Tolnai Népújság, 2001. december (12. évfolyam, 280-303. szám)

2001-12-01 / 280. szám

2001. December 1., Szombat Tolnai Népújság Hétvégi Magazin 9. OLDAL Nevelni csak szeretettel, dicsérettel Mikrofonnal Zanzibárig Ónody György legkedvesebb országai El kell felejteni a porosz módszereket Nincs könnyű dolga annak a szülőnek, akinek serdülőkorú gyereke van, de azoknak a pedagógusoknak sem, akik ilyen korú diákokkal foglalkoznak, mivel kötélidegzet és jó adag humor szükséges a tinik hangulati változásainak elviselésé­hez. Ez az időszak ugyanis a lázadások kora. Szekszárdon, a Wosinsky Közösségi Ház­ban tartott előadást dr. Király Ernő, a Páz­mány Péter Tudományegyetem professzora, a leányfalui katolikus ház vezetője. A téma a serdülőkor, a serdülőkori nevelési problé­mák voltak.- A szülők többsége nehezen tűri és. oly­kor nem is nagyon érti serdülőkorú gyerme­ke viselkedését, tele van panasszal. Ugyan akkor Ön, aki rendszeresen foglalkozik tiné­dzserekkel nagy humorral és rendkívüli megértéssel ecsetelte azokat a gondokat, amik az ilyen korú gyerekeknél előfordul­hatnak.- Természetesen, hiszen a gyereknevelés­hez nem csak türelem, megértés, de humor is kell. A serdülőkor a gyermekkortól a fel­nőttkorig vezető út, ebben a korban minden gyereknek nagy a szabadságvágya, érzé­keny az önrendelkezésre, ha ebben megpró­bálják gátolni, akkor az ellen fellázad.- Mit tehet a szülő, ha serdülő gyereke lá­zadozik, hogyan fegyelmezzen?- Le kell mondani a haragos, szigorú ne­velésről, el kell felejteni a porosz nevelési módszereket, csakis szeretettel, dicsérettel, elfogadással tudunk nevelni. Nem a tekin­télyre, hanem a barátságra, szabadságra ala­pozva kell nevelni, nem utasítani kell, ha­nem párbeszédet kialakítani. Nem jó, ha a pedagógus vagy a szülő túl erős tekintélyt gyakorol a gyerekre, mert az­zal feszültséget kelt benne. Minden gyerek, még a legrosszabb is bizonyítani akarja a jó­ságát. Ha ez valakiből kiveszik, az nagyon nagy baj. A nevelés alapja a szeretet, a biza­lom, a jó szó, a jó példa és az imádság. A bi­igényli az ember a zalom erkölcsi alap­ja az őszinteség, hű­ség. A szeretetet, bi­zalmat, biztonságot elkerülhetetlenül személyiségfejlődése során. Ha ezt nem kapja meg, akkor ben­ne sem fejlődik ki a szeretetkészség, kü­lönleges félelemreakciói lesznek, jelentke­zik az agresszió, a hiperaktivitás. Serdülőkorban a szülő már nem sokat tehet, amit addig tudott, azt megtette, itt már az önnevelésnek kell érvényesülnie, aminek az alapja a szabadság, a felelősség, de a szabad akaratával csak az tud megfe­lelően rendelkezni, akinek értékei vannak.- Hogyan lehet megfelelő értékeket biz­tosítani a fiataloknak?- Nem könnyű ma megfelelő értékeket állítani gyerekeink elé. A társadalmi életben jelentős változá­sok zajlottak az utóbbi 10 évben, az jó, hogy a magyar társadalom kezd elszakad­Névjegy: Görögkatolikus pap, piarista gimnázi­umba járt, az egyetemet Budapesten végezte. Disszertációját Rómában készítette „Az énes ösztönök” címmel, morálteológiai doktor. Több helyen szolgált, most a leányfalui katolikus közösségi ház vezetője. Számos könyve jelent meg, jelenleg a Széchenyi Terv keretében nyert pályázati támogatásnak köszönhetően a személyiségfejlődés lélektani hátterével kapcsolatos tanulmányon dolgozik. Dr. Király Ernő ni a volt szocialista országok által képviselt ideológiáktól és nemzeti jellegű, családköz­pontú eszményt próbál közvetíteni, de még mindig hiányoznak az erkölcsi értékek, in­Nevelni az első pillanattól szeretettel kell kább a gazda­sági program áll a közép­pontban. Ép­pen ezért a mai kor nagy kihívás elé állít bennünket, az el­tűnt erkölcsi értékeket kell visszaállíta­nunk, mert enélkül szétesik a társadalom. Mindenestre az alap a hit, fontos, hogy a gyerekeknek legyenek eszményei, olyan személyek, akiknek az élete példaként áll­hat előtte.- Igen ám, csakhogy a mai szülők nehe­zebb helyzetben vannak, mint az ő szüleik voltak, mert serdülő gyerekeikre több olyan veszély - drog, prostitúció - leselkedik, ami korábban nem volt. Naponta hallunk híre­ket eltűnt gyerekekről is.- Az a gyerek, amelyik elég szeretetet kap otthon, az nem fog elszökni és másutt kielégíteni a szeretetvágyát. A serdülő is igényli a szeretetet, még a fiúk is, ha nem is mindig mutatják ki. Ha viszont a családban hiányzik a szeretet, az a gyereknél önértéke­lési zavarokat okozhat, önbizalomhiányá­hoz vezethet.- Ehhez még hozzájárul az is, hogy min­den serdülő szeretne kitűnni, különleges lenni.- így van, ebben a korban a gyerekek tele vannak vágyakkal, szeretnének „valakik lenni”, értékes életet élni. Csak hogy értékek szolgálata áldozatkészség nélkül nem léte­zik, ezért az alapvető erkölcsi értékeket mindenképpen tanítani kell. F. KOVATS ÉVA Létay Menyhért és dr. Bíró Já­nos. Ónody György számára ezen két pedagógusszemélyi­ség adta azt az útravalót, mely Szekszárdtól, a szülővá­rostól a legmesszebb találha­tó helyszínen is kitartott, ele­gendőnek bizonyult. Pedig a Garay János Gimnázium egy­kori diákja - aki 1952-ben tett érettségit az Alma Materben - bejárta a fél világot. De ez ter­mészetesnek is tekinthető, hi­szen Ónody György évtizede­ken át volt a Magyar Rádió külpolitikai tudósítója, szer­kesztője. Fél évszázad elteltével, a hagyo­mányos öregdiák találkozón is­mét a patinás intézmény falai között beszélgettünk az azóta országszerte ismertté vált - ma már nyugalmazott - újságíróval, akinek hangját és értő kommen­tárjait annyiszor hallgathatták az érdeklődők az éter hulláma­in.- Öt évet töltöttem itt - néz körbe interjúala­nyom, barátkozva a helyzettel, mivel most nem ő faggat, hanem őt faggatják.- A kor miatt - a negyvenes évek vé­ge, ötvenes évek eleje - nem könnyű, de mégis érdekes, sőt, néha szórakoz­tató időszak volt ez a fél évtized. Ekkori­ban már verseket ír­tam, azt gondoltam, hogy nagy költő lesz belőlem. De az­tán rájöttem, hogy jókorát téved­tem: ám az írás, újságírás ezután is vonzott. Ónody György az érettségi után egy évet töltött a Tolnai Naplónál. Ulmann József olvasószer­kesztő, Szalai János, Pálkovács Jenő, Boda Ferenc újságírók - sorolja a neveket, többségében már csak néhai kollégákat... A gyakornok jelölti esztendő után pedig a bölcsészettudományi egyetem polgáraként, az újság­írói szakon folytatta tovább pá­lyafutását. Őszintén bevallja, hogy - bár a forradalmat az egyetemen élte meg - nincsenek 156-os babérjai.- A külpolitika vonzott, így némi betekintést nyerhettem a diplo­máciatörténetbe is. Nagyjából ki lehetett számolni, hogy mi fog bekövetkezni... A diploma után, 1959-ben el­ső külföldi misszióm Bécsbe szólított. Az osztrák főváros adott otthont a Világ Ifjúsági Ta­lálkozónak, arról tudósítottam. S mit hoz a sors: a majdani fele­ségemmel ugyanarra az egye­temre jártunk, de mégsem talál­koztunk Budapesten. Bécsben futottunk össze első alkalom­mal. A következő három évtized­ben sorozatban követték egy­mást azok az országok, melye­ket Ónody György, immár a Ma­gyar Rádió, illetve televízió munkatársaként felkeresett. Helsinkitől Zanzibárig, San Franciscótól Haiphongig alig akad olyan város, ahol ne for­dult volna meg.- A legkedvesebb ország? Mármint Magyarország után? Kettő is van - hangzik rövid gon­dolkodás után a válasz. - Az egyik Ciprus. Ez a sziget elbűvö­li az embert, legyen szó történel­méről, természeti szépségeiről, lakóiról vagy éppen a borairól. A másik pedig Franciaország. Öt évet volt szeren­csém itt tölteni, egy szóval összefoglal­va annyit monda­nék: lenyűgöző. Az ellenpólus? Líbia, mely - leg­alábbis annak ide­jén - afféle rend'őr- államként funkcio­nált. Hasonló volt Irak is: jellemző élet­képként Ónody György a békeidő­ben is páncélosok őrizte országos rá­diót említi. A messze vidékekről saját házunk tájára visszatérve még szó esik a kádári rendszer­ben a külpolitikai kommentáto­rokra nehezedő, „fentről” érke­ző esetleges nyomásról, cenzú­ráról.- A rádió más médiumhoz ké­pest könnyebb helyzetben volt, lévén a szó elszáll, az írás vi­szont megmarad. Persze, létez­tek olyan témák, melyeket nem illett feszegetni: például mind­azt, amit negatívumként a Szov­jetunióhoz lehetett volna kötni. S nem igazán illett rosszakat mondani a szocialista országok­ról sem, igaz, eleve ritkán foglal­koztunk velük. De ezen kívül bármiről be­szélhettünk. Bármennyire is kü­lönösen hangzik, nem voltunk szenvedő alanyai valamilyen in­tézményes cenzúrának.-SZÁ­Ónody György Születésnapi ajándékok Jubileumi ünnepség Hertelendyfalván ______Tolna megyei anekdotatár 90.______ Mu csfai papi galiba Fiataljaink nem felejthetik el az anyanyelvűket - hangzott el azon az ünnepségen, melyet a vajdasági Herteledyfalván ren­deztek az ott működő Tamási Áron Székely-Magyar Művelő­dési Egyesület fennállásának 40. évfordulója alkalmából. A négy évtizede működő, a ma­gyar kultúra szolgálatában álló civil szervezet meghívására részt vett a jubileumi ünnepségen a Székely Szövetség elnöksége, a bonyhádi Székely Kör Kórusa, a Hidas Néptánc együttes a Bartina zenekar kíséretével, valamint a bátaszéki Illés Károlyné mese­mondó. Az egész napos rendezvény ünnepi közgyűléssel kezdődött - mondta Potápi Árpád országgyű­lési képviselő. Mi itthonról el sem tudjuk képzelni, milyen nagy szerepe van egy ilyen egye­sületnek a falu életében, a ma­gyar kultúra megőrzésében. Ép­pen ezért fontosnak tartottam ott elmondani, hogy a Székely Szö­vetség minden tőle telhető segít­séget megadja a határon túl élő magyarságnak, így a vajdaságiak­nak is, ami sok­szor nem anyagi­akban nyilvánul meg - tette hoz­zá. Az ünnepsé­gen jelen volt Ele­kes Botond, a Nemzeti Kulturá­lis Örökség Mi­nisztériumának főosztályvezető­je. Az Illyés Köz- alapítvány igaz­gatója, dr. Veress László is meg- Potápi Árpád tisztelte a rendez­vényt, s a köszöntés mellett fel­ajánlotta az alapítvány további támogatását az egyesület részé­re. Segíteni fogják, hogy a csoport tagjai kijussanak Bukovinába és Székelyföldre, s ott felvegyék a kapcsolatot egy sajátjukhoz ha­sonló nagyságrendű településsel. Támogatni fogják egy ingatlan megvásárlását Hertelendyfalván, hogy tájházat alakíthassanak ki, ahol az oda lá­togatóknak meg­mutathatják tár­gyi emlékeiket. A nap programja műsorral folyta­tódott. A helyi színjátszók, ha­gyományőrző csoport, szólis­ták, valamint a vendég együtte­sek nagy sikerű műsort adtak. A színpadi be­mutatkozást követő vacsorán le­hetőség nyílott a beszélgetésre, a személyes kapcsolatteremtésre. A magyarországi kulturális cso­portok kiutazását az Illyés Köz- alapítvány támogatása tette lehe­tővé. -PÁL­Azt mindenki tudja, hogy az ibafai papnak papi fapipája van, de a szegény mucsfai papról 1895-ig azt sem tudta a világ, hogy ő van, nem hogy a fapipája. A különben békés életű köz­ségről a múlt sajtójában még véletlenül sem akad érdemleges hír, neve - amelyet a helyi hagyomány török eredetűnek vél - már a Hunyadiak korában előfordul, s valószínűleg személy- névi eredetű. Ennél többet csak az Eleven hegyen lehetne meg­tudni a helyi ügyekről, ott ugyanis Mester Vendelné névgyűj­tése szerint „pincesor volt, sok nóta járta”. Minden bizonnyal ezen szere­tett volna változtatni a község re­formátus lelkésze, akiről a Tolnavármegye nem botránykel- tési céllal írt cikket 1895. szep­tember elsejei első-második ol­dalára. íme: „Múlt számunkban is­mertettük Szerényi Sándor mucsfai ágostai lelkész esetét, amelyet némely ellenzéki lap a politikával akart mindenáron ös­szefüggésbe hozni. Az ítélet, amely hivatalvesz­tésre és hivatalviselésre képte­lennek mondja ki Szerényit, in­doklása szó szerint a következő: Szerényi Sándor mucsfai lelkész azon magaviseleté által, hogy fo­lyó évi február 5-én Bonyhádon, az úgynevezett Lengyel-féle ven­déglőben ittas állapotban Dürr Gáspár bonyhádi lakost szóvál­tás közben tettleg bántalmazta, Szabó János lelkésztársára pedig széket emelt, Dőry Pál járási főszolgabírót eljárása közben sértő szavakkal illette, a községi rendőrvezető­nek ellenszegülve, avval földön fekve dulakodott, s az aznapi képviselő-választás alkalmából egybegyűlt közönség előtt oly közbotrányt okozólag viselke­dett, hogy a járási főszolgabíró kénytelen volt őt tépett ruhában, födetlen fővel, csendőrökkel a városházára kísértetni, hol más­nap reggelig a rendőrök őrizete alatt tartatott, mely magaviselet, a beigazolt többszöri ittassága a zsinati törvény 324. § f. pontja értelmében egyházi vétséget ké­pezvén, ugyanezen törvény 326. § d. pontja szerint volt bünteten­dő, minthogy (a) közbotrányt okozott ezen magaviseletével nemcsak saját papi állására, ha­nem összes paptársaira és az egész egyházra is gyalázatot ho­zott, mi által magát a díszes és példamutató magatartást igénylő papi hivatal megfelelő áldásos viselésére képtelenné tette. Az ügyészi indítványtól eltérőleg a 326. § d. pontja azért volt ellenében alkalmazandó, mert botrányos magaviseletének homályt vető hatása nem csupán egyházközségére, hanem egész egyházunkra és összes paptársa­ira kiterjed...” Ehhez aligha kell magyarázat. DR. TÖTTŐS GÁBOR l A 1 4 I

Next

/
Thumbnails
Contents