Tolnai Népújság, 2001. augusztus (12. évfolyam, 178-203. szám)

2001-08-07 / 183. szám

H 2001. Augusztus 7., Kedd MEGYEI TÜKÖR 5. OLDAL Mondom a magamét IHÁROSI IBOLYA Adjak vagy ne ? Mindig zavarba jövök, ha valakit kéregetni látok. Elfogja az em­bert a szégyen, hogy mindez megtörténhet egy emberrel. A férfi azt mondta, hogy hajléktalan. Volt lakása és van szakmája. Itt jár-kel közöttünk, s nincs egy hely, ahol lehajthatja fejét, nincs egy ember, aki széles e honban befogadná. Nincs akinek elsírhatja a bánatát, nincs akinek elmondhatná az örömeit. Ha lenne egyáltalán örö­me. De egyre több a hajléktalan. Van akivel nap, mint nap találko­zunk, s nem is egyszer. Kinek van arra pénze, hogy minden nap, hol az egyiknek adjon, hol a másiknak? Van aki agresszív, s nem szeretném, ha holnap is leszólítana. Van aki nagyon udvarias, de mikor adjak, s mikor nem? És egyáltalán mennyit? Mi lenne, ha megpróbálnék egyiknek másiknak valamilyen állást szerezni. Biz­tos lehetne találni, ha egy újságíró kémé. Egynek, akár kettőnek is szerezhetnék állást. De akkor mi lenne a többivel? Aztán meg­szólal a kisördög, hogy ennyi erővel ő maga is kereshetne valami­lyen munkát. Biztos megvan annak az oka, ha oda került ahol van, hiszen hányán és hányán jutnak életük során nehéz helyzet­be, mégis kimásznak belőle valahogy. Egy csomó embert ismerek, aki többször is újrakezdte az életét. Anyagilag és érzelmileg is a nulláról. De az is igaz, hogy voltak, akik segítették őket. Ha kel­lett, akkor pénzzel is. Megvannak a szociális gondoskodásnak a fórumai, igen sok pénzt költenek az én adóforintjaiból is arra, hogy akit lehet vissza­vezessenek a munka világába. Miért adjak a már adózott forintja­imból? Azért mégis sajnálom már így utólag, hogy legutóbb nem ad­tam. Azt meg különösen, hogy azért nem tettem, mert csak egy tízezres volt nálam. Talán látta is hajléktalan, amikor kivettem a pénzt az automatából. Megkérdeztük olvasóinkat Kíváncsi-e a meteorzáporra? Augusztus 12-én, a csillagá­szok szerint, valódi légi­parádéra számíthatunk. Ek­kor kerül a Földhöz vi­szonylag közel a Perseida meteorraj, így hullócsillago­kat láthatunk. A néphiede­lem szerint a hullócsillag bármilyen kívánságot való­ra vált. Olvasóinktól azt kérdeztük, kíváncsi-e a me­teorzáporra? Wilhelm Péter, egyetemista, diósberényi:- Nagyon kí­váncsi vagyok a meteorzáporra, így biztosan vir- rasztani fogok augusztus 12- én, éjszaka. Sokszor láttam ____________ má r egy-egy hullócsillagot, a kívánságomat is mindig elmondtam magamban, de egyszer sem vált eddig valóra, így ebben a babonában már nem is hiszek. Daláné Gáspár Éva, kismama, szombathelyi:- Férjemmel, két kicsi gyer­mekemmel a szekszárdi nagymamánál töltjük majd ezt az időt. Nagyon kíváncsi vagyok a meteorzáporra és hiszek abban, hogy amit na­gyon szeretnénk elérni, azt meg is tudjuk valósítani. Azt nem tu­dom, hogy ebben mennyit segíte­nek a csillagok, de ennek nincs sok jelentősége. Szalczer Antalné, nyugdíjas, szekszárdi:- Hullócsil­lagokat már sokszor láttam életemben. Gyönyörű lát­vány. Este ki­ülünk a ta­nyánk elé és nézzük majd a csillagokat. Ha valamit kíván­nék magunknak, az a jó egész­ség lenne. Arra lenne a legna­gyobb szükségünk. Nagy Ágnes, fotóriporter, szekszárdi: Láttam már hullócsil­lagot és ha nem alszom el, most is megné­zem majd. Az biztos, hogy kívánni fogok majd magamnak valamit, de hogy mit, azt nem árulom el, mert akkor nem teljesül. Ha a villanyszámla magas... Előbb fizetni kell, utána lehet reklamálni Az elmúlt napokban kapták kézhez Szekszárdon többen is az éves elszámolásukat arról, hogy az elmúlt egy évben ho­gyan alakult a villanyáram fogyasztásuk. Mivel a fogyasz­tók havonta átalányt fizetnek, az elszámolást követően de­rül ki, hogyan is áll az egyenlegünk. Szekszárd Ritkán, de előfordul az is, hogy jóval maga­sabb a számla, mint amire az ember számított. A DÉDÁSZ ügyfélszolgálati osztályától azt kérdeztük, mi a teendő ebben az esetben. A magasabb számlát mindenképpen jelezni kell, ugyanis előfordulhat, hogy a leolvasó tévedett. Ha nem erről van szó, akkor az áramszolgáltató ellenőrző szervezetéhez kell fordulni, kaptuk a tájékoztatást az ügyfélszolgálaton. Király Gyula, a DÉDÁSZ szekszárdi kirendeltségének vezetője kérdésünkre elmondta, hiteles mérőkkel dolgoz­nak, így a tapasztalataik alapján 99 százalék az esélye annak, hogy reklamáció esetén nem a • mérőben van a hiba. Annak kide­rítése, hogy mitől magas a szám­la, esetleg fennáll-e annak a lehe­tősége, hogy valaki „rákötött” a vezetékünkre, nem az áramszolgáltató feladata. Az üzemvezető szerint, a fogyasztónak az érdeke, hogy a végére járjon a dolgoknak, így neki kell megbíznia egy villanyszerelőt, aki elvégzi az ellenőrzést. Ugyan­is a fogyasztásmérő már mért vezetéke a tulajdo­nosé és nem az áramszolgáltatóé. Ezt követően ha kiderülne, hogy ki csatlakozott szabálytalanul valakinek'a vezetékére, a teendő a következő: rendőrségen kell feljelentést tenni az adott sze­mély ellen, majd bírósági eljárás során lehet ér­vényt szerezni a bennünket ért kárért. A kiszám­lázott összeget azonban a fogyasztónak még ak­kor is be kell fizetnie, ha bizto­san tudja, hogy az irreálisan magas, mert különben az áram- szolgáltató megvonhatja a szol­gáltatását. Van ugyan az országban egy „áramkommandó” néven mű­ködő ellenőrző szervezet, de ők nem az egyéni fogyasztó­tól, hanem az áramszolgálta­tótól lopott áramot térképe­zik fel. MAUTHNER Hogyan szolgáltat? Szekszárdon, a múlt év novemberében a városközpontból, a Bezerédj utcából költözött ki az áramszolgáltató ügyfélszol­gálata a város szélére, a Keselyűsi út 2-be. A Bezerédj utcá­ban is megmaradt az irodaházuk, de itt a kirendeltség végzi a munkáját. Nem ártana, ha lenne itt is egy tábla a bejárati ajtó­nál, hogy a város szélén lévő ügyfélszolgálat mikor fogadja az ügyfeleket. Utánajártunk: hétfőn 9-15 óra között, kedden, szerdán 8 és 15, csütörtökön 8 és 17, pénteken 8 és 12 óra között. Arany fokozat a kakasdi táncosoknak A kakasdi Sebestyén Ádám Székely Társulat sikeresen szere­pelt a balatonberényi néptáncversenyen. A zsűri arany fokozat I. díjjal jutalmazta az együttest, s a közönségdíjat is elnyerték. Balatonberény Jövőre ünnepli fennállásának 30. évfordulóját a kakasdi Sebestyén Ádám Székely Társulat. Ba-laton- berényben, a Millenniumi Ama­tőr Művészeti Fesztiválon nép­tánc kategóriában indultak. A társulat Varga János koreográ­fiájában mezőségi táncot mutatott be, egy rendkívül szép ősi szokást, a visai juhmérést követő bál emlé­keit elevenítette fel. A tánccsoport tagjai közül többen néhányszor el­látogattak a Kolozsvártól ötven ki­lométerre lévő Visa községbe, és az itt látott táncokból készült kore­ográfiát elevenítették fel. A fesztiválon arany fokozat I. díjjal jutalmazta a produkciót a három tagú zsűri. Nyitva a jövő kapuja Az évezred kapuja címet viseli a szekszárdi történelmi szoborpark tematikailag záró alkotása. A na­pokban felállították a Luther téren a szoborkompozíciót, amelynek az avatására a millenniumi ün­nepségek szekszárdi záróren­dezvényén kerül sor augusztus 20-án. Á Forma Symposion Mű­vésztelep alkotását dr. And- rásfalvy Bertalan egyetemi tanár avatja. A millenniumi kormány- biztosi hivatal támogatásával lét­rejött szobor alkotói: Szatmári Ju­hos László, Csíkvári Péter, Ligeti Erika, Bakos Ildikó, Gáti Gábor, Gábor Éva Mária és Király Vilmos szobrászművészek. ■ DOMBÓVÁRI FÓRUM. Adom bóvári városháza dísztermében csütörtök délelőtt fél tizenegykor a Földművelésügyi és VidéWejlesz- tési Minisztérium munkatársai re­gionális fórumot tartanak a térség önkormányzati vezetőinek a szak­tárca idei és a jövő évi célelőirány- zataira kiírt pályázatokról. ■ A lámpagyártásnál bábáskodott SlMONTORNYA-Idáig ketten kaptak - posztu­musz - díszpolgári címet, Ön az első élő személy. Milyen érzés díszpolgár­nak lenni?- Én is azok között voltam, akik korábban azon gondolkodtak, kinek adjuk ezt a címet. Tulajdonképpen annak idején mindannyian örültünk, hogy felmerült egy nem élő és köz- megbecsülésnek örvendő személy. Le a kalappal a grémium előtt, ame­Bajcsy Géza Simontomya díszpolgára: Bajcsy Géza lyik vállalkozott rá, hogy élő sze­mélynek adja.- Díszpolgárként elég mngos tár­saságban van: Fried Imre és Kiss Ist­ván között. Hogy lehet ide bekerülni?-Néhányszor már felmerült, ki mit végzett az elmúlt tíz-húsz-har- minc évben, ami a községnek, város­nak is hasznára vá­lik. Négy-öt olyan dolog van, ami kicsit a kötelezőn túl je­lentkezik. Úgy gon­dolom, jelentős volt 1942-ben született Libánfalván 1960-ban építésztechnikusi képzettséget szerez Pécsen 1965-töl a Simontomyai KISZ dolgozója 1977-1992 között a Simovill Szövetkezet elnöke 1992-től a Simotrade Kft. ügyvezetője a ráhatásom, hogy Simontomya ma a lámpatestgyártás egyik fellegvára, ha nem a fellegvára Magyarorszá­gon. Az, hogy lámpát kezdtünk gyár­tani itt, álszerénység nélkül mondha­tom, jelentős részben az én mun­kámnak köszönhető. Ha ma ez Szé­kesfehérváron van, nem olyan súlyú; Simontomyán ezer ember meg­élhetését biztosítja, hiszen négy- százhúszan lámpagyártással fog­lalkoznak.- Beszélgetésünk napján öt­venéves a Simovill Szövetkezet. Az ön cége, a Simotrade Kft. a Simwillből kiválva jött létre. A közel tíz év alatt Önök is sikerre vitték az iparágat. Ön egy olyan ember, akit selfmademan-nek mon­danak, a jéghegy hátán is megél?- Azt nem mondom, de azok kö­zé tartozom, akik ha hosszú távon kitűznek maguk elé egy célt, azt tű­zön-vízen keresztül megpróbálják megvalósítani. Teljesen egyedül könnyebb és nehezebb is a lámpa­testgyártást kezdeni. Meg lehet csi­nálni akár háromszor, ha valaki szív- vel-lélekkel végzi a munkát, valamit ért is hozzá, szerencséje is van.-Említette:kitartó típus. Kérem, mondjon egy célt, amiért szívesen dolgozna- A hatvan év lelassítja az embert, de az előttem lévő években egy kor­szerű, jó körülmények között műkö­dő, komoly céget szeretnék hagyni az utódaimra: a családra, akik itt mű­ködnek, a városban. Azt szeretném, ha ötven év múlva, amikor a simon­tomyai vár falából kiveszik az álta­lunk is elküldött emlékeket, ne azt kutassák, hogy mi lehetett ez a cég. A stadion biztonsági helyiségé­ben tévémonitorok előtt régi is­merősünk, Lenyó ül, CB adó-ve­vőn rövid utasításokat ad az em­bereinek:- Sanyikám, a kilences szektor! Oké, csak mondom. B-közép! A tizenkettes sorból azt a kámzsás csávót szedjétek már ki a többi közül... Zoli, figyelj, nem akarok még egy petárdát látni, értve va­gyok? Leereszti a CB-t, magának mondja:- Ennyi baromarcú... Kántor és Kacsó lép be a helyiség­be. Lenyó szolgálatkészen pattan fel.- Mélységes tiszteletem!- No, áll a bál? - kérdezi Kántor.- Itt bál? Le lesznek rendezve.- Hányán vagyunk kint? - fon­toskodik Kacsó.- Néző?- Frászt. Tricepszesek, tőlünk.- Ja, mindjárt mondom. Ponto­san negyvenen - vágja rá Lenyó.- Az elég kell legyen. Dolgoz­zanak egy kicsit a zsaruk is - dünynyögi Kántor.- Nem lesz itt semmi gond, főnök. Aki csúnyán néz, már ki is emeltük, aztán küldjük haza az anyjába.- Derék gyerek az a Lenyó - for­dul elismeréssel Kántorhoz Kacsó.- Az én nevelésem - vágja büsz­kén hátba Lenyót. - Igaz, köcsög?- Hát persze, főnök. Mivé is let­tem volna nélküled? - vigyorog niko­tintól sárga fogaival Kántorra Lenyó.- Na, coki vissza! - érzékelteti finoman Kántor, hol húzódnak a társadalmi határok. - Te, a BM-től nem telefonáltak?- Kicsoda? Valami Vashegyi?- Az nem az.- Egyáltalán, megjöttek már a le­hallgatóberendezések? A Charlie becsszóra ígérte, hogy elsejére ide­érnek - aggodalmaskodik Kacsó.- Az rendben van, a cucc befu­tott. Csak még ki kell tanulmá­nyozni őket. Ezek az orosz szar­hoz szoktak.- Mikor is lesznek a választá­sok? - kérdezi Kacsó.- Négy hét múlva.- Akkor talán nem vagyunk el­késve.- Dehogyis. Nagyon jók va­gyunk - nyugtatja meg Kacsót Kántor. - Igaz-e, Lenyókám? Lenyó csak röhög, mint a fakutya. 40. Gyönyörű tavaszi napsütés dél­előtt. Zsiga a Gellért Szálló tera­szán, vele egykorú urakkal kár­tyázik. Már az első látásra meg le­het mondani, melyik az itteni ma­gyar, melyik az amerikás. Az öltö­nyök színe, szabása, az ingek és a nyakkendők árulkodnak viselőik­ről. A választékosán öltözött Moncsicsi is tagja a partinak. A li­la zakós Ferenc úr a közelmúlt­ban csődbe jutott Papír Nagyke­reskedelmi Vállalat igazgatója a harmadik játékos, vele szemben ül Matus, akinek valódi kereszt­nevét senki sem ismeri, eddig mindenki az elvtársat használta. Most, hogy szélesebb körben el­vesztette szalonképességét ez a cím, szinte fogyatékosnak érzi magát, valahányszor vezetékne­vén szólítják, hiszen az „úr” vala­hogy nem jön senkinek sem a szájára. Ő ugyanennek a vállalat­nak a jogtanácsosa.- Valahogy csak lesz, olyan még nem volt, hogy ne lett volna sehogy - hümmög Ferenc úr.- Majd az új kormány gatyába rázza az országot - jegyzi meg Moncsicsi.- Ezt, kérem szépen? Akkora lyuk van azon a gatyán, hogy alul minden kipotyog rajta! - folytatja Ferenc úr.- Arról van szó, amit Ameriká­ban már rég kitaláltak, hogy nem csak a háborúhoz, hanem a béké­hez is három dolog kell: pénz, pénz és harmadszor is pénz - böl- cselkedik Matus.- Ahogy Montekukurikú meg­mondd - teszi hozzá Moncsicsi, miközben elrendezi lapjait. - Nem volt az hülye gyerek.- Miért, mi hülyegyerekek va­gyunk? - kérdezi Zsiga.- Majd csak lesz valahogy... - nyargalja ugyanazt a lovat Ferenc úr.- Mit is tud ez a híres-neves vállalat? - néz fel lapjaiból Zsiga.- Mindent. Csak éppen nem működik. Ötven bolt szerte az or­szágban. Tizennyolc raktár, nagyrészt vidéken. Egy központi raktár So­roksáron. Meg az irodaépület, az se semmi - adja meg a választ Ma­tus.- És a balatoni üdülő Révfülö­pön? - teszi hozzá Ferenc úr.- Na, ki oszt? - kérdi mintegy mellékesen Zsiga, miután mind­nyájan passzoltak az előző kör­ben.- Mindig aki kérdi - vágja rá Moncsicsi.- No jó, legyen - egyezik bele Zsiga, de egyelőre csak kevergeti lassan a kártyát.- Talán meg kellene várni a vá­lasztások második fordulóját. Ak­kor okosabbak leszünk... - jegyzi meg Ferenc úr.- Mit számít, ki győz? - vála­szolja Moncsicsi- Hogy az istenbe ne számítana?- Talán félsz? Már elnézést, hogy így neked szegezem a kér­dést.- Én? Miért kéne félnem?- Na látod. Megy tovább az élet. Néhány pancser befészkeli magát a parlamentbe. Egy évig a folyosókon fognak kóvályogni, mire megtalálják a szobájukat. (Folyt, köv.) A.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents