Tolnai Népújság, 2001. október (12. évfolyam, 229-254. szám)
2001-10-06 / 234. szám
Tornai Népújság 2001. Október 6., Szombat Hétvégi Magazin 9. OLDAL Tolna megyei anekdotatár 83. A lengyeli szomorúfűz Ha időben visszafelé indulunk a kőkori kultúrának is nevet adó község történetében, 1934-ben azt az érdekességet találjuk, hogy egy ottani férfiú megunta és elűzte 70 éves élete párját, aki elkeseredésében felgyújtotta férje szalmakazlát, s Szekszárdon másfél évet kapott. A hálátlanság egy másik esettel kapcsolatban is fölmerülhet: 1927. január elsején vette birtokba a Nemzeti Múzeum az Apponyi Sándor által felajánlott több ezer holdas birtokot, de nincs hír arról, hogy bármilyen megemlékezésre futotta volna a jövedelemből. Pedig hajdan tudták, hogy micsoda érték halmozódott fel a kastélyban: gróf Apponyi Sándor Párizsból 1874-ben hozta haza műízléssel gyűjtött kincseit, s amikor 1905. január 17-én leégett az épület padlása, megsemmisültek az antik bútorok és ezüst dísztárgyak, az országos sajtó küldte ki riportereit. Ők csak annak örülhettek, hogy a ma is legteljesebb régimagyarkönyv- gyűjtemény épen maradt... Apponyiéknak persze nem egy adományuk maradt emlékezetes: Sándor gróf, édesanyja, felesége egyaránt jeleskedtek hírnevük öregbítésén. A közszeretet jelképesen szép megnyilvánulása, hogy a Tolnavármegye 1902. december 2-i számában közzétették az alábbi történetet. „A napokban helyeztük örök nyugalomra a mi áldott emlékű földesurunkat, Apponyi Sándor gróf édesanyját, özvegy gróf Apponyi Rudolfné született Benckendorf Anna csillagkeresztes és palotahölgyet. Most múlt negyed évszázada, hogy holtan hozták haza néhai férjét, gróf Apponyi Rudolfot, és most mellette, a családi kriptában találta meg örök nyugovóhelyét annak özvegye, aki férje emlékezetére tíz lépésnyire a családi sírbolttól, a templom közelében szomorúfűzfát ültetett, mely huszonöt éven át terebélyes fává fejlődött, s melynek árnyékában sokszor elmerengett az agg grófné a régmúlt idők fölött. Az udvar légkörében sokat élt grófné minden évben ünnepnapnak tekintette Erzsébet napját, és éppen most, Erzsébet napján váltotta meg a halál az aggkor szenvedéseitől. A temetés napján vihar vonult el Lengyel fölött, mely három részre törte azt a huszonöt év előtt ültetett fűzfát, és mielőtt a gyászmenet a kastély kápolnájából a családi sírboltba indult, ezen szomorúfűzfát kellett az útból eltakarítani, hogy azon végigmehessen a gyászmenet. A szomorúfűz nem élte túl azt, aki elültette, ápolta és oly szívesen időzött nyár idején dús, szomorú lombja alatt.” DR. TÖTTÖS GÁBOR Viva Viva! Három hang egy zenekarban Csak néhány hónapja alakult és máris komoly sikereket ért el a szekszárdi Viva zenekar. Tamásiban több százan táncoltak a zenéjükre, Domboriban pedig - ahol Hevesi Tamás volt a sztárvendég - ezrek buliztak tovább a Gáti László, Oberritter Ferenc és Szakács Róbert alkotta trióval. Szekszárd Demjén Rózsi dalait, Oberritter Ferenc pedig az örökzöld olasz slágerekben remekel - értékelte társait Szakács Róbert billentyűs-énekes. - Jómagam leginkább az LGT és a Bon bon dalait szeretem, illetve tolmácsolom. Ami pedig az igényeket illeti, azokról is van némi tapasztalatom, hiszen annak idején egy karaoke show-val - mint műsorvezető és segéd énekes - körbejártam a megyét: így került fel műsorunkra számos olyan szerzemény, mely a fiatalabbak és az idősebbek kedvencei közé tartozik. -száA megyeszékhelyen is kialakult már a rajongótábora a csapatnak, köszönhetően több remek hangulatú és színvonalas utcabálnak. A minősítés nem túlzás, nem is lehet az, hiszen a Viva tagjai már évtizede zenélnek, tehát valamennyien profi muzsikusok.- Külön-külön valamennyien ismertek vagytok, honnan jött az ötlet a közös zenéléshez1- A hangszeres játék mellett mindhárman énekelünk, s úgy gondoltuk, hogy ez a három hang nagyon hatásos lenne egy zenekarban - mondta Gáti László, aki billentyűzik a trióban. - Az elképzelésünk be is jött, előfordult már, hogy egy-egy bulit követően utánunk kiabáltak az utcán: jók vagytok így hárman!- S úgy tűnik, mesterségbeli tudásunkat sikerült egy olyan fiatalos lendülettel ötvözni, mely több korosztályt is képes megragadni - tette hozzá Oberritter Ferenc szaxofonos.- Milyen dalok szerepelnek a repertoárotokon?- Gáti László kiválóan adja vissza Szakács Róbert, Gáti László és Oberritter Ferenc „A sors adta a lapokat a kezembe” Adankó Ferenc családjával 1995-ben került Paks- ra, kosárlabda edzőként dolgozott. Szerződése lejártával nem szedte a sátorfáját, letelepedett. És most hat év után arra készül, hogy elhagyja Pak- sot, Budapestre költözik. Ferinek öt gyermeke van, a legnagyobb fia Belgrádban egyetemista. Nagylányát, a tizennégy éves Miljanát Európa legjobb teniszezői között tartják számon. A három kicsi: Kiki, a kicsit visszahúzódó, Ancsika, a boszorkány, aki apja szerint mindig százhússzal pörög és Picur, a mindenki kedvence. Édesanyjuk két éve meghalt tüdőrákban. Feri és az öt gyerek újra útnak indul A családot régóta ismerem, hiszen Milja a nagyobbik, Kiki a kisebbik fiam osztálytársa - volt. Amikor felhívtam Ferit, hogy rábeszéljem egy találkozóra, azt mondta: Ugyan, rólam már sokszor írtak, engem unnak már az emberek. Bizonygattam, hogy ez más lesz, én nem a sportemberről, az edzőről szeretnék írni, hanem róla, az emberről. Végül ráállt. Jókedvűen fogadott. „Bemelegítésként” jókat poénkodtunk, aztán nekifogtunk... És mi tagadás kisebb-nagyobb megszakítással véjigsírdogáltuk a beszélgetést. O férfiasán - érzéseiről többnyire csak hangja, arca remegése árulkodott -, én leplezetlenebből. Névjegy: Adankó Ferenc Születetési helye: Ada, Vajdaság Születési ideje:: 1954. március 15. Belgrádban szerezett diplomát a Test- nevelési Egyetemen, testnevelő tanárként, kosárlabda edzőként dolgozott, 1996-tól vállalkozó Özvegy, párját Kikics Amáliát 1999- ben veszítette el Gyermekei: Sebastian 24 éves egyetemista Belgrádban, Miljana 14 éves profi teniszező, magántanuló, Budapesten él, Krisztián 8, Annamária 7 éves, általános iskolába járnak, Adrián, azaz Picur 4 éves- Szabad-e arról beszélnünk, hogy Mimi nem a saját gyereked?- Persze, ő tudja ezt. Amikor az édesanyjával összekerültünk, akkor még a Vajdaságban éltünk, elmentem a hivatalba, hogy a nevemre vegyem a kislányt, aki akkor három éves volt. Ott is csodálkoztak, mert az gyakoribb volt, hogy egy édesapa eldobja a gyerekét. Amikor kosárlabda edzőként lejárt a szerződésem, dönteni kellett, hogy visszamegyünk-e a Vajdaságba. A Hahn Jani volt akkor a Mimi edzője. Ő azt mondta, a gyerek tehetséges teniszező, érdemes vele foglalkozni. Közösen kidolgoztunk egy négy éves programot, Adankó Ferenc azt végigcsináltuk, és amikor vége lett, úgy döntöttünk Milja a fővárosba megy, mert fejlődése már csak ott biztosított. Mostanra Európa legjobb harminc teniszezője között tartják számon a 16 éveseknél, egy korcsoporttal az övé felett. Előmenetele, fejlődése a sport terén biztosított, de egyedül lakik, nincs, aki az ételt elé tegye, nincs vele a család, hogy a biztos hátteret, a nyugalmat biztosítsa számára, ezért utána megyünk. Ahhoz, hogy valaki elérjen valamit, elszántság kell szülő és gyerek részéről egyaránt. Én a gyerekeimnek sok időt hagyok arra, hogy válasszanak, de utána nem hagyom őket, hogy letérjenek az útról.- Nehéz döntés volt? Itt van a konditermed, barátok, a kicsik iskolája, óvodája, mégis itt hagysz mindent és mentek Budapestre Milja után.- Minden döntésben van valami kiszámíthatatlan. Olyan, mint amikor beleugrassz a vízbe, bekötött szemmel elkezdesz úszni, és nem tudod van-e krokodil. A kicsik miatt aggódom egy kicsit. Pakson nagyon jó a közbiztonság, itt nem kellett félteni őket. Előfordul, hogy egész napra felmegyek a Mimihez Pestre, akkor ők hárman egyedül maradnak. Nem tudom, hogy lesz majd, ha felköltözünk. Az újrakezdéstől annyira nem félek, nekem már vagy huszon- újra kellett kezdeni, nevelt bennünötször Anyám egyedül két, akkoriban nagyon nehéz volt, gyerek voltam még, cipeltük a sok árut a piacra, a megélhetésünkért kellett küszködni. Aztán jött a háború. Saját kávéházam volt. Egyszer csak jöttek és azt mondták: Holnaptól ez nem a tied.- Keménynek és elszántnak látszol, de hogyan tudtál talpon maradni két éve, amikor elvesztetted a feleségedet?- Tudtuk, hogy ez lesz a vége, abból, ahogy fiatal kora óta élt. Azóta sok mindent megtanultam, nem vagyok olyan felelőtlen, mint amilyenek ketten voltunk. Amikor meghalt, választhattam volna azt, hogy minden nap bemegyek a kocsmába és leiszom magam, vagy azt, hogy felveszem a kesztyűt és viszem tovább. Az utóbbi mellett döntöttem. Nekem a sors ezeket a kártyákat osztotta, ezekkel kell játszanom. Sok pofont kaptam. Állom. A lényeg az, hogy a gyerekek védve legyenek.- Boldog vagy?- Igen - mondja konokul előrenézve könnybe lábadt szemmel. - Igen, mert a gyerekeim gyönyörűek, kiegyensúlyozottak, szépek és mosolyognak. vida tünde A család FOTÓ: GOTTVALD KÁROLY Sikert arattak a decsiek Bemay-ban A város aranyérmét és a lakosok szeretetét kapták A franciaországi Bernay gyönyörű kisváros Normandiában, jellegzetes épületekkel, hangulatos utcácskákkal. Az itt megrendezett kiállítás és vásár vendége volt Decs község kulturális küldöttsége. A decsi küldöttséget Vaskó Sándor, a kulturális bizottság elnöke vezette, a községet a Csillagrózsa Hagyományőrző Együttes és Nagy Zoltánné, Honti Sándorné és Schmidt Attila kézművesek képviselték. Már a megérkezéskor igen kellemes meglepetésben volt Menettánc Bernay-ban részük. Rengeteg üzlet kirakatában volt a Csillagrózsáról készült fotó, francia és magyar zászló, kicsit döcögős magyar nyelven fogalmazott szöveggel: „üdvözöljük magyar barátainkat”. Ez a kedves fogadtatás köszönhető a francia- országi Magyar Ősz rendezvény- sorozatnak, melynek keretében a francia sajtóban rengeteg Magyar- országról szóló cikk jelent meg, népünk történelmét, eredetét, hagyományait bemutatva. A normandiai kisvárosban 48. alkalommal rendezték meg a kiállítást, melynek egy lenyűgöző szépségű régi apátsági templom, egyben múzeum adott otthont, több mint 60 kiállító részvételével. A rendezvény pénteken kezdődött, a Csillagrózsa már délelőtt fellépett, az esti megnyitón pedig a gyönyörű decsi viseletbe öltözött táncosok álltak sorfalat. Mind az utcán, mind a rendezvényen hatalmas érdeklődés és tetszés kísérte a decsiek produkcióját, a tömeg hűségesen kísérte egyik helyszínről a másikra az együttest. Este egy hatalmas sátorban a díszvendégeknek táncoltak, s nem kell kommentálni, milyen érzés volt a decsieknek, amikor a közönség felállva tapsolt még a sokadik ráadás után is. Szombaton is a tánc jegyében telt a nap, este pedig Cormeille-ben, Decs testvértelepülésén adtak másfél órás színpadi műsort, aminek a végén ismét csak állva ünnepelte őket a közönség. Vasárnap délelőtt templomba ment a decsi delegáció, s még az istentiszteleten is főszerephez jutottak. Horváth Renáta táncos magyarul mondott fohászt, az ezt követő három keresztelőn pedig felkérték közreműködőnek az egyik táncost, Sárközi Mátyást, aki így háromszoros tiszteletbeli keresztapa lett. Az istentisztelet végén a decsiek elénekelték a magyar himnuszt. Este ismét a már említett nagysátorban léptek fel, s két igen kellemes meglepetésben is részük lehetett. A tánccsoportnak, kiemelkedő teljesítményéért a város aranyérmét adományozták, amit Lőcziné Polányi Jusztina, a csoport vezetője vett át. A város aranyérmét kapta Sárközi Mátyás táncos is, aki az indoklás szerint hozzáálláA decsi küldöttség sával, temperamentumával érdemelte ki a kitüntetést. A megható, ünnepélyes pillanatokat ismét fergeteges tánc követte, aminek a végén a decsi csoport lepte meg a vendéglátókat: táncba vitték a közönséget. Ez olyan jól sikerült, hogy a végére szó szerint mindenki ropta, még a felszolgáló személyzet is. Hétfőn délelőtt a decsi lakodalmas előadásával köszönt el a delegáció, majd kirándultak az óceán partjára, ahol egy kis halászfalut és egy kikötővárost látogattak meg, majd szó szerint könnyes búcsút vettek a vendéglátó családoktól, s meg sem álltak Párizsig. A város lenyűgözött mindenkit, méltó zárást adva a felejthetetlen franciaországi napoknak. VENTER MARIANNA » f V i
