nem egy év végi szavazással, hanem az összes meccs ellenőri osztályzatai­nak összeadásával alakul ki.- Azt mondják, az a legjobb bíró, aki úgy tart rendet, hogy közben szinte észre sem lehet venni apá­lyán. Önnek mi a trükkje, hogy játékost és nézőt egyaránt kordá­ban tartson?- Valószínűleg a megjelenésem adja az alapot: nagy, meleg szeme­im és állandóan mosolyra húzódó szám ugyanis a legkiélezettebb szi­tuációban is mindenkit mosolyra fa­kasztanak, márpedig a jókedv a bé- kítés kulcsa. Másrészt igyekszem mindenkivel megtalálni az emberi hangot és a szigor mellett mindig igazságos lenni. Tévedni ugyanis le­het a pályán, a lényeg, hogy mindig korrekten kell ítélkezni.- A nézőt leginkább az irritálja, ha a bíró az ellentámadásnál, ár­tatlan helyzetben adja vissza, amit az előbb egy tévedéssel elvett valamelyik csapattól.- Ön mit csinál, ha hibázott?- Szerintem egy kosármeccsbe a mai tempónál 6-8 bírói hibát eleve be kell kalkulálni. Én, ha rájövök, hogy rosszul fújtam, odamegyek a „sértetthez” és csak annyit mon­dok, bocsánat, az előbb tévedtem. Nem emlékszem olyan esetre, ami­kor a játékos ne hajtott volna szó nélkül fejet és ne azt válaszolta vol­na, kösz, spori, hogy elismerte... A visszaadás pedig a legrosszabb módszer. Ez ugyanis megduplázza a rossz ítéletek számát, ráadásul ha a bíró számolgatni kezd, könnyen kicsúszhat a kezéből a meccs.- Mostanságnem vagyunk híján kosárbotrányoknak, főként a le­látó környékéről indulva. Önnek is akadtak már forró pillanatai?- Hogyne, legutóbb például egy Szolnok - Albacompon, ahol a ke­mény mag legkeményebbjei több­szöri figyelmeztetésem ellenére ki­tartóan és durván szidalmaztak egy kosarast. Megállíttattam az órát, ki­sétáltam a pálya szélére és elmond­tam a hazaiak szakvezetőjének, hogy ha nem hagyják abba, kiürítte- tek egy szektort, aztán még egyet, és ha kell, a végén üres lelátók előtt fejezzük be a játékot. Ő fölment a hangadók közé, továbbította az üzenetet. A rossz fiúk lenéztek rám, kicsit gondolkodtak, majd egy han­gos szó nélkül szurkoltak tovább.- Idehaza tehát mindenki fejet hajt a tudása előtt, és tulajdon­képpen külföldi felkérésekben sem szenved hiányt. De mondjuk lekcióból?- Be kell vallanom a legnagyobb hátrányomat, ami kissé visszahúzta a nemzetközi karrieremet: nem va­gyok egy nyelvzseni, persze, eladni azért nem tudnának, de az igazi nagy tornákhoz az alapfokú angol már nem elég. Mára bele is törőd­tem ebbe, egyébként pedig úgy ér­zem, bíróként mindent elértem, amire a képességeimből tellett, úgy­hogy elégedetten engedem át a tere- pet az új generációnak. ______sz.zs. t < i Cs emegék a Sportl-en A tavaszi idényben a Sportl min­den jelentős sportágban a legtelje­sebb nézői igények kielégítését tűz­te ki célul. Folytatódik a magyar labdarúgó-bajnokság és a Magyar Kupa-mérkőzések közvetítése, élő­ben követik Európa három legszín­vonalasabb bajnokságát, az olaszt, a spanyolt és a németet. A döntőig kíséri a Sportl a Bajnokok Ligája- sorozatot és rendszeresen adják az UEFA-kupa-mérkőzéseket is. Új­donságként, heti rendszerességgel jelentkezik az angol bajnokság. A kosárlabda rajongóinak női és férfi Euroliga-mérkőzéseket és az NBA-t ajánlják. Nem maradnak jégkorong nélkül a nézők ebben az időszakban sem. Az NHL mellett az A- és a B-csoportos világbajnok­ságot is műsorra tűzte a Sportl, kü­lönösen, hogy a Divízió I. küzdel­meit Magyarországon rendezik. Egyre több magyar bokszoló ke­rült a siker kapujába. A Sportl vé­gigkísérte az igen tehetséges Kótai Mihály eddigi találkozóit, és a jövő­ben is képernyőre kerülnek mérkő­zései. Legközelebbi találkozója március 9-én 22.30-kor lesz látható. Kézilabdából bőségesen kínál­nak mérkőzéseket, és különleges­ségekben sem lesz hiány az elkö­vetkezendőkben, a Sportl-en látha­tó lesz biliárd, darts, bowling, base- ball és sok más csemege._______m

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents