Tolnai Népújság, 2002. február (13. évfolyam, 27-50. szám)
2002-02-23 / 46. szám
Tolnai Népújság 2002. FebruAr 23., szombat 11. OLDAL Véget ért a lidércnyomás Nemrégiben minden vádpontban jogerősen felmentették Nagy Gáborné dunaföldvári polgármestert. A hosszas nyomozás, illetve szakértői munka miatt négy évig tartott a büntető eljárás, amely a polgár- mester számára teljes felmentéssel végződött. Az ügy az adófizetőknek négy és félmillióba került. Az három milliós első szakértői véleményt a bíróság, mint értékelhetet- lent kizárta a bizonyítékok sorából. Közvetlenül az ítélethirdetés után beszélgettünk a polgármester asszonnyal, amikor még nem is volt képes igazán átélni, hogy felmentették.- Ez a négy év mindenről szólt, csak arról nem, amit bizonyítani szerettem volna. Miután csődbe ment a városgazdálkodási kft., sokat gondolkodtam kudarc okain. Arra a következtetésre jutottam, hogy nagy valószínűséggel nem a legjobb vezetőt sikerült kiválasztanunk. A cég mindig gyenge lábakon állt, ezért azt szerettem volna elérni, hogy olyan cég jöjjön létre, amely érdemben részt tud venni a város beruházásaiban. A referencia munka lett volna a paksi Penny Market épülete. Mint a bíróságon is bebizonyosodott, a beruházást meg lehetett volna valósítani az eredeti összegből, ha a cégvezető nem köt olyan alvállalkozói szerződéseket, amelyek lényegesen magasabbak voltak, mint ami belefért az eredeti bruttó vállalási összegbe. A cégvezető hanyag munkája miatt adtam be ellene a feljelentést. Az így létrejött 40 milliós veszteséget azonban már nem bírta el a cég és az önkormányzat sem, hiszen a bérekre még az utolsó pillanatig adtunk támogatást.- Hogyan lett a feljelentőből gyanúsított?- A nyomozás kezdte egybeesett a választási évvel, ezért azt gondolom, hogy ellenfeleim, vagy akik a bukásomat szerették volna elérni, azt erősítették, hogy mindenért én voltam a felelős. A rendőrség elvitte két költségvetési év teljes anyagát, s nem a csőd okait keresték, az évi nyolcszázmilliós gazdálkodásban, hanem azt, hogy mit rontott el az önkormányzat. A gyanúsítások sokszor változtak. Az egyes eseményeket kiragadták az összefüggéseiből, s ezért nem a valóságot látták.- Fedezetelvonás miatt első fokon pénzbüntetésre ítélték, illetve másodfoNagy Gáborné 1949 március 23-án született. Férje mezőgazdasági vállalkozó. Két fiuk van, a 30 éves villamosmérnök, a 26 éves autóvillamossági technikus. Iskolai végzettsége: műszaki főiskola, magasépítő-ipari szakon, árszakértő, értékbecslő. Hobbyja az utazás, az olvasás. tettem a dolgomat, s azt gondoltam, hogy amit teszek az jó a városnak és szabályos is, hiszen igyekeztem körültekintően eljárni. Amikor először elolvastam a vádiratot, az félelmetes érzés volt. Az viszont jó volt, hogy a családom mindvégig mellettem állt, pedig bizonyos értelemben hátrányos helyzetűek. Egyrészt azért, mert kevés az időm, másrészt pedig nehogy azt gondolják az emberek, valamiféle előnyhöz' jutnak. Azt gondolom, hogy aki elvállal egy ilyen munkát, az legyen becsületes, tiszta és feddhetetlen. Az ember persze hibázhat, de a hibát ki is lehet javítani, de hogy bűncselekményt nem követtem el, ezt mindvégig tudtam. Mindig az volt a célom, hogy amit a képviselőtestület elhatározott, azt meg tudjuk valósítani.- Ősszel újra indul a választásokon?- Sok csalódás, bántás ért, de ennek ellenére megpróbálom. Azt terveztem, s ígértem is a választóknak, ha elítélnek, akkor felállók. A bíróság most felmentést adott, de tudnom kell, hogy a lakosság hogyan vélekedik a történtekről. Az igaz, hogy 1998-ban amikor a vesszőfutás elkezdődött, megválasztottak, de azt gondolom, az újraválasztás lenne az igazi erkölcsi felmentés számomra. _____________________________IHÁROSI ibolya „Meggyőződésből tettem a dolgomat” város vezetése a saját zsebére cselekedett volna.- Hogyan lehetett ennyi ideig ekkora nyomást polgármesterként elviselni?- Nagyon nehéz volt. A négy évnyi lidércnyomás rányomta a bélyegét a hivatali és magánéletemre is. Nem voltam olyan magabiztos, mint amilyen lehettem volna, és ezért nem is tudtam olyan eredményes lenni. Ha az ember biztos abban, hogy amit csinál az jó, nagy erőt ad, ha viszont ennyire elbizonytalanítják, s bűncselekmények sorával vádolják, már magában is kételkedni kezd. Meggyőződésből A hétköznapi csodák festője Különleges vonzódás a természethez Akik betérnek a Völgység-Hegyhát Takarékba, még néhány hétig találkozhatnak Nagyné Sashegyi Hilda akvarelljeivel. A nyugdíjas, rajz-földrajz szakos pedagógus megmutatja az érdeklődőknek a természet egy-egy csodáját, amelyekkel együtt élünk, csak ritkán vesszük észre azokat. Sejtelmes kertrészletek, erdei utak, virágok, galagonya, sütőtök, paradicsom. Hétköznapi szépségek mutatják magukat Nagyné Sashegyi Hilda kiállításán. Nemcsak akvarelljei, környezete is sugallja a természet, a növények szeretetét. A Mecsek alján megbújó kertjében már február végén virágzik a száratlan kankalin, a kakukk ibolya, a sáfrány, a hóvirág, a boroszlán. Nála még a ritkán megfoganó fenyőmag is életre kelt. Ő, ilyenkor, tavasz közeledtén, naponta lehajol, hogy köszöntse a fejét kidugó nárciszokat, tulipánokat.- Nyugdíjasként kezdett rendszeresen festeni. Nem megszokott dolog, hogy valaki ebben az életkorban nyúl ecsethez.- Kicsit későn érő vagyok - mondja cinkos mosollyal. - Nyugdíjazásom után kerestem önmagam, kerestem, mivel tehetem teljessé napjaimat. Annak idején főiskolai tanáraim biztattak az alkotásra, de én a pedagógus pályát választottam. A mindennapi szolgálat és a család körüli teendők nem hagytak időt a festésre.- A képei azt mutatják, hogy vonzódik a természethez, elsősorban a növényekhez. Bánáti babarózsa (Pévönye) Nagyné Sashegyi Hilda akvarelljén- A Mecsek lábánál, az erdő alján nőttem fel Szászváron, ahol naponta találkoztam a természet csodáival. Rajz-földrajz szakos tanárként dolgoztam harmincnyolc évig, férjemmel természetjáró szakosztályt vezettünk hosszú ideig, s ezek is mind-mind közel hozták hozzám a kertet, az erdőt, a mezőt. Nagy Imréné, Sashegyi Hilda Született: Szekszárd, 1943. augusztus 31-én Férje: Nagy Imre, nyugdíjas anyaggazdálkodó Gyermekei: Zsófia - fazekas, Orsolya - men- tálhigiénikus. Öt unokája van. Hobbija a természet maga.- Sok olyan növényt mutat meg a festményein, amelyekről eszünkbe sem jut, hogy szépek, csak felfaljuk azokat. A kiállításon ébred rá az ember, hogy például a paradicsom, gyönyörű.- Rátapintott. Kedvencem a paradicsom, az ellentétes színei miatt. Engem először mindig a szín fog meg. Aztán a fény, amely sokmindenre képes. Időnként a tárgyaimat arrébb teszem, hogy másként vetődjön rájuk a napsugár, s akkor másnak látom őket, mást mutatnak. Ha rácsodálkozom valamire, azonnal nekilátok a megörökítésének, egy lélegzetre próbálom megfesteni. Ha nem úgy sikerül, ahogy gondoltam, nem szenvedek. Félreteszem, megvárom a pillanatot, mikor újra találkozom vele, s akkor folytatom. Az elkészült képet először a férjemnek és két lányomnak mutatom meg. Elköszönőben elkottyintom, hogy régóta szeretnék bánáti bazsarózsát látni, bebarangoltam érte a Mecseket. Még nem sikerült rátalálnom. Nagyné Sashegyi Hilda térképet rajzol nekem, elmagyarázza, kitől, milyen engedélyt kell kérnem, hogy eljuthassak arra a helyre, ahol tömegével nyílik - ahogy ő népi nevén mondja - a pévönye. PÁL ÁGNES „Mária elővett egy font drága valódi nárduskenetet, megkente Jézus lábát, és hajával törölte meg, a ház pedig megtelt a kenet illatával. Tanítványai közül az egyik, Júdás Iskáriótes, aki el akarta őt árulni, így szólt: Miért nem adták el inkább ezt a kenetet háromszáz dénárért, és miért nem juttatták az árát a sze- / gényeknek? De nem azért mondta ezt, mintha a szegényekre lett volna | gondja, hanem azért, mert tolvaj A volt, és a nála levő erszényből elsze- / V«// \ \V/ degette, amit beletettek.” S ^ f\\ A fény mellett árnyék is van. Amikor süt a nap, sok minden kikövetkeztethető az árnyékból. Júdás személye Jézus mellett nagyon félelmetes. Jézus a kereszt felé halad, kegyetlen szenvedés vár rá. A bethániai otthon, ahol megpihent, olyan mint egy kis sziget, a barátai élnek itt, szeretet árad felé. Erre a szeretette árnyék borul. Keserűvé, fájdalmassá válik hamar az együttlét. Mária cselekedetét először Júdás értékeli. Figyeljük meg a két személyt, micsoda ellentét van közöttük. Mária, aki egész lényével figyelt mindig Jézusra, amikor tanított, megértette, hogy mi vár Jézusra, megértette azt, amit a tanítványok nem értettek. Mária időben szolgált Jézusnak és azzal amire szüksége volt. Júdás ezt értelmetlen pazarlásnak mondja. Úgy szól, ahogy gondolkodik. Három éve él Jézus mellett, jól ismeri, de mégis a szíve nagyon messze van tőle. Három éven keresztül távol tartotta a szívét Jézustól. Egy dolog érdekli ezt az embert: a pénz. Júdást nem a Krisztus iránti szeretet motiválja, hanem a pénz szerelme. Mi az ami bennünket motivál? Mi van közel a szívünkhöz? Lehet úgy élni Jézus mellett, hogy az ember szíve zárva marad. Lehet úgy igét hallgatni, hogy nincs rám hatással. Pedig az Ige élő és ható és elvégzi a maga munkáját, de csak ott, ahol lehet. Ha az ember szíve nem jó talaj, akkor az Ige sem tudja megteremteni azt a gyümölcsöt, amiért az Isten azt az Igét odaküldte. A szívem tőlem függ, hogy az milyen talaj lesz az Ige számára. Azért senkit sem hibáztathatok. Az ember valamit mindig szeret, és annak adja a szívét. Júdás a pénzt szerette Jézus mellett. Okosan, kegyesen beszél, de a hazugságát leplezi vele. A történetből kiderül, hogy nincs hatással a beszéde senkire. Kiérződik, hogy valami fals. Humánusnak hat, amit mond, de a benne levő zűrzavart leplezi. Jézus nem szól Júdás ellen, amikor megszólal, de a benne uralkodó lelkűiét ellen igen. A szegények mindig aktuális feladat marad! Olyan megrendítő, hogy Jézus tudta mi lakik Júdásbán. Ott él vele három esztendeig és Jézus hordozza ezt az embert. Micsoda lehetőség volt ez Júdás számára. Jézus soha nem olvas semmit a fejére, nem kényszeríti megváltozásra. Hordozza. Tanítványtársai nem sejtenek semmit arról, hogy ö lesz Jézus árulója. Erre a Jézusra, aki ennyi kegyelmet ad, nem „érdemes” rábízni az életemet? Ha felülről vetődik a fény, akkor az árnyék nem látható. Amikor a dolgaimat odateszem az Isten világosságába, akkor eltűnik a félelmetes vonása. Ott megértem az eseményeket, megértem az utat, amin járni kell. Amikor megnyitja az ember a szívét Isten előtt, akkor az egész életét beragyogja a világosság, és minden cselekedete világosságban fog végbemenni. HAJOUNÉ CSERNÁK ERZSÉBET METODISTA LELKÉSZ Tolna megyei anekdotatár 101. Ozora rázós ügyei Amióta királyi fiúsítás révén Ozorai Borbála itáliai férjét megajándékozta nevével s abból így lett Ozorai Pipo, a hajdani mezőváros lakói nem mennek a szomszédba egy kis megírnivalóért. Jeles várukból indult például 1884 márciusában egy emlékezetes ügy: „Szombatra virradóra az ozorai híres várt feltörték és az ottani irodában elhelyezve volt ötös számú Wertheim- kasszát, mely közel küenc métermázsát nyom, elvitték, kocsira tették, és csakis déltájban találták meg Szilas és Ozora közt, borzasztó és ügyes módon fejszével és vésüvel az ajtaját kivágva, és a benne volt 450 forint hiányával, de többféle iratok is hiányoztak, amit azon éjjel dühöngő szél lehetőleg elhordott... Úgy látszik, hogy körünkben egy jól organisált betörő banda létezik. A múlt nyár június havában, legszebb holdvüág mellett az itteni piacon legalábbis két órai munkával három boltot ástak és törtek fel, de csak az egyikbe, éspedig a községi bíró házának átellenében hatoltak be, és onnan mintegy húsz forintot készpénzben és egypár üveg pálinkát vittek el. Nagyon célszerű volna, ha a hatóság a felelős őrök mellett a bírót és az elöljárókat is felelőssé tenné, hogy felváltva utána látnak az őröknek, hogy helyükön vannak-e? Bizony nem történtek ily esetek, mikor polgárember bírónk volt, mert ezek csakugyan éjnek éjszakáján utánuk néztek, de mióta úri bírónk van, nagyon könnyen őrzik a lakosság vagyonát...” Sokkal eredményesebben védte vélt jogait egy ozorai iskolás fiú, akiről a Tolnavármegye írt 1901. február 3-án. „Az ozorai bicskás. Kínos eset történt a napokban az ismétlő iskolások miatt megbüntetni akarván Csepreghy János nevű fiút, ez tanítójára kést rántott. A tanító e kínos ügyet az iskolaszék elé terjesztvén, az beadja az egész dolgot a tamási járás- bírósághoz. Feszült figyelemmel várjuk a fejleményeket.” Négy évvel később - a balta, a véső és a bicska után - egy favilla jutott főszerephez az iménti újság augusztus 21-i számában. „Turnier István ozorai lakos a feleségét folyton féltékenységével üldözte, ami köztük gyakran igen heves szó vitákra, sőt nem egyszer verekedésre is adott alkalmat. Hétfőn este is összeszólakoztak, és csakhamar előkerült a pipaszár, amellyel Turnier a nejét eltángálni akarta, ez azonban egy favillát kapott fel védekezésképpen, s annak egyik ága férje bal szemébe hatolt, s látóképességét valószínűleg elveszi.” Persze a férj fél szemmel is ugyanannyit lát... DR. TÖTTŐS GÁBOR I 4 4 kon megvizsgálták a csődbűntett lehetőségét is.- A felmentő ítélet indokolásában a bíró azt mondta, hogy a fedezetelvonás nem jött létre, a csődbűntettet pedig nem valósítottam meg. Már az első fokon is elhangzott a bírónő szájából: az ügy során fel sem merült a gondolat, hogy a