Tolnai Népújság, 2002. február (13. évfolyam, 27-50. szám)

2002-02-19 / 42. szám

6. OLDAL TERÜLETF EJLESZTÉS 2002. Február 19., Kedd Nem kell mindig durrogtatni a puskát Cápahorgászat az Atlanti-óceánon jutottunk el oda, ahol ma Fadd tart.- Nyilván másképp látta a köz­séget egyszerű állampolgárként, mint polgármesterként.- Teljesen. Korábban jómagam is csak azt vettem észre, hogy ezt az utcát még mindig nem csinál­ták meg, mekkora a sár, ez a ká­tyú már hónapok óta itt van, ennek a falunak nincsen ve­zetése, stb. Amikor az ember bekerül a taposómalomba, akkor derül ki, hogy nem is olyan egyszerű ezeket a problémákat meg­oldani, mert ehhez rengeteg pénzre van szükség.- Mit szeret és mit nem a hivatali munkában?- Szeretem azt, amikor át tudunk adni egy szilárd út­burkolatú utcát, tet­szik, amikor szelle­mi táplálékkal is el tudjuk látni a lakos­ságot, ha a művelő­dési házban teltház van egy színvonalas rendezvényen. És kevés polgármester­nek adatik meg, hogy faluját az egyik évezredből át tudja vinni a másikba. Amit nem szeretek! Nem tetszik, hogy bár­mennyire is erőlködünk, a község infrastruktúrája heteken belül 100 száza­lékos lesz, mégsem telep­szik ide ipar, nem lesz több munkahely, nem tu­dunk munkát adni az embereknek. Nem tet­szik, hogy a szociális se­gélykeretünk megszégye­nítően alacsony, ami mi­att azokat, akik valóban rászorulnak nem tudjuk jelentősen segíteni.- Hogyan éli meg a si­kereket és a kudarcokat?- Nyilván a sikereket könnyebben, de kudarc- Vadászat a kalahári sivatagban Amikor Puskás Öcsi (jobbról) Faddon vendégeskedett Kedvencek Étel: vadnyúlból készült vadas Ital: az ételhez illő minőségi bor író: Moldova György Költő: Váci Mihály Színész: Bessenyei Ferenc Politikus: Szili Katalin, a környezetvéde­lemben kifejtett tevékenysége miatt (faddi holtág vizpótlása) Állat: (vadász)kutya TV műsor: belpolitikai témájú műsorok tése, a gyakorlat azonban az, hogy gyakran ki kell menni a területre, sok időt kint tölteni ahhoz, hogy eredmény is legyen. Akkor sem össze-vissza lövöldözünk, hanem azokat az állatokat, amiket a termé­szet maga is kiszelektálna. Maga a vadászat is bizonyos fokig termé­szetvédelmi tevékenység, bár­mennyire is másként gondolják azt mások. Az ember, amikor a mun­kája végeztével kimegy a termé­szetbe, hallja a madárcsicsergést, az erdőzúgást, ül a magaslesen, és nézi, hogy az előtte levő réten ho­gyan játszadozik három kisróka, az egy megnyugvást jelent, és fel sem merül, hogy ott most egy pus­kadurranásnak lennie kellene.- Nagyon sokan tudják a megyében, hogy az Ön hobbija a vadászat, ami ko­rábban a munkája is volt.- Sokan a vadász­ban azt a valakit lát­ják, aki a szegény őzikét lelövi. Azért ez nem egészen így van. A vadászatban benne van a vad elej­-Mit jelent az Ön számára Fadd?- Az otthont jelenti, a szó igazi értelmében, mert hiszen 1976. szeptember 3-tól lakunk ezen a településen. Nagyon megszeret­tük, a családdal együtt. Bajai szár­mazású vagyok, a feleségem - 25 éve körzeti orvos Faddon - buda­pesti. Úgy gondolom, mindketten közmegelégedésre végezzük azt a szolgálatot, aminek mi a feladata­inkat tekintjük.- Elfogadták már „igazi" faddi­nak? __ ‘- Úgy érzem, nem vagyunk „gyüttmentek”, hosszú ideje tős­gyökeres faddinak számítunk.- Milyen út vezetett a polgár- mesterségig?- A második önkormányzati ciklusban, 1994-ben lettem képvi­selő és alpolgármester. Az időközi polgármesteri választáson pedig felkérést kaptam, hogy én is in­duljak. Korábban, csaknem 20 évig mint fővadász tevékenyked­tem, ebből adódóan széleskörű is­meretségem is volt. Ennek kö­szönhetőén, az első nehéz napo­kat át tudtuk vészelni. A falunak 53 millió forint adóssága volt, és 20 forint volt a kasszában. Sike­rült kidolgoznunk - elsősorban az apparátus tagjaival - egy olyan stratégiát, amellyel ki lehetett ve­zetni a gödörből a "’települést, és ugyancsak a testülettel közösen Névjegy Kocsner Antal. Fadd polgármestere, 55 éves. Felsőfokú vadgazdálkodási, kö­zépfokú egészségügyi képesítéssel rendelkezik. A Tolna Me­gyei Vadászkamara, illetve a megyei vadászszövetség elnöke, az országos vadászszövetség alelnöke. Felesége dr. Harangi Erzsébet, faddi háziorvos. Két fiuk van, Gábor üzletkötő, Pakson él, Tibor Szekszárdon állatorvos, Faddon lakik. Két unoka is van, Péter és Márton. Hobbija a vadászat. Kell egy csapat, avagy mire tanítanak a vadludak? J J (Angeles Arrien nyomán) Rendhagyó interjú Biczó Ernővel, Decs nagyközség polgármesterével „A vadludak ék alakban, egy irányba haladnak, szárnyc­sapásaikkal segítik egymást. Az együttlét érzését osztják meg egymással és így gyorsabban, és könnyebben jutnak el cél­jaikhoz, mivel a csapat “emelő” hatását használják” Első nap a piacon A csapat és a tanítás meghatározói életem­nek. Ha az ember közalkalmazott, mint jómagam 25 évig, és közszolgálatot vállal polgármesterként, akkor nagyon fontossá válik számára a körülötte lévő emberekkel való jó kapcsolat kialakítása. A tanítás át­szőtte eddigi életemet, apaként mindig próbáltam úgy nevelni, tanítani gyerme­keimet, hogy az erőszak távol legyen tő­lük. Iskolaigazgatóként szép éveket töltöt­tem a szekszárdi Garay János Ének-Zenei Általános Iskolában. Sikerült egy együtt­működésen és bizalmon alapuló légkört kialakítani gyerekekkel, kollégákkal, szü­lőkkel. Közös munkával olyan eredmé­nyeket értünk el az ének-zene, vizuális nevelés, iskolafejlesztés területén, ame­lyeket nem minden iskola mondhat magá­énak. Sok értékes emberrel dolgozhattam együtt és büszke vagyok arra, hogy elindí­tottuk és kollégáimmal együtt szerveztük az immár 10 éves Határtalan tantárgyver­senyt a szomszédos országok magyarlak­ta területein. A határon túli magyarokkal való találkozások érttették meg velem e kapcsolatok lényegét és emberi fontossá­gát. Polgármesterként is fontosnak tartom kapcsolatok kialakítását, ezért döntő sze­repet kap az önkormányzat életében az el­múlt 3 év alatt kialakult együttműködés Nagymácséd, Csóka és Cormeilles telepü­lésekkel. Az önkormányzati munkában olyan képviselőtestület van mellettem, amely nem azzal foglalkozik, hogyan le­het egymásnak, ezáltal a falunak ártani, azzal törődnek, hogy azt a sokszínűséget, amely a testületet jellemzi, a falu fejlődé­sének szolgálatába állítsák. „Ha egy lúd kiesik a csapatból azonnal megérzi a légellenállást és gyorsan visszatér a helyére, hogy újra támaszkodhasson a többiek számycsapásának erejére. ” Egyezség­re kell töre­kednünk az­zal, akivel éppen együtt dolgozunk. Aki megtanul egy csapatban gondolkodni, jó csapattagként együtt dolgozni, az azt is megtanulja, hogy az ■egyéni életét és törekvéseit mindig alá kell rendelni a közös elhatározásnak, akaratnak. A polgármesternek is kell a bíztatás Néha gondoltam arra, hogy a csapat­ból való kiválás célravezetőbb, gyorsabb megoldásokat, eredményeket hoz. De szerencsére mindig vissza tudtam kerül­ni a közösség megbízható, egyenletes erőt sugárzó közegébe. Fontos, hogy érezzük egymás erejét, de segítsük is a másikat. Meg kell tanulni elfogadni a se­gítséget és megtantanitani másokat is er­re. Decs olyan helyzetben van, mint az országban sok más település, nálunk is élnek rossz szociális helyzetben. Nem beszélek külön romákról és nem romák­ról, mert nem hiszek abban, hogy külön kellene beszélni róluk. Jelentős a szociá­lisan nehéz sorsú családok száma, ame­lyekben gyermekek nevelkednek, tanul­nak. Közös elhatározásunk, hogy min­den rendelkezésre álló erőnkkel segítsük életüket. Az óvodai étkeztetés 50%-át vál­lalta magára az önkormányzat, így az 1 és 2 gyermeket nevelő szülők az ellátás felét fizetik, a 3 és több gyermekesek té­rítésmentességet élveznek. A tankönyve­ket két éve ingyen kapják a decsi általá­nos iskolában tanuló gyermekek. Részt vállaltunk a Bursa Hungarica Önsztöndíj támogatásából, az segítettük az első la­káshoz jútó fiatal házasokat, közalapít­ványunk pedig felvállalta a középiskolá­ban, főiskolán, egyetemen tanuló fiata­lok támogatását. Az idősek klubjába a nehezen mozgó, idős embereket az ön- kormányzati mikrobusszal szállítják és hetente egy alkalommal ugyanez a jármű felveszi a kórházi vizsgálatra beutaltakat és szállítja őket Szekszárdra. A polgármesteri feladatkör, a közszol­gálat nem arról szól, hogy bíztatják az embert. Mindinkább arról, hogy problémákkal fordulnak felém. Á biztatás számomra ebben a hely­zetben az, hogy akármilyen nagy gonddal, bajjal keresnek fel, látom a szemekben, érzik, kettőnknek együtt sikerülni fog a problémát orvosolni. „1 forintból 3-at” Ez is lehetne a mottója az elmúlt három év alatt befejezett és jelen­leg is folyó fejlesztéseknek. A tes­tület egy csapatként döntött úgy, hogy az önkormányzat vagyonát elsősorban a pályázatokhoz szük­séges önerő biztosításához hasz­nálja fel. így valósulhatott meg a zöld felület növelése, a piactér, a játszóterek fásítása, sövénytelepí­tés, a vasúti iskola világításának korszerűsítése, az orvosi rendelő felújítása, nagy eredmény továbbá a szennyvízberuházás befejezése. A csapat támogatása, biztatása megerősített abban, hogy falunk népművészeti értékeinek, hagyo­mányainak otthont adó Tájházat az önkormányzat megvásárolta. Ha ezek’a mozzanatok nem is ösz­tönzik az embereket hangos bizta­tásra, talán csendben, magukban elisme­rik az eredményeket. Ha a falu fejlődéséről beszélünk, szá­momra ez nem azt jelenti, hogy itt és itt épül valami, magától értetődőnek kell lennie, hogy utak épülnek, a világítás rendben van, hogy a szennyvíztelepet rendbe tesszük. A falu fejlődése az embe­rek fejlődését, boldogulását vonja maga után. Együtt, egymást segítve - önzetlenül Decs és a Sárköz nagyon jó példa arra, hogy együtt, egymást segítve előre jus­sunk. Sok összefogó erő segít bennün­ket: a földrajzi fekvés, a népművészet, az a tisztaság, ami még ma is a falusi ember jellemzője. Egymás mellett kell állnunk, mert távlatot kell adnunk annak is, aki máról-holnapra él, és annak is, akinek je­lentősebb vállalkozása van. Mindenki­nek segíteni kell, a falunkon, országun­kon kívül élő embereknek is, amennyi­ben erőnk engedi. Elmondhatom, hogy a beregszászi gyermekek januári 2 hetes vendéglátásakor a decsi emberek meg­mutatták, hogy erejükön felül is, tehetsé­gükön túllépve is, otthont és segítséget adtak 24 iskolásnak és Kárpátalján élő családjaiknak. Mert „kitartunk egymás mellett nemcsak akkor, amikor erősek vagyunk, hanem a nehéz időkben is.” Balogh Zsuzsával, a beregszászi gyerekek kísérőjével beszélget Biczó Ernő i ban is volt részem elég. Elég ha csak azt mondom, ami velünk történ a szennyvízberuházással kapcsolatban. Az borzasztó volt. Ám ez a kudarcként megélt törté­nés valahol mégsem kudarc. A történtek miatt napokig átjáróház volt a községháza, rengetegen biztosítottak szolidaritásukról, olyanok is, akikkel korábban semmiféle kapcsolatban nem áll­tam. A legnagyobb kudarc (de ez nemcsak a miénk), hogy tíz éven keresztül nem tudtuk megoldani a falu központját elcsúfító félkész épületek ügyét. Bírósági tárgyalá­sok, szakértők sora után, nincs rá megoldás, pedig próbálkoztunk az önkormányzatnak előnytelen kompromisszummal is. Nem si­került. Ez bosszant.- A család hogyan éli meg azt, hogy Ön polgármester?- 1994-ben egy súlyos szívbe­tegség miatt leszázalékoltak. Fő­leg a stressztől féltett a család, el­sősorban a feleségem próbált meg lebeszélni. Mégis megpróbáltam azzal, ha nem megy, felállók. így végül elfogadták, még ha nem is „toltak” a polgármesteri szék felé.

Next

/
Thumbnails
Contents