Tolnai Népújság, 2001. november (12. évfolyam, 255-279. szám)

2001-11-19 / 269. szám

| 2001. November 19., Hétfő MEGYEI TÜKÖR 5. OLDAL Mondom a magamét IHÁROSI IBOLYA Az ünnep fénye A napokban megjelent az első világító füzér a megyeszékhely egyik áruházának kirakatában. Már csak percek kérdése és el­kezdődik az ünnepi várakozás. Évek óta megírjuk e hasábokon, hogy milyen kopár és fénytelen a megyeszékhelyen a karácsonyi vásár. Tavaly a mindenki karácsonyfája sem sikerült igazán szívderítőre. Pár évvel ezelőtt volt szerencsém láthatni Bécset karácsony előtt. A városháza napszállta után úgy ragyogott az épület kon­túrjait kirajzoló hófehér ünnepi kivilágítástól, mint valami csip­kepalota. Előtte a téren tartják a szabadtéri vásárt, ami maga volt a színpompás kavalkád. A fákon is égtek a színes fények, megvilágítva az óriási léggömböket, tarka csomagokat. A nyolcvanas évek közepén Prágában is csupa fény, csupa vi­lágító girland volt a város a karácsonyi vásárban. Az üzletek vá­lasztéka meg sem közelítette az akkori hazait, mégis minden ut­cai árus kidíszítette a pavilonját, minden kirakatban égtek a ka­rácsonyi fények és kosárkából is árulták az öregasszonyok az aranyszínűre festett ágakat. Meg lehet nézni Budapest belváro­sát is karácsony előtt. Szekszárdon az első lépés már évekkel ezelőtt megtörtént, amikor dr. Tollár Tibor saját képviselői keretét fény füzér vásárlá­sára költötte. A városmarketing kabinet az idén időben lépett, s folyamatban van annak megszervezése, hogy még sok világító girlandot vásároljon a város. Már csak a pénz hiányzik. Ötletek, akciók és felajánlások viszont máris vannak. Az üzletek, cégek, intézmények, bankok azonban ettől függet­lenül is versenyezhetnek abban, hogy miként járulnak hozzá a város ünnepi hangulatához. Mi akadálya van annak, hogy ad­vent idején minden belvárosi, s nem belvárosi ablakban világít­sanak a karácsonyi füzérek? Hogy milyen lesz az ünnep fénye, s ezzel a hangulata, az rajtunk szekszárdiakon is múlik. Könyvet, bútort gyűjtenek az erdélyi iskolának Paks-Máramarossziget Több évtized után ismét lesz magyar iskolája Máramaros- szigetnek. Épület már van, ha romos is, de könyvek, búto­rok nincsenek és nincs pénz sem. Az anyaországból siet­nek az erdélyi magyarok se­gítségére. A negyvenezres lélekszámú tele­pülés lakosságának húsz száza­léka magyar. Hajdan voltak isko­láik, templomaik, mára mind­össze annyi maradt, hogy egyik iskolában évfolyamonként indí­tanak egy magyar osztályt. A törvények a rendszerváltás óta lehetőséget biztosítottak az in­tézmény létrehozására, az ilyen irányú kezdeményezés azonban minduntalan falakba ütközött. Előfordult, hogy a megyeszék­helyen lévő hivatalnok a kérel­met az iskoláért eljáró küldött­ség szeme láttára tépte szét. A két évvel ezelőtti önkormányza­ti választások során azonban szerephez jutott néhány magyar képviselő, akik azóta szorgal­mazták az iskola ügyét. Nyáron végül megszületett a döntés az intézmény létrehozásáról, a régi iskolaépületek helyett azonban egy romos, régi hivatalt kaptak. Arra, hogy az önkormányzat be­bútorozza, remény sincs, Máramarosszigeten elképesztő szegénység uralkodik. A Kárpát­alja szomszédságában lévő Ti- sza-parti városban a rendszer- váltás után tönkrementek a vál­lalatok, a munkanélküliség het­ven százalékos. Serdültné Benke Éva Pakson élő pedagógus valaha Márama­rosszigeten tanított, ma is meg­megfordul ott, ezért eltökélte, hogy segít az erdélyi diákoknak, tanároknak, hogy magyarul ta­nulhassanak, taníthassanak. A paksi önkormányzat és az isko­lák segítségével a régi, már nem használt bútorokat gyűjtik ösz- sze, hogy azokat felújítva Er­délybe küldjék. Reményeik sze­rint kerül majd könyv is a cso­magokba, hiszen arra is szüksé­gük van az iskolaalapítóknak. Felhívással fordultak a paksi gyerekekhez, arra kérve őket, hogy gyűjtsék össze megunt, vagy nélkülözhető köteteiket, hogy azokból létrehozhassák a máramarosszigeti magyar iskola könyvtárát. VT Megkezdődött a báli szezon A rászorulóknak gyűlt a pénz a bálon A Máltai Szeretetszolgálat szerve- tét az ünnepség. Az idén a tava- lat. A tombolákon kihúzott nyere- zésében került sor Szekszárdon lyinál is többen váltottak támoga- ményeket több mint negyven Tol- az idén is a szokásos Erzsébet-na- tó jegyet, a bevételből a rászoru- na megyei vállalkozó és magán- pi bálra. A palotással vette kezde- lókat segíti majd a szeretetszolgá- személy adományozta. A palotással kezdődött a bál FOTÓ: GOTTVALD KÁROLY Hagyományok nyomában Énekesek, táncosok továbbképzése A bukovinai székely hagyományőrző csoportok táncolnak, énekelnek, ünnepeken felelevenítik sajátos szokásaikat. Ezek azonban az idők folyamán átalakulnak a jelenlegi élet­terüket adó közösség hatására. Bonyhád A bukovinai székely hagyo­mányőrző csoportok vezetői­nek és tagjainak két napos to­vábbképzését másodszor ren­dezték meg a művelődési köz­pontban. Hitter Zsolt, a prog­ram szervezője fontosnak tart­ja, hogy az archaikus, kevésbé feldolgozott anyagok ismertté váljanak, hogy eh­hez Kodály Zoltán és Martin György gyűjtései ad­ják az alapot. Az énekes csoportnak Falkai Gyuláné és Szabóné Gáncs Tünde tartotta a felkészítőt.- A népdal különböző hatásokra változik. A Bukovinai népzenei antológia felvételeiből kide­rül, hogy a székely dalok sokkal díszítettebbek voltak, mint ahogy most énekeljük azokat. Ezt a dallamvilágot, stílust igyekszünk feléleszteni ezen a tanfolyamon - mondja Falkai Gyuláné. A táncosok népes tábora Radák János és Lucskai Ágnes út­mutatásai alap­ján dolgozott.- Azok a táncok, motívumok, viselkedés, ami a régi felvétele­ken felismerhető, egyre kopik, az idősek elmentek. Köztük és a fiatalok között van egy generáció, amelynek tagjai nem vették át szüleiktől a népcsoportjukra jellemző moz­gásvilágot. Szerencsére egyre többen érdeklőd­nek a maguk sajátos kultúrája iránt. Ez a hét vé­ge segít abban, hogy a fiatalok örökségüket megtalálják, megismerjék, tovább gondozzák, tovább adják. A világ megismerése önmagunk megismerésével kezdődik - foglalta össze a to­vábbképzés lényegét Radák János. A gyakorlati felkészítés mellett elméleti isme­retekkel is gazdagodtak a résztvevők. Nyitrai Ma­riann a naptári ünnepekhez kötődő szokásokról, Lőrincz Etel a bukovinai viseletekről tartott nép­rajzi előadást. A program a Mobilitás Alapítvány támogatásával valósult meg.-PÁL­A gyermekhalál mindig megrázó Kisgyermekek halála mindig megrázó, talán ezért van, hogy ilyenkor sok szóbeszéd is lábra kap. Szekszárdi szülők körében elter­jedt a hír, hogy három kisgyer­mek halt meg az utóbbi időben és a halál oka az ivóvíz volt. Igaz-e a dolog, kérdeztük dr. Schultz Kár­oly főorvost, a megyei kórház gyermekosztályának vezetőjét.- Szó sincs ilyesmiről, nem tu­dom ki terjeszt ilyen képtelen hí­reket. Talán onnan ered a szóbe­széd, hogy az utóbbi időben két kisgyermek halt meg véletlen egybeesés folytán egy hónapon belül, gyógyíthatatlan betegség­ben, de ők sem nálunk - , mond­ta dr. Schultz Károly. Az egyik gyerek, aki súlyos veseelégtelen­ségben szenvedett Szegeden halt meg, mivel ott van gyermek- művesekezelés, a másik kicsi pe­dig, aki operálhatatlan agydaga­natban szenvedett, a pécsi klini­kán hunyt el. Az orvostudomány mai állása szerint sajnos egyikü- kön sem lehetett segíteni. fké Rajzzal, sporttal a drogok ellen Paks Drogprevenciós rajz és sport- versenyt, szellemi vetélkedőt rendeztek általános iskolások számára Pakson a Deák Fe­renc Általános Iskolában. A Nem vagy egyedül mottójú ver­senyre négy iskola nevezett. A kisebbek szabadon választott módon, a nagyobbak plakátokon ábrázolhatták a kábítószer-fo­gyasztás ártalmait, az idősebbek szellemi vetélkedőn adhattak szá­mot e téren szerzett ismereteikről, mindehhez sportos csapatverseny társult. Szekeres Judit pedagógus az első hasonló vetélkedő meg­szervezésénél mindössze a kép­zőművészet eszközét használta arra, hogy felhívja a gyerekek fi­gyelmét arra, az életük drogok nélkül teljesebb. Ma már a sza­badidő helyes eltöltésére is igye­keznek példát mutatni, és a szelle­mi vetélkedőn ismeretekkel szol­gálni. Mindezt annak érdekében, hogy a gyerekek később, kamasz és felnőtt korukban tudatosan ke­rüljék a drogokat és azok fogyasz­tását. A vetélkedőhöz, melynek ta­vasszal folytatása is lesz, az önkor­mányzat oktatási bizottsága és a Jövő drogok nélkül Alapítvány nyújtott támogatást. A sportver­senyben és a fiatalabbak rajzver­senyében a Deák Ferenc Általános Iskola csapata nyert, a legötlete­sebb plakátot a Bezerédj Általános Iskola gárdája készítette, a szelle­mi vetélkedő győztese pedig a Mó­ra Ferenc Általános Iskola csapata lett. vT Vendégek Kaposvárról A tolnai nyugdíjas érdekszövet­ség a nyáron a kaposvári nyugdí­jas egyesület vendégeként töltött el egy szép napot Somogyország fővárosában. A múlt héten a ka­posvári idősek egy csoportja vi­szonozta a látogatást Tolnán. A vendéglátók a város nevezetessé­gei között megmutatták a zeneis­kolában a hajómakett kiállítást, a Tomecskó-féle fotótárlatot, a fest­ményeket. Elkalauzolták' < 'vendé­geiket a selyemgyári emlékszobá­ba, a tolnai Duna-partra, és az Ali- mentál étterembe, ahol az ebédet elköltötték. Ellátogattak Dombo­dba is, az élő Dunához, valamint megnézték az üdülőtelepet. A vendégek őszinte érdeklődéssel vettek részt a programon. Búcsú­zásként Tolna város monográfiá- ját kapták ajándékba. ________■ Sz abadegyetem A paksi művelődési központ könyvtára Életfa családsegítő sza­badegyetemének mai programja 17 órakor kezdődik, Megismerke­dés és szerelem címmel Sercza Worowska, A Szív című folyóirat szerkesztője tart előadást. ■ Szegeden lakott, Szekszárdon élt Emléktábla Baka István költő szülőházán Ha élne, még mindig csak 53 éves lenne, pedig már hat éve halott Baka István költő és műfordító, Szekszárd város szülötte. A hét végén, szombaton emléktáblát helyeztek el tiszteletére annak a ház­nak a falán, ahol élt és dolgozott. Szekszárd Baka István életének fontosabb állomásai: Szekszárdon született, majd az érettségit követően Szegedre ke­rült, a József Attila Tudomány- egyetem orosz szakán szerezte meg a diplomáját. Az egyetem után egy évre visszatért szülőváro­sába, Szekszárdra, a tanítóképző főiskolán tanított, majd a szíve visszahúzta Szegedre. A Kincske­reső gyermekfolyóirat szerkesztő­ségében kapott állást, itt közel 20 évig dolgozott mint fő­munkatárs. A vers­írással már nyolc éve­sen „eljegyezte” ma­gát. Felnőtt fejjel írt gyönyörű lírai versei, valamint műfordítá­sai tették nevét ismert- Emléktábla a szülői ház falán té. Még életében elis­merték munkásságát, bizonyítja ezt az, hogy több kitüntetést is ka­pott, többek között József Attila- díjat, Déri-díjat, kétszer Babits-dí- jal és Pro űrbe kitüntetést. 1995 szeptemberében, súlyos FOTO: GOTTVALD KAROLY betegen, 47 éves korában érte a halál. A családtagok, barátai és tiszte­lői gyűltek össze szombaton dél­után Szekszárdon, a Prantner ut­cai szülői ház előtt, hogy a ház falán elhe­lyezett emléktáblát felavassák. Kocsis Imre Antal, a város polgármestere emlékezett meg a köl­tőről, idézve egyik nyilatkozatát: „Szege­den lakom, Szekszár­don élek”. A költő mindvégig hűséges marad szülővárosá­hoz, így Szekszárd egy költőóriással lett gaz­dagabb, mondta a polgármester. Az emléktábla, mely Bakó László kőfaragó művész munká­ja, irodalmi emlékhellyé avatta a szekszárdi szülői házat. Dénes atya maga a történelem Megmaradhattak székelynek és katolikusnak Kéty Zsúfolásig megtelt a kétyi ka­tolikus templom tegnap dél­után, amikor Elekes Dénest, a bukovinai székelység 100 éves papját köszöntötték.- Van mit megkö- szűnnünk neki - hangzott él a hála­adó szentmisén, ahová Tolna megye számos, székelyek lakta településéről érkeztek a katoli­kus lelkipásztorok és a hívek. Csibi Imre, kétyi szárma­zású mecseknádasdi plébános úgy fogalmazott, hogy Dénes atya az egybegyűltek számára maga a törté­nelem. Életének egy időszakát an­nak szentelte, hogy a román tenger­ben elvesző székelyeket hazamene­kítse, majd, amikor 1945-ben új ott­hont találtak a Bukovinából indu­lók, annak, hogy ne csak székely testvéreit ne hagyja elveszni, de ka­tolikus testvéreit se. Csibi Imre, gye­rekkori emlékeit felidézve azt mondta, hogy Dénes atya, nyá­ja egybetartása érdekében még jóval a hetvenedik életéve betöl­tése után is gyakran járt át ke­rékpárral Kalaznóról (ahol öt­ven évig volt plébános) Kétyre. A mecseknádasdi lelkipásztor úgy értékelte, hogy Elekes Dé- nesnek két nagy ajándékot kö­szönhetnek: hogy megmarad­hattak székelynek és katolikusnak. A szentmisét követően Dénes atya hosszan szólt a megjelentek­hez, (többek között a hosszú élet titkáról beszélt), majd a hívek sze- mélyesen is köszöntötték őt. -ts-

Next

/
Thumbnails
Contents