Tolnai Népújság, 2002. február (13. évfolyam, 27-50. szám)

2002-02-02 / 28. szám

2002. Február 2., Szombat Tolnai Népújság Hétvégi Magazin 9. OLDAL Tizennégy települést menedzsel „Az üres szócséplés nem az én műfajom” szesítette. A jövőt illető­en elmondja, szeretné megtalálni és erősíteni a kistérség arculatát, elér­ni, hogy Paks jobban be­kapcsolódjon a társulás munkájába. Reméli, hogy az országgyűlési és helyhatósági választások nem zúzzák szét az ed­dig elérteket, és munká­ját háborítatlanul végez­heti tovább. Melinda igen talpra­esett fiatal hölgy, nem ri­ad vissza az újabb és újabb feladatoktól, de azt a felvetésemet, hogy ő egy tipikus mene­dzseralkat visszautasít­ja, mégpedig azért, mert egy valami van, amit nem képes menedzselni. Ez pedig önmaga. El­árulja, hogy van még egy Ferencziné Mérei Melinda Született: 1968. december 2-án Szekszárdon Általános iskolába szülőfalujá­ban, Pálfán járt, a bonyhádi Perczel Mór Közgazdasági Szak- középiskolában érettségizett, mérlegképes könyvelői képesí­tést szerzett. A Pécsi Tudományegyetem első éves hallgatója művelődésszer­vező szakon Munkahelyei: menedzser asz- szisztens Budapesten, képesítés nélküli tanító a pálfai Általános Is­kolában, majd ugyanott élelme­zésvezető, kistérségi foglalkozta­tási, majd vidékfejlesztési mene­dzser Férje: Ferenczi Gergely építés­ügyi előadó és falugondnok Nagydorogon Gyermeke: ifj. Ferenczi Gergely hat éves, óvodás A megye egyre több telepü­lésén cseng ismerősen Ferencziné Mérei Melinda neve, hisz’ néhány éven ke­resztül a Tolna Megyei Mun­kaügyi Központ „egyszemé­lyes kirendeltségeként”, fog­lalkoztatási menedzserként négy községben igyekezett munkához juttatni az állást keresőket, egy éve pedig a ti­zennégy települést tömörítő Paks-Dunaföldvár Térségfej­lesztő Önkormányzati Tár­sulás vidékfejlesztési menedzse­re. Munkájáról beszélve elmond­ja, hogy a vidékfejlesztés koránt­sem csak a gazdaság élénkítését jelenti, hanem jóval többet, kiter­jed a kultúra, a civil szféra terüle­tére. A hangsúly azonban való­ban a gazdaságon van, ezért ké­szítették el egyebek között a kis­térség operatív SAPARD prog­ramját. Ezen túl tucatszámra írja a pályázatokat, és a szervezet el­nökének keze alá dolgozva intézi a kistérség ügyes-bajos dolgait, mégpedig olyan szinten, hogy a foglalkoztatását biztosító Föld- művelési és Vidékfejlesztési Mi­nisztérium - egyéves beszámoló­ját megismerve - dicséretben ré­dolog, ami távol áll tőle, ez pedig az érdekből való „jópofizás”. Könnyen teremt kapcsolatot, könnyen kommunikál, de csak akkor, ha van miért, az üres szó­cséplés nem az ő műfaja. Jó szer­vezőkészsége a falujában régóta ismert. Ő egy több évtizede job- ban-rosszban összetartó baráti társaság lelke és a Pálfa Jövőjéért Egyesület kulcsfigurája. Ez utób­bira mostanában kevesebb ideje jut, hiszen úgy döntött, hogy fel­sőfokú képesítése mellé diplomát szerez, ezért jelentkezett a Pécsi Tudományegyetemre, ahol szep­tembertől tanul - művelődésszer­vező szakon. VIDA TÜNDE A decsi általános iskola sem ma­rad ki az olvasás éve alkalmából tartott adományozás sorozatból. A Tolna Megyei Gyermek és Ifjú­sági Alapítvány által, a különbö­ző megyei intézmények, cégek és magánvállalkozók és magánem­berek önzetlen segítsége révén összegyűjtött köteteket - ifjúsági és ismeretterjesztő irodalmat, nyelvkönyveket - dr. Braun Már­ton, Szekszárd és körzete ország- gyűlési képviselője adta át az in­tézmény kisdiákjainak. Ezt köve­tően Biczó Ernő decsi polgármes­terrel együtt rendhagyó osztály- főnöki órát tartott, más témakö­rök mellett a parlamentről, az ön- kormányzatokról, illetve hazánk Európai Uniós csatlakozásról. ■ Hetvenhat éves apa és apró gyermekei Ebben a családban érezhetően össze-vissza áramlik a szeretet A családalapítás, a gyermek- nevelés általában huszonéves korban kezdődik, s úgy általá­ban negyvenes éveink köze­pére véget ér. Általában. Mint mindenben, ebben is vannak kivételek. Mórágyon Janicsek Tibor az utóbbi kategóriába tartozik. Mórágy A mórágyi buszmegállóban várok a hetvenhat éves Janicsek Tibor­ra, aki Szekszárdról érkezik haza. A kórházban volt. Meglátogatta kicsi lányát, aki három hete szüle­tett. Az előírtnál alacsonyabb sú­lya miatt néhány hétig ott kellett maradnia. A várakozás percei alatt elkép­zelem, hogy a menetrend szerinti járatról leszáll egy töpörödött apóka, aki már közelebb van a nyolcvanhoz, mint a hetvenhez. Tévedtem. Két megrakott szatyor­ral, fürgén ugrik le egy középko­rúnak látszó férfi. Kézfogása szo­rító, beszéde pörgő, s úgy tűnik, útja sietős.- Ne haragudjon, Iduska vár az óvodában. Elszaladok érte, aztán nyugodtan beszélgethetünk - mondja, s már túl van egy kanya­ron. Néhány perc múlva feltűnik egy szőke, kékszemű kislánnyal. Útban hazafelé kérdezi mindenfé­léről. Mire autóm felkaptat az emelkedőn mindent tud. Tudja, hogy kivel mit játszott a leány az óvodában, mit énekeltek a foglal­kozáson, mi volt az ebéd. A gépkocsi dohogó hangjára egy fiúcska fut a kapuhoz. Édes­apja nyakába ugrik a három éves Tibi. Diána hogy van - kérdezi, s máris a szatyrok egyikében tur­kál. Tovább lépünk. A házban mosolygós, negyven év körüli feleség fogad. Nehezen jár. Mozgássérült. Elő­ször a kislány felöl ér­deklődik férjétől, aztán hellyel kínál, majd a konyhába indul kávét főzni. A legidősebb gyermek, Kati - húsz éves - a szoba egyik sarkában hat hónapos kislányát rendezgeti. Ők is itt laknak, míg a renoválás alatt álló há­zuk elkészül. Csitítgat- ja a gyermeket, hogy nyugodtan szót válthassunk édesapjával.- Nem szokványos dolog, hogy hetven éven felül valakinek há­rom gyermeke születik. Ennek biztos különleges története van.- Jók a génjeim. Édesapám ki- lencvenegy, édesanyám hetven­hat évig élt. Ha átlagot számolok, van még tíz évem. Ifjabb korom­ban mindig azt mondogattam: majd ha nyugdíjas leszek ráérek gyereket nevelni. így történt. Most legalább fiatalon tartanak a lurkók, meg a dolog. A feleségem rokkant, sokat kell segíteni, hogy minden rendben legyen. Főzni, mosni, takarítani, bevásárolni, gyerekeket ellátni, kéznél lenni Katikának, az unokámat fürdetni. Ennyi minden mellett nem érek rá megöregedni. Az eszemnek is folyton járnia kell, hogy mit mi­ből teremtsünk elő. Állandóan ke­resgetem mi, hol olcsóbb, mert szükség van a beosztásra. Nem panaszkodom. Van nyugdíjunk, kapunk szocpol segélyt és önkor­mányzati támogatást, a faluból sok ruhaneműt, a Vöröskereszt is szokott segíteni. A zöldségfélék egy részét a kertben megterme­lem, néhány tyúk is kapirgál az udvaron. Addig nyújtózunk, amíg a takarónk ér. Közben Iduska édesanyja se­gítségére siet, hozza a gőzölgő ká­vét. Katalin asszonynak így van ideje bekapcsolódni a beszélge­tésbe, akit a negyedik szüléséről faggatok.- Ahogy elnézem mozdulnia sem könnyű. Hogy birkózott meg a szüléssel1- Éppen akkor kutya idő járt ránk. A férjem három vödör ha­mut szórt fel a szurdikon, hogy a mentő fel tudjon kapaszkodni. Diána a mentőautóban született. Az előírásoknál kisebb súllyal jött világra, de egészséges. Hálával és köszönettel tartozom a mentőor­vosnak, segítőinek. Most már na­gyon várjuk, hogy köztünk lehes­sen a kicsi. A szilveszteri pezsgőt eltettük - egyébként csak üdítőt szoktunk inni -, hogy azzal koc­cintsunk az egészségére. Tibit hajtja a kíváncsiság. Rendre kipakolja a Szekszárdról cipelt csomagokat. Kenyér, ba­nán, kedvenc cukorka, új zokni és bugyi kerül viharos gyorsaság­gal az asztalra. Apja intő szavára a „mindennapival” elindul a konyha felé. Belebotlik a fekete macskába, s azt mondja, ne ha­ragudj, és már fordul is. Ebben a családban érezhetően össze- viszsza áramlik a szeretet min­den élőlény felé. Innen oda, on­nan vissza. Jó helyre születtél Diána. PÁL ÁGNES Jó hír Ne öntsd ki a „babát!”-NJem tudom mikor vágnának rusztikusabb kivitelezésű grimaszt ti­zenéveseink, akkor, ha ar­ról faggatnám őket, hogy mit gondolnak a múlt szá­zadban felbukkanó nica- raguai étkezési szokások változásáról, vagy pedig akkor, ha a gyertyaszente­lő boldogasszony ünnepe kapcsán próbálkoznék di­alógusba elegyedni velük. Szó mi szó, talán jogosan fújnák képembe a Harry Potteres rágógumit, mondván „hagyjon már a gyíkságaival!” Bálványok ezrei tarol­nak maguknak követő­ket, vagy sokkal inkább egyéni üzleti fogásokat kiszolgáló áldozatokat. Élvezd és tompulj, sze­rezd meg és ne gondolkodj. Talán ennyire leegyszerűsö­dött minden az új évezred kü­szöbére? Miért tobzódik a ki­ábrándultság, a közöny, az örö­möt szűk marokkal mérő újhullám? A gyerekek sokszor olyan ízetlenek, mintha a lelkűk helyett egy internet csatlakozó árválkodna. Egyre töb­ben kínlódnak azzal, hogy üresjárat az élet, s olyan üres az üres, hogy pelyhedző állal felnőttes módra próbálkoznak a legkülönfélébb tompító módszerekkel. Vissza­szoríthatjuk Istent a tánti poros imakönyvébe, de ezzel nem az ésszerűség diadalát vívjuk ki, hanem a fürdővízzel öntjük ki a kisbabát. Boruljunk le őnagyságunk előtt, szép volt fiúk, wunderbar! Az évszázad királyaként em­legetett magyar énekes mondja valahol, hogy „ha sejteném, hogy a szí­vem miért fáj, megolda­nám az életem”. A mai erntfer nem is sejti, hogy a szíve miért fáj. Ott tá­tong egy mérhetetlen űr, s nincs mi/ki betöltse. Kedves Olva­só! Ma az Úr Jé­zus Krisztus be­mutatásának az ünnepe van. Vehetnék nagy levegőt, hogy egy perc alatt mindent elmondjak Isten Fiáról, de nem vagyok mosópor ügynök. E rö­vidke cikkben mindös­sze tanúságot szeretnék tenni arról, hogy Isten Fia be tudta tölteni éle­temben azt a bizonyos űrt, mégha bűneim el-el is távolítanak, boldog va­gyok. Azért tudom, hogy mit jelent a megváltás, mert én sem mindig en­gedtem át magamból az Úr Jézusnak. Minden nap fohászkodom Hoz­zá, hogy nyissa meg szí­vemnek a még elzárt csa­tornáit, hogy ott is jelen lehessen. Olyan szoros egységbe tartozik az em­ber lelke meg a szerető isteni jelenlét, mint a borsó meg a héja. Nem akarlak meggyőzni, csak szeretném ha megadnád lelkedben a lehetőséget Istennek, hogy megmu­tassa, „bemutassa” ma­gát. „Bizakodjatok, jó az Ur, jósága éltet.” Gyerekek! Szeretettel várunk benneteket szüléi­tekkel együtt február 2-án délután 5 órára a belváro­si templomba. Legyünk egyek az örömben és az ünneplésben. TENCZ KÁROLY KÁPLÁN Jubilált a Kertbarát Kör Sokhelyütt jártak, vendégeket fogadtak A művelődési házban ünnepel­te alapításának harmincadik évfordulóját a Kertbarát Kör. Dombóvár A civil szervezet örökös tisztelet­beli elnöke, Éles Simon elmond­ta, hogy a városháza dísztermé­ben tizenhat helyi kiskerttulajdo­nos azért hozta létre a klubot, hogy elméleti és gyakorlati isme­reteiket gyarapítsák. Az elmúlt években olyan országosan ismert szakemberek jöttek el Dombóvár­ra, mint például dr. Diófási Lajos, a Pécsi Szőlészeti Kutatóintézet igazgatója, dr. Kiss Ervin, a Bada­csonyi Állami Gazdaság tudomá­nyos munkatársa, dr. Sípos Lajos, a Budapesti Kertészeti Egyetem tanára és dr. Hajdú Klára, a Kecs­keméti Szőlőnemesítő Intézet vezetőhelyettese. Sok helyre a Kertbarát Kör tagjai látogattak el. Jártak többek közt Keszthelyen, Cserszegtomajon, Pécsen, Kecs­keméten, Badacsonyban. Vendé­geket Jászberényből, Nagyatád­ról, illetve Zalaszentgrótról fogad­tak az elmúlt három évtizedben. A Kertbarát Kör új elnöke, Spreitzer Lajos arról beszélt, hogy egy olyan - jelenleg közel hatvan tagú - csapat választotta őt nemrégiben vezetővé, melyet az elért sikerek kovácsoltak ösz- sze. Azután átnyújtotta azokat az elismerő okleveleket, melyeket a Kertbarát Körök Országos Szö­vetsége adományozott a mozga­lomért végzett kiemelkedő mun­kájának elismeréseként Éles Si­monnak, Tieger Károly nak, Micheller Józsefnek, Kertész Já­nosnak és F. Bodó Imrének, -gr­# % * * t Képviselő, könyvekkel

Next

/
Thumbnails
Contents