Tolnai Népújság, 2001. szeptember (12. évfolyam, 204-228. szám)
2001-09-01 / 204. szám
2001. Szeptember 1., Szombat Tolnai Népújság Hétvégi Magazin A csodaszarvastól a fajátékokig Apósától tanulta a fafaragást A fafaragást igazán megtanulni csak az tudja, aki meglátja a száraz rönkben rejlő csodát, érzi a fa lelkét. Ilyen érző lelkű, ügyes kezű fiatalember a Szekszárdon élő Töttősi Attila. Ötvenegy emlékhelyre készített különböző fafaragásokat a millennium évében a Hajdú-Bihar megyei Újszentmargitától, a bakerültem, az apósom adta a kezembe az első megmunkálásra váró darabot, aztán jött a többi. Előtte évekig vassal foglalkozTöttősi Attila és a csodaszarvas, amely Szakályba készült ranyai Nagypeterden át Tolna megyéig Töttősi Attila apósával, Törő* Györggyel. Az elmúlt másfél év alatt tölgyfába faragták a csodaszarvas legendáját, Szent István portréját a lázadó Kop- pánnyal, de készítettek falucímert, székelykaput, kopjafát és játszótéri fajátékokat is. Törő György nyugalmazott honvéd ezredest, a népművészet mesterét nem kell bemutatnunk, a megyében jól ismerik. Vejéről, a 29 éves Töttősi Attiláról viszont már kevesebbet tudunk.- Attila, ha jól tudom, Ön az eredeti szakmája szerint szerszámkészítő. A vas formálása után hogyan váltott át fafaragásra?- Négy éve kezdtem el a fafaragást, amikor a Törő családba hoz elég, hogy az ember meg- ismerkedjen azzal az örömmel, amit egy elkészített munkája ad. A rusztikus stílust kedvelem, úgy dolgozom, hogy a véső nyomai láthatók legyenek. Most például egy tölgyfa kerekeskutat készítik áttört faragással, tulipános mintával. Munkáimban próbálom az eredeti forráson alapuló, tájjellegű motívumokat felhasználni, mert úgy tapasztalom, hogy nem kell Erdélybe menni, itthon is nagyon szép régi faragások lelhetők még fel, amikből lehet tanulni.- Apósán kívül mástól is tanult faragni?- Évente részt veszek hazai és nemzetközi alkotótáborokban, ahol nagyon sok mesterségbeli fogást elsajátíthat az ember, sok újat tanulhat. Nem csak érzék, szem is kell a fafaragáshoz tam, nem gondoltam, hogy egy fadarab megmunkálása ilyen nagy gyönyörűséget jelenthet. Egyébként nem volt idegen tőlem a dolog, falun nőttem fel, Medinán, a nagyapámtól láttam, hogyan bánik a fával. Mire volt elegendő ez a négy év, mit tanult?- Sok mindent megtanultam mára, de azért ez az idő nem elegendő a fafaragás minden csínjának- bínjának az elsajátításához. AhA virág ornamentika domború faragási móddal készül- Nem csak emlékparkokban láthatók az alkotásaik, de készítettek játszóterekre nagyon szép fajátékokat is. Honnan az ötlet?- Feleségem óvónő, gyó- gytestnevelő, az ő pedagógus tapasztalatai alapján terveztük és készítettük a játszótéri fajátékokat. Úgy gondoljuk ugyanis, hogy a természetes anyagokból készített játékok sokkal jobbak a műanyagnál, hiszen az ember születésétől a haláláig, bölcsőtől a kopjafáig együtt él a fával. Emellett nagyon fontosnak tartom a gyerekek biztonságát is, nekünk is van egy kisfiúnk, ezért a mi - a Magyar Művelődési Intézet zsűrizte - játékainkat a Kermivel is bevizsgáltattuk. Itt szeretném még elmondani, hogy idén karácsonykar fog megjelenni dr. Nagy Janka Teodora adjunktus és Máté Béla erdész közreműködésével apósom könyve a Zrínyi Kiadó gon- dozásában „Faragjunk együtt játéko- rszágban” címmel. A könyvben 200 színes kép található a fafajtákról, a faragási módokról, az európai emlékhelyekről és az udvari fajátékokról. F. KOVÁTS ÉVA 9. OLDAL Hat ország útjain kerekeztek Nemrégiben több mint 800 kilométeres túrán vett részt az a különleges biciklikkel közlekedő három fős társaság, melyet az egykori dombóvári lakos, Fehér László vezetett. Az 1981 óta a németországi Tammban élő, 43 éves férfi hét évvel ezelőtt indult el első nagyobb túrájára. Előbb versenykerékpárra ülve, később mountain bikera szállva bejárta választott hazáját, majd Európa számos országába - többek között Svájcba, Olaszországba és Franciaországba - is eljutott. Átlagosan napi 100 kilométert hagyott maga mögött, de volt olyan is, hogy ennek a távnak a kétszeresét sikerült teljesítenie. Négy esztendeje kipróbált egy különleges kerékpárt, mely azonnal megtetszett neki. Ezen a „drótszamáron” ugyanis félig háton fekve lehet tekerni és ennek köszönhetően jóval kisebb a lég- ellenállás. Az ügyes kezű sportember hamarosan hozzáfogott egy új bicikli elkészítéséhez. Néhány hónap alatt megrajzolta a terveket és ezen idő alatt a speciális alkatrészeket is beszerezte. Pár hétig tartott, mire összeszerelte a zárt csomagtartóval is mindössze 16 kilós prototípust. A remekül működő szerkezetből azóta még hármat készített, a legutóbbit februárban. Ekkor dőlt el ugyanis, hogy fiával - a 13 éves Patrikkal - és barátjával, Max Pungraric-csal minden eddiginél hosszabb túrára indulnak.- Az alapos szervezőmunkát és az erőgyűjtést szolgáló edzéseket követően Lengyelországban pattantunk nyeregbe, majd Csehországon és Szlovákián keresztül érkeztünk meg Magyarországra, ahol felkerestük szüléimét, majd Horvátországon át a 820 kilométer hosszú út Szlovéniában lévő szakaszát is teljesítettük - mondta Fehér László. A menet során kisvendéglőkben étkeztünk, panziókban és rokonoknál aludtunk. Mindenütt hatalmas feltűnést keltettünk egyedi járgányaikkal, melyeken ruháinkat, cipőinket, térképeinket, néhány tartalékalkatrészt és egy szerelőkészletet vittünk magukkal. A kerékpárosok most pihennek, de gondolataik már ismét az utakon járnak, ugyanis szorgalmasan tervezik őszi túrájukat. GLAUB Félig háton fekve kerekeznek Fehér László (balra), fia - Patrik - és Max Pungraric Idegen egek alatt, mindig magyarul Cser László S. J. szülőhelye díszpolgára Élő, nyitott szívű gyülekezet hívta Interjú a szekszárdi evangélikus lelkésszel Cser László, író, költő, a Jezsuita Rend New Yorkban élő tagja ismét hazalátogatott, életművét számára meghatározó szülőhelye, Tamási díszpolgári címmel ismerte el. A kitüntetés átvétele után mondott szavaiban nem tagadta meg szerénységét: sokallta a dicséretet, hiányolta hibáinak említését. Mint írásaiban annyiszor, a nyolcvanhét esztendős atya ezúttal is kinyilvánította, Nagy Utazásának első és legfontosabb állomása Tamási. Életútját a fordulatok, idegen világok iránt fogékonyak megirigyelhetnék; Cser László pályájára tekintve lehetett volna főhivatású író, orvos, orientalista-sinológus, ő jezsuita pap lett Magyarországon és maradt Kínában, Kanadában, az Egyesült Államokban. 1914-ben született Tamásiban. Édesapja a község egyik legismertebb, köztiszteletnek örvendő embere, társasköri elnök, tűzoltó parancsnok, képviselő-testületi tag, szakmájára nézve kéményseprőmester volt. Cser László kilenc évesen a jezsuiták pécsi Pius Gimnáziumába került. A konviktus - visszaemlékezése szerint - nem az ő, de nem is szülei világa volt, hosszú idő kellett, hogy megszokja. A nyolc esztendő után gondolt orvosi hivatásra is, mégis, 1931-ben felvételét kérte a rendbe, 1933-ban a Jézus Társaság tagja lett. 1939-ben a rend észak-kínai missziójába került saját kérésére. Kína számára olyan volt, mint egy „nászút”, tíz év alatt a távol-keleti óriás kultúrájával is behatóan megismerkedhetett. 1941- től hittant és latint tanított kínai gyerekeknek, majd a tientsini katolikus egyetem kínai hallgatóinak összehasonlító irodalomtudományt és újságírást tanított. 1945-ben Sanghajban szentelték pappá, s rá nem sokkal a maoista Kína paptársaival együtt kiutasította az országból. Az ott töltött tíz év alatt Cser László az ősi kínai kultúrát nyitottan fogadta: a konfucia- nizmust és a buddhizmust is a keresztény Isten sok nyelvének egyikeként értette. 1949-től öt évig kana-1 dai dohányvidéken teljesít missziót, 1955-ben végleg az Égyesült Államokban telepedett le. 1956-ban Clevelandben 35 ezer magyar menekültet segített. Időskori visszaemlékezése szerint bár feltárult előtte a nagyvilág, mégcsak utánozni sem tudta azt a mikrokozmoszt, amit öttíz évesen Tolna-Tamási jelentett számára. Cser László nemcsak a történelem, hanem az irodalomtörténet élő tanúja is. Rokoni szálak fűzték Babits Mihályhoz: nővérének férje Babits öccse volt. A költővel baráti kapcsolatot ápolt, bár nem tudott „úgy bűvészkedni a szavakkal”, mint ő, és még „álmában sem akart amolyan magyar próféta lenni, mint Illyés Gyula lett”. Cser László irodalmi munkássága számokban harminc kötettel mérhető, írt ifjúsági regényt, útleírást, elmélkedéseket, többnyire verseket. Több nyelven beszél, de csak magyarul publikál. Az anyanyelv az, amelyen az élet legerősebben áradhat - dicséri a magyar szót -, a többi mind fordítás, idegen egek alatt. t.f. Új lelkésze van a szekszárdi evangélikus gyülekezetnek Sefcsik Zoltán személyében.- Húsz évesen pályát módosított, miért?- Gyerekkoromban lelkész szerettem volna lenni, de később, a gimnáziumban úgy gondoltam, hogy inkább orvos vagy kutató-biológus leszek, ezért a szegedi egyetemre mentem. Egy idő után aztán egyre jobban úgy éreztem, hogy kedvem ellenére, de az Úristen más pályára küld. Fél évbe telt míg megérlelődött bennem a gondolat és a lelkészi hivatást választottam. Sefcsik Zoltán- Volt talán lelkész a családjukban?- A nevelőapám édesapja volt lelkész, de nem az ő példája miatt döntöttem így, hanem azért, mert belső késztetést éreztem.- A teológia elvégzése után egy évet Németországban töltött.- Igen, ismét éreztem a „küldést”, kaptunk egy szép lehetőséget és a feleségemmel (33 éves) evangélikus lelkész Szolnokon született, de zalainak vallja magát, 5 éves volt, amikor Zalaegerszegre költöztek, az általános és középiskolát ott végezte. Biológusnak készült, két évet töltött Szegeden, a József Attila Tudományegyetem biológia szakán, aztán pályát módosított, 5 év teológiai következett Budapesten. A diploma megszerzése után 1 évig, 1995-től 1996-ig, ösztöndíjas volt a németországi Eriangenben. 1996-tól 2001-ig Pécsett dolgozott, 2001. augusztus 1 -töl a szekszárdi gyülekezet lelkésze. 1995-ben nősült, felesége Sefcsikné Dugár Éva, magyar-történelem szakos tanár, két gyermekük van, Réka lányuk 4, Eszter 1 éves. aki pedagógus -, egy évet töltöttünk ösztöndíjasként Eriangenben. Onnan haza térve aztán a püspök úr szaván keresztül Pécsre kerültünk, ahol öt évig voltunk.- Hogyan került Szekszárdim?- Az itteni presbitérium hívott meg. Először nem fogadtam el a felkérést, de aztán amikor egy év után megismételték a meghívásukat, akkor úgy gondoltam, ez is egy küldetés. Emberileg vonzó volt az ajánlat, Szekszárd kedves, szép város, élő, nyitott szívű gyülekezettel.- Mit jelent az Ön szórnám lelkésznek lenni?- Ez alatt az öt év alatt, mióta lelkész vagyok sok olyan közösségben jártam, ahol úgy éreztem, hogy fiatal vagyok, bölcsesség, erő, tapasztalat híján, és megijedtem, de aztán mégis meg kellett szólalnom, Isten szavát hirdetni, mert az, az emberi szónál többet ér, erőt és vigasztalást ad. Ezért is választottam a szeptember 8-i beiktatásom alapigéjeként az Ószövetségből Jeremiás könyvéből: „Ne mondd, hogy fiatal vagy, hanem menj, ahová csak küldelek és hirdesd, amit csak megparancsolok!” F. KOVÁTS ÉVA
