Tolnai Népújság, 2002. február (13. évfolyam, 27-50. szám)

2002-02-23 / 46. szám

Tolnai Népújság 2002. FebruAr 23., szombat 11. OLDAL Véget ért a lidércnyomás Nemrégiben minden vádpont­ban jogerősen felmentették Nagy Gáborné dunaföldvári pol­gármestert. A hosszas nyomozás, illetve szak­értői munka miatt négy évig tartott a büntető eljárás, amely a polgár- mester számára teljes felmentéssel végződött. Az ügy az adófizetőknek négy és félmillióba került. Az há­rom milliós első szakértői véle­ményt a bíróság, mint értékelhetet- lent kizárta a bizonyítékok sorából. Közvetlenül az ítélethirdetés után beszélgettünk a polgármester asszonnyal, amikor még nem is volt képes igazán átélni, hogy fel­mentették.- Ez a négy év mindenről szólt, csak arról nem, amit bizonyítani szerettem volna. Miután csődbe ment a városgazdálkodási kft., so­kat gondolkodtam kudarc okain. Arra a következtetésre jutottam, hogy nagy valószínűséggel nem a legjobb vezetőt sikerült kiválaszta­nunk. A cég mindig gyenge lábakon állt, ezért azt szerettem volna elér­ni, hogy olyan cég jöjjön létre, amely érdemben részt tud venni a város beruházásaiban. A referencia munka lett volna a paksi Penny Market épülete. Mint a bíróságon is bebizonyosodott, a beruházást meg lehetett volna való­sítani az eredeti összeg­ből, ha a cégvezető nem köt olyan alvállalkozói szerződéseket, amelyek lényegesen magasab­bak voltak, mint ami be­lefért az eredeti bruttó vállalási összegbe. A cégvezető hanyag munkája miatt adtam be ellene a feljelentést. Az így létrejött 40 milliós veszteséget azonban már nem bírta el a cég és az önkormányzat sem, hiszen a bé­rekre még az utolsó pillanatig ad­tunk támogatást.- Hogyan lett a feljelentőből gya­núsított?- A nyomozás kezdte egybeesett a választási évvel, ezért azt gondo­lom, hogy ellenfeleim, vagy akik a bukásomat szerették volna elérni, azt erősítették, hogy mindenért én voltam a felelős. A rendőrség elvit­te két költségvetési év teljes anya­gát, s nem a csőd okait keresték, az évi nyolcszázmilliós gazdálkodásban, ha­nem azt, hogy mit rontott el az önkor­mányzat. A gyanúsí­tások sokszor vál­toztak. Az egyes eseményeket kira­gadták az összefüg­géseiből, s ezért nem a valóságot lát­ták.- Fedezetelvonás miatt első fokon pénzbüntetésre ítél­ték, illetve másodfo­Nagy Gáborné 1949 március 23-án született. Férje mező­gazdasági vállalkozó. Két fiuk van, a 30 éves villamosmérnök, a 26 éves autóvillamossági technikus. Iskolai végzettsége: műszaki főis­kola, magasépítő-ipari szakon, árszakértő, értékbecslő. Hobbyja az utazás, az olvasás. tettem a dolgo­mat, s azt gondol­tam, hogy amit teszek az jó a vá­rosnak és szabá­lyos is, hiszen igyekeztem kö­rültekintően el­járni. Amikor először elolvastam a vádiratot, az félelmetes érzés volt. Az viszont jó volt, hogy a családom mindvégig mellettem állt, pedig bi­zonyos értelemben hátrányos hely­zetűek. Egyrészt azért, mert kevés az időm, másrészt pedig nehogy azt gondolják az emberek, valamiféle előnyhöz' jutnak. Azt gondolom, hogy aki elvállal egy ilyen munkát, az legyen becsüle­tes, tiszta és feddhetetlen. Az ember persze hibázhat, de a hibát ki is lehet javítani, de hogy bűncselekményt nem követtem el, ezt mind­végig tudtam. Mindig az volt a célom, hogy amit a képviselőtestület elhatározott, azt meg tudjuk valósítani.- Ősszel újra indul a választáso­kon?- Sok csalódás, bántás ért, de en­nek ellenére megpróbálom. Azt ter­veztem, s ígértem is a választóknak, ha elítélnek, akkor felállók. A bíró­ság most felmentést adott, de tud­nom kell, hogy a lakosság hogyan vélekedik a történtekről. Az igaz, hogy 1998-ban amikor a vesszőfu­tás elkezdődött, megválasztottak, de azt gondolom, az újraválasztás lenne az igazi erkölcsi felmentés számomra. _____________________________IHÁROSI ibolya „Meggyőződésből tettem a dolgomat” város vezetése a saját zsebére csele­kedett volna.- Hogyan lehetett ennyi ideig ek­kora nyomást polgármesterként el­viselni?- Nagyon nehéz volt. A négy év­nyi lidércnyomás rányomta a bé­lyegét a hivatali és magánéletemre is. Nem voltam olyan magabiztos, mint amilyen lehettem volna, és ezért nem is tudtam olyan eredmé­nyes lenni. Ha az ember biztos ab­ban, hogy amit csinál az jó, nagy erőt ad, ha viszont ennyire elbi­zonytalanítják, s bűncselekmények sorával vádolják, már magában is kételkedni kezd. Meggyőződésből A hétköznapi csodák festője Különleges vonzódás a természethez Akik betérnek a Völgység-Hegy­hát Takarékba, még néhány hétig találkozhatnak Nagyné Sashegyi Hilda akvarelljeivel. A nyugdíjas, rajz-földrajz szakos pedagógus megmutatja az érdeklődőknek a természet egy-egy csodáját, ame­lyekkel együtt élünk, csak ritkán vesszük észre azokat. Sejtelmes kertrészletek, erdei utak, vi­rágok, galagonya, sütőtök, paradi­csom. Hétköznapi szépségek mutat­ják magukat Nagyné Sashegyi Hilda kiállításán. Nemcsak akvarelljei, kör­nyezete is sugallja a természet, a nö­vények szeretetét. A Mecsek alján megbújó kertjében már február végén virágzik a száratlan kankalin, a ka­kukk ibolya, a sáfrány, a hóvirág, a boroszlán. Nála még a ritkán megfoganó fenyőmag is életre kelt. Ő, ilyenkor, tavasz közeledtén, naponta lehajol, hogy kö­szöntse a fejét kidugó nárciszokat, tulipá­nokat.- Nyugdíjasként kezdett rendszeresen festeni. Nem megszokott dolog, hogy valaki ebben az életkorban nyúl ecsethez.- Kicsit későn érő vagyok - mondja cinkos mosollyal. - Nyugdíjazásom után kerestem ön­magam, kerestem, mivel tehetem teljessé napja­imat. Annak idején főiskolai tanáraim biztattak az alkotásra, de én a pedagógus pályát választot­tam. A mindennapi szolgálat és a család körüli teendők nem hagytak időt a festésre.- A képei azt mutatják, hogy vonzódik a ter­mészethez, elsősorban a növényekhez. Bánáti babarózsa (Pévönye) Nagyné Sashegyi Hilda akvarelljén- A Mecsek lábánál, az erdő alján nőttem fel Szászváron, ahol naponta találkoztam a termé­szet csodáival. Rajz-földrajz szakos tanárként dolgoztam harmincnyolc évig, férjemmel termé­szetjáró szakosztályt vezettünk hosszú ideig, s ezek is mind-mind közel hozták hozzám a ker­tet, az erdőt, a mezőt. Nagy Imréné, Sashegyi Hilda Született: Szekszárd, 1943. augusztus 31-én Férje: Nagy Imre, nyugdíjas anyaggazdálkodó Gyermekei: Zsófia - fazekas, Orsolya - men- tálhigiénikus. Öt unokája van. Hobbija a természet maga.- Sok olyan növényt mutat meg a festménye­in, amelyekről eszünkbe sem jut, hogy szépek, csak felfaljuk azokat. A kiállításon ébred rá az ember, hogy például a paradicsom, gyönyörű.- Rátapintott. Kedvencem a paradicsom, az ellentétes színei miatt. Engem először mindig a szín fog meg. Aztán a fény, amely sokmindenre képes. Időnként a tárgyaimat arrébb teszem, hogy másként vetődjön rájuk a napsugár, s ak­kor másnak látom őket, mást mutat­nak. Ha rácsodálko­zom valamire, azon­nal nekilátok a meg­örökítésének, egy lé­legzetre próbálom megfesteni. Ha nem úgy sikerül, ahogy gondoltam, nem szenvedek. Félrete­szem, megvárom a pillanatot, mikor újra találkozom vele, s akkor folytatom. Az elkészült képet elő­ször a férjemnek és két lányomnak mu­tatom meg. Elköszönőben el­kottyintom, hogy régóta szeretnék bá­náti bazsarózsát lát­ni, bebarangoltam érte a Mecseket. Még nem sikerült rátalálnom. Nagyné Sashegyi Hilda térképet rajzol nekem, elmagyarázza, kitől, milyen engedélyt kell kér­nem, hogy eljuthassak arra a helyre, ahol töme­gével nyílik - ahogy ő népi nevén mondja - a pévönye. PÁL ÁGNES „Mária elővett egy font drága valódi nárduskenetet, megkente Jézus lá­bát, és hajával törölte meg, a ház pedig megtelt a kenet illatával. Ta­nítványai közül az egyik, Júdás Iskáriótes, aki el akarta őt árulni, így szólt: Miért nem adták el inkább ezt a kenetet háromszáz dénárért, és miért nem juttatták az árát a sze- / gényeknek? De nem azért mondta ezt, mintha a szegényekre lett volna | gondja, hanem azért, mert tolvaj A volt, és a nála levő erszényből elsze- / V«// \ \V/ degette, amit beletettek.” S ^ f\\ A fény mellett árnyék is van. Amikor süt a nap, sok minden kikövetkeztethető az árnyékból. Júdás személye Jézus mellett nagyon félelmetes. Jézus a kereszt felé halad, kegyetlen szenvedés vár rá. A bethániai otthon, ahol megpihent, olyan mint egy kis sziget, a barátai élnek itt, szeretet árad felé. Erre a szeretette árnyék borul. Keserűvé, fájdal­massá válik hamar az együttlét. Mária cselekedetét először Júdás érté­keli. Figyeljük meg a két személyt, micso­da ellentét van közöttük. Mária, aki egész lényével figyelt mindig Jézusra, amikor tanított, megértette, hogy mi vár Jézusra, megértette azt, amit a tanítványok nem értettek. Mária időben szolgált Jézusnak és azzal amire szüksége volt. Júdás ezt értelmetlen pazarlásnak mondja. Úgy szól, ahogy gondolkodik. Három éve él Jézus mellett, jól ismeri, de mégis a szíve nagyon messze van tőle. Három éven keresztül távol tartotta a szí­vét Jézustól. Egy dolog érdekli ezt az em­bert: a pénz. Júdást nem a Krisztus iránti szeretet motiválja, hanem a pénz szerel­me. Mi az ami bennünket motivál? Mi van közel a szívünkhöz? Lehet úgy élni Jézus mellett, hogy az ember szíve zárva marad. Lehet úgy igét hallgatni, hogy nincs rám hatással. Pedig az Ige élő és ható és elvégzi a maga mun­káját, de csak ott, ahol lehet. Ha az ember szíve nem jó talaj, akkor az Ige sem tudja megteremteni azt a gyümölcsöt, amiért az Isten azt az Igét odaküldte. A szívem tő­lem függ, hogy az milyen talaj lesz az Ige számára. Azért senkit sem hibáztathatok. Az ember valamit mindig szeret, és annak adja a szívét. Júdás a pénzt sze­rette Jézus mellett. Okosan, kegyesen beszél, de a hazugságát leplezi vele. A történetből kiderül, hogy nincs hatással a beszéde senkire. Kiérződik, hogy vala­mi fals. Humánusnak hat, amit mond, de a benne levő zűrzavart leplezi. Jézus nem szól Júdás ellen, amikor megszólal, de a benne uralkodó lelkűiét ellen igen. A szegények mindig aktuális feladat marad! Olyan megrendítő, hogy Jézus tudta mi lakik Júdásbán. Ott él vele három esztendeig és Jézus hordozza ezt az em­bert. Micsoda lehetőség volt ez Júdás számára. Jézus soha nem olvas semmit a fejére, nem kényszeríti megváltozásra. Hordozza. Tanítványtársai nem sejtenek semmit arról, hogy ö lesz Jézus árulója. Erre a Jézusra, aki ennyi kegyelmet ad, nem „érdemes” rábízni az életemet? Ha felülről vetődik a fény, akkor az ár­nyék nem látható. Amikor a dolgaimat odateszem az Isten világosságába, akkor eltűnik a félelmetes vonása. Ott megér­tem az eseményeket, megértem az utat, amin járni kell. Amikor megnyitja az ember a szívét Isten előtt, akkor az egész életét bera­gyogja a világosság, és minden cseleke­dete világosságban fog végbemenni. HAJOUNÉ CSERNÁK ERZSÉBET METODISTA LELKÉSZ Tolna megyei anekdotatár 101. Ozora rázós ügyei Amióta királyi fiúsítás révén Ozorai Bor­bála itáliai férjét megajándékozta nevével s abból így lett Ozorai Pipo, a hajdani me­zőváros lakói nem mennek a szomszédba egy kis megírnivalóért. Jeles várukból in­dult például 1884 márciusában egy emlé­kezetes ügy: „Szombatra virradóra az ozorai híres várt feltörték és az ottani irodában elhe­lyezve volt ötös számú Wertheim- kasszát, mely közel küenc métermázsát nyom, elvitték, kocsira tették, és csakis déltájban találták meg Szilas és Ozora közt, borzasztó és ügyes módon fejszével és vésüvel az ajtaját kivágva, és a benne volt 450 forint hiányával, de többféle ira­tok is hiányoztak, amit azon éjjel dühön­gő szél lehetőleg elhordott... Úgy látszik, hogy körünkben egy jól organisált betörő banda létezik. A múlt nyár június havá­ban, legszebb holdvüág mellett az itteni piacon legalábbis két órai munkával há­rom boltot ástak és törtek fel, de csak az egyikbe, éspedig a községi bíró házának átellenében hatoltak be, és onnan mint­egy húsz forintot készpénzben és egypár üveg pálinkát vittek el. Nagyon célszerű volna, ha a hatóság a felelős őrök mellett a bírót és az elöljárókat is felelőssé tenné, hogy felváltva utána látnak az őröknek, hogy helyükön vannak-e? Bizony nem történtek ily esetek, mikor polgárember bírónk volt, mert ezek csakugyan éjnek éjszakáján utánuk néztek, de mióta úri bí­rónk van, nagyon könnyen őrzik a lakos­ság vagyonát...” Sokkal eredményesebben védte vélt jo­gait egy ozorai iskolás fiú, akiről a Tolnavármegye írt 1901. február 3-án. „Az ozorai bicskás. Kínos eset történt a na­pokban az ismétlő iskolások miatt meg­büntetni akarván Csepreghy János nevű fiút, ez tanítójára kést rántott. A tanító e kínos ügyet az iskolaszék elé terjesztvén, az beadja az egész dolgot a tamási járás- bírósághoz. Feszült figyelemmel várjuk a fejleményeket.” Négy évvel később - a balta, a véső és a bicska után - egy favilla jutott főszerep­hez az iménti újság augusztus 21-i számá­ban. „Turnier István ozorai lakos a felesé­gét folyton féltékenységével üldözte, ami köztük gyakran igen heves szó vitákra, sőt nem egyszer verekedésre is adott alkal­mat. Hétfőn este is összeszólakoztak, és csakhamar előkerült a pipaszár, amellyel Turnier a nejét eltángálni akarta, ez azon­ban egy favillát kapott fel védekezéskép­pen, s annak egyik ága férje bal szemébe hatolt, s látóképességét valószínűleg elve­szi.” Persze a férj fél szemmel is ugyan­annyit lát... DR. TÖTTŐS GÁBOR I 4 4 kon megvizsgálták a csődbűntett le­hetőségét is.- A felmentő ítélet indokolásá­ban a bíró azt mondta, hogy a fede­zetelvonás nem jött létre, a csőd­bűntettet pedig nem valósítottam meg. Már az első fokon is elhang­zott a bírónő szájából: az ügy során fel sem merült a gondolat, hogy a

Next

/
Thumbnails
Contents