Tolnai Népújság, 2001. december (12. évfolyam, 280-303. szám)
2001-12-24 / 299. szám
2001. december 24., hétfő Karácsony M, IX A békés hétköznapok is szépek Kicsi és gyökeres legyen a fenyőfa Stekly Zsuzsa és unokája Vannak emberek, akiknek lényéből árad a szeretet. Ők „csak” magukat adják, osztogatják. Nem lehet lehetetlent kérni tőlük. Ha kell beszélgetnek, ha kell mással segítenek. Magukra ritkán gondolnak. Vajon ők családtagjaikon kívül eszükbe jutnak-e valakiknek? , Stekly Zsuzsa otthonában mézeskalács illata fogad. Zsuzsa asz- szony unokája társaságában a konyhában tüsténkedik. Első pü- lantásra látszik, hogy itt még a növények is jól érzik magukat. Egyik szebb, mint a másik. Azt mondja beszélget velük, mint ahogy velem is, és az együtt eltöltött óra röpke perceknek tűnik.- Az ünnepek előtti időszakban a karácsony, mint téma gyakrabban jelenik meg alkotásain?- A Biblia történetei, a hit örökös témám. Talán abban nyilvánul meg a karácsony közeledte, hogy több arany, kék, fehér, piros színt ' használok, s bár nem igazán va* ‘ gyök tájfestő, ilyenkor előjön egy* egy téli kép - mondja, s már mu« tatja is a legfrissebbet, a szálkai Maus kápolnáról készült ragyogást. Közben unokája az ölébe telepszik. Szeretem az ünnepeket, de legalább annyira a békés hétköznapokat - simogatja meg a kisgyermek fejét, akinek egy puszi is kijár.- Kik azok, akik minden karácsonykor eszébe jutnak, kik akiknek feltétlenül ajándékot készít, s kik akik Önt ajándékozzák meg?- Ilyenkor mindig előjön a szüleim és a tavaly elvesztett testvérem hiánya. Ajándékot a családom minden tagjának szoktam készíteni. Teljesíteni szoktam a kéréseiket, de valami meglepetést is kitalálok. Természetesen tőlük én is megkapom a magamét. Az idén egy gyönyörű ajándék már megadatott nekem. Karácsony előtt tóállításom lehetett a szülővárosomban. Hatalmas meglepetés volt, hogy rengetegen voltak kíváncsiak rá. Nagyon jól esett. Én teljes telkemmel bonyhádi vagyok, szeretek itt élni, az itteni emberi kapcsolatok az életet jelentik számomra. Az is ajándék, hogy jövő év első felére már négy meghívásom van. Bemutatkozhatok Jászárokszálláson, Budapesten, Tabon, Hódmezővásárhelyen. Egyébként az ajándékozás nálam nem kapcsolódik szorosan ünnephez. Ha egy elkészült képemnek három évig nem akad gazdája, túladok rajta, megpróbálok vele valakinek örömet szerezni.- Vannak különleges fenyőfa állítási szokásaik?- Ha különlegesnek mondható, hogy arra törekszem, hogy minél kisebb és gyökeres legyen a fa, akkor igen. Évek óta ilyen karácsonyfánk van. Lassan fenyőerdő lesz a kertünk végében - mutat tó az ablakon, s valóban, növekvő tűlevelűek sorakoznak a Kovács- Stekly birtok határán. Elmenőben egy maga sütötte, mézeskaláccsal teli dobozt ad a kezembe. Hiába szabadkozom, nem lehet otthagyni. A csillagokat, szíveket formázó sütemény illata betölti a mi otthonunkat is. Stekly Zsuzsa velünk tölti a karácsonyt. PÁL ÁGNES Stekly Zsuzsa: Téli magány Saját szeretet ünnep Politikusok és művészek a maguk karácsonyáról Négy ismert személyiség nyilatkozott lapunknak a közelmúltban a karácsonyról. A közélet és a művészvilág jeles képviselői ez alkalommal arról beszéltek, hogy ők maguk, otthon, családi körben miként élik meg a szeretet ünnepét. Dr. Mádl Ferenc köztársasági elnök: - Egyéb teendőim miatt igazából még nem jutottam el odáig, hogy azon gondolkozzam: miként ünneplem a karácsonyt. így azt sem tudom, hogy mi lesz a terített asztalon, pulyka-e vagy hal? Az biztos, hogy most is a családi körben leszünk, mint korábban mindig. Elég sokan ösz- szej övünk ilyenkor, hiszen hatan vagyunk testvérek és mindenki hozza a saját szeretteit. Úgy negyvenen találkozunk üyenkor egymással. De ezt majd az asszonyok megszervezik! Dr. Dávid Ibolya igazságügyi miniszter: - Az ünnep legfontosabb üzenetére, a szeretetre helyezzük karácsonykor a hangsúlyt. S a legnagyobb örömmel teljesítem gyermekeim kérését, hogy ezt az időt töltsük együtt. Négy napon át mást se teszünk, mint beszélgetünk, misére megyünk, sétálunk, gyertyát gyújtunk és megint csak beszélgetünk. Az elmúlt hetekben, napokban minden olyan rendezvényen részt vettem, mellyel hozzá tudtam járulni ahhoz, hogy szebbé tegyük mások karácsonyát is. Ezért december 24-én és az elkövetkező napokban nyugodt lélekkel ülhetek családommal az ünnepi asztalhoz. Bár idén egészen biztos mellőzzük a hagyományos értelemben vett ajándékozást, ez a négy nap sok mindenért kárpótol bennünket. Sebestyén Márta előadóművész: - Remélem, hogy csendes nyugalomban ünneplem a karácsonyt! Hiszen szinte az utolsó pillanatig koncertezem vagy különböző meghívásoknak teszek eleget. De karácsonykor hat lóval sem tudnának elvonszolni otthonról. Két kisgyermek anyjaként azt hiszem, az a legfontosabb, hogy velük legyek. Az ünnepi asztalra édesanyám varázsol finom étkeket: ha ezt nekem kellene tenni, bizony éhen maradnánk, mert a főzéshez nincs tehetségem... Ám a terítés, a díszítés már az én feladatom. Hadzsikosztova Gabriella színművész: - Jómagam bolgár származású lévén, családunkban a magyar mellett próbálom a bolgár, illetve pravoszláv tradíciókat is megtartani karácsonykor. Az ünnepi asztalra jellegzetes nemzeti ételeket is teszünk: például juhtúrós, tojásos pánicskát, ami a réteshez hasonlít. Kellemes napoknak nézünk elébe, hiszen nálunk ünnepekkor két nép hagyományai keverednek, a legnagyobb természetességgel, békességben és szeretetben.-SZÁo D TO eh er. y. V S Advent a viharban „Estefelé lementek tanítványai a tengerhez, hajóra szálltak és átmentek a tenger túlsó partjára, Kapemaumba. Sötét volt mát, és még mindig nem ment oda hozzájuk Jézus; a tenger pedig háborgott, mert nagy szél fújt. Közben eljutottak mintegy huszonöt vagy harminc futamnyira, amikor meglátták, hogy Jézus a tengeren jár és közeledik a hajóhoz. Megrémültek, de Jézus megszólalt: „Én vagyok, ne féljetek!” Ekkor fel akarták venni a hajóra, de a hajó egyszeriben odaért a partra, ahová tartottak. (Jn. 6,16-21). ...még mindig nem ment oda hozzájuk Jézus” - így emlékszik vissza a m ár bölcs-öreg János erre a történetre, melynek személyen részese volt. A szűkszavú leírás e néhány során átsüt a tanítványok feszült várakozása: mikor tűnik fel, jelenik meg végre a Mester?! Mikor siet hozzánk, hogy segítsen, hogy bíztasson, hogy kiszabadítson ebből az átkozott viharból? Nélküle el fogunk veszni! János apostol akkor, mint a legfiatalabb halász ült a csónakban, hogy a lassan rájuk ereszkedő sötétben átkeljenek a Galilei tó túlsó partjára. Nem csak saját szívének kérdései voltak ezek, de látta tapasztalt, öregebb társai arcán is a küszködést, a kétségbeesést, a félelmet. A vihar a tó kellős közepén érte őket, nincs visszafordulási lehetőség sem... S ekkor jelent meg előttünk Jézus. Várva-vártan, és mégis váratlanul, hiszen senki sem merte gondolni, hogy az elemeknek ebben félelmetes szorításában van valaki, aki segítségükre tud sietni, dacolva sötéttel, hullámokkal, a víz mélységével, az ellenszéllel, egyszóval minden természeti erővel, minden lehetetlen körülménnyel. Ekkor hallja János azt a drága hangot és azt a bíztató mondatot, melyet aztán soha semmi sem tudott kitörölni szívéből: „Én vagyok, ne féljetek!” Jézus szavai nem csak arról szólnak, hogy íme, ismerős tűnt fel és nem valami kísértet, hát ezért nem kell félni... Szavainak sokkal nagyobb mélysége van: „Én vagyok” - ezzel a kifejezéssel csak az Élő Isten szólíthatta meg az Ő népét. Mózes hallotta ezt, amikor az égő csipkebokorból az ÚR megszólította: „én vagyok, aki Vagyok...” A tanítványoknak most meg kell tanulniuk végre: Jézus szava az Isten szava. „Én vagyok, ne féljetek” - Mintha azt mondta volna: ne féljetek, mert én mindig jelen vagyok - világot megváltó, újjáteremtő erőmmel, kegyelmemmel, szeretetem- mel mindig veletek vagyok. Akkor is ha ti nem láttok, akkor amikor kétségbeesetten küszködtök, amikor nem értitek mi miért történik veletek - én mindig veletek vagyok, szemeimet rajtatok tartom, és nincs az a vihar, ami el tudna választani tőlem. Ha hozzám kiáltotok, ha engem vártok, íme békessége lehet a szíveteknek: én VAGYOK. És íme a történet második csodája: amikor a tanítványok szívük legmélyére engedik e szavakat, s merik hinni a szem számára hihetetlent, amikor így be akarják engedni Jézust a csónakba: hirtelen megérkeznek útjuk céljához, a túlsó partra, pedig az előbb még tó közepén jártak... A logika, a felnőtt ész feladja: nem értem, lehetetlen, vagy éppen azt mondja: nem lényeges... De a bölcs-öreg János gyermeki egyszerűséggel emlékszik vissza: igen így volt: azzal, hogy felvettük Őt, már meg is érkeztünk. Mert aki a hozzá siető, a váratlanul megjelenő Szabadítót hajlandó felvenni élete „csónakjába”, az már célnál van. Elérte a legfontosabbat. A Legfontosabb, a Cél elérte őt... SEFCSIK ZOLTÁN EVANGÉLIKUS LELKÉSZ Megfejtésként beküldendő a vicc poénja a Tolnai Népújság szerkesztőségének címére 7100. Szekszárdi Liszt Ferenc tér 3. Pf: 71. A borítékra, levelezőlapra kérjük, irtják rá: Rejtvény! Beküldési határidő: december 5. A december 8-i rejtvény helyes megfejtése a következő: „Fogamzásgátló tabletta? Pedig milyen jót tett a reumámnak. ” A helyes megfejtést beküldők között könyvet nyertek: Korponai Ernő Váralja, Kossuth u. 51., Kovács Éva Rakasd, Ifjúság u. 518., Szekeres Istvánná Madocsa, Mester u. 14., Retkes Tibor Szekszárd, Csatári u. 3., Kanász Ferencné Tengelic- Szőlőhegy, Sport u. 3.
