Tolnai Népújság, 2001. december (12. évfolyam, 280-303. szám)

2001-12-24 / 299. szám

HJm 2001. December 24., hétfő M EGYE I TÜKÖR 5. OLDAL I I » I Sorsok és karácsonyok Nehezen megtalált szép ünnepek Bonyhád Vannak, akik karácsonykor sem lehetnek családi körben. Vagy azért, mert sem férjük, sem feleségük, sem gyerme­kük nincsen, vagy egyszerű­en azért, mert nem törődnek velük. Számukra az a közös­ség adja az ünnep melegét, melyben hétköznapjaikat is töltik. Társaik között legtöbb­ször mindig akad legalább egy, aki segítő kezet nyújt, aki ezekben a napokban meg­osztja velük otthonát. Az Idősek Klubjának lakói közül többen nemcsak a nappali szolgál­tatásokat veszik igénybe. Itt hajt­ják álomra fejüket, itt élik minden­napjaikat. Karácsonykor más megoldást kell keresniük. Nem mindig volt ez így, azonban az idős emberek emlékeik között is nehezen találják a szép ünnepek képét. Kuszka Dezsőné, Ibnka néni (83 éves): - Nem volt könnyű éle­tem. Állami gondozásban nőttem fel Nagyváradon. Anyámat tizen­öt éves korom­ban ismertem meg, apámat egyszer láttam. A nevelőszüle- im nem voltak hozzám kegyesek, pedig nem voltam rossz kislány. Szép emlékeim közé tartozik, hogy amikor Kiskunfélegyházára kerültem, zeneiskolába mehet­tem, hegedülni tanulhattam, de innen kicsaptak, mert magyar nó­tát mertem játszani, ami akkor ti­los volt. Ezután nevelőapámmal kocsmáról-kocsmára jártam, asz­taloknál muzsikáltam. Emlék­szem a karácsonyokra, amikor he­gedűmmel ünnepet köszönteni mentem házról-házra, a játéko­mért szaloncukrot kaptam, azt összegyűjtöttem, ezzel díszítettem fel a karácsonyfámat. Bonyhádra 1950-ben kerültem. Itt ismertem meg a második férjemet. Felnevel­tem gyermekeinket, unokáimat. Most itt vagyok. Az idei kará­csonyt Perczel Bertalannál fogom tölteni. Fölajánlotta, hogy meg­osztja otthonát néhányunkkal. Baráth István, Pista bácsi (91 éves): - Hiába kéri tőlem, nem tu­dok felhőtlen örömben ünnepelt karácsonyra emlékezni. Kétéves koromtól tizenhárom éves koro­mig lelencként éltem az életemet. Édesanyám kényszerből adott in­tézetbe, a nevelőszüleimhez pedig egyetlen szép emlék sem fűz. Mi­után 1923-ban Bonyhádra kerül­tem, pékinas lettem, de soha nem ehettem abból, amit én sütöttem. Miután megnősültem vált elvisel­hetővé a létem. A gyermekeink­nek sem tudtam soha nagy kará­csonyt csinálni. Nehezen keres­tem a pénzt, az meg kellett a napi betevőre. Feleségem halála óta legtöbbször Márta lányomnál töl­töttem a karácsonyt, de neki sem könnyű a családja mellett rólam is gondoskodni. Egyszer, 1996-ban a Németországban élő lányomnál voltam karácsony idején. Szeretet­tel vettek körül, négy kicsi pezsgőt is kaptam ajándékba. Kettő még most is meg­van belőlük. No látja, ez ta­lán a szépem­lékű karácso­nyom. Az idén a Komlón élő lányom hívott. Baráth István ka unokámnál is. Nem tudom, még nem döntöt­tem el, mit választok. PÁL ÁGNES A bajba jutott tűzoltókért A tisztelet díj át ajánlotta fel az alapítványnak A Tolna Megyei Tűzoltószövet­ség elnökségi ülését Bonyhádon tartották, ahol Csőglei István, a Tolna Megyei Tűzoltószövetség örökös tiszteletbeli elnöke a tűz­oltókról írt könyvének tiszteletdí­ját ajánlotta fel egy alapítvány lét­rehozására, .mely a bajba jutott tűzoltók megsegítését célozná. Mára megvalósult az álma: aláír­ták az alapítvány alapító okiratát. A közhasznú szervezet az ország­ban az első olyan, amely a balese­tet szenvedett, illetve valamely családi oknál fogva támogatásra szoruló tűzoltókat segíti. Az ötlet­gazda, Csőglei István elmondta: „A lényeg a segítségnyújtás, s hogy gyorsan tudunk pozitívan reagálni a gondokra.”_______mr. Címer és utcanév tölgyfából Falucímert kapott Szárazd karácsonyra Elkészültek Szárazd község önkormányzati jelképei, a falucímer, a községi zászló és pecsétnyomó. Németország­ból származó li­lahagyma. Kö­zépen a Kapos folyót szimboli­záló kék hullá­mos csík, az al­só, zöld mező­ben a múltat idéző ekecsoroszlya. A falucíme­ren kívül Törő György és Töttösi Attila a község utcanév tábláit is el- készítette tölgyfából. ______fké Tol na megye Bordán József, a mentős.- Nem ez az első alkalom, hogy Szenteste ügyele­tes vagyok, hiszen 32 éve dolgozom a mentősök­nél. Általában 3-4 éve kerül rám a sor. Ezen az éj­szakán általában csönd szokott lenni. Ritka eset, ha balesethez ri­asztanak bennünket, és minden híreszteléssel ellentétben az ön- gyilkosság sem jellemző ezen a napon. Az idén 25-én tartjuk a családdal a karácsonyi összejöve­telt, 57 éves vagyok és van egy felnőtt lányom és fiam, valamint három (3-4-5 évesek) gyönyörű unokám. Az ajándékozás tehát egy nappal elcsú­szik. A halászlét mindig a feleségem készíti, a fe­nyőfát pedig együtt díszítjük fel. Az ügyelet reg­gel 7 órától másnap reggel 7 óráig tart. Sajnos Szilveszterkor is hasonló helyzetben leszek, ugyanis akkor is én leszek a szolgálatvezető. Megpróbáljuk a munkahelyünkre is „belopni” kicsit az ünnepet, nyolcán leszünk szolgálatban, ilyenkor tévét nézünk, beszélgetünk és sűrűn gondolunk az otthoniakra. Antal István, a rendőr.- Eddig egyszer voltam ügye­letben Szenteste, általában 3 évente kerül ránk a sor. Este fél nyolctól, reggel fél nyolcig dolgozunk, de az a szokás ala­kult ki, hogy előbb váltunk, így a kollégáink legalább idő­ben hazaérnek és nem lesz el­rontva az ünnepük. Én még fiatal vagyok, 24 éves, így önálló családom nincs, de van egy ked­HÍREK KAPOSSZEKCSŐ A hét vé­gén az evangélikus templom­ban az általános iskola furulya- együttese és énekkara, vala­mint a pedagógusok, hitokta­tók és lelkészek kórusa adott nagy sikerű karácsonyi hang­versenyt a község lakóinak. BÁTASZÉK. Véradás lesz Bátaszéken karácsony után, december 27-én csütörtökön a művelődési házban. Az önkén­tes véradókat 9 órától 16 óráig várják a szervezők. BUDAPEST. A Satelit TV Pop- Rock Fesztiváljának szombat este megrendezett döntőjében a dombóvári és városkörnyéki zenészekből álló The Connector zenekar a „Subi- dubi kiscsibém” című számá­val a zsűritől a hatodik helyet érdemelte ki és elnyerte a ver­senyt lebonyolító elektronikus média különdíját - az együttes húsz perces műsorának televí­ziós felvételi és bemutatási le­hetőségét - is. KAKASD. Közmeghallgatás lesz a faluban december 27-én 18 órától. Az eseményt a falu­tévé is közvetíti. A lakosság kérdéseit felteheti a képviselő- testületnek előre írásban, a közmeghallgatás ideje alatt személyesen vagy telefonon. DOMBÓVÁR. A Városi Zeneis­kola karácsonyi koncertjén a Német Kisebbségi Önkor­mányzat ajándékát - egy bari­ton kürtöt - Tigelmann Péter, a nemzetiségi testület elnöke ad­ta át a művészeti intézmény igazgatójának, Máriás János­nak. VÁRONG. A megyeszéli falut vezető testület idei utolsó ülé­se csütörtök délután négy óra­kor kezdődik a községházán, ahol Brunner Dezső polgár- mester vezetésével az önkor­mányzat idei gazdálkodásáról és az ivóvíz árának jövő évi emeléséről tárgyalnak a képvi­selők. DOMBÓVÁR. Szerdán 21 órá­tól kilencedik alkalommal ren­dezik meg a „Rock Kará­csonyt” a III. utcai Pannónia Sörözőben, ahol a Prompt, a Flash, a Borvirág és az Incydens együttes koncertezik. Melyiket a három közül? Avagy hogyan szabadítottuk meg a világot az Ördög-0szamától? Gonoszul vigyorogva állt előttem az Ördög, vagy lehet, hogy az Oszama volt az, a „big bang” Laden, talpig géppisztolyban, a fehér humuszából, vagy miből, csak a két ördögszarv kandi­kált ki. Egy fogpiszkálóval játszadozott a szájában, meg vakaródzott is azt hiszem, aztán hirtelen toppantott egyet azzal a patás lábával, és fel­tette a legördögibb, legoszamás- abb kérdést, amit a világon fel le­het tenni egy gyerme(ke)kkel ren­delkező személynek. - Kell nekem az egyik porontyod, de azt aka­rom, hogy te mondd meg: melyi­ket vigyem el?- Poronty ám a nénikéd - mondtam a mocskos szájú Ördög- Oszamának,- először fel sem fog­va, mit is akar tulajdonképpen - és már lendült a kezem, hogy megra­gadjam a grabancánál, vagy in­kább a fülénél fogva, penderíteni kifelé a szobából, átadni a polgár­őrségnek, vagy ilyesmi, de aztán elképzeltem magamat, alma típu­sú elhízott polgárát a hazának, fe­hér alsógatyában, barna nejlon­zokniban, meg fehér atlétatrikó­ban, amiből reménytelenül kandi­kálnak elő megfeszített állapotban 23,5 centi kerületű bicepszeim, a derekam köré lerakodott vaskos zsírpárnákról nem is beszélve, mondom elképzeltem magamat, hogy miképpen venné ki magát, ha én ilyesmi habitussal állnék ki csatára az Ördög-Oszama ellen, aki hacsak a röhögésbe nem pusz­tulna bele, de attól még csak-csak vinni akarná az egyiket az én gyö­nyörűim közül. Úgyhogy taktikát változtattam, mint a Fradi 0:2 után. Jókai egy­szer már különben is megírta, hogy kilenc legdrágább közül nem lehet kiválasztani egy legdrá­gábbat, úgyhogy a nekem egyéb­ként is kevésbé fekvő erőszak he­lyett a meggyőzést választottam. Nyugodt hangon, szépen artiku­lálva elmagyaráztam az Oszamának, hogy ugye, az szá­mára is nyilvánvaló, hogy a legki­sebbet nem adhatom, hiszen pici még, védtelen, szegényke még be­szélni sem tud, legfeljebb ha há­pogni és egy kicsit kukorékolni, ráadásul lány. Természetesen a A három csokievő rosszcsont középső sem jöhet szóba - mond­tam -, most hullatja el a tejfogait, esténként szüksége van szülői szaktanácsokra a mozgó fogak vo­natkozásában, nem beszélve a rossz álmok, illetve égzengés kap­csán a szülői ágyba történő hivata­los menekültkérelmeiről. - És a legidősebb, az elsőszülött fiú? Aki a legjobban hasonlít rám? Nyilván nem gondolhatja komolyan Ön sem! - szögeztem le határozottan, és tőlem telhetőén még a humor fegyverét is bevetettem álláspon­tom védelmében: he-he, nem ad­hatom oda, tyúkok ülnek rajta, hö-hö, érti ugye? Nem értette. Csak vakaródzott, meg piszkálta a fogait, és türel­metlenül toppantott, hogy ne du­máljak annyit, döntsék. Akkor már tisztán látszott, hogy az ördögi gonoszság ellen csak az ördögi ravaszság segít. Úgyhogy iriondtam neki, hogy: na jó. A legjobb lesz, ha viszi mind a hármat! (Hoppá! Abbahagyta a fogpiszkálást.) Aztán így folytat­tam: - De mielőtt viszi őket, né­hány adatot kötelességem közölni Önnel. És átadtam neki azt a tit­kos dossziét, ami a gyermekeimre nézve súlyos terhelő tényeket tar­talmazta (arra az esetre, ha esetleg el akarnának indulni a választáso­kon). És Ördög-Oszama, aki addigra már abbahagyta a vakaródzást is, elkezdte olvasni a dossziét: „A kö­zépső már megint nem akasztotta fel a kabátját a fogasra, össze­mászkálta a sáros cipőjével a la­kást, aztán csak úgy lerúgta a lá­báról a cipőt a szoba közepére.” „A legnagyobb már megint úgy evett, hogy tiszta morzsa volt min­den a széke alatt, összekecsapozta az arcát, evés után pedig a zsíros kezével összefogdosta a villany- kapcsolót.” „A legkisebb újfent négyszer volt fent éjszaka, átáztat­ta a pelenkáját, és felébresztette az egész házat.” Big Láden szépen sápadt elfele a hiteles dokumentumok olvas­tán, és határozottan az volt az ér­zésem, hogy olykor-olykor segély­kérőén pillant rám. - Gyerünk, gyerünk, csak olvassa tovább! - ütöttem a vasat (ördögi ravaszság­gal). És az Ördög kénytelen volt. „Állandóan átrugdalják a foci­labdát a szomszédba.” „Idegesítő- en nyivákolnak, hogy nem akar­nak fogat mosni és lefe­küdni.” „Újabban min­dig földön fekvős hisztirohama van, ha nem engedjük turkálni a WC kagylóban.” Oszamának jól látha­tóan remegett a keze. Ekkor ismerős gyerek­hangokat hallottam a hátam mögül. Egy kö­zépső-forma hang azt mondta: most mondd azt neki, hogy mindig csak csokit, meg Túró Rudit eszünk, és szana­szét dobáljuk a csokipapírt a la­kásban, és képtelenek vagyunk beledobni a kukába. Egy elsőszü- lött-féle hang meg ezt: mondd ne­ki, hogy a csokievést most már a ti ágyatokban is csináljuk, és éjsza­kánként azon veszed észre ma­gad, hogy csokidarabok mázolód- nak szét a testeden. - Háp-há-háp - helyeselt egy legkisebb-szerű hangocska. Arra ébredtem, hogy valaki, egy egészen apró láb tulajdonosa rálé­pett a fejemre. Meg hogy további kettő, valamivel nagyobb lábú egyén viháncol az ágyamban. Mintha csoki-, meg Túró Rudi pa­pír zörgése is felsejlett volna a hát­térben. Már éppen belekezdtem volna a Mindenségit neki, nem igaz, hogy nem lehet megérteni kezdetű örökzöldre, amikor a lép­kedő, viháncoló, zörgető társaság odabújt hozzám, rám mosolygott, és a sarokba mutatott. Ott füstöl­gőit egy kupac gépfegyver mara­dék. A halom tetejéből két ördög­szarv maradványa kandikált ki. így történt, hogy a világ legcso­dálatosabb gyerekeivel megszaba­dítottuk a világot az Órdög­OSZamátÓl. STEINBACH ZSOLT i I 4 V SZÁRAZD A címert Törő György és Töttösi Attila fafaragók készítették el a kis­községnek karácsonyra. Szárazd Tolna megye kisebb falvai közé tartozik, már a bronzkorban lak­ták, az 1330-as években volt temp­loma. Az 1947-48-as kitelepítése­kig a község lakossága német nemzetiségű volt, azóta ez meg­változott. A település lakóinak túl­nyomó része korábban és ma is a mezőgazdaságból él, a Kapos árte­rében és a kiskertekben több más növény mellett lilahagymát ter­meltek piacra. A hármas osztató címerben minderre utalás törté­nik. A felső mezőben három arany színű búzakalász van, mellette a Szolgálatban, Szenteste is Csendes, békés karácsoáyra számítanak azok, akik dolgoznak Az év legszebb napján, Szenteste dolgozni, távol a családtól, nem tartozik a vágyálmok közé. Pedig karácsony éjjelén sem áll meg az élet, a kórházakban, a mentőállomásokon, a rend­őrségen azért vannak ügyeletben az emberek, hogy nekünk nyugodtabb lehessen az ünnepünk. Ha bármi bajunk lenne, ráiuk számíthatunk. vés barátnőm és a szüleim, akik­nek egyetlen gyermekük va­gyok. Nálunk mindig nagy és meghitt ünnep a karácsony, a munkám miatt most egy nappal előbbre jött az ajándékok átadá­sa, a rokonokkal meg másnap találkozunk. Szentestén szerencsére nem jellem­ző az autófeltörés, betörés, verekedés, általában nyugodt az élet. A főnökünk utasítását követjük ilyenkor is, mikor, melyik helyszínt kell jobban megfigyelni, mikor, mi a teendőnk. Az ünnepi szolgálat után két nap pihenő jár. Dr. Wágner Gyula, főorvos.- Amikor az ember dolgozik nagy különbséget nem érez hétköznap, vasárnap és ünnepnap kö­zött. A belgyógyászat intenzív osztályán szívbe­tegek, infarktusban megbetege­dett, hirtelen rosszulléttel küz­dők, öngyilkosság miatt behozott betegek vannak. Állandó felügye­letet és ellátást igényelnek. Az öngyilkosság miatt behozott be­tegek száma egyébként kará­csony környékén a kevesebb, és azt követő napokban, amikor már túl vagyunk az ünnepeken, növekszik meg. Akik Szenteste ügyeietDen va­gyunk az osztályon, mindig találunk néhány per­cet arra, hogy a nővérekkel, orvosokkal, ápolók­kal együtt köszöntsük egymást. Még az is előfor­dulhat, hogy készítünk egy jó vacsorát. Ilyenkor maga az osztály is fel van díszítve, hiszen a beteg hangulatát is javítja a kellemes légkör, ha már nem tudnak otthon lenni, szeretteik körében. Az utóbbi években önként vállaltam a karácso­nyi ügyeleteket, a feleségem szemész és ő is ha­sonlóan tesz, ennek oka, hogy a fiatalabb kollé­gák, akiknek még kicsik a gyermekeik otthon le­hessenek. Nekünk már mind a három gyerme­künk felnőtt, 29,27 és 25 évesek. A két nagy fiam már nős, sajnos még nincs unokám. Az ajándé­kozásra, egymás köszöntésére kicsit később ke­rül sor nálunk az idén. mauthner __________________________________________FOTÓ; BAKÓ_GOTTVALD

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents