Tolnai Népújság, 2002. január (13. évfolyam, 1-26. szám)

2002-01-31 / 26. szám

6. OLDAL TERÜLETFEJLESZTÉS 2002- Január 31., Csütörtök N Eddig a Népújság hasábjain a Szekszárd Megyei Jogú Város és Városkörnyék Önkor­mányzatainak Területfejlesztési Társulása kapcsán több tájékoztató és számvetés je­lent meg. Ezúttal Bognár Jenő Bátaszék vá­ros polgármestere személyében egy olyan embert mutatunk be, aki a társulás munká­jában aktív résztvevő, irányító szerepet tölt be. Bátaszéki irodájában látott vendégül a polgármester úr, vállalva a bemutatkozást. Tisztelni kell az embereket...- Nyolc éve dolgozik polgármes­terként Bálaszéken. Milyen tapasz­talatokat gyűjtött ez idő alatt, ho­gyan élte meg ezt a nem kis fel­adattal járó munkát1- Örülök annak, hogy a válasz­tók visszahívtak és elindultam a nyolc évvel ezelőtti választáson. Őszintén el kell mondanom, hogy már nem kívántam visszatérni a közéletbe, a családom is teljes mértékben elzárkózott ettől. Azonban pontosan tisztában vol­tak vele, hogy nekem ez nagyon fontos. A számomra meghatározó emberek - szerencsére elég sokan - , bíztak bennem, és hívtak. Sze­rencsés vagyok, mert képviselőtár­saimmal együtt, csapatmunkával sok eredményt sikerült elérnünk. Mellettük még egy nagyon jól mű­ködő apparátus segíti munkámat. A közvetlen vezető kollegáimmal sikerült mindig megtalálni a han­got. Ebben az időszakban lett vá­ros Bátaszék. Hálás vagyok a sors­nak, hogy a millenniumi rendez­vényeknek és az ezredfordulónak részese lehettem, méltóképpen tudtuk azt megünnepelni. Együtt tudtunk örülni a Tájháznak, az apátságnak, a kü­lönböző fejleszté­seknek. Különö­sebb konfliktus és békétlenség nélkül telt el ez a nyolc év . Úgy érzem egy ki­csit a béke szigete volt Bátaszék. Nem ringatom abban a tévhitben magam, hogy mindenki elégedett az eredményekkel, sok dolgot még meg kell oldani. Nem mindenki szimpatizál a polgármesterrel, il­letve a képviselőkkel, de ez termé­szetesen a demokrácia velejárója. Összességében az elmúlt nyolc évet sikeresnek értékelem.- Korábban a község tanácselnö­ke volt. Mennyiben más a közsé­get, illetve most a várost vezetni? Melyik vette igénybe jobban?- Nyolc évig voltam tanácsel­nök. Büszke vagyok arra a nyolc évre is. A 90-es választásokon mondtam el azt, hogy ha az a bűnöm, hogy tornacsarnokot, iskolát, ravatalozót, utat, és még sok mindent készítettünk az akko­ri vezetőkkel közösen - akkor azt emelt fővel vállalom. Mennyire más? Lényegesen. Nehezebb ez a mostani tevékenység, pontosan azért, mert a célok érdekében egyeztetni kell a bizottságokkal, a pártokkal, a társadalmi szerveze­tekkel. Konszenzusra volt szükség például ahhoz, hogy a tájház meg­épüljön. Meg kellett nyerni a kite­lepített németeket, a báta-székieket, - akik társadalmi munkájukkal járul­tak hozzá a felújí­táshoz -, a testület tagjait, hogy aZ épület megvásárlá­sához pénzt sza­vazzanak meg. Amikor azonban megszületik a dön­tés, és a testület ki­mondja az áment, akkor már nyugodtabb a vezető is, hisz annyi szűrőn ment keresztül, hogy nagy hibát már nem lehet el­követni. Sokan csodálkoznak azon, hogy a testületi üléseken Bátaszéken viszonylag simán tár­gyalunk egy-egy napirendi pontot. Azt nem tudják, hogy amíg elju­tunk odáig, addig nagyon sok egyeztetésre van szükség. Én ezt személy szerint élvezem, talán va­lami érzékem is van ahhoz, hogy az emberek között a konszenzust próbáljam elérni, ami nem köny- nyű, sokszor idegfeszítő, de ezzel együtt szép dolog.- A megnövekedett feladatok mellett mennyi ideje jut a magán­életére, hobbijára, feltöüődésre?- Aki ezt a munkát vállalja, an­nak számolnia kell azzal, hogy ez nem nyolcórás munka. Bizottsági üléseket, egyeztetéseket csak munkaidő után tudunk végezni, hiszen képviselő társaim is dolgoz­nak. Minden rendezvényre, ahova meghívnak - az óvodásoktól, a nyugdíjasokig - elmegyek. Ritka eset, amikor ki kell hagynom egy meghívást. Ezen nem is kívánok változtatni, hiszen én ezzel szeret­ném megadni a tiszteletet azok­nak, akik fontos szerepet játsza­nak a város életében. Miután a sportkör elnöke vagyok így a lab­darúgóknak is jól esik, ha ott va­gyok a pálya szélén. Hobbim az éneklés. Bátaszéken három ének­kar is van, minden próbán nem tu­dok részt venni, szükségem van a próbákra, a találkozásokra az em­berekkel, a muzsikára és az öröm­re, amit a zene jelent. Kodály mondta: „Nem lehet egészen bol­dog, akinek nem öröm a zene.” A polgármester azonban ott sem szürke dalos-társ, ott is meg kell hallgatni az embereket. Szekszár- don a Gárdonyi Zoltán Református Kórusban is énekelek, ahova szin­tén nagy szeretettel járok. Néha hívnak az országgyűlés szenátor kórusába is, ha szükség van rám, akkor utazom Budapestre kisegíte­ni a kórust. Ez feltöltődést is jelent, más irányú elfoglaltság. A művé­szetet szeretem, így aztán ennek kapcsán nemcsak Bátaszéken, ha­nem Szekszárdon is sok ismerő­söm és barátom van. Ami fáj, hogy a közelálló barátaimmal keveset találkozom.. Nagyon sok idő már nem jut a családomra. Szerencsére a gyerekeim nagyok, a hosszú idő alatt elfogadták hivatásomat.- Mit tart a pályáján belül ki­emelkedő sikernek?- Az én sikeremről nem tudok beszélni, a mi sikerünkről már igen. Közösen meg tudunk oldani feladatokat. A tornacsarnokot an­nak idején lakossági összefogással építettük fel. Iskolások, szülők .osztályfőnökök, szövetkezeti dol­gozók, nyugdíjasok, a község ap­raja nagyja építette - ez tényleg egy nagy siker volt. Talán valamennyi részem nekem is volt benne, de ha nem állnak mellettem az emberek, akkor nem valósult volna meg. Összességében azt tartom siker­nek, hogy tisztességgel és emelt fővel 16 évet végig tudtam dolgoz­ni anélkül, hogy különösebb hara­gosaim és ellenségeim lennének. Biztos, hogy nem mindenki szeret, de ez egy családon belül is előfor­dul. Az viselt meg, amikor nem tudtunk segítem a rászorulókon úgy, ahogyan szerettünk volna. A lehetőségek meg vannak kötve. Munkahelyemen 90 és 94 között, emberi sorsokkal és tragédiákkal találkoztam, így azonosulni tudok a problémákkal, nem beszélve ar­ról, hogy magam is átéltem né­hány hónapon keresztül azt, mit jelent munkanélkülinek lenni.- Volt-e a olyan pályafutása so­rán, amit kudarcnak élt meg?- Kudarcként élem meg, hogy nem tudjuk a munkanélküliség helyzetét úgy megoldani, ahogy szeretnénk az erőfeszítéseink elle­nére sem. Ez a térség problémája is. Ameddig az infrastruktúra - ne­vezetesen az úthálózat - nem fejlő­dik, addig nem tudunk külső cége­ket hozni a térségbe.-1990 és 94 között hol dolgozott?- A Munkaügyi Központ Szek­szárdi Kirendeltségénél dolgoztam. Hálás vagyok a sorsnak, hogy ott dolgozhattam, amit nem udvarias­ságból mondok. Erre a négy évre azért is szükségem volt, mert lehetőséget adott sok mindent átér­tékelni, meglátni, felmérni, és bizo­nyítani, hogy más helyen is képes vagyok helytállni. Beosztottként is el tudtam magam fogadtatni a kol­legákkal, a fiatalokkal és az időseb­bekkel egyaránt. Volt lehetőségem találkozni emberi sorsokkal. Na­gyon komoly tanulóidő volt. Kide­rült a négy év alatt az is, kik az iga­zi barátok. Sok esetben a barátság a beosztásnak szólt. Az igazi barátok azonban ott maradtak mellettem. A négy év fontos tanulsága számom­ra, hogy tisztelni kell az embereket. Ez olykor csak egy kézfogásban nyilvánul meg, vagy megkérde­zem, „hogy tetszik lenni?”. Nagyon szeretem az öregeket. Nyilván ezt otthonról hoztam. Boldog vagyok, hogy édesanyám még él, és látom, hogy nem könnyű a nyugdíjas éve­ket elviselni. Lehet az értelmiségi, lehet fizikai munkás, ebben nincs különbség. Különösen akkor nem, ha az ember elveszíti a társát.- Két felnőtt gyermeke van. Ők hogyan találták meg helyüket a vi­lágban?- Mint minden szülő, a gyereke­immel én is elfogult vagyok. Büsz­ke vagyok arra, hogy a lányom, fő­iskolát, egyetemet végzett, nyelv­vizsgával rendelkezik. Nagyon tisztességes embernek tartom. Re­mélem, hogy meg fogja állni az életben a helyét. Mint apa, a fiam­mal talán még elfogultabb vagyok, egy kicsit saját magamat is látom benne. Fiatal kora ellenére sikeres ember lett. Sajnos, elég messze la­kik tőlünk, Győrben dolgozik mérnökként. Meg tudta magának teremteni az egzisztenci­áját és örömmel látom, hogy jól ér­zi magát, bár nagyon sokat dolgo­zik. Szemmel láthatólag elismerik a munkáját, ami egy szülőnek na­gyon nagy öröm. Ami a gyerekek­kel kapcsolatban „fáj”: jó lenne, ha már az unokák jönnének, de ter­mészetesen ebben is tiszteletben tartom az álláspontjukat. El fog jönni annak az ideje is.- Az évzáró polgármesteri foga­dás alkalmával bejelentette, hogy ismét indul a polgármesteri tisztsé­gért. Milyen tervei vannak az elkö­vetkezendő időszakra?- Az elmúlt négy év munkáit foly­tatni kell. Ezen belül az egyik leg­fontosabb, hogy megteremtsük a feltételeket, és a pénzügyi lehetősé­geket a szennyvízberuházás meg­valósításához. Bátaszék nagyon el van maradva, mindössze 28 %-os a kiépítettség. Az elmúlt években si­keresen lobbiztunk és pályáztunk a térség polgármestereivel együtt, így Bátaszék nyugati részén és a kör­nyező településeken is elindul a szennyvízberuházás. Ezt a munkát nem lehet egy év alatt elvégezni. Bátaszéknek szüksége van erre a beruházásra, ezt tisztességgel sze­retném az érintett polgármesterek­kel együtt végigvinni. Ma már abba az irigylésre méltó helyzetbe kerül­tünk, hogy rendelkezünk a beruhá­záshoz szükséges pénzeszközök nagy részével. Természetesen a la­kossági hozzájárulásokra is szükség van, és egyéb pályázatokon is indul­ni akarunk. Ha csak ez az egy fel­adat lesz az elkövetkezendő idő­szakra, ez önmagában véve is annyi és olyan szép munkát ad, amiért ér­demes még egy ciklusban elindulni. SZÉKELY A polgármesteri jelmeztől az ember nem változott Dr. Szilák Mihály, Tolna polgármesterének portréja Nem tősgyökeres tolnai a város polgármestere. Édesapját pénzügyőr tisztként időközönként más-más településre he­lyezik át, Tamási, Hőgyész, Dombóvár után 1957-ben, 10 éves korában kerül a család Tolnára. Névjegy Tolna polgármestere 1947-ben szü­letett. Végzettsége: (többek között) szer­számkészítő, gépésztechnikus, po­litológus, jogász. Felesége Baranyai Katalin, 20 éve a Tolnai Vízmű alkalmazottja. Henriett lányuk 1970-ben született, Tünde 1975-ben. Mindketten férj­nél vannak. Két unokájuk van. Henriett fia, Ákos 5 éves, lánya, Réka 3 éves. Gyerekkorára úgy emlékezik visz- sza, hogy bizonyos önálló törekvé­seit, próbálkozásait úgymond „nyesegetni kellett”. Benne volt mindenféle csínytevésben, például alatta is beszakadt a holtág jege, „de a verekedős, nagy balhéktól tartózkodtam” - szögezi le. Az általános iskola után na­gyobb kedve van szakmát tanulni, így szerszámkésztő ipari tanuló lesz Szekszárdon. Úgy tűnik, ké­sőn érő gyerek, mert míg az általá­nos iskolai eredményeivel édesapja még meglehetősen elé­gedetlen, addig Szilák „Öcsi” néhány év múl­tán már ötödik helye­zést ér el a szakma kivá­ló tanulója országos ver­senyen. Hamarosan fel­veszik a jó nevű tolnai üzembe, a Gép és Mű­szeripari Szövetkezetbe (GÉM). A következő huszon­öt évben szinte nincs olyan év, hogy ne foly­tatna valanúlyen tanul­mányt. A kivételek közé tartozik az a huszonhét hónap, amit határőr­ként szolgál Szentgotthárdon. „Ez egy igazi, férfiakat próbára tevő te­vékenység volt. Azon kívül, hogy én is voltam fogdában, mint min­den rendes katona, semmi bajom nem volt” - idézi fel a katonaéveit. Aztán vissza a munkapadhoz, a könyvekhez - és immár felesége szoknyájához. Leszerelése után ugyanis megnősül, vele egykorú tolnai lányt vesz el, négy évnyi ud­varlás után. A következő évben, Családi körben 1970-ben megszületik Heni lá­nyuk, rá öt évre Tünde. Közben Pécsett gépész techni­kusi oklevelet szerez, a GÉM-ben előbb művezetővé választják, a 70- es évek közepén szövetkezeti bi­zottsági elnök, utána pedig a GÉM második embere. Ekkor négy éves egyetemi szintű vezetőképző isko­lába küldik. Közben a marxista es­ti egyetem után a politikai főisko­lán állami vezetési szakon is diplo­mát szerez. 1983-ban elnök lesz, de nem a szövetkezeté, hanem a nagyközsé­gi közös tanácsé: „Kétszer akartak elvinni a GÉM-ből, lehettem volna textilgyár igazgató, vagy szabó szö­vetkezeti elnök. Ez a két szakterü­let tőlem annyira messze állt, hogy nem fogadtam el az ajánlatot. A harmadik felkérés a tolnai tanácsel­nöki posztra szólt. A barátaim óva intettek attól, hogy a megyei pártbi­zottság megkeresésére újra meg­próbáljak nemet mondani. Ez ak­koriban nem nagyon illett, és bizo­nyos kockázatokkal járt.” Kezdetben nagyon idegenkedik a közigazgatástól, de hamar beleta­nul. Irányítása alatt válik várossá Tolna, 1989-ben. Aztán a rendszer- váltáskor a város második emberé­ből hirtelen mellőzött ember lesz. „Nehezen viseltem, mert úgy éreztem, semmi olyat nem követtem el, amiért en­gem felelősségre kellett vol­na vonni. Voltak olyan kollégáim, akik szívesen alkalmaztak volna, de féltették a saját stá­tuszukat, és voltak olyan fel­adatok, amelyek nekem nem feleltek meg.” Egy évig munkanélküli, a háztartásban segít, és folytat­ja a korábban megkezdett jo­gi egyetemi tanulmányait, (amelye­ket 1992-ben fejez be). Az egy éves „munkaszünetet” követően a Wiedemann Rt-nél kap vezetői ál­lást, négy évig Komáromban, há­rom évig Kapuváron dolgozik, majd hazatér a cég szekszárdi köz­pontjába. Közeleg az 1998-as ön- kormányzati választás, többen győzködik, induljon a polgármes­terségért. A jelölést végül - a család nem túl nagy örömére - elfogadja. . Meggyőző fölénnyel nyer.- Nem bujkált Önben a kisör­dög, hogy polgármesterként visz- szavágjon az Önt ért korábbi sérel­mek miatt?- Nem tagadom, hogy nehezen viseltem a rendszerváltás idején velem szemben elhangzott meg­jegyzéseket, de indulatok soha nem voltak bennem emiatt. Nem vagyok bosszúálló típus. - Alapve­tően miben különbözik a tanácsel­nökség a polgármesterségtől?- A tanácsi időkben a pénzügyi lehetőségek a mainál lényegesen szerényebbek voltak, sokkal job­ban meg kellett küzdeni minden egyes eredményért. Míg akkori­ban mások állítottak akadályokat a célok elérése elé, most jóval in­kább mi magunk, a helyiek tesz­Kedvencek Étele: a pörkölt minden formája Itala: nyáron sör, télen minőségi bo­rok írója: Jókai Mór Költője: Váczi Mihály, Arany János Színésze: Latinovits Zoltán Színésznője: Dómján Edit Politikusa: Göncz Árpád Állata: kutya (de nem ért hozzá) Virága: rózsa Mániája: autóvezetés, horgászás (de két éve nem horgászott) szűk ugyanezt, megnehezítve lé­péseinket, indokolatlanul szűkít­ve a mozgásteret.- Hogy éli meg azt a hatalmat, amit egy kisváros vezetése ad?- Én a hatalmat soha nem tud­tam értelmezni. Ezt a tisztet szolgá­latként, egy közösség érdekében kifejtett tevékenységként fogom fel. Az viszont természetes: nem lehet mindig olyan döntést hozni, hogy azt mind a 12.300 tolnai pol­gár tapssal honorálja.- De azért néha csak érez olyat, hogy posztja révén jutott valami­lyen előnyhöz?- Normál emberi szabályok sze­rint próbálok meg viselkedni min­denkivel, és általában udvariasan megköszönöm, de nem szoktam elfogadni apróbb gesztusokat. Az maradtam, aki a hentesnél tizedik­nek beáll a sorba. A polgármesteri címet én egy rám ruházott, meg­tisztelő szerepnek tekintem, de a „jelmez” alatt ugyanaz az ember van, mint aki ezelőtt 30 évvel volt.- Ki lehet Önt hozni a sodrából?- Nem nagyon, bár velem is előfor­dul, hogy legszívesebben az asztalra csapnék. Az embernek mindig kell lennie annyi önuralmának, hogy bár­milyen helyzetben, bármilyen kér­désben lojálisán tudjon kö­zelíteni a problémához, düh­kitöréseket pedig végképp nem szabad produkálni.- Otthon is Ön a főnök?- A feleségem. De ez a vi­szony nem jelent papucs- férjséget. A háztartásban, a gyereknevelésben a felesé­gem szerepe jelentősebb, de ennek az is a magyará­zata, hogy korábban sokat voltam távol. Ám büszke vagyok arra, hogy a lánya­im a nagy „ügyeiket” min­dig elmesélték nekem, vala­mikor talán előbb is, mmt az édes­anyjuknak.- Szokott mosogatni?- Igen. És főzni is tu­dok. Ami­kor időm és lehetőségem engedi, kiveszem a részemet a házimunkából.- A sport mennyire áü közel Ön­höz?- Gyerekként a szabadidőmet a Dunán töltöttem. Rengeteget úsz­tunk, kajakoztunk, télen pedig szánkóztunk, korcsolyáztunk. Én igazából egy sportágban sem mé­lyültem el, inkább mindenbe bele­kóstoltam egy kicsit. A szabadidő- sport érdekelt, ez a vonzalom a mai napig megmaradt. Most is el kellene kezdeni futnom, hogy a téli idő­szakban magamra szedett plusz ki­lókat leadjam.- Önt sok rendezvényre hívják. Ha történetesen egy „ kellemesebb ~ programról , egy bankettről, egy bálról van szó, ókkor azt bulinak fogja fel, vagy munkának?- Egy település polgármester­ének egyetlen települési rendezvé­nyen sem szabad megfeledkeznie arról, hogy ő a köz akaratából egy tisztséget tölt be. Tudni kell: figyel rá az adott közeg. Ez a figyelem ta­lán egy kicsit a tisztelet jele, de egy­ben elvárást is jelent. Más az, ha az ember egy haveri társaságban farmerban leülhet be­szélgetni, megihat egy pohár sört, szalonnát süthet a kertben. Kell az üyen kikapcsolódás is, amikor az ember azt csinál, amit akar, amikor nem kell viselkedni. Persze ilyen­kor sem valamiféle kicsapongásra kell gondolni.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents