Tolnai Népújság, 2002. február (13. évfolyam, 27-50. szám)
2002-02-19 / 42. szám
6. OLDAL TERÜLETF EJLESZTÉS 2002. Február 19., Kedd Nem kell mindig durrogtatni a puskát Cápahorgászat az Atlanti-óceánon jutottunk el oda, ahol ma Fadd tart.- Nyilván másképp látta a községet egyszerű állampolgárként, mint polgármesterként.- Teljesen. Korábban jómagam is csak azt vettem észre, hogy ezt az utcát még mindig nem csinálták meg, mekkora a sár, ez a kátyú már hónapok óta itt van, ennek a falunak nincsen vezetése, stb. Amikor az ember bekerül a taposómalomba, akkor derül ki, hogy nem is olyan egyszerű ezeket a problémákat megoldani, mert ehhez rengeteg pénzre van szükség.- Mit szeret és mit nem a hivatali munkában?- Szeretem azt, amikor át tudunk adni egy szilárd útburkolatú utcát, tetszik, amikor szellemi táplálékkal is el tudjuk látni a lakosságot, ha a művelődési házban teltház van egy színvonalas rendezvényen. És kevés polgármesternek adatik meg, hogy faluját az egyik évezredből át tudja vinni a másikba. Amit nem szeretek! Nem tetszik, hogy bármennyire is erőlködünk, a község infrastruktúrája heteken belül 100 százalékos lesz, mégsem telepszik ide ipar, nem lesz több munkahely, nem tudunk munkát adni az embereknek. Nem tetszik, hogy a szociális segélykeretünk megszégyenítően alacsony, ami miatt azokat, akik valóban rászorulnak nem tudjuk jelentősen segíteni.- Hogyan éli meg a sikereket és a kudarcokat?- Nyilván a sikereket könnyebben, de kudarc- Vadászat a kalahári sivatagban Amikor Puskás Öcsi (jobbról) Faddon vendégeskedett Kedvencek Étel: vadnyúlból készült vadas Ital: az ételhez illő minőségi bor író: Moldova György Költő: Váci Mihály Színész: Bessenyei Ferenc Politikus: Szili Katalin, a környezetvédelemben kifejtett tevékenysége miatt (faddi holtág vizpótlása) Állat: (vadász)kutya TV műsor: belpolitikai témájú műsorok tése, a gyakorlat azonban az, hogy gyakran ki kell menni a területre, sok időt kint tölteni ahhoz, hogy eredmény is legyen. Akkor sem össze-vissza lövöldözünk, hanem azokat az állatokat, amiket a természet maga is kiszelektálna. Maga a vadászat is bizonyos fokig természetvédelmi tevékenység, bármennyire is másként gondolják azt mások. Az ember, amikor a munkája végeztével kimegy a természetbe, hallja a madárcsicsergést, az erdőzúgást, ül a magaslesen, és nézi, hogy az előtte levő réten hogyan játszadozik három kisróka, az egy megnyugvást jelent, és fel sem merül, hogy ott most egy puskadurranásnak lennie kellene.- Nagyon sokan tudják a megyében, hogy az Ön hobbija a vadászat, ami korábban a munkája is volt.- Sokan a vadászban azt a valakit látják, aki a szegény őzikét lelövi. Azért ez nem egészen így van. A vadászatban benne van a vad elej-Mit jelent az Ön számára Fadd?- Az otthont jelenti, a szó igazi értelmében, mert hiszen 1976. szeptember 3-tól lakunk ezen a településen. Nagyon megszerettük, a családdal együtt. Bajai származású vagyok, a feleségem - 25 éve körzeti orvos Faddon - budapesti. Úgy gondolom, mindketten közmegelégedésre végezzük azt a szolgálatot, aminek mi a feladatainkat tekintjük.- Elfogadták már „igazi" faddinak? __ ‘- Úgy érzem, nem vagyunk „gyüttmentek”, hosszú ideje tősgyökeres faddinak számítunk.- Milyen út vezetett a polgár- mesterségig?- A második önkormányzati ciklusban, 1994-ben lettem képviselő és alpolgármester. Az időközi polgármesteri választáson pedig felkérést kaptam, hogy én is induljak. Korábban, csaknem 20 évig mint fővadász tevékenykedtem, ebből adódóan széleskörű ismeretségem is volt. Ennek köszönhetőén, az első nehéz napokat át tudtuk vészelni. A falunak 53 millió forint adóssága volt, és 20 forint volt a kasszában. Sikerült kidolgoznunk - elsősorban az apparátus tagjaival - egy olyan stratégiát, amellyel ki lehetett vezetni a gödörből a "’települést, és ugyancsak a testülettel közösen Névjegy Kocsner Antal. Fadd polgármestere, 55 éves. Felsőfokú vadgazdálkodási, középfokú egészségügyi képesítéssel rendelkezik. A Tolna Megyei Vadászkamara, illetve a megyei vadászszövetség elnöke, az országos vadászszövetség alelnöke. Felesége dr. Harangi Erzsébet, faddi háziorvos. Két fiuk van, Gábor üzletkötő, Pakson él, Tibor Szekszárdon állatorvos, Faddon lakik. Két unoka is van, Péter és Márton. Hobbija a vadászat. Kell egy csapat, avagy mire tanítanak a vadludak? J J (Angeles Arrien nyomán) Rendhagyó interjú Biczó Ernővel, Decs nagyközség polgármesterével „A vadludak ék alakban, egy irányba haladnak, szárnycsapásaikkal segítik egymást. Az együttlét érzését osztják meg egymással és így gyorsabban, és könnyebben jutnak el céljaikhoz, mivel a csapat “emelő” hatását használják” Első nap a piacon A csapat és a tanítás meghatározói életemnek. Ha az ember közalkalmazott, mint jómagam 25 évig, és közszolgálatot vállal polgármesterként, akkor nagyon fontossá válik számára a körülötte lévő emberekkel való jó kapcsolat kialakítása. A tanítás átszőtte eddigi életemet, apaként mindig próbáltam úgy nevelni, tanítani gyermekeimet, hogy az erőszak távol legyen tőlük. Iskolaigazgatóként szép éveket töltöttem a szekszárdi Garay János Ének-Zenei Általános Iskolában. Sikerült egy együttműködésen és bizalmon alapuló légkört kialakítani gyerekekkel, kollégákkal, szülőkkel. Közös munkával olyan eredményeket értünk el az ének-zene, vizuális nevelés, iskolafejlesztés területén, amelyeket nem minden iskola mondhat magáénak. Sok értékes emberrel dolgozhattam együtt és büszke vagyok arra, hogy elindítottuk és kollégáimmal együtt szerveztük az immár 10 éves Határtalan tantárgyversenyt a szomszédos országok magyarlakta területein. A határon túli magyarokkal való találkozások érttették meg velem e kapcsolatok lényegét és emberi fontosságát. Polgármesterként is fontosnak tartom kapcsolatok kialakítását, ezért döntő szerepet kap az önkormányzat életében az elmúlt 3 év alatt kialakult együttműködés Nagymácséd, Csóka és Cormeilles településekkel. Az önkormányzati munkában olyan képviselőtestület van mellettem, amely nem azzal foglalkozik, hogyan lehet egymásnak, ezáltal a falunak ártani, azzal törődnek, hogy azt a sokszínűséget, amely a testületet jellemzi, a falu fejlődésének szolgálatába állítsák. „Ha egy lúd kiesik a csapatból azonnal megérzi a légellenállást és gyorsan visszatér a helyére, hogy újra támaszkodhasson a többiek számycsapásának erejére. ” Egyezségre kell törekednünk azzal, akivel éppen együtt dolgozunk. Aki megtanul egy csapatban gondolkodni, jó csapattagként együtt dolgozni, az azt is megtanulja, hogy az ■egyéni életét és törekvéseit mindig alá kell rendelni a közös elhatározásnak, akaratnak. A polgármesternek is kell a bíztatás Néha gondoltam arra, hogy a csapatból való kiválás célravezetőbb, gyorsabb megoldásokat, eredményeket hoz. De szerencsére mindig vissza tudtam kerülni a közösség megbízható, egyenletes erőt sugárzó közegébe. Fontos, hogy érezzük egymás erejét, de segítsük is a másikat. Meg kell tanulni elfogadni a segítséget és megtantanitani másokat is erre. Decs olyan helyzetben van, mint az országban sok más település, nálunk is élnek rossz szociális helyzetben. Nem beszélek külön romákról és nem romákról, mert nem hiszek abban, hogy külön kellene beszélni róluk. Jelentős a szociálisan nehéz sorsú családok száma, amelyekben gyermekek nevelkednek, tanulnak. Közös elhatározásunk, hogy minden rendelkezésre álló erőnkkel segítsük életüket. Az óvodai étkeztetés 50%-át vállalta magára az önkormányzat, így az 1 és 2 gyermeket nevelő szülők az ellátás felét fizetik, a 3 és több gyermekesek térítésmentességet élveznek. A tankönyveket két éve ingyen kapják a decsi általános iskolában tanuló gyermekek. Részt vállaltunk a Bursa Hungarica Önsztöndíj támogatásából, az segítettük az első lakáshoz jútó fiatal házasokat, közalapítványunk pedig felvállalta a középiskolában, főiskolán, egyetemen tanuló fiatalok támogatását. Az idősek klubjába a nehezen mozgó, idős embereket az ön- kormányzati mikrobusszal szállítják és hetente egy alkalommal ugyanez a jármű felveszi a kórházi vizsgálatra beutaltakat és szállítja őket Szekszárdra. A polgármesteri feladatkör, a közszolgálat nem arról szól, hogy bíztatják az embert. Mindinkább arról, hogy problémákkal fordulnak felém. Á biztatás számomra ebben a helyzetben az, hogy akármilyen nagy gonddal, bajjal keresnek fel, látom a szemekben, érzik, kettőnknek együtt sikerülni fog a problémát orvosolni. „1 forintból 3-at” Ez is lehetne a mottója az elmúlt három év alatt befejezett és jelenleg is folyó fejlesztéseknek. A testület egy csapatként döntött úgy, hogy az önkormányzat vagyonát elsősorban a pályázatokhoz szükséges önerő biztosításához használja fel. így valósulhatott meg a zöld felület növelése, a piactér, a játszóterek fásítása, sövénytelepítés, a vasúti iskola világításának korszerűsítése, az orvosi rendelő felújítása, nagy eredmény továbbá a szennyvízberuházás befejezése. A csapat támogatása, biztatása megerősített abban, hogy falunk népművészeti értékeinek, hagyományainak otthont adó Tájházat az önkormányzat megvásárolta. Ha ezek’a mozzanatok nem is ösztönzik az embereket hangos biztatásra, talán csendben, magukban elismerik az eredményeket. Ha a falu fejlődéséről beszélünk, számomra ez nem azt jelenti, hogy itt és itt épül valami, magától értetődőnek kell lennie, hogy utak épülnek, a világítás rendben van, hogy a szennyvíztelepet rendbe tesszük. A falu fejlődése az emberek fejlődését, boldogulását vonja maga után. Együtt, egymást segítve - önzetlenül Decs és a Sárköz nagyon jó példa arra, hogy együtt, egymást segítve előre jussunk. Sok összefogó erő segít bennünket: a földrajzi fekvés, a népművészet, az a tisztaság, ami még ma is a falusi ember jellemzője. Egymás mellett kell állnunk, mert távlatot kell adnunk annak is, aki máról-holnapra él, és annak is, akinek jelentősebb vállalkozása van. Mindenkinek segíteni kell, a falunkon, országunkon kívül élő embereknek is, amennyiben erőnk engedi. Elmondhatom, hogy a beregszászi gyermekek januári 2 hetes vendéglátásakor a decsi emberek megmutatták, hogy erejükön felül is, tehetségükön túllépve is, otthont és segítséget adtak 24 iskolásnak és Kárpátalján élő családjaiknak. Mert „kitartunk egymás mellett nemcsak akkor, amikor erősek vagyunk, hanem a nehéz időkben is.” Balogh Zsuzsával, a beregszászi gyerekek kísérőjével beszélget Biczó Ernő i ban is volt részem elég. Elég ha csak azt mondom, ami velünk történ a szennyvízberuházással kapcsolatban. Az borzasztó volt. Ám ez a kudarcként megélt történés valahol mégsem kudarc. A történtek miatt napokig átjáróház volt a községháza, rengetegen biztosítottak szolidaritásukról, olyanok is, akikkel korábban semmiféle kapcsolatban nem álltam. A legnagyobb kudarc (de ez nemcsak a miénk), hogy tíz éven keresztül nem tudtuk megoldani a falu központját elcsúfító félkész épületek ügyét. Bírósági tárgyalások, szakértők sora után, nincs rá megoldás, pedig próbálkoztunk az önkormányzatnak előnytelen kompromisszummal is. Nem sikerült. Ez bosszant.- A család hogyan éli meg azt, hogy Ön polgármester?- 1994-ben egy súlyos szívbetegség miatt leszázalékoltak. Főleg a stressztől féltett a család, elsősorban a feleségem próbált meg lebeszélni. Mégis megpróbáltam azzal, ha nem megy, felállók. így végül elfogadták, még ha nem is „toltak” a polgármesteri szék felé.
