Tolnai Népújság, 2001. október (12. évfolyam, 229-254. szám)

2001-10-22 / 247. szám

10. OLDAL ÜNNEPI MAGAZIN 2001. OKTÓBER 22., HÉTFŐ „Volt a farizeusok között egy Nikodémus nevű ember, a zsidók egyik vezető embere. Ő egy éjjel elment Jézushoz, és így szólt hozzá: „Mester, tudjuk, hogy Is­tentől jöttél tanítóul, mert senki sem képes megtenni azokat a je­leket, amelyeket te teszel, hacsak nincs vele az Isten.” Jézus így válaszolt: „Bizony, bizony, mondom néked: ha vala­ki nem születik újonnan, nem lát­hatja meg az Isten országát.” Nikodémus ezt kérdezte tőle: „Hogyan születhetik az ember, amikor vén? Bemehet anyja mé- hébe és megszülethetik ismét?” Jézus így felelt: „Bizony, bizony, mondom néked, ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába. Ami testtől született, test az, és ami Lélektől született, lélek az. Ne csodálkozz, hogy ezt mondtam neked: Újonnan kell születne­tek.” (Jn. 3,1-8). Az evangélium leírásaiból tud­hatjuk, hogy Nikodémus az, aki­re ma bátran lehet mondani: min­dent megkapott az élettől, amire egy hétköznapi ember vágyód­hat. Hiszen ő megérhette az öreg­kort, méghozzá becsületben, köztiszteletnek örvendve. Aztán tudjuk róla, hogy népe egyik ve­zető embere lehetett - azt mond­hatnánk: karriert befutott, de elis­mert, tisztességes politikus, akit becsülnek. Az is kiderül róla, hogy ő járatos volt Isten dolgai­ban, hiszen ismerte, szerette az Isten törvényét, sőt - ez derül ki Jézus szavaiból - aki tanította is ezt népének. És ráadásul még gazdag is volt! Annyira, hogy Jé­zus halálakor - mai mértékkel nézve: százezer forintos nagyság- rendű - ajándékot vitt a sírhoz... Szóval volt egy ember, akire mi hétköznapi emberek azt mond­hatnánk: hát őneki mindene megvan, ugyan van-e még kíván­sága, kérése, kérdése az ilyen­nek? De még mennyire, hogy van! Szívének annyira gyötrő vágya, annyira fontos kérdése van, hogy halogatást nem tűrve még éjsza­ka is - vállalva a megalázó hely­zetet - elmegy Jézushoz, akiről nyilván korábban már tudott, aki­nek tanítását is ismernie kellett, akivel azonban addig személye­sen még nem beszélt. De mi lehet az a nyugtalanító vágy, kérdés ami miatt most itt van ez az ember? Nos, ezt Jézus látszólag nem is odavágó szavai­ból megtudhatjuk. Abból a mon­datból tudniillik, amelyben na­gyon is oda- - lényegbevágóan azt mondja: „ha újonnan nem születettek nem láthatjátok meg az Isten országát”. Hát erről van szó! Nikodémust az nyugtalaní­totta, hogy vajon mi lesz vele ha meghal, meglátja-e majd az Isten országát? Hogy tekint az Igaz Is­ten az Ő életére: kárhozat, vagy üdvösség lesz része? Jézus szava meglepő lehetett számára: újonnan kell születned! Valami radikálisan újra van szük­ség: újonnan, azaz felülről, Isten­től kell születned! Mintha csak azt mondaná: eddigi tudásod, is­mereted, bölcsességed Istenről életté kell, hogy váljon - egyelőre még élettelen! De hogy történik ez? - kérdi ez a derék farizeus. „Víz és Lélek ál­tal...” - magyarázza Jézus. A víz a bűnbánat és a bűnbocsátás jele, a Lélek az Isten újjáteremtő Szent­lelke. Nikodémus nem tudja alap­jaiban újjá tenni életét, mást nem tud felmutatni csak a bűnbánatot, a többi Isten műve. Mert életet, új életet is - csak az Isten tud adni - ezért mondja Jézus: Lélek által kell újonnan születni. Mert csak a Teremtő Isten tud teremteni: a kőszívet hússzívvé változtatni, csak Ő tudja az^ istentelent meg­igazítani, csak Ő tudja begyógyí­tani azt az átkozott hiányosságot Nikodémus szíve mélyén. Ennek az újjáteremtő munkának nincs magyarázata, nincs pontos leírá­sa, csak azt kell tudni és ez elég is, hogy Isten Lelke által munkál­ja ezt, az Ő ajándéka! Ebben a dologban csak egy „kis” rész marad Nikodémusnak: mindezt HINNI. Vagyis: Hinni, hogy akinek hangját most figyeli, Jézusé, az Isten szava. Aztán hin­nie kell, vagyis igazat kell adnia Jézusnak abban, hogy íme neki - bűn miatt nyugtalan szívének - is szüksége van megváltásra, s vala­mi újrakezdési lehetőségre. S az­tán majd fel kell nézni a megfe­szített Emberfiára Jézusra, aki a Megváltó, és elhinni, hogy érte is mindent megfizetett, elintézte azt az adósságot, ami Isten előtt ter­hel, ami miatt nyugtalan a látszó­lag boldog élet mögött is a szív. Hinni, azaz komolyan venni, hogy Isten Krisztust ajándékként adja, s mindaz ami Krisztusé, az íme az emberé is lehet - Isten Krisztus tökéletes igazságát az embernek tulajdonítja. Hinni, hogy Isten Lelke által benne is újat akar kezdeni ingyen ajándék­ként... s aztán már csak készen kell állni arra, hogy kövesse majd szavát hétköznapokban is... Azt hiszem valami új született Nikodémus nyugtalan szívében: eddig nyugtatgatta magát, most árad benne a békesség: bizonyos­ság üdvössége felől, eddig törvé­nyét ismerte, most evangéliumát is megérthette: eddig csak tudta Istent, most találkozott vele, s ta­lán mostantól együtt is él vele... valami új kezdődött! Adjon Isten nekünk is szentül nyugtalan és mégis boldog Nikodémusi órákat! SEFCSIK ZOLTÁN EVANGÉLIKUS LELKÉSZ „Keressük egymást!” Jelige: „Őszi találkozás” 40 éves (164/52) elvált, Szek- szárd melletti faluban élő, szőke hajú, zöld szemű, csinosnak mondott hölgy vagyok. Közép­fokú végzettséggel, biztos eg­zisztenciával rendelkezem. Há­zias, könnyen barátkozó, nyílt, őszinte természetem van. Ked­velek minden jó zenét, szeretek táncolni, kirándulni. Keresem annak a 36-45 éves, józan életű, becsületes férfinak a társaságát, aki megosztaná velem örömeit, gondjait. Jelige: „Dobj fel!” 28 éves (183/74), hallássérült, ám nagyon jól kommunikáló, társaságkedvelő, humorban gaz­dag, vidám fiatalember vagyok. Bútorasztalos szakmám van, amit külföldön több éven át mű­veltem. Szabadidőmet kitölti az olvasás, kerékpározás, a barátok és a kutyám. Saját otthonomban élek. Emberi kapcsolataimban legfontosabb számomra az elfo­gadás, őszinteség és a bizalom. Különösen értékelem az egyedi­séget, kreativitást. Tartós kap­csolat céljából keresem 32 éves korig hasonló helyzetben lévő hölgy ismeretségét, barátságát. Figyelem! A válaszleveleket - a megadott jelige feltüntetésével - várjak az „Őszinte Szó” Társke­reső Szolgálatban (7100. Szek- szárd, Szent István tér 10.). m Tolna megyei anekdotatár 85. Magyarkeszi garral teszi A honfoglaló törzs nevét 1903-ig Tótkeszi alakban rejtő köz­ség múltbéli tetteit valóban garral, azaz kellő visszhanggal hagyta az utókorra. Az még rendjén van, hogy 1937-ben 700 pengő kölcsönből építettek autóbuszmegállót, s ezzel fino­man jelezték takarékossági hajlamukat. Egy másik takaré­kossági esetük viszont már a Tolnavármegye 1902. május 11- i számába is bekerült. „Megindító képe játszódott le annak, hova juthat az ember agg ko­rára, mint válik újra gyermekké. Roskatag, testben-lélekben megtört 79 éves elaggott ül a vádlottak padján a bűntetteknek egyik legréme­sebb, legveszedelmesebb fajtája, gyújtogatás miatt”. Innentől aztán Lear királyéhoz kezd hasonlítani az eset. „Tungori István tisztessé­ges munkával, két keze körmei korpadékával egy negyed telket szer­zett Tótkesziben... Két évvel ezelőtt meghalt a felesége s vagyonát rá­osztotta két férjes leányára annak a jó reménységnek fejében, hogy eltartják érte. A többi régi történet... A múlt őszön az öregnek az egyik veje nem adta meg a borbélynak azt a mérce búzát, ami az ipa borotválásáért járt volna...” Az öregnek „ilyen semmiséggel betelt ke­serűségeinek pohara”, és fölgyújtotta a lánya és veje présházát. Tet­tét beismert, de utána elbujdosott, még a kútba is beleugrott, de ab­ban csak kötésig ért a víz. A bíróság előtt mégis veje szégyenült meg, mert csak hosszas ráhatásra tekintett el apósa megbüntetésétől. Két évvel korábban ilyesmi már szóba sem kerülhetett, mert 1900. július 4-én egy féltékeny tótkeszi férj a kukoricaföldre csalta felesé­gét, majd lábainál fogva a lóhoz kötötte, amely halálra sebezte az asszonyt. Ennél a borzalomnál mégis híresebb lett 1915-ben egy má­sik lovastörténet. Orbán Márton magyarkeszi népfelkelő huszárról így írt a Tolnavármegye és a Közérdek augusztus 12-én: „Odahaza 40 hold föld maradt utána gazdátlanul. Rimanovánál májusban, mikor az oroszok kitakarodtak Magyarországról, századának bal oldalvéd- je volt 8 huszárral. A hegytetőről egyszerre csak észre veszi, hogy a völgyben körülbelül hat század orosz gyalogság menetel.” Emberivel azonnal gyorstüzet küldetett rájuk, mire azok megfutottak, de fél század megbújt. „Orbán elhatározta, hogy ezt a félszázadot el kell fogni. Öt huszárt a hegyen hagy azzal a paranccsal, hogyjnihelyt az ellenség megmozdul, tüzeljenek közibe, ahogy bírnak. Ő maga pe­dig három emberrel bujkálva megközelíti az oroszokat...” Mivel em­berei életüket féltették, csak egyedül ugrott ki az ellenség elé és „bi­kahangján rájuk kiált célzásra emelt karabéllyal: - Dojle pusku!... És a meglepett muszkák lerakják a fegyvert”: 46 oroszt fogott el egye­dül, s még 20 osztrák ulánust is kiszabadított. Rendszerváltás, napról napra Töttős Gábor: Válogatott nyűgeim Két kötetben három könyvvel is jelentkezett egy olvasandó. Az újságcikkek, a rövid életű, s a rend­szekszárdi író. Az Ódon derű című összeállítás dr. szerváltást megelőző első ellenzéki napilapban, a Töttős Gábor, a helytörténész munkája, aki régi új- Szekszárdon szerkesztett Dátumban jelentek meg. Ságokban búvárkodva látja meg eleink írásaiban a Töttős Gábor főszerkesztő-helyettesként írta napi korjellemző történeteket. A történeteket, amelyeket Töttős Gábor, az újságíró biztos szakmai tudással tálal az olvasóknak. Az A Babits Kiadó Korjellemző magyar pró­za címet viselő sorozatá­ban viszont két könyv van egybe kötve. Megjele­nik az író, a novellista, aki különleges hangulatú írá­sokkal lepi meg az eddigi műveit jól ismerő olvasót is. Jogos a várakozás, hogy egyszer majd jelent­kezzen egy igazi novellás kötettel, sőt elképzelhető, hogy „korjellemző” re­génnyé állnak össze a no­vellákon átszűrt élmé­nyek és érzések. Mint a kötet bevezető­jében maga is megírja, a cím kettős értelmű, jelen­ti egyrészt a nyűgeinket, azokat a társadalmi jelen- megtörtént eseményekkel és azok reflexióival, ha- ségeket és emberi hibákat amelyekkel nap mint nap nem önmagával is. Azzal, amit akkor gondolt, s az- mindannyian küszködünk, s azokat a kivételes pil- zal, miként vélekedik ugyanarról a témáról ma. Szi- lanatokat, soha meg nem ismételhető élményeket gorúbb szerkesztés kihagyhatta volna a ma már ke- is, amelyek lenyűgöznek bennünket. véssé érdekes írásokat, s kijelölhette volna a történé­Adná magát a poén, hogy lenyűgöző könyv a Vá- sek csomópontjait. Ezzel a szerző portréja is mar­iogatott nyűgeim, de ez a szó aligha illik rá. Inkább kánsabb lehetne. olyan, mint az óbor. Lassan, kortyolva és töprengve __________________________________ihárow ibolya Ke ÍRJEI l.ITMZŐ MAGYAR PRÓZA 1945 !>;<>(t jegyzeteit, amelyeket krokinak nevez. Van amelyik az is, mások jegyzetek, vagy éppen inkább glosszára hasonlítanak. Hogy a szerző birtokában van a magyar nyelvnek, s azt Szekszárd című szonettkoszorúja éppúgy bizo­nyítja, mint a Szüreti napokra írt, hétköznapi használtara szánt szövegei. A jegyzetekben azon­ban annak idején időnként enge­dett a formának, s ahhoz igazí­totta a tartalmat. Megkímélve a jövendő helytörténészeket, ösz- szegyűjtötte írásait, amelyekből összerakható egyrészt a város és megye aktuális története, más­részt a rendszerváltás története a maga kisszerűségében és nagy- szerűségében egyszerre. A rend­szerváltás napról napra. Ahogy volt. Ez egyúttal a szerkesztés kritikája is. Az írások ebben a tö­megben egyfelől szembesítik ugyan az olvasót nemcsak a Megfejtésként beküldendő a vicc poénja a Tolnai Népújság szerkesztőségének címére 7100. Szekszárd, Liszt Ferenc tér 3. Pf: 71. A borítékra, levele­zőlapra, kérjük írják rá: Rejt­vény! Beküldési határidő: no­vember 2. Az október 6-i rejtvény he­lyes megfejtése a következő: „Teleregény”. A helyes megfej­tést beküldők közül könyvet nyer­tek: Bárdosi János Paks, Ifjúság u. 12. 3/12., Bíró Vilmosné Zomba, Kossuth L. u. 105., Bosznai József Dombóvár, Gyenis A. u. 19. Képli Jánosné Tamási, Építők útja 55., Pilisi Krisztina Tolna, Lehel u. 30. DR. TÖTTŐS GÁBOR

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents