Tolnai Népújság, 2002. január (13. évfolyam, 1-26. szám)

2002-01-10 / 8. szám

IM 2002. Január 10., csütörtök llllll Hm M E G Y E I TÜKÖR 5. OLDAL Mondom A Magamét MAUTHNER ILONA Vizsgák, diákok, tanárok Vizsgaidőszak van a főiskolákon, egyetemeken. Saját emlékeim között kutatva vegyes érzések öntenek el. Voltak nagyszerű tanára­im, de az is előfordult azokban az években, hogy az egyik tanár, vizsgáztatás közben, mert nem volt megelégedve a diák feleletével, néhány durva mondat kíséretében az indexét egyszerűen kidobta a nyitott ablakon. (Akkor június volt és az esetről beszélt az egész évfolyam.) Akkora volt a felháborodás, ha nem is azonnal, de ősz­től már nem volt a tanára annak a főiskolának az említett úr. Mindez azért jutott eszembe, mert egyre több fiataltól hallottam, hogy szinte minden felsőoktatási intézményben akad egy-egy ta­nár, illetve tanárnő aki megkeseríti a diákok életét. Sportot csinál­nak abból, hogy senki nem elég jó, nem elég okos, és nála nem a tudás számít, „hanem ami mögötte van”, amit nyilván csak ő lát, ezért úgy osztályoz ahogy akar. Ezek a „figurák” - tanároknak nem nevezném őket - hamar hírnevet szereznek maguknak az adott intézményben, a kollégáik is tudják kik ők, de senki nem szól nekik. A diákok félnek, ki merne egy ilyen pökhendi, agresz- szív, öntelt, másokon átgázoló figurának beolvasni addig amíg függ tőle?! És így telnek az évek, a tanár marad a helyén, a diákok pedig később csak társaságban beszélnek arról, milyen „szörny- nyél” hozta össze őket a sors, de akkor már szerencsére nevetni is tudnak a dolgon. Vizsgaidőszak van. Az utcán összefutottam a helyi főiskola egyik tanárával. Mondta, nagyon siet, vizsgáztat. Róla közismert, addig járnak hozzá a gyerekek, amíg nem tanulták meg az anyagot, de addig egyetlen elégtelent sem ír be az indexükbe. (Ő a „nagyon jó tanár úr" kategóriába tartozik.) A cél ugyanis az, hogy megtanít­sák őket a szakmára, emberségre, nem pedig az, hogy a tanárok rajtuk vezessék le elfojtott indulataikat, elrontott életüket. Megkérdeztük olvasóinkat: Szeret-e bálba járni? Alig múltak el a karácsonyi ünnepek, máris elkezdődik a bá­li szezon. A hideg, szürke, barátságtalan téli napokat tánccal, vidámsággal igyekszik az ember megfűszerezni. Olvasóink­tól is azt kérdeztük: szeretnek-e bálba járni? Joó Anikó, Szekszárd: - A tél bálok nélkül elképzelhetetlen, sőt ki­bírhatatlan lenne. Szeretek bálba járni, arra készülődni. Szép a báli ruhám, hosszú , fekete estélyi szoknya, és remek a baráti társaság! Ha úgy adódik, akár többször is elmegyünk egy-egy télen bálba. Kajtár Zoltán, Tevel: - Igen, szeretek bálba járni, sőt táncolni is sze­retek. Számomra nagyon kedves baráti társaság verbuválódik ilyen­kor össze és mindent megteszünk azért, hogy jól érezzük magunkat. Évente legalább egyszer bálba megyünk. Bognárné Sömjén Ilona, Decs: - Ajaj, de még mennyire. Minden év­ben több bálba is elmegyünk, saját asztalunk van a Szegfű bálban, hat fős társasággal közösen. A Borrendek bálját sem hagynám ki, és ha lenne, a pedagógusok báljára is elmennék. Ugyanis ez a szak­íróm. Én még emlékszem rá, milyen nagy, híres bálokat szerveztek a pedagógusok, kár, hogy ez már csak emlék. Stierné Feil Erika, Szekszárd: - Minden évben elmegyünk a férjem­mel a sváb bálba és a vámosok báljára. A baráti társaságban nagyon jól éreztük eddig mindig magunkat. Szeretek táncolni és várom a bá­li szezont. A témával kapcsolatban várjuk olvasóink SMS üzeneteit. Telefonszá­munk: 06-20-454-36-64. A „Kék madár” családi napközije Választási lehetőség a szülőknek A szekszárdi „Kék madár” Alapítvány által működtetett Csa­ládi napközi a Tolna Megyei Önkormányzatnak, valamint a megyei kórháznak köszönhetően frekventált helyen, a volt Egészségügyi Szakképző Iskola épületében található. A nap­közi működésének pénzügyi hátterét egyrészt a szülők által fizetett mérsékelt összegű gondozási díjból, valamint a szek­szárdi városi önkormányzattól kapott támogatásból fedezik. Szekszárd- Milyen korú gyerekekkel foglalkoznak? - kérdez­tük Jankó Judit főiskolai adjunktust, az alapítvány elnökhelyettesét.- A családi napköziben 20 hónapos kortól 14 éves korig fogadunk gyereke­ket. A bölcsődés és óvodás korúak rendszeres, teljes ellátásban részesül­nek, egész nap. Az iskolás korúakat délután várjuk, igény szerint segítünk nekik a tanulásban is. A családi napkö­zibe olyan gyerekeket várunk, akiknek a szülei nem akarják csemetéjüket a hagyományos bölcsődébe-óvodába vinni, de szeretnék, ha a gyerek közös­ségben lenne. A játszóházban alkalmi­lag fogadjuk a gyerekeket, már akár pár hónapos kortól, egy délelőttre, egy napra, esetleg egy órára, amíg a szülők elintézik ügyeiket.- Miben más az önök napközije a hasonló jellegű intézményekhez ké­pest?- Ahogy a névben is szerepel, igazi családias hangulatot igyekszünk teremteni, például a gyere­kek részt vehetnek az étkezés előkészítésében, a takarításban, természetesen nem kötelező jelleggel. Ha valamihez nincs kedvük, azt nem kell csi­nálniuk. Nagy hangsúlyt fekte­tünk az egészséges étkezésre és speciális, mondhatni különleges, mozgásfejlesztő és kreativitást serkentő játékaink vannak, ame­lyeknek zöme kereskedelmi for­galomban nem is kapható. A hét­végi programokra a szülőket is várjuk, tovább erősítve a családi­as hangulatot. Igyekszünk segíte­ni azoknak a gyerekeknek és szü­leiknek is, akik valamilyen egész­ségügyi problémával, zavarral küzdenek, például evési, vagy alvási gondjaik vannak. Több olyan kisgyermek jár hozzánk, akik a hagyományos böl­csődébe, óvodába nem tudtak igazán beilleszkedni, de úgy tű­nik, hogy a kis létszámú csoport­ban, az egyéni bánásmódnak kö­szönhetően jól érzik magukat a közösségben. Ez néha apróságo­kon múlik, például azon, hogy nálunk a szülő bármikor bejöhet, együtt lehet, játszhat a gyerekkel, nem csak a be- szoktatás ideje alatt.- Mik az alapítvány további tervei?- Az értelmi fogyatékosok munkába helyezésé­Kisebbek és nagyobbak együtt, családiasán vei is foglalkozunk a jövőben, szintén pályázat út­ján nyert összeg felhasználásával. Szeretnénk mind az értelmi fogyatékos munkavállalóval, Alapítvány a fiatalokért A szekszárdi „Kék madár"’ Alapítvány 1997-ben jött létre, a városban élő gyerekek és fiatalok programjainak biztosításá­ra és lehetőségeinek bővítésére. Az alapítvány egy sikeres pályázat után, melyet az Országos Foglalkoztatási Közalapít­ványhoz nyújtottak be, újfajta, nagy volumenű programba fo­gott. A Tolna Megyei Munkaügyi Központ támogatásával szer­veztek képzést elsősorban pedagógiai, szociális, egészség- ügyi közép-, vagy felsőfokú végzettségű, tartós munkanélküli­eknek, akiknek 360 órás, speciális elméleti és gyakorlati képzést nyújtottak. A tanfolyamot elvégzők közül 2001. áprili­sától 5 főt alkalmaztak a Családi napköziben. mind családjával, mind munkáltatójával tartani a kapcsolatot és támogatást, segítséget nyújtani az együttműködésükben. ________________venter Ke vesebb pénz jut támogatásra Csökkent a közhasznú foglalkoztatottak száma Dombóvár A munkaügyi központ vezetői tegnap a közhasznú foglalkoz­tatásról tartottak tájékoztatót a kisrégió településein működő önkormányzatok, cégek és civil szervezetek képviselői számára. gek és a civil szervezetek az el­múlt évben a Gazdasági Minisz­térium által finanszírozott köz­munka-programok elindulása miatt a korábbiaknál valamivel kevesebb közhasznú dolgozót foglalkoztattak: míg 2000-ben 323 főt, addig 2001-ben 311 sze­mélyt. Többségük közüsztasági, parkosítási és karbantartási fel­adatokban vett részt, de akadtak olyanok is, akik a szociális laká­sok építésében segédkeztek. Si­mon István, a megyei munkaügyi A munkaügyi központ helyi kirendeltségé­nek vezetője, Szarvas Antal és az egyik fő­előadó, Hor­váth Gáborné arról beszélt, hogy a dombóvári térségben tavaly 12,6 %-ról 10,6 %-ra csökkent a munkanélkülisé­gi ráta. Az önkormányzatok, a cé­központ igazgatóhelyettese ki­emelte, hogy az idén a tavalyinál kisebb összeg áll a rendelkezé­sükre a közhasznú foglalkoztatás támogatására. A többszörösen hátrányos helyzetű térségekben lévő települé­sek képviselő­testületeinek, cégeinek és ci­vil szervezetei­nek kérelme előnyt élvez más igénylők­kel szemben, valamint azo­kat is segíteni szeretnék, akik megváltozott munkaképességűe­ket kívánnak alkalmazni. -cr­Adatvédelmi okokból nincs lázlap Szekszárd Régebben a kórházban fekvő betegek ágyának végén láz­lap volt található, amely az illető nevén kívül az elvég­zett vizsgálatokat, eredmé­nyeket tartalmazta. Ma eze­ket a lázlapokat az orvosi szobában tárolják. Mi ennek az oka, kérdeztük a megyei kórház főigazgató-helyette­sét.- Adatvédelmi okok miatt nin­csenek a lázlapok a kórtermek­ben. A beteg jogait védjük azzal, hogy a személyes adatait és más fontos információt tartalmazó dokumentumot nem hagyjuk a kórteremben, ahol bárki illeték­telen hozzáférhet. Ez egyébként a legtöbb nyugati országban is így szokásos, kivéve az egy ágyas kórtermekben fekvőket. A dokumentáció megtekintéséhez a betegnek vagy a hozzátartozó­jának természetesen joga van, ezt bármikor kérhetik - mondta dr. Almási István, a megyei Balassa János Kórház főigazga­tó-helyettese.- Ezek után honnan lehet tud­ni például azt, hogy melyik ágy­ban ki fekszik?- Az ágyakon általában van névtábla a beteg nevével, de ez sem törvényszerű. Ha ugyanis a kezelt kéri, akkor akár anonim is lehet, a jelenleg érvényben lé­vő betegjogi törvények biztosít­ják ezt számára.- Honnan tájékozódhatnak a betegek a jogaikról?- A kórházba történő felvétel­kor adott betegtájékoztatóban pontosan le vannak írva a bete­gek jogai, aki azt elolvassa, vilá­gos képet kap arról, hogy mihez van joga._____________f. kováts _________Hír ek________ BO NYHÁD. A Vita Nova Klub­ban Az anyagcsere fontossága a betegségek megelőzésében cím­mel dr. Horváth Tivadar tart előadást. A program a művelő­dési központban január 10-én 17 órakor kezdődik. BONYHÁD. Téli Gemenc Túrát szervez a Tolna Megyei Termé­szetbarát Szövetség és a Völgy­ség Turista Egyesület. Az ér­deklődők január 12-én 8 órakor találkoznak a bonyhádi autó­busz állomáson, menetrend szerinti autóbusszal utaznak Szekszárdra, Keselyűsbe. A na­gyobb csoportok előzetes beje­lentkezését az esti órákban a 74/455-187-es telefonon várják. SZEKSZÁRD. Kulcscsomót ta­láltak tegnap reggel háromne­gyed kilenckor Szekszárdon, az OTP Bank előtt. Tulajdonosa át­veheti a Népújság szerkesztősé- gének portáján.____________■ Él ettel töltötte meg a plébániát Halk szóval, szeretettel Gyermekkorától a közösség vonzásában élt. A családban, az iskolában az osztálytársak között. Papnak készült. Koósz Roland hitoktató ma a dunakömlődi plébánia igazgatója. Dunakömlőd Hosszú éveken keresztül, a szép emlékű Vida János plébános úr ha­lála óta gazdátlan volt a faluban plébánia. Udvarát gaz verte fel, az épület állapota egyre rosszabb lett. Két kömlődi születésű, Pakson élő vállalkozó - ahogy Koósz Roland említi őket, a két Sándor, Kovács és Ulbert gondolt egyet és megkeres­ték Mayer Mihály pécsi megyés­püspököt, rendbe hoznák a plébá­niát, ha a főtisztelendő úr megígé­ri, lesz plébánosuk. Mayer Mihály hitte is nem is, míg nem egyszer Budapestről hazafelé benézett a plébániára, ahol már javában folyt a munka. Innentől nem kétkedett és ha papot nem is - hiszen az köz­tudottan nincs elegendő a katoli­kus egyházban - hitoktatót, plébá­niaigazgatót biztosított. Választása Koósz Rolandra esett, akit jól is­mert a főiskoláról. 1999. szeptem­berétől újra élettel telt meg a köm­lődi plébánia, akkor költözött ide Roland, akit igen hamar megked­veltek a falubéliek, főképp a gyer­mekek. Nem csoda. A halk szavú, mégis határozott fiatalember köny- nyedén ért szót azokkal, akik őszintén hiszik azt, amit ő, a szere­tet parancsát. Pedig magában ké­telkedik, mint mondja nem érezte lelkében azt a biztonságot, hogy a lelkipásztori hivatást, a ve­le járó nőtlenségi fogadal­mat teljes bizonyossággal, becsülettel el tudná vállal­ni. A nagyvárosban, Pé­Névjegy: Koósz Roland Pécsett született 1974. december 13-án. A Pécsi Hittudományi Főiskolán szerzett hit­tanári oklevelet 1998-ban. Egy éven át a Pécs Kertvárosi Plébánia iskolái­nak hitoktatója volt, Pécsett, Abaligeten és Orfűn.1999. szeptem­bere óta a Dunakömlődi Plébánia igazgatója. Családi állapota: nőtlen esett nevelkedett fiatalember ha­mar beilleszkedett a falusi környe­zetbe. - Hazafelé a bu­szon, megdobban a szí­vem, mikor meglátom Pécs körvonalait - mondja. - Ám visszafe­lé, ugyanígy vagyok már Kömlőddel is. Jól érzem magam itt az el­ső pillanattól - vallja. - Szeretem, amit csiná­lok, szeretem az ittenie­ket. Tennivaló millió van még, de ami itt tör­tént, az egy nagy össze­fogás eredménye, a- melyre a jövőt lehet épí­teni, az első, örömteli időszak után. RÁKOSI GUSZTÁV m ''V"* M Neiner Juliannát sok szeretettel köszöntik Kishonti Jánost és feleségét 60. házassági évfordulójuk alkalmából lányai, vejei, unokái, unokaveje, unokamenyei és hat dédunokája i <

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents